A húsvéti vacsora elfogyasztása után Jézus megmossa az apostolok lábát és megnevezi Júdást árulójaként. Halandó szolgálata utolsó hetének zűrzavara ellenére Jézus a tanításaiban az engedelmességre, a szolgálatra és a szeretetre összpontosít – azokra a tulajdonságokra, melyek meghatározták az életét, s melyeknek tanítványai életét is meg kell határozniuk, minden korban.
Olvasd fel az alábbi kérdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit válaszolnának rájuk (mondd el nekik, hogy nem kell hangosan megválaszolniuk őket):
Hol helyeznétek el magatokat ezen a vonalon?
Szeretnétek boldogabbak lenni annál, mint amilyenek most vagytok?
Ismertek valakit, akinek szeretnétek segíteni, hogy boldogabb legyen?
Kérd meg a tanulókat, hogy a János 13 tanulmányozása során keressenek egy olyan tantételt, amely segít nekik megtudni, mit tehetnek azért, hogy boldogabbak legyenek.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a János 13 hátterét, emlékeztesd őket, hogy Jézus az apostolai társaságában fogyasztotta el a húsvéti ünnepi lakomát. A János 13:1–3 összegzéseként mondd el, hogy amikor Jézus apostolai társaságában elfogyasztotta ezt a keresztre feszítése előtti utolsó vacsorát, tudta, hogy hamarosan kioltják az életét és visszatér Mennyei Atyjához.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 13:4–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tett Jézus, miután Ő és apostolai befejezték a húsvéti vacsorát. Mondd el, hogy a 4. versben található „leveté a felső ruháját” kifejezés azt jelenti, hogy Jézus egy kívül hordott ruhadarabot vett le, hasonlóképpen ahhoz, amikor ma valaki leveszi a zakóját.
Milyen szolgálatban részesítette a Szabadító a tanítványait?
Mondd el, hogy „az újszövetségi időkben az emberek nyitott szandálokat viseltek, főként állatürülékkel tarkított földutakon jártak, és csak rendszertelenül állt rendelkezésükre fürdővíz. A lábuk nagyon koszos lett, és egy másik ember lábának megmosása bizony meglehetősen kellemetlen feladat lehetett. …ezt a vendéglátói gesztust általában a legalacsonyabb rangú szolgákkal végeztették” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 242.). Ezen utolsó vacsora alatt „Krisztus csendben felkelt, kendőt kötött a derekára, ahogy egy szolga tenné, és letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát” (Jeffrey R. Holland, “He Loved Them unto the End,” Ensign, Nov. 1989, 25).
Ha ott lettetek volna, amikor Jézus megmosta az apostolok lábát, hogyan reagáltatok volna, amikor Jézus a ti lábatokat kezdi mosni?
Mit árul el Jézus jelleméről az, hogy megmosta az apostolai lábát?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith fordítás, János 13:8-at (a Kalauz a szentírásokhoz 239. oldalán), az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondott Péter, amikor a Szabadító elkezdte megmosni a lábát.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Joseph Smith fordítás, János 13:9–10-et (a Kalauz a szentírásokhoz 239. oldalán), az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan reagált Péter arra, amit az Úr mondott neki.
Mit tudunk meg Péternek a 9. versben feljegyzett, az Úr szavaira adott reakciójából? (Péter tisztelte az Urat, és teljes mértékben követni akarta Őt.)
Mondd el, hogy apostolai lábának megmosásával a Szabadító nem csupán a szolgálat egy gyönyörű tettét vitte véghez, hanem Mózes törvényét is betöltötte, és egy szent szertartást vezetett be (lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:708–9). Ez a szertartás Joseph Smith prófétán keresztül vissza lett állítva a mi adományozási korszakunkban (lásd T&Sz 88:74–75, 137–141).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 13:11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott Jézus, miért voltak az apostolok „nem …mindnyájan tiszták”.
Kire utalt a Szabadító, amikor azt mondta, hogy az apostolok „nem …mindnyájan tiszták”? (Iskariotes Júdásra, aki hamarosan elárulja Őt.)
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a János 13:12–17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanított a Szabadító az apostolainak, miután megmosta a lábukat.
A 13–16. versek szerint milyen példát állított a Szabadító az apostolai elé, amelynek a követésére kérte is őket? (Bár a Szabadító Mesterük és Uruk volt [13. vers], mind között a legnagyobb, mégis szolgált másokat.)
A Szabadító apostolainak adott, a 17. versben feljegyzett ígérete szerint milyen áldást kapunk, ha példáját követve szolgálunk másokat? (A tanulók saját szavaikat használva fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha a Szabadító példáját követve szolgálunk másokat, akkor boldogabbak leszünk.)
Szerintetek miért leszünk boldogabbak, ha a Szabadítóhoz hasonlóan szolgálunk másokat?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor nagyobb boldogságot éreztek, mert másokat szolgálva követték a Szabadító példáját. Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljen az osztálynak az élményeiről. Te is megoszthatod egy saját élményedet.
Hogy segíts a tanulóknak felismerni e tantétel alkalmazásának egyik módját, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder M. Russell Ballard
„Minden új nap reggelén az imátokban kérjétek meg Mennyei Atyánkat, hogy segítsen nektek felismerni egy olyan lehetőséget, amikor szolgálhatjátok az Ő drága gyermekeinek valamelyikét. Azután pedig napközben a szíveteket hittel és szeretettel megtöltve keressetek valakit, akinek segíthettek. […] Ha ezt megteszitek, a lelki fogékonyságotok növekedni fog, és olyan lehetőségeket fedeztek majd fel a szolgálatra, melyekről azelőtt soha nem gondoltátok volna, hogy lehetséges” (Buzgón munkálkodjunk!Liahóna, 2012. nov. 31.).
Ballard elder szerint hogyan találhatunk lehetőséget mások szolgálatára?
Buzdítsd a tanulókat, hogy a Szabadító példáját követve szolgáljanak másokat. Arra is felkérheted a tanulókat, hogy álljanak majd készen, hogy a következő néhány óra során meséljenek a mások szolgálatához kapcsolódó élményeikről.
A János 13:18–30 összegzéseként mondd el, hogy miután Jézus arra tanította az apostolait, hogy másokat szolgálva boldogok lesznek, azt mondta, hogy az egyikük el fogja árulni Őt. Amikor János megkérdezte Jézustól, hogy ki fogja elárulni, Jézus jelezte, hogy az egyik apostola (Júdás) fogja elárulni.
Jézus arra tanítja tanítványait, hogy szeressék egymást
Kérdezd meg a tanulóktól, hogy vádolta-e már őket valaki azzal, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjaiként nem keresztények, vagyis nem igaz tanítványai Jézus Krisztusnak. Ha a tanulók közül valaki felteszi a kezét, akkor kérdezd meg tőle, hogyan reagált arra a vádra, hogy nem keresztény. Ha még senki nem tapasztalt ilyesmit, akkor kérdezd meg:
Hogyan reagálnátok, ha valaki azt mondaná nektek, hogy nem vagytok keresztények?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 13:34–35-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, mi segít majd másoknak felismerni azt, hogy az apostolok Jézus Krisztus tanítványai.
A 34. vers szerint milyen parancsolatot adott Jézus az apostolainak?
A 35. vers szerint mit árul majd el másoknak az, ha az apostolok úgy szeretik egymást, ahogyan Jézus szerette őket?
Milyen tantételt tanulhatunk a Szabadító apostolainak szóló tanításaiból? (A tanulók saját szavaikat használva fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha úgy szeretjük egymást, ahogyan Jézus Krisztus szeret minket, arról felismerik majd az emberek, hogy az Ő tanítványai vagyunk.)
Az alapján, amit idén Jézus Krisztusról tanultatok, mit mondanátok, Ő miként mutatja ki, hogy szereti az embereket?
Hogy segíts a tanulóknak átérezni az imént megfogalmazott tantétel igazságát és fontosságát, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel következő történetet, melyet Paul E. Koelliker elder, a Hetvenek tagja mesélt el:
Kép
Elder Paul E. Koelliker
„Két fiatal misszionárius bekopogtatott egy ajtón, azt remélve, hogy találnak majd valakit, aki meghallgatja üzenetüket. Az ajtó kinyílt, és egy elég termetes ember üdvözölte őket barátságosnak éppen nem mondható hangnemben: »Azt hiszem, már mondtam nektek, hogy többet ne kopogtassatok be hozzám. Már figyelmeztettelek benneteket, hogy ha mégis visszajöttök, az nem lesz kellemes élmény számotokra. Most pedig tűnjetek innen!« Majd pedig rájuk csapta az ajtót.
A két elder továbbállt, majd az idősebb és tapasztaltabb misszionárius bátorításképpen átkarolta fiatalabb társát. Azt észre sem vették, hogy a férfi az ablakon keresztül figyeli őket, hogy biztosan megértették-e az üzenetét. Arra számított, hogy durva válasza hallatán a két fiatal majd nevetve továbbáll. Amikor azonban tanúja volt a két misszionárius közötti kedvesség megnyilvánulásának, szíve azonnal meglágyult. Kinyitotta az ajtót és visszahívta őket, hogy osszák meg vele az üzenetüket.
[…] A krisztusi tanítvánnyá váláshoz, valamint az Ő evangéliumának tanításához alapvető fontosságú egymást szeretnünk, és kifejlesztenünk azon képességünket, hogy gondolataink, beszédünk és cselekedeteink Krisztusra irányuljanak” (Ő igazán szeret bennünket.Liahóna, 2012. máj. 17.).
Hogyan követték az Úr egymás szeretetére vonatkozó tanácsát a történetben szereplő misszionáriusok?
Kérd meg a tanulókat, hogy énekeljék el a Mindenkit szeress! című himnuszt (Himnuszok, 196. sz.), és gondoljanak valakire, akiben a mások iránt tanúsított szeretete miatt könnyű felismerni Jézus Krisztus tanítványát. A himnusz eléneklése után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, kire gondoltak, és pontosan hogyan mutatja ki az illető a mások iránti szeretetét. Te is mesélhetsz az osztálynak valakiről, aki eszedbe jutott.
Buzdítsd a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit tesznek majd azért, hogy még inkább úgy szeressenek másokat, ahogyan a Szabadító szereti őket.
A János 13:36–38 összegzéseként mondd el, hogy miután Péter kijelentette, hogy az életét adná Jézus Krisztusért, Jézus megmondta Péternek, hogy még a kakas kukorékolása előtt háromszor meg fogja tagadni Őt.
Kép
scripture mastery icon
Szentírás-memoriter áttekintés
Szentírás-fogócskát játszva – rávezető utalásokat használva – segíts a tanulóknak gyorsan kikeresni egy-egy részt a szentírásukban. A rávezetés lehet egy kulcsszó, a szövegkörnyezet meghatározása, tan vagy tantétel, illetve alkalmazási ötlet a szentírás-memoriter kártyáról. Kitalálhatsz saját rávezető meghatározásokat is. Az olyan szentírás-fogócska tevékenységek, melyek során a tanulók egymással versenyezve igyekeznek megtalálni bizonyos verseket, tevékenyen bevonhatják őket a szentírás-memoriterek megtanulásába. Ha szentírás-fogócskát játszotok, akkor azt úgy tegyétek, hogy ez senkit ne sértsen meg, a Lelket sem. Segítsd a tanulókat abban, hogy ne használják tiszteletlenül a szentírásukat, és ne kapja el őket túlságosan a versenyláz. Arra is megkérheted a tanulókat, hogy valamihez képest, ne pedig egymás ellen versenyezzenek. Például versenyezhetnek az oktatóval, vagy megnézhetitek, hogy az osztály bizonyos százaléka megtalálja-e meghatározott idő alatt az adott verset.
Megjegyzések és háttér-információk
János 13:1–17. A Szabadító megmossa a tanítványai lábát
Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy tanítványai lábának megmosásával a Szabadító az irántuk való hűséges odaadását juttatta kifejezésre:
„Az [utolsó vacsora] alatt Krisztus csendben felkelt, kendőt kötött a derekára, ahogy egy szolga tenné, és letérdelt, hogy megmossa az apostolok lábát (lásd János 13:3–17). A hívők e szűk körére ebben a még alig megalapított királyságban hamarosan a legnehezebb próbatétel várt, ezért az Úr félretette saját egyre növekvő aggodalmát, hogy még egyszer utoljára szolgálja és megerősítse őket. Nem számított, hogy az ő lábát senki nem mosta meg. Páratlan alázatossággal folytatta a tanításukat és a megtisztításukat. Egészen az utolsó óráig – és azon túl is – gondoskodó szolgájuk volt” (“He Loved Them unto the End,” Ensign, Nov. 1989, 25).
A Joseph Smith fordítás további meglátásokat is tartalmaz a tanítványok lábának megmosását illetően: „Mármost, ez a zsidók szokása volt, az ő törvényük értelmében; tehát Jézus azért tette ezt, hogy beteljesedhessen a törvény” (Joseph Smith fordítás, János 13:10 [a Kalauz a szentírásokhoz 239. oldalán]).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Ennek jelentősége nem bontakozik ki teljes mértékben a felületes olvasó számára, és nem is kell, mert a lábmosás egy kizárólag szent helyen végzendő, a magukat arra érdemessé tevő személyek számára fenntartott szent szertartás. Nyilvánvaló viszont, hogy a zsidók is végeztek szent szertartásokat a templomukban, melyek ismerete nem maradt fenn, és nem található meg a ránk maradt írások egyikében sem” (The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 4:38–39).
Figyelmeztető megjegyzés: Ne bocsátkozz McConkie elder kijelentésén túlmenő részletekbe azt illetően, hogy a templomokban végzett lábmosás szent szertartása „a magukat arra érdemessé tevő személyek számára” van fenntartva! Ne feledd Spencer W. Kimball elnök következő figyelmeztetését:
„Időnként előfordul, hogy valaki olyan szertartásokról kérdez vagy próbál beszélni, amelyekről nincs tudomása, és amelyek nem tartoznak felelőssége körébe. Az oktató nem használ a tanulóinak azzal, ha kíváncsiságot ébreszt bennük vagy beszélgetésre ösztönöz olyan dolgokról, amelyeket ők nem élnek vagy tapasztalnak meg – a szentírások által érintett bizonyos áldásokról vagy olyan korlátozott lehetőségekről, melyek csak azoknak adatnak meg, akik különleges felhatalmazással rendelkeznek vagy különleges körülmények között vannak. […] Oktatóink bölcsen tennék, ha békén hagynák ezeket a témákat, nem aggódnának és a tanulókat sem aggasztanák miattuk” (“The Ordinances of the Gospel” [address to seminary and institute of religion faculty, June 18, 1962], 2–3).
János 13:17. „Boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket”
Thomas S. Monson elnök kijelentette, hogy a boldogság mások szolgálatából ered:
„Akkor lelhetünk igazi boldogságra, ha nem magunkra összpontosítva keressük azt. Senki nem lelt még rá az élet értelmére addig, amíg alá nem vetette egóját embertársai szolgálatának. A szolgálat a kötelesség rokona – melynek teljesítése valódi örömöt eredményez” (“Guideposts for Life’s Journey” [Brigham Young University devotional, Nov. 13, 2007], 4, speeches.byu.edu).
János 13:23. „Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala”
„Az újszövetségi időkben az ünnepi étkezések résztvevői gyakran dőltek le az asztal körül felállított alacsony díványokra. Bal karjukra támaszkodva fejük az asztal felé nézett, lábuk pedig az ellenkező irányba. Ennélfogva a vendéglátó jobbján ülő vendég a vendéglátó felé dőlt. Úgy tűnik, ez étkezés alatt ezen a helyen ült János apostol, a »Jézus kebelén nyugszik vala« pedig azt jelenti, hogy az étkezés alatt Jézus felé dőlt (vesd össze Lukács 16:22). Ez a testtartás lehetővé tette János, Jézus szeretett tanítványa számára azt, hogy – például Júdás árulásáról – külön beszélgetést folytasson a Szabadítóval, amit az étkezésen jelenlévők közül nem mindenki hallott (lásd János 13:23–28)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 242.).
Joseph B. Wirthlin elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt mondta a szeretet és a tanítványság fontosságáról:
„A szeretet a tanítványi mivolthoz vezető út eleje, közepe és vége is. […] A végén pedig a szeretet vezet el minket az örök élet dicsőségébe és nagyszerűségébe. […]
Amikor Jézus azt az új parancsolatot adta tanítványainak, hogy »egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket« [János 13:34], megadta számukra az ebben az életben a boldogsághoz, a következőben pedig a dicsőséghez vezető legnagyobb kulcsot.
Az összes parancsolat közül a szeretet a legnagyobb. Az összes többi ettől függ. Az élő Krisztus követőiként erre kell összpontosítanunk” (A nagy parancsolat.Liahóna, 2007. nov. 29., 30–31.).
A János 13:34–35-öt idézve azt tanította M. Russell Ballard elder a Tizenkét Apostol Kvórumából:
„A Szabadító által leírt szeretet cselekvő szeretet. Nem hatalmas, hősies tettek által nyilvánul meg, hanem inkább a kedvesség és szolgálat egyszerű cselekedetei által” (A szeretetteljes szolgálatból fakadó öröm.Liahóna, 2011. máj. 47.).
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből ezt mondta:
„A szeretet Krisztus tanítványának meghatározó jellemvonása” (Isten szeretete.Liahóna, 2009. nov. 22.).
