Pál Jézus Krisztus igaz természetéről tanítja a szenteket. Jézus Krisztus engeszteléséről is tanítja őket, valamint az engesztelés eredményeként élvezett áldásokról. Pál beszámol az ősi izráeliták vadonbéli vándorlásáról is, hogy megtanítsa a szenteknek, mit kell tenniük ahhoz, hogy beléphessenek az Úr nyugalmába.
Egy fiatal nőnek elege van abból, hogy mindig ő a „jó kislány”, mert nem vesz részt a barátaival bizonyos tevékenységekben. A normáinak lazítását fontolgatja, hogy beilleszkedhessen a csoportba.
Egy teljes idejű misszionáriusi szolgálatot teljesítő fiatal férfi ráébred, hogy a misszionáriusi munka nehezebb a vártnál, ezért a hazatérésen gondolkodik.
Mi a közös ezekben az esetekben?
Milyen okai lehetnek annak, hogy valaki feladja azt, amiről tudja, hogy helyes?
A Zsidókhoz írt levél rövid bemutatásaként mondd el, hogy a különböző megpróbáltatások nyomása alatt néhány zsidó megtért elmaradt az egyházi gyűlésektől, és visszatért a hagyományos zsidó hódolat viszonylagos biztonságába, amelynek azonban nem volt része a Jézus Krisztusba vetett hit (lásd Zsidók 10:25, 38–39). Pál buzdításként írta ezt a levelet ezeknek az egyháztagoknak, hogy maradjanak hűek Jézus Krisztushoz.
Kérd meg a tanulókat, hogy a Zsidókhoz írt levél tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik hűnek maradni Krisztushoz, amikor úgy érzik, inkább feladnák.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Zsidók 1:1–3, 10-et, és keressenek olyan tanokat, amelyeket Pál tanított a zsidó szenteknek Jézus Krisztusról.
Elegendő idő eltelte után kérd meg néhányukat, hogy írják fel a táblára a talált igazságokat. A tanulók eltérő szavakat használhatnak ugyan, de győződj meg arról, hogy a következő igazságokhoz hasonló kijelentések kerülnek fel a táblára:
Jézus Krisztus teremtette az egeket és a földet (lásd Zsidók 1:2, 10).
Jézus Krisztus az Atya nevében szól (lásd Zsidók 1:1).
Jézus Krisztus az Atya pontos mása (lásd Zsidók 1:3).
Jézus Krisztus az Ő hatalmának szava által tart fenn mindent (lásd Zsidók 1:3).
Jézus Krisztus megtisztít minket a bűneinktől (lásd Zsidók 1:3).
Jézus Krisztus az Atya jobbján uralkodik (lásd Zsidók 1:3).
Elmondhatod, hogy „az ő valóságának képmása” kifejezés azt jelenti, hogy Jézus Krisztus fizikailag és lelkileg is Mennyei Atyánkat személyesíti meg és osztozik az Ő isteni jellemében; illetve hogy a „hatalma szavával fentartja a mindenséget” kifejezés azt jelzi, hogy Jézus Krisztus mindenható.
Ezen igazságok ismerete miként segíthet valakinek, akinek gondot okoz, hogy hű maradjon Jézus Krisztushoz és az Ő evangéliumához?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, melyik segíthetne nekik ezen igazságok közül, ha kísértést éreznének arra, hogy elforduljanak az Úr akaratának teljesítésétől.
Mondd el, hogy a Zsidókhoz írt levél egyik témája Jézus Krisztus felsőbbrendűsége. Pál például a Zsidók 1:4–14-ben megmutatta, hogy Jézus Krisztus nagyobb az angyaloknál, az ezt követő fejezetekben pedig tovább igazolta Krisztus kiválóságát és feljebbvalóságát.
Az a tudat, hogy Jézus Krisztus mindennél nagyobb, miként segíthet valakinek, akinek nehezére esik hithűnek maradni Őhozzá?
Biztasd a tanulókat, hogy a Zsidók további részeinek tanulmányozása során figyeljék meg, felbukkan-e újra ez a témakör.
Pál azt tanítja, hogy Jézus Krisztus a szabadításunk fejedelme
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják végig, hogyan választanak kapitányt vagy vezetőt a különböző csapataik vagy csoportjaik számára (például a sportcsapatok, vitakörök, színjátszó körök vagy iskolai klubok esetében).
Milyen tulajdonságok fontosak, amikor kapitányt vagy vezetőt választotok?
Mondd el, hogy Pál a Zsidók 2-ben részletesebben is kifejtette Jézus Krisztus természetét és személyét a zsidó megtérteknek, hogy segítsen nekik megérteni, miért kell továbbra is Jézus Krisztust követniük. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 2:10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan utalt Pál Jézus Krisztusra.
Minek a fejedelme (vezetője) Jézus Krisztus? (Írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus a szabadításunk fejedelme.)
Milyen szempontból a szabadításunk fejedelme Jézus Krisztus?
Oszd párokra az osztályt, és minden párban az egyik tanuló olvassa el a Zsidók 2:8–13-at, a másik pedig a Zsidók 2:14–18-at. Keressenek olyan kifejezéseket, amelyek leírják, mi tette alkalmassá a Szabadítót arra, hogy a szabadításunk fejedelme legyen. (Mondd el, hogy az „engesztelést szerezzen a nép bűneiért” kifejezés a 17. versbenben azt jelenti, hogy Krisztus megfizetett a bűneinkért, lehetővé téve ezzel számunkra, hogy megbékéljünk – vagyis összhangba kerüljünk – Mennyei Atyánkkal.)
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el a társuknak, mit találtak, majd kérdezd meg az osztályt:
A 9. vers szerint mit tett Jézus Krisztus minden emberért?
A 14. vers szerint kit győzött le a Szabadító az engesztelése révén?
Mutass rá arra, hogy Pál nem csupán a szabadításunk fejedelmeként hivatkozott a Szabadítóra, hanem úgy is hívta: „könyörülő… és hív főpap” (17. vers). (Ha szükséges, elmondhatod, hogy a hív szó azt jelenti: hű, hűséges.) Pál egy zsidó főpaphoz hasonlította Jézus Krisztust, mert a főpapra úgy tekintettek, mint közbenjáróra Isten és az emberek között.
A 17. vers szerint mi tette képessé Jézust arra, hogy ilyen könyörületes és hithű főpap legyen?
A 18. vers szerint miért képes a Szabadító segíteni rajtunk? (Lásd még Alma 7:11–13.)
Mondd el, hogy a Zsidók 4:14–16-ban Pál további meglátásokat osztott meg arról szóló tanításával kapcsolatosan, hogy miként lehet a Szabadító könyörületes és hithű főpap. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezeket a verseket, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi teszi ilyen nagy főpappá Jézus Krisztust. A tanulók mondják el, mit találtak.
A Zsidók 2:14–18 és 4:14–16 alapján miért képes Jézus Krisztus tökéletesen megérteni bennünket, és együttérezni minden hiányosságunkkal és tökéletlenségünkkel? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő igazságot: Mivel Jézus Krisztus mindent elszenvedett és mindenben megkísértetett, tökéletesen megért bennünket, és képes segíteni nekünk a szükség idején. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
A Zsidók 4:16 szerint miben segíthet nekünk az, ha megértjük ezt az igazságot?
Szerintetek mit jelent bizalommal (bátran) járulni a kegyelem királyi székéhez (trónusához)?
Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg érzéseiket arról, miként segíthetnek nekik a Zsidók 2-ből megismert igazságok abban, hogy szilárdak legyenek azon elhatározásukban, hogy Jézus Krisztust követik vezetőjükként.
Pál arról tanít, hogyan léphetünk be az Úr nyugalmába
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy a füzetükbe valamit, ami fizikai vagy lelki feszültséget vagy aggodalmat kelt bennük.
Hogyan lelhetünk békességre és nyugalomra a szorongás és nyugtalanság ezen és más forrásaitól?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a zsidó szenteket üldözték azért, mert az evangélium szerint éltek. Mondd el, hogy a Zsidók 3-ban és 4-ben Pál egy ószövetségi történetre utalt, hogy megtanítsa a szenteknek, hogyan lelhetnek békére ebben az életben és a következőben.
Mondd el, hogy miután az ősi Izráel népe kiszabadult a fogságból, haragra gerjesztették az Urat, ezért nem léphettek be az Úr nyugalmába (lásd 4 Mózes 14; Jákób 1:7–8; Alma 12:33–37; 13:6, 12–13, 28–29). Kérd meg a tanulókat, hogy jelöljék meg „az én nyugodalmam” kifejezést a Zsidók 3:11-ben.
Mutass rá, hogy Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent belépni az Úr nyugalmába. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést McConkie eldertől, az osztály pedig figyelje meg, mit jelent belépni az Úr nyugalmába.
Kép
Bruce R. McConkie elder
„A hű szentek már ebben az életben belépnek az Úr nyugalmába, és azáltal, hogy kitartanak az igazságban, ebben az áldásos állapotban maradnak, míg meg nem pihenhetnek az Úrral a mennyben. […] Az Úr nyugalma a halandók számára azt jelenti, hogy tökéletes tudást nyernek a nagyszerű utolsó napi munka isteni voltáról. […] Az Úr nyugalma az örökkévalóságban azt jelenti: örök életet örökölni, részesülni az Úr dicsőségének teljességében. (T&Sz 84:24.)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 633).
Mit jelent ebben az életben belépni az Úr nyugalmába? És a halálunk után?
Olvasd fel a Zsidók 4:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi miatt aggódott Pál, mit mulaszthatnak el az egyház tagjai megtenni.
Mi volt Pál aggodalma? (Hogy néhány egyháztag nem lép be az Úr nyugalmába.)
(Írd fel a táblára a következő igazságot:Zsidók 3:7–8, 12–15, 18–19; 4:2–3, 6–7, 11. Az osztály tagjai olvassák el magukban a verseket, és keressék meg, mit tanított Pál arról, miként léphetünk be az Úr nyugalmába. (Buzdítsd a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Zsidók 4:3 Joseph Smith fordítását a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán.) Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Szerintetek mit jelent a Zsidók 3:14-ben a „ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk” kifejezés?
Szerintetek mit jelent az, hogy „meg ne keményítsétek a ti szíveiteket” (Zsidók 3:15; 4:7)? (Hogy a szívünk nyitott, készséges és engedelmes Isten és az Ő parancsolatai iránt.)
Mit tanított Pál arról, miként léphetük be az Úr nyugalmába? (A tanulók válaszaiból írd fel a következő tantételt a táblára: Ha hűek maradunk a Szabadítóhoz és nem keményítjük meg a szívünket, akkor belépünk majd az Úr nyugalmába.)
Hogyan készít fel bennünket az Úr nyugalmába való belépésre az, ha nyitva tartjuk a szívünket Isten céljai és az Ő számunkra készített terve iránt?
Miként eredményezhet áldásokat ebben az életben az, ha az Úr nyugalmába való belépésre törekszünk?
Kérd meg a tanulókat, gondolják végig, hogyan segített nekik nyugalomra lelni a megtapasztalt gondok és aggodalmak ellenére is az, hogy hűek voltak a Szabadítóhoz és nyitva tartották Felé a szívüket. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az osztállyal.
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit tesznek majd, hogy hűek maradjanak Jézus Krisztushoz és nyitva tartsák a szívüket Iránta.
Megjegyzések és háttér-információk
Zsidók 1:3. Jézus Krisztus az Atyja pontos képmása
Joseph F. Smith elnök a következőket tanította Jézus Krisztus külső megjelenéséről:
„Jézus Krisztus az Isten Fia, az Ő Atyja személyének »képmása« (Zsidók 1:3). Emberi lényként, tökéletes emberként járt a földön, és egy neki feltett kérdésre válaszolva ezt mondta: »a ki engem látott, látta az Atyát« (János 14:9). Ez önmagában teljesen meg kell hogy oldja minden gondolkodó, áhítatos elme problémáját. [Kétségbevonhatatlan a következtetés], miszerint ha Isten Fia az Ő Atyja személyének képmása (vagyis hasonmása), akkor az Ő Atyja emberi alakkal rendelkezik; mert ilyen alakú volt az Isten Fia, nemcsak halandó élete során, hanem halandó születése előtt és feltámadása után is. Ebben a formában, két személyként jelent meg az Atya és a Fiú Joseph Smithnek, amikor tizennégy éves fiúként része volt az első látomásban” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1999]. 332.).
Zsidók 4:4, 10. A sabbat napja az Úr nyugalmának jele és jelképe
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázatot fűzte ehhez:
„A sabbat napja az Úr nyugalmának jele és jelképe. Azok, akik beléptek az evangéliumi nyugalomba, igazlelkű viselkedésük és igaz hódolatuk részeként megszentelik a sabbat napját. E napon megpihennek világi munkáiktól – ahogy Isten is megpihent alkotó tevékenységétől –, jelként és bizonyságként arra, hogy ebben az életben beléptek az Úr nyugalmába, bizonysággal rendelkeznek az evangéliumról, és várják az Úr azon nyugalmát, »amely nyugalom az ő dicsőségének teljessége« ezen élet után (T&Sz 84:24)” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:151).