János apostol megdicsőült lényeket lát, akik Mennyei Atyánknak hódolnak, amint a trónusán ül. János egy könyvet is lát, mely hét pecséttel van lepecsételve, és látja a Bárányt, vagyis Jézus Krisztust, aki méltó rá, hogy kinyissa a könyvet.
János megdicsőült lényeket lát, akik Mennyei Atyánknak hódolnak
Nyitóhimnuszként elénekelhetitek a Dicsőség Istennek! (Himnuszok, 29. sz.) című himnuszt vagy egy másikat, mely Istent dicséri és dicsőíti.
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy a celesztiális királyságban vannak. Kérj fel több tanulót is, hogy mondják el, szerintük milyen lehet a celesztiális királyság.
Mondd el, hogy amint azt a Jelenések 4–5 feljegyzi, János apostol látomásban látta a celesztiális királyság egy részét. Kérj egy önként jelentkezőt, aki rajzol a táblára. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Jelenések 4:1–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy mit látott János. Az önként jelentkező a versek felolvasása alatt rajzolja le, hogy mit látott János. Előfordulhat, hogy az olvasóknak időnként meg kell állniuk, hogy a rajzoló tanulónak időt adjanak az adott részlet befejezéséhez. (Kérd meg, hogy Iránta érzett tiszteletünk kimutatásaként ne rajzolja le azt, aki „a királyiszékben” ült [2. vers], vagyis Mennyei Atyánkat. Ha több tanulót is be szeretnél vonni, akkor felváltva többen is rajzolhatnak.)
Magyarázd el, hogy az „elragadtatám lélekben” (2. vers) azt jelenti, hogy a kinyilatkoztatás vagy a látomás közben körülfogta őt a Lélek, és a 3. versben szereplő „jáspis” kő lehet valamilyen színes kő vagy gyémánt, a „sárdius” kő (3. vers) pedig egy általában vörös vagy vöröses narancssárga színű drágakő.
Mondd el, hogy a modern kori kinyilatkoztatások segítenek nekünk még többet megérteni abból, amit János látott. Az Úr például megadta a Tan és a szövetségek 77-ben feljegyzett kinyilatkoztatást, miután Joseph Smith próféta megkérte Őt, hogy értelmezze a Jelenések 1–11-ben szereplő jelképek és események némelyikét.
Oszd a tanulókat két-három fős csoportokra, és adj minden csoportnak egy-egy másolatot a következő anyagból. Kérd meg a tanulókat, hogy mindegyik csoport olvassa el közösen a keresztutalásokban szereplő részeket, és írjanak a táblázatba további tudnivalókat arról, hogy mit látott János.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, milyen további tudnivalókat találtak. Szükség szerint használd az alábbi válaszokat a tanulók ismereteinek egyértelműsítésére vagy kiegészítésére: a királyi széken Isten ül a celesztiális királyságban; a 24 koronás elder a hét gyülekezethez tartozó hithű elderek; Isten hét szolgájáról van szó, nem pedig hét lélekről; az üvegtenger a föld, annak megdicsőült, celesztiális állapotában; a négy állat megdicsőült lények különböző osztályait (vagy rendjeit) jelképező valóságos állat; az állatok szemei hatalmas világosságot és tudást jelképeznek, az állatok szárnyai pedig a mozgás és a cselekvés hatalmát.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Jelenések 4:8–11-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondtak és tettek azok, akik Mennyei Atyánk köré gyűltek.
Mit mondtak Mennyei Atyánkról azok, akik köré gyűltek? Mit tettek?
Mit jelképezhet az, hogy az elderek Mennyei Atyánk trónja elé tették le a koronájukat? (A lehetséges válaszok között van Mennyei Atyánk nagyságának felismerése; annak elismerése, hogy Neki köszönhetik a felmagasztosulásukat; valamint tiszteletük, csodálatuk és Előtte meghajló hódolatuk kifejezésre juttatása.)
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a beszámolóból, milyen hatással lehet ránk az, ha felismerjük Mennyei Atyánk nagyságát? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de mindenképpen fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha felismerjük Mennyei Atyánk nagyságát, akkor arra vágyunk, hogy hódoljunk Neki és dicsérjük Őt.)
Mi segíthet nekünk felismerni Mennyei Atyánk nagyságát?
János lát egy hét pecséttel lepecsételt könyvet, és a Bárányt, aki méltó rá, hogy kinyissa
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Jelenések 5:1–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit látott János Mennyei Atyánk kezében.
Mit látott János Mennyei Atyánk kezében? (Egy hétpecsétes könyvet, vagyis tekercset.)
Mondd el, hogy az ősi időkben a fontos iratokat agyag- vagy viaszpecséttel pecsételték le. Csak az okirat tulajdonosa törhette fel a pecsétet és olvashatta el az írást, vagy az, akinek a tulajdonos ezt megengedte.
A 2. vers szerint mi teszi lehetővé valaki számára azt, hogy ki tudja nyitni a könyvet?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Tan és a szövetségek 77:6–7-et, és keressék ki a könyv és a pecsétek jelentését.
Mit tartalmaz a könyv?
Magyarázd el, hogy a 7000 évnyi időszak az Ádám és Éva bukása óta eltelt időre utal, nem pedig a földnek a teremtés időszakaival együtt vett valódi korára.
A Tan és a szövetségek 77:7 szerint mit jelképezett a hét pecsét? (A föld halandó létezésének hétezer éves időszakát, Ádám bukásától a millennium végéig.)
Mutass rá, hogy amikor úgy tűnt, hogy senki nem érdemes a könyv felnyitására, akkor János a könyv és a pecsét jelentését figyelembe véve talán azt gondolta, hogy Isten akarata és művei nem lesznek kinyilatkoztatva és véghezvive.
Mi történne Mennyei Atyánk gyermekeivel, ha nem kerülne sor a szabadításukra vonatkozó terv véghezvitelére?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 5:5–7-et, és mondd el, hogy a 6. vers Joseph Smith fordítása a hét szarv, a hét szem és a hét lélek helyett mindegyikből tizenkettőt ír, Isten tizenkét szolgáját jelképezve, akik elküldettek szerte a világba. Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott az egyik elder Jánosnak, miért ne sírjon. Elmagyarázhatod, hogy a szentírásokban a szarvak gyakran hatalmat vagy felhatalmazást jelképeznek; a szem jelképezhet világosságot és tudást; a tizenkettes szám pedig isteni kormányzást vagy szervezetet, illetve a papságot.
Mit mondtak Jánosnak, miért ne sírjon?
Mit árul el Jézus Krisztusról az a megnevezés, melyet a Jelenések 5:6 használ Rá? (Ő volt az áldozati felajánlás, mely azért adatott, hogy kiengeszteljen Isten gyermekeiért [lásd még Ésaiás 53:7; 1 Korinthusbeliek 5:7; 1 Péter 1:18–19]. Elmagyarázhatod, hogy a „mint egy megölött…” Bárány [Jelenések 5:6] arra a Bárányra utal, mely magán viseli annak jeleit, hogy megölték. Mutass rá, hogy Keresztelő János az Isten Báránya megnevezéssel utalt a Szabadítóra [lásd János 1:29, 36].)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 5:8–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy a Mennyei Atyánk trónját övező lények hogyan dicsérték a Bárányt. Elmagyarázhatod, hogy a „jóillatokkal tele” (8. vers) aranypoharak tömjénnel telt öblös poharak vagy tálak voltak.
Hogyan dicsérték ezek a lények a Bárányt, vagyis Jézus Krisztust?
Annak alapján, amit János látott és hallott a Bárányról, milyen igazságot tanulhatunk Jézus Krisztusról? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de mindenképpen fogalmazzák meg a következő igazságot: Jézus Krisztus az egyetlen, aki méltó és képes arra, hogy megváltson minket.)
Miért Jézus Krisztus az egyetlen, aki méltó és képes arra, hogy megváltson minket?
A 10. vers szerint mivé válnak azok, akiket megvált Jézus Krisztus? (Királyokká és papokká, melybe királynőkként és papnőkként a nők is beletartoznak [lásd Bruce R. McConkie, Mormon Doctrine, 2nd ed. (1966), 613].)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit jelent számukra személy szerint Mennyei Atyánk szabadításterve, és a Szabadító ebben a tervben játszott szerepe. Írják le a gondolataikat és érzéseiket a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba. Tájékoztasd őket, hogy az óra későbbi részében fel fogod kérni őket az általuk leírtak megosztására.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Jelenések 5:11–14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan csatlakoztak mások is Jézus Krisztus és Mennyei Atyánk hódolatához és dicsőítéséhez.
Miért hódoltak Nekik a megdicsőült lények és minden teremtmény, és dicsérték Őket, miután a Bárány elvette Mennyei Atyánk kezéből a könyvet? (Felismerték Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus jóságát, és hálásak voltak a Báránynak Mennyei Atyánk tervében játszott szerepéért.)
Milyen igazságot tudhatunk meg ebből, mi indíthat minket arra, hogy úgy hódoljunk Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak, és úgy dicsérjük Őket, ahogyan a János által látott lények és teremtmények tették? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de mindenképpen fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha felismerjük, mit tett értünk Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus, és hálát érzünk ezért, akkor hódolni szeretnénk Nekik és dicsérni akarjuk majd Őket.)
Mutass rá, hogy a megdicsőült lények és minden teremtmény énekszóval hódolt Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak. Mi is éneklünk himnuszokat azért, hogy hódoljunk Nekik és dicsérjük Őket. Kérd fel az osztályt az Isten minden teremtménye (Himnuszok, 26. sz.) vagy egy másik olyan himnusz eléneklésére, mely dicséri és dicsőíti Istent, és kérd meg őket, hogy gondolják át, hogyan kapcsolódik az a Jelenések 5:9–14-hez.
Azon kívül, hogy zene által hódolunk Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak, még mit tehetünk azért, hogy hódoljunk Nekik?
Az egyik tanuló olvassa fel a következő kijelentést Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából, az osztály pedig figyelje meg, mit tanított a hódolatról:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Az igazi és tökéletes hódolat Isten Fia lépteinek követéséből, a parancsolatok betartásából és az Atya akaratának oly mértékben történő megtételéből áll, hogy kegyelemről kegyelemre haladva végül megdicsőüljünk Krisztusban, ahogyan Ő az Atyjában. Sokkal több ez, mint puszta ima, prédikáció és ének. Így élünk, cselekszünk és engedelmeskedünk. Nagy Példaképünk életét utánozzuk” (“How to Worship,” Ensign, Dec. 1971, 130).
Mivel egészítik ki McConkie elder tanításai az ismereteiteket arról, hogy mi módon hódolhatunk Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak?
Hogyan áld meg minket az, ha Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak hódolunk, és dicsérjük Őket?
Miért vágytok arra, hogy hódoljatok Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak, és dicsérjétek Őket? (Kérj meg tanulókat, hogy mondják el néhány korábban leírt gondolatukat és érzésüket.)
Megoszthatod az érzéseidet Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról, valamint arról, hogy te miért hódolsz Nekik készségesen.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, és a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszolják meg a következő kérdést:
Mi mást tehetnél még azért, hogy hódolj Mennyei Atyánknak és Jézus Krisztusnak?
Miután a tanulóknak elég idejük volt az írásra, buzdítsd őket a leírtak alkalmazására.
Lásd az 541. oldalt az Újszövetség tanulói kézikönyvben (Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014), ha még többet szeretnél megtudni a négy állatról (Jelenések 4:6–9), a „Júda nemzetségéből való oroszlán” és a „Dávid gyökere” megnevezésekről (Jelenések 5:5), valamint a Szabadító Isten Bárányaként betöltött szerepéről (Jelenések 5:6–14).
Jelenések 4:3. „A ki [a királyiszékben] üle, tekintetére nézve hasonló vala a jáspis és sárdius kőhöz”
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogy miért említhette itt János a jáspis és a sárdius követ (lásd Jelenések 4:3):
„A Mindenhatók Mindenhatója nagyságának, dicsőségének és szépségének halandók által is felfogható leírására törekedve János drágakövekhez és féldrágakövekhez hasonlítja a megjelenését. A szövegmagyarázók véleménye szerint az itt említett jáspis gyémánt lehet.
[…] Hogyan is találhatnának halandó próféták olyan nyelvezetet, mely halandó embertársaik tekintete előtt felfedhetné a celesztiális hatalom és dicsőség ama örök világának ragyogását és páratlan szépségét? Szivárványt és ékköveket említenek, lángoló tűzkarikákat, villámokat szóró, égő szenet; mennydörgést, sok víz háborgásának hangját, valamint az erő és a szépség fenséges megnyilvánulásait – halandó szavakkal próbálva meg feljegyezni azt, ami csak a Lélek hatalma által látható és tudható. (Ezék. 1 és 10; Ésa. 6.) Mégis, dicsőség az Úrnak ezekért a próbálkozásaikért, hogy akik eddig nem láttak és nem hallottak, nyerhessenek némi ismeretet a menny ablakai mögé rejtett dolgokról” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:464–66).
Joseph Smith próféta a következőket mondta az „üvegtenger” (Jelenések 4:6) kapcsán:
„Vacsora közben azt a megjegyzést tettem a jelenlévő családtagjaim és barátaim előtt, hogy amikor a föld megszentelődik és üvegtengerhez hasonlóvá válik, akkor egy nagy Urim és Tummim lesz, melybe a szentek belenézhetnek, és úgy látnak majd, ahogyan őket látják” (in History of the Church, 5:279).
Brigham Young a következő meglátást tette:
„Ez a föld celesztiális testté válik – üvegtengerhez vagy Urimhoz és Tummimhoz hasonlóvá –, és ha bármit tudni szeretnétek, akkor belenézhettek ebbe a földbe, és meglátjátok Isten összes örökkévalóságát” (in Journal of Discourses, 8:200; lásd még T&Sz 88:17–20, 25–26; 130:6–9).