Jézus részt vesz a sátorok ünnepén Jeruzsálemben. Elmegy a templomhoz, és megtanítja az embereknek, hogyan kaphatnak tanúbizonyságot arról, hogy tanításai az Atyaistentől valók. Mivel a nép között szóváltás támadt azt illetően, hogy ki Jézus, a víz és a világosság jelképét használva bizonyságot tesz isteni mivoltáról. A Szentlélekről is tanítja őket.
Írd fel a táblára a következő kérdést: Voltak Jézusnak testvérei?
Kérd meg a tanulókat, hogy válaszoljanak a kérdésre. Ha szükséges, segíts a tanulóknak megérteni, hogy Józsefnek és Máriának voltak gyermekei, akik Jézus után születtek, és vele egy háztartásban nevelkedtek. Azonban mivel Jézus Krisztus szó szerint Mária és az Atyaisten fia volt, nem pedig Józsefé, ezek a testvérek Jézus féltestvérei voltak (lásd Máté 13:55–56).
Szerintetek milyen lehetett Jézussal egy otthonban felnőni?
Gondoljátok, hogy könnyebb lett volna hinni Őbenne, ha együtt nőtök fel Vele? Miért vagy miért nem?
Mutass rá, hogy a János 7-ből megtudjuk, hogyan vélekedtek Jézus felől néhányan „az ő atyjafiai” (János 7:3, 5) közül. Az atyjafiai kifejezés valószínűleg Jézus féltestvéreire utal, de más közeli hozzátartozókat is magában foglalhat.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 7:1–5-öt.
Az egyik tanuló olvassa fel a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Krisztus isteni mivoltának és evangéliuma szabadító hatalmának bizonysága nem adatik automatikusan, családi kapcsolatok révén.
[…] Bár ugyanazon háztartásban, József és Mária jótékony hatása alatt nevelkedtek, bár ismerték Jézus tanításait, szolgálatát és csodáit, ezek a közeli hozzátartozók mind ez idáig nem fogadták el őt Messiásként. Úgy tűnik viszont, hogy később mindannyian megtértek (ApCsel. 1:14)” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:437).
Hogyan lehetséges, hogy a saját családjának tagjai közül némelyek nem hittek Jézusban, bár ismerték a tanításait és a csodáit?
Mutass rá, hogy a János 7 feljegyez olyan eseményeket, amelyek a Jeruzsálemben tartott sátorok ünnepe idején történtek (lásd János 7:2). E nyolcnapos ünnep alatt, mely „mind közül a legnagyobbnak és legvidámabbnak” (Bible Dictionary, “Feasts”) számított, a zsidók közül sokan Jeruzsálembe mentek, hogy megemlékezzenek arról, milyen áldásokban részesítette Isten Izráel gyermekeit, amikor az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulásuk után a pusztában vándoroltak, és hevenyészett sátrakban laktak (lásd 3 Mózes 23:39–43). A zsidók a gyümölcs és a gabona éves aratását is ünnepelték, és hálát adtak a termésért (lásd 2 Mózes 23:16).
A 3–4. versek szerint mit akartak Jézus testvérei, mit tegyen?
A János 7:6–10 összegzéseként mondd el, hogy Jézus úgy döntött, még nem megy fel az ünnepre, de a testvéreit arra biztatta, hogy menjenek. Az ünnep kezdete után azonban Jézus mégis felment, titokban, mert tudta, hogy a jeruzsálemi zsidó vezetők közül némelyek meg akarják Őt ölni, ám még nem jött el az ideje annak, hogy meghaljon.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 7:11–13-at.
Mit mondtak a különböző emberek Jeruzsálemben Jézusról?
Mutass rá, hogy akárcsak Jézus napjaiban, ma is különböző vélemények vannak Jézus Krisztusról. Vannak, akik tudják, hogy Ő Isten Fia és az egész emberiség Szabadítója, és bizonyságot is tesznek erről. Mások hisznek Benne és remélik, hogy igaz az evangéliuma. Ám olyanok is vannak, akik kételkednek Jézus Krisztus isteni mivoltában és tanításainak igazságtartalmában. Kérd meg a tanulókat, hogy a János 7 tanulmányozásának folytatása közben nézzék meg, honnan tudhatjuk, hogy Jézus Krisztus a Szabadítónk, és hogy a tanításai igazak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 7:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tett Jézus a templomban. Segítségképpen elmondhatod, hogy a sátorok ünnepe idején az ünnepségek középpontjában a templom állt.
Mit tett Jézus?
Miért csodálkoztak a zsidók?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 7:16–18-at, a tanulók pedig kövessék a szöveget, és nézzék meg, mit mondott Jézus, mit tehetnének az emberek, hogy megtudják, vajon igaz-e a tana, vagyis a tanításai.
A 16. vers szerint kitől kapta Jézus a tant, amelyet tanított?
Hogyan ismerheti fel valaki azt, hogy a Jézus által tanított tan valóban Istentől ered?
Milyen tantételt tanulhatunk ebből annak kapcsán, hogyan kaphatunk bizonyságot Mennyei Atyánk tanításairól? (A tanulók saját szavaikat használva fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha Mennyei Atyánk akaratát tesszük, akkor bizonyságot fogunk kapni az Ő tanáról. Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a 17. versben azokat a szavakat, melyek ezt a tantételt tanítják.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan alkalmazhatjuk az életünkben ezt a tantételt, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President James E. Faust
„Úgy nyerjük el az evangélium tantételeiről való bizonyságot, hogy engedelmesen azok szerint próbálunk élni. […] Az ima hatékonyságáról való bizonyság alázatos és őszinte ima által jön. Bizonyságot a tizedről a tized fizetése által nyerünk” (vö. „Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek”.Liahóna, 2003. nov. 22.).
Bár saját rokonai először nem hittek Benne, később bizonyságot nyertek és megtértek (lásd Apostolok cselekedetei 1:14).
Hogyan segíthetett Jézus testvéreinek a János 7:17-ben beazonosított tantétel bizonyságot nyerni Jézus Krisztusról és az Ő tanításairól?
A tanulók képzeljék el, hogy van egy barátjuk, aki küszködik az evangéliumról való bizonyságával.
Hogyan használnátok a János 7:17-ben beazonosított tantételt arra, hogy segítsetek ennek a barátotoknak?
Hogy segíts a tanulóknak bizonyságot tenni a fent megnevezett tantételről, valamint átérezni annak igazságát és fontosságát, tedd ki a következő megállapítást:
Tudom, hogy igaz, mert amikor a szerint éltem, akkor .
Buzdítsd a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban egészítsék ki ezt a megállapítást egy olyan evangéliumi parancsolattal vagy tantétellel, amelynek úgy ismerték fel az igazságát, hogy igyekeztek annak megfelelően élni.
Kérj meg néhány tanulót, hogy olvassa fel az osztálynak, mit írt.
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy olyan evangéliumi igazságot, parancsolatot vagy tanítást, amelyről szeretnének még erősebb bizonyságot kapni. Azt is írják le, hogy a János 7:17-ből tanult tantételt alkalmazva mit fognak tenni azért, hogy nagyobb bizonyságot kapjanak erről az igazságról, parancsolatról vagy tanításról.
A János 7:19–36 összegzéseként mondd el, hogy Jézus megfeddte a zsidó vezetőket azért, mert elutasították a tanításait és a csodatételeit, és a megölésére törekedtek. Sokakban felmerült, hogy Ő-e a Messiás, a főpapok és a farizeusok pedig szolgákat küldtek, hogy elfogják Őt.
Kérj meg egy önként jelentkezőt, aki szomjas, hogy jöjjön ki az osztály elé. Adj neki egy üres poharat, és kérdezd meg tőle:
Ez csillapítani fogja a szomjúságodat?
Még mire van szükséged?
Tegyél ki egy üveg vagy egy kancsó vizet, töltsd tele a poharat, és kérd meg a tanulót, hogy igyon. Azután kérd meg, hogy menjen vissza a helyére.
Mutasd fel a tanuló poharának megtöltésére használt kancsót vagy üveget. Mondd el, hogy a sátoros ünnep nyolc napjának mindegyikén egy erre kijelölt pap arany korsóval vizet merített Siloám tavából, és a templom oltárának lábánál található ezüst medencébe öntötte a vizet. A sátorok ünnepének utolsó napján, miután a pap épp megtette ezt, Jézus felállt és felhívást intézett a néphez. (Lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:446.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 7:37-et, a tanulók pedig kövessék a szöveget, és nézzék meg, minek a megtételére hívta a Szabadító az embereket, miután az ünnep nyolcadik, utolsó napján megjelent a templomnál.
Minek a megtételére hívta a Szabadító az embereket?
Figyelembe véve azt, hogy ezen az ünnepnapon a pap vizet merített és öntött, szerintetek miért pont ekkor hangzott el Jézus eme hívása?
Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Ha Jézus Krisztushoz jövünk és hiszünk Őbenne, akkor…
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 7:38–39-et, majd magyarázd el, hogy a János 7:39 Joseph Smith fordítása a következőképp egyértelműsíti a vers befejezését: „…mert a Szentlélek megígértetett mindazoknak, akik hisznek, miután Jézus megdicsőíttetett”. Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg, milyen ígéretet tett Jézus azoknak, akik Őhozzá jönnek és hisznek Őbenne.
Mondd el, hogy az „annak belsejéből” kifejezés arra utal, hogy az élő víz a hívőben lesz, belőle árad majd ki, nem pedig külső forrásból.
A 39. vers szerint mit jelképez a Szabadító által említett élő víz?
Mondd el, hogy „a Szentlélek Jézus halandóságban való tartózkodásának idején nem fejtette ki teljes mértékben a hatását a zsidók között, bár ennek okára a szentírás nem ad teljes körű magyarázatot (János 7:39; 16:7)” (Bible Dictionary, “Holy Ghost”). A Szentlélek ajándéka abban az adományozási korszakban addig nem adatott meg, míg a Szabadító halandó küldetésének befejeztével meg nem dicsőült, de a Szentlélek hatalma rendelkezésre állt, hogy segítsen az embereknek bizonyságot nyerni a Szabadító és tanítványai által tanított igazságokról.
Hogyan egészítenétek ki a táblán lévő kijelentést a Szabadítónak a János 7:37–39-ben lévő tanításai alapján? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha Jézus Krisztushoz jövünk és hiszünk Őbenne, akkor el fog minket tölteni a Szentlélek.)
Mondd el, hogy akiket eltölt a Szentlélek, azok jó hatással tudnak lenni másokra. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor eltöltötte őket a Szentlélek, és ennek eredményeként jó hatással tudtak lenni valakire. Kérj meg pár tanulót, hogy meséljen az élményéről.
A János 7:40–53 összegzéseként mondd el, hogy a főpapok és a farizeusok újra el akarták fogatni Jézust. Nikodémus, az a farizeus, aki korábban egy éjjel felkereste a Szabadítót (lásd János 3:1–2), a Szabadító védelmére kelt, és emlékeztette társait és a főpapokat, hogy saját törvényük nem engedi meg senki elítélését úgy, hogy nem kapott lehetőséget a szólásra.
Végezetül tegyél bizonyságot a tanulók által a János 7-ben felismert igazságokról.
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő magyarázattal szolgált Jézus Krisztus „atyjafiairól”:
„József és Mária fiaira gyakran utal a Jézus »testvérei« vagy »atyjafiai« megnevezés, bár tulajdonképpen a féltestvérei voltak. (Máté 12:46; 13:55; János 2:12; Apostolok cselekedetei 1:14; 1 Kor. 9:5.) Bár ugyanazon háztartásban, József és Mária jótékony hatása alatt nevelkedtek, bár ismerték Jézus tanításait, szolgálatát és csodáit, ezek a közeli hozzátartozók mindezidáig nem fogadták el őt Messiásként. Úgy tűnik viszont, hogy később mindannyian megtértek (ApCsel. 1:14); egyikük, akiről Pál azt mondta, hogy »Jakab…, az Úr atyjafi[a]« (Gal. 1:19), szent apostolként szolgált; egy másikuk pedig, aki azt mondja magáról, hogy ő »Júdás, […] Jakabnak …atyjafia« (Júdás 1:1), ő írta Júdás közönséges levelét” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:437).
János 7:17. „Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát”
Bonnie L. Oscarson nőtestvér a Fiatal Nők általános elnökségéből azt tanította:
„Néha ezt pont fordítva próbáljuk tenni. Például megközelíthetjük ilyenképpen: boldogan betartom majd a tized törvényét, de először tudnom kell, hogy igaz. Talán még imádkozunk is, hogy bizonyságot nyerjünk a tized törvényéről, és reméljük, hogy az Úr meg fog áldani bennünket ezzel a bizonysággal, még mielőtt kitöltenénk egyetlen tizedpapírt is. De ez nem így működik. Az Úr azt várja tőlünk, hogy gyakoroljunk hitet. Következetesen teljes és becsületes tizedet kell fizetnünk annak érdekében, hogy bizonyságot szerezzünk a tizedről. Ugyanez a minta vonatkozik az evangélium összes tantételére, legyen szó akár az erkölcsi tisztaság törvényéről, a visszafogottság tantételéről, a Bölcsesség szaváról vagy a böjt törvényéről” (Térjetek meg!Liahóna, 2013. nov. 77.).
„A János 7:39-ben János tesz egy zárójeles megjegyzést, melyben elmagyarázza, hogy a Szabadító által a János 7:38-ban megemlített »élő víz« a Szentlélekre utal, akinek fő küldetése az, hogy bizonyságot tegyen Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról. A Szabadító »élő víz« hasonlata messzire visszanyúló izraelita hagyományból merített, mely szerint a víz fontos lelki igazságokat jelképez. Az ősi Közel-Kelet sivatagi éghajlatában az életben maradás elengedhetetlen eleme volt a vízhez való hozzájutás. A víz értékes természeti kincs és hathatós szimbólum volt, mivel kevés volt belőle. Az Úr megmentette Izráelt a Hóreben, amikor Mózes csodálatos módon vizet fakasztott a sziklából (lásd 2 Mózes 17; 4 Mózes 20). Ésaiás, Jeremiás és Ezékiel ószövetségi próféták az Úr Lelkét, körültekintő gondoskodását, valamint gyógyító hatalmát szimbolizálták vízzel (lásd Ésaiás 41:17–18; 58:11; Jeremiás 2:13; Ezékiel 47:1–12).
A Szabadító ígérete, mely szerint akik hisznek Őbenne, azokban később ott lesz az »élő víz«, annak tényét tükrözte, hogy még nem adatott meg a Szentlélek (lásd János 7:39). »A Szentlélek Jézus halandóságban való tartózkodásának idején nem fejtette ki teljes mértékben a hatását a zsidók között, bár ennek okára a szentírás nem ad teljes körű magyarázatot (János 7:39; 16:7). Azok a kijelentések, melyek szerint a Szentlélek Jézus feltámadásáig nem is jött el, minden bizonnyal kizárólag az adott adományozási korszakra vonatkoznak, mert egészen nyilvánvaló az, hogy a Szentlélek a korábbi adományozási korszakokban már kifejtette hatását. Továbbá csak a Szentlélek ajándékára utalnak, mivel a Szentlélek hatalma már Keresztelő János és Jézus szolgálattétele során is megnyilvánult, különben senki nem kaphatott volna bizonyságot az általuk tanított igazságokról (Máté 16:16–17; lásd még 1 Kor. 12:3)« (Bible Dictionary, ‘Holy Ghost’)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 224.).