102. lecke: Rómabeliek 12–16

102. lecke

Rómabeliek 12–16

Bevezetés

Pál azt tanítja a Rómában lévő egyháztagoknak, hogy testüket élő áldozatként szánják oda Istennek, és engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak. Pál arról is tanítja a szenteket, hogy miként segítsék elő a békét, amikor nézeteltérések támadnak amiatt, hogy ki mit részesít előnyben. E levelének végén Pál azokra figyelmeztet, akik megtévesztésre törekednek.

Javaslatok a tanításhoz

Rómabeliek 12–13

Pál azt tanítja a szenteknek, hogy testüket élő áldozatként szánják oda Istennek, és engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak

Hozz be az órára két különböző formájú edényt és egy pohár vizet. Mutasd meg a vizet és az egyik edényt.

Ha vizet öntök ebbe az edénybe, hogyan változik meg a víz alakja? (Felveszi az edény alakját.)

Tölts vizet az edénybe, majd tölts vizet a másik edénybe is, és mutass rá, hogyan veszi fel ott is a víz az edény alakját.

Mondd el, hogy a szemléltetésben a víz az embereket jelképezi, az edények pedig különböző világi hiedelmeket és szokásokat.

Milyen veszélyekkel járhat az, ha folyamatosan világi hiedelmekhez és szokásokhoz idomulunk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 12:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mire buzdította Pál az egyháztagokat Rómában, mit tegyenek.

Mire buzdította Pál ezeket az egyháztagokat, mit tegyenek?

Mondd el, hogy az egyháztagok felszólításával, miszerint adják oda a testüket „élő… áldozatul” (1. vers), Pál az állatáldozatok ószövetségi gyakorlatával vont párhuzamot, mely állatok Istennek szentelt felajánlások voltak.

Szerintetek Pál mit értett az alatt, hogy „szánjátok oda a ti testeiteket élő… áldozatul” Istennek (1. vers)? (Az egyháztagok bűnös vágyaik feladása által szenteljék magukat teljes mértékben Istennek.)
Pálnak az 1–2. versben található buzdításai alapján mit vár el tőlünk Isten? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő igazságot: Isten elvárja tőlünk, hogy szenteljük Őneki az életünket, és tartózkodjunk attól, hogy a világhoz idomuljunk. Írd fel a táblára ezt az igazságot.)

Mondd el, hogy a Rómabeliek 12–13-ban Pál sok olyan tantételt tanított az egyház tagjainak, amely segíthetett nekik Istennek szentelni az életüket, és tartózkodni attól, hogy a világhoz idomuljanak. Hogy segíts a tanulóknak megvizsgálni néhány ilyen tantételt, oszd háromtagú csoportokra az osztályt. Adj mindegyik tanulónak egy papírlapot, felül a következő utasításokkal. (Óra előtt mindegyik papírlapon karikázd be az egyik szentírásutalást. Győződj meg arról, hogy az egy csoportban lévő tanulók lapjain más-más szentírásutalás legyen bekarikázva.)

Kép

handout

Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 102. lecke

Rómabeliek 12:9–16

Rómabeliek 12:17–21

Rómabeliek 13:8–13

Olvasd el a papírlap tetején bekarikázott szentírásrészt.
Válaszd ki az általad olvasott versekből Pál egyik tanítását, és írd le ide. Azt is írd le, hogy ha e tanítás szerint élünk, akkor az hogyan segíthet nekünk Istennek szentelni az életünket, és kerülni azt, hogy a világhoz idomuljunk. (Ha nem elsőként kaptad meg ezt a papírlapot, akkor vagy egészítsd ki a mások által leírtakat, vagy írj a bekarikázott versekben található egy másik tanításról.)

Mondd el a tanulóknak, hogy három percük van a feladat elvégzésére a lapjukon leírtak szerint. Három perc elteltével kérd meg őket, hogy adják oda a papírjukat valaki másnak a csoportjukban. Folytassátok ezt a tevékenységet addig, míg minden tanuló el nem olvassa mindhárom szentírásrészt és megjegyzéseket nem fűz hozzájuk. Győződj meg róla, hogy a tanulók visszakapják az eredeti papírlapjukat.

Adj időt a tanulóknak a papírlapjukon található megjegyzések átnézésére. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondjon valamit, amit megtudott arról, miként szentelhetjük Istennek az életünket, és tartózkodhatunk attól, hogy a világhoz idomuljunk.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 13:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, milyen tanácsot adott Pál a szenteknek, mit tegyenek.

Szerintetek mit értett Pál a következő kifejezés alatt: „öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust”?
Hogyan segíthetnek nekünk a Rómabeliek 12–13-ban tanulmányozott tanítások hasonlóbbá válni Jézus Krisztushoz? (Miután a tanulók válaszoltak, módosítsd a táblára korábban felírt igazságot, a következőképpen: Ha Istennek szenteljük az életünket, és tartózkodunk attól, hogy a világhoz idomuljunk, akkor hasonlóbbá válhatunk Jézus Krisztushoz.)
Miként volt a Szabadító példája annak, amikor valaki Istennek szenteli az életét, és tartózkodik attól, hogy a világhoz idomuljon?
Hogyan tartózkodhatunk attól, hogy a világ normáihoz idomuljunk? (Említhetsz néhány konkrét példát, például a sabbat nap megszentelése, öltözködési stílusok vagy esetleg evangéliumi tanokkal ellentétes vélemények kulturális vagy társadalmi témákban.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy ismerősükre, aki igyekszik Istennek szentelni az életét, és tartózkodni attól, hogy a világhoz idomuljon.

Kire gondoltatok? Miért?
Milyen tekintetben vált az illető hasonlóbbá a Szabadítóhoz?

Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy a füzetükbe egy módját annak, ahogyan Istennek szentelhetik az életüket, és tartózkodhatnak attól, hogy a világhoz idomuljanak. Buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák, amit leírtak.

Rómabeliek 14:1–15:3

Pál azt tanácsolja az egyháztagoknak, hogy kerüljék az abból adódó összetűzéseket, hogy ki mit részesít előnyben

Kérd meg a tanulókat, hogy tegyék fel a kezüket, ha igennel válaszolnának az alábbi kérdések bármelyikére. A kérdéseket megváltoztathatod oly módon, hogy jobban tükrözzék a helyi kultúrát. Ha változtatsz, akkor válassz olyan dolgokat, amelyek valaminek az előnyben részesítését jelentik, nem pedig az egyértelműen körülhatárolt parancsolatok iránti engedelmességet. Az alábbi kérdések mindegyikére igen a helyes válasz.

Elfogadható, ha egy utolsó napi szent (1) vegetáriánus étrendet követ? (2) csokoládét eszik? (3) nyilvánosság előtt rövidnadrágot visel? (4) használja a technológiát a sabbat napján? (5) más vallási vagy kulturális hagyományokban gyökerező ünnepen vesz részt?

Mondd el, hogy bár bizonyos viselkedésformákat egyértelműen tiltanak az Úr parancsolatai, mások attól függnek, hogy az egyes egyháztagok mit részesítenek előnyben vagy hogyan döntenek. Az utóbbi csoportba tartoznak a szórakozással, öltözködéssel, étkezéssel, a sabbat nap megtartásával, valamint a gyermekekre vonatkozó szülői szabályokkal kapcsolatos döntések. Az Úr normákat és parancsolatokat adott nekünk, melyek irányíthatják döntéseinket néhány ilyen kérdésben – például hogy viseljünk megfelelő hosszúságú és visszafogott szabású rövidnadrágot –, de vannak olyan döntések, amelyek ránk vannak bízva. Az egyháztagok időnként konkrét helyzetek vagy szükségletek kapcsán sugalmazásra is hagyatkozhatnak a döntéseikben.

Kérd meg a tanulókat, hogy a Rómabeliek 14:1–15:3 tanulmányozása közben figyeljék meg, milyen igazságokat tanít Pál, hogyan kezeljük az egyházban az azzal kapcsolatos kérdéseket, hogy ki mit részesít előnyben.

A Rómabeliek 14:1–5 összegzéseként mondd el, hogy Pál napjaiban az étrend volt az egyik azzal kapcsolatos kérdés, hogy az egyháztagok közül ki mit részesít előnyben. Voltak, akik semmilyen megkötést nem alkalmaztak az étrendjükben. Mások tartózkodtak a húsevéstől és csak zöldségeket fogyasztottak, a Mózes törvénye alatt érvényben lévő étrendi törvények folytatásaként, bár ezek a megkötések már nem voltak érvényben. Ráadásul az egyháztagok némelyike úgy döntött, hogy továbbra is megtart zsidó hagyományokat, szokásokat és ünnepeket.

Szerintetek milyen gondok adódhattak az egyházon belül abból, hogy az egyháztagok egymástól eltérő személyes döntéseket hoztak ezekben a kérdésekben?

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Rómabeliek 14:3-at, és keressék meg, hogy mire indíthatott néhány egyháztagot az, hogy az étrend vonatkozásában ki mit részesített előnyben.

Milyen gondokat tapasztaltak meg az egyháztagok? (Voltak, akik megvetettek és elítéltek más egyháztagokat azért, mert tőlük eltérően döntöttek.)
Mit gondoltok, miért volt ez így?

Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalást: Rómabeliek 14:10–13, 15, 21. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel ezeket a verseket, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tanított Pál az egyház tagjainak, mit ne tegyenek ebben a személyes kérdésben. Miután a 15. verset felolvasta valaki, mondd el, hogy e vers Joseph Smith fordítása így hangzik: „De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel, ha eszel. Ne veszítsd el hát azt a te ételeddel, a kiért Krisztus meghalt.”

Annak alapján, amit Pál a 13. versben tanított, milyen igazságot tanulhatunk, mit ne tegyünk olyan kérdésekben, amelyekre nem vonatkozik konkrét parancsolat? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő igazságot: Ne ítélkezzünk mások döntései felett olyan kérdésekben, amelyekre nem vonatkozik konkrét parancsolat.)
Miért okozhat gondot az, ha az egyháztagok lenézik vagy elítélik azokat az egyháztagokat, akik tőlük eltérő döntéseket hoznak olyan kérdésekben, amelyekre vonatkozóan nincs valamilyen konkrét viselkedést megkövetelő vagy tiltó parancsolat?

Mutass rá a „ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást” kifejezésre a 13. versben. Mondd el, hogy ez arra utal, amikor mások lelki megingását vagy bukását okozzuk az arra tett erőfeszítéseikben, hogy higgyenek Jézus Krisztusban, és az Ő evangéliuma szerint éljenek.

Hogyan okozhatja mások lelki megingását vagy bukását az, ha az egyház tagjai bizonyos ételeket esznek?
Mit tanácsolt Pál az egyház tagjainak, mit tegyenek, ha ők olyan valamit részesítenek előnyben az étkezés terén, ami másokat lelkileg sérthet? (Pál azt tanácsolta a szenteknek, hogy gondolják át személyes döntéseik másokra gyakorolt hatását, és legyenek hajlandóak az olyan cselekedetektől tartózkodni, amelyek miatt mások lelkileg meginoghatnak.)
Milyen igazságot tanulhatunk Pál azon tetteinkre vonatkozó utasításaiból, melyek kérdésköréről nem szól konkrét parancsolat? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő igazságot: Gondolnunk kell döntéseink másokra gyakorolt hatására olyan kérdésekben, amelyekre nem vonatkozik konkrét parancsolat. Megjegyzés: Hasonló igazságot tárgyal még részletesebben az 1 Korinthusbeliek 8-hoz kapcsolódó lecke.)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 14:19-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogy mire buzdította Pál az egyház tagjait, mire törekedjenek.

Milyen hatással lehet Pálnak az egyéni preferenciákra vonatkozó tanácsa arra, hogy mennyire van békesség az egyháztagok között és mennyire tudnak közösen épülni?

Emlékeztesd a tanulókat a lecke korábbi részében felsorolt dolgokra, hogy ki mit részesít előnyben. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, hogyan követhetnék az egyház tagjai Pál tanácsát ezekben a kérdésekben.

Rómabeliek 15:4–16:27

Pál befejezi a rómabeliekhez írt levelét

Mondd el, hogy Pál a levele végéhez közeledve további tanácsokat adott a rómabeli egyháztagoknak. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Rómabeliek 15:4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanított Pál, mi végre írattak a szentírások.

Milyen igazságot tudhatunk meg a 4. versből, mi végre írattak a szentírások? (A tanulók válaszai tükrözzék a következő igazságot: A szentírások avégre írattak, hogy tanítsanak minket és reményt adjanak nekünk.)

Mondd el, hogy Pál jó néhány ószövetségi szentírás idézésével szemléltette ezt az igazságot, és biztosította a szenteket arról, hogy a nemzsidók között végzett misszionáriusi munka összhangban áll Isten tervével (lásd Rómabeliek 15:9–12).

A Rómabeliek 15–16 hátralevő részének összegzéseként mondd el, hogy Pál a levele befejezéseként leírta, milyen erőfeszítéseket tett az evangélium prédikálására. Figyelmeztetett azokra is, akik megosztottságot okoznak, hamis tanokat tanítanak és mások megtévesztésére törekednek (lásd Rómabeliek 16:17–18).

Befejezésként tegyél bizonyságot az ebben a leckében megtárgyalt igazságokról.

Megjegyzések és háttér-információk

Rómabeliek 12:1. „Szánjátok oda a ti testeiteket élő… áldozatul”

Russell M. Nelson elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy milyen áldozatot ajánlhatunk fel Istennek:

„Még mindig érvényes az áldozathozatal parancsolata, de nem állatok vérének ontása által. A legmagasztosabb értelemben akkor hozunk áldozatot, ha szentebbé tesszük magunkat. Ezt az Isten parancsolatai iránti engedelmességünk révén tesszük meg. Szétválaszthatatlanul összefonódik tehát az engedelmesség törvénye és az áldozathozatal törvénye. […] Ezen és más parancsolatoknak eleget téve valami csodálatos történik velünk. Fegyelmezetté válunk. Tanítványokká válunk. Szentebbé, szentté válunk – Urunkhoz hasonlóvá!” (“Lessons from Eve,” Ensign, Nov. 1987, 88).

Rómabeliek 13:1–7. „Engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak”

A Rómabeliek 13:1–7 Joseph Smith fordítása jelzi, hogy Pál e versekben tett kijelentései nem csupán a polgári hatóságokra, hanem az egyházi hatóságokra is vonatkoznak. A Rómabeliek 13:1 Joseph Smith fordítása például hozzáfűzi a vershez „az egyházban” szavakat: „…nincsen hatalmasság az egyházban, hanem csak Istentől”.

A Joseph Smith fordítás a Rómabeliek 13:4-ben a „fegyvert” szó helyett „pálcát”, a Rómabeliek 13:6-ban pedig az „adót” szó helyett „felajánlásokat” ír.

Pál tanácsa, mely szerint „minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” (1 Rómabeliek 13:1), a tizenkettedik hittételt tükrözi: „Hiszünk a királyoknak, elnököknek, uralkodóknak és elöljáróknak való alárendeltségben, a törvény iránti engedelmességben, annak tiszteletében és támogatásában.” Azzal a kijelentésével, hogy a civil hatóságok „Istentől rendeltettek” és „Istennek szolgái” (Rómabeliek 13:1, 6), Pál elismerte, hogy a hatalommal járó pozíciót betöltők Istennek tartoznak felelősséggel, és csak annyi hatalmuk van, amennyit Isten lehetővé tesz nekik (lásd János 19:11). Pál arra is emlékeztette a szenteket, hogy ha jó dolgokat cselekszenek, akkor nem kell félniük azon vezetők hatalmától, akiknek alá vannak vetve. A szentek jót cselekedve ki fogják érdemelni a vezetők dicséretét (lásd Rómabeliek 13:2–4).

Rómabeliek 14:1–15:3. Olyan kérdések, melyek vonatkozásában nem adatott konkrét parancsolat

Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kijelentette, hogy az egyházi vezetők és oktatók bizonyos kérdésekben az evangélium tanait és tantételeit tanítják, nem pedig konkrét szabályokat, majd ezt mondta:

„…a tanítók… általában véve tartózkodjanak konkrét szabályok vagy alkalmazási módok tanításától. Ne tanítsanak például egyetlen szabályt sem arra, hogyan kell meghatározni, mi a teljes tized, és ne készítsenek felsorolást sem arról, mit szabad és mit nem a sabbat napjának megszentelése érdekében. Amikor egy tanító megtanította a tant és a hozzá kapcsolódó tantételeket a szentírásokból és az élő prófétáktól, az ilyen konkrét gyakorlati alkalmazások vagy szabályok általában már az egyes emberek és családok felelősségévé válnak” (vö. Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 96.).

Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből figyelmeztetett annak veszélyeire, amikor engedjük, hogy az evangéliumi tantételek személyes kiegészítéseiből másokkal szembeni elvárások legyenek:

„Néha az isteni tantételek jószándékú kibővítése – melyek közül sok nem sugalmazott forrásból fakad – tovább bonyolítja a dolgokat, felhígítva az isteni igazság tisztaságát az ember által alkotott kiegészítésekkel. Az egyik ember jó szándékú ötlete – egy olyan dolog, ami neki beválik – gyökeret ereszt és elvárássá formálódik, az örök tantételek pedig fokozatosan elveszhetnek a »jó ötletek« útvesztőjében” (Isten szeretete. Liahóna, 2009. nov. 21.).