Bevezetés Pál zsidókhoz írt leveléhez
Miért tanulmányozzuk ezt a könyvet?
A zsidókhoz írt levél tanúságot tesz Jézus Krisztus feljebbvalóságáról. Nagyobb Ő az angyaloknál, és tökéletesebb névvel, illetve magasabb elhívással rendelkezik. Az angyalok Isten szolgái, Jézus Krisztus viszont az Ő Fia. Ez a könyv azt is tanítja, hogy Jézus nagyobb Mózesnél, és hogy az Ő szolgálata új szövetséget hozott, amely feljebbvaló a Mózes törvénye szerinti régi szövetségnél. A melkisédeki papság nagy főpapjaként papsága hatalmasabb a Mózes törvénye szerinti főpapokénál.
Míg a szentírások tele vannak hivatkozásokkal Jézus Krisztus engesztelő áldozatára, feltámadására, mennybemenetelére, a Zsidók a Megváltó folyamatos munkáját hangsúlyozza mindazok életében, akik Őhozzá fordulnak engedelmességgel és hittel. A zsidókhoz írt levél tanulmányozása segíthet a tanulóknak jobban megérteni az engesztelés tanát, és arra ösztönözni őket, hogy Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett hittel éljenek.
Ki írta ezt a könyvet?
A legtöbb utolsó napi szent elfogadja, hogy Pál a Zsidók szerzője (lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles”), néhányan azonban megkérdőjelezik, hogy valóban Pál írta-e ezt a levelet, mivel stílusában és nyelvezetében eltér Pál többi írásától. Általánosságban elfogadott, hogy még ha nem is Pál kezében volt a toll, a gondolatok az övéi lehettek, hiszen a Zsidókban szereplő tanok összhangban állnak a Pál többi levelében találhatókkal. Joseph Smith próféta Pál apostolnak tulajdonította a Zsidókban olvasható kijelentéseket (lásd Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 108.). E kézikönyv esetében elfogadjuk, hogy Pál volt a szerző.
Hol és mikor íródott?
Nem ismert, hol íródott Pál zsidókhoz írt levele, és azt sem tudjuk pontosan, mikor készülhetett. A legtöbben azonban azt feltételezik, hogy valamikor Kr. u. 60–62 körül keletkezhetett, az idő tájt, amikor Pálnak a filippibeliekhez, a kolossébeliekhez, az efézusbeliekhez és Filemonhoz írott levelei (lásd Kalauz a szentírásokhoz: Pál levelei; scriptures.lds.org).
Kinek íródott a könyv, és miért?
Pál azért írta a zsidókhoz címzett levelet, hogy bátorítsa a zsidó egyháztagokat, hogy őrizzék meg Jézus Krisztusba vetett hitüket, és ne térjenek vissza korábbi útjaikhoz (lásd Zsidók 10:32–38).
Különböző csapások súlya alatt e zsidó keresztények közül sokan nyilvánvalóan visszahúzódtak az egyháztól és visszatértek a zsinagógákban folyó zsidó hódolat viszonylagos biztonságába (lásd Zsidók 10:25, 38–39). Pál szerette volna megmutatni e zsidó keresztényeknek, hogy Mózes törvénye maga is Jézus Krisztusra és az Ő engesztelésére mutat a szabadítás valódi forrásaként.
Milyen megkülönböztető jegyei vannak ennek a könyvnek?
A Zsidók szigorúan véve nem levél, sokkal inkább egyfajta hosszabb lélegzetű prédikáció, mely ismétlődően utal Izráel szentírásaira és szokásaira. Ez a leghosszabb prédikáció arról, miért és hogyan áll Jézus Krisztus mindenek felett.
A Zsidók azt tanítja, hogy Jézus Krisztus nagyobb a törvénynél, mert Ő adta a törvényt. A Zsidók arról is szól, hogy a próféták az Őbelé vetett hit révén nyertek hatalmat, hogy Ő volt a nagy főpap, akiben az ószövetségi idők áldozatai beteljesedtek, hogy Ő nagyobb az angyaloknál, és hogy az Ő engesztelő áldozata révén nyerhetünk bűnbocsánatot.
A Zsidók könyve azon kevés helyek egyike a Bibliában, ahol Melkisédek prófétáról (lásd Zsidók 7:1–4), valamint a róla elnevezett papságról olvashatunk (lásd Zsidók 5:5–6, 10; 6:20; 7:11–17). A Zsidók azt tanítja, hogy a melkisédeki papság nagyobb az ároni papságnál, valamint megmutatja, hogy a szabadítás nem Mózes törvényében vagy a lévita papok által végzett szertartásokban rejlik, hanem Jézus Krisztusban és a melkisédeki papság szertartásaiban (lásd Zsidók 7:5–28). A Zsidók 11:1–12:4 figyelemre méltó értekezést tartalmaz a hitről, és arról tanít, hogyan bízhat az egyén Jézus Krisztusban. (Lásd Bible Dictionary, “Pauline Epistles: Epistle to the Hebrews.”)
Vázlat
Zsidók 1–6 Jézus Krisztus az Atya valóságának képmása. Ő nagyobb az angyaloknál és minden Előtte járó prófétánál, köztük Mózesnél is. Az ősi izráeliták, akiket kihoztak Egyiptomból, azért nem tudtak bejutni az Úr nyugalmába, mert megkeményítették a szívüket Jézus Krisztus és az Ő szolgája, Mózes ellen. A nagy főpapként Jézus feljebbvaló minden mózesi főpapnál. Szenvedésén keresztül Krisztus tökéletessé lett. Az evangélium tanain és szertartásain keresztül beléphetünk az Úr nyugalmába és juthatunk „tökéletességre” (Zsidók 6:1).
Zsidók 7–13 A melkisédeki papság végzi az evangélium szolgálatát, és ez nagyobb az ároni papságnál. A szent sátor és a mózesi szertartások Krisztus elrendelt szolgálatát vetítették előre. Jézus Krisztus betöltötte Mózes törvényét a saját vére ontásával, ami által elnyerhetjük a szabadítást és a bűneink bocsánatát. Hit révén a próféták és más férfiak és nők igazlelkű tetteket és csodákat vittek véghez.