136. lecke: Zsidók 5–6

136. lecke

Zsidók 5–6

Bevezetés

Pál azt tanítja, hogy a papságot elnyerőket Istennek kell elhívnia, és hogy Jézus Krisztust Isten hívta el „Melkisédek rendje szerint való főpapnak” (Zsidók 5:10). Pál arra buzdítja az egyháztagokat, hogy legyen szorgalmuk, hitük, türelmük és reménységük Isten ígéreteinek elnyerésében.

Javaslatok a tanításhoz

Zsidók 5

Pál azt tanítja, hogy a papságot elnyerőket Istennek kell elhívnia

Az óra előtt írd fel a következő foglalkozásokat egy-egy papírlapra: orvos és rendőr. Két tanuló jöjjön ki. Add egyiküknek az egyik, másikuknak pedig a másik papírlapot, majd tedd fel a következő kérdéseket:

Bár ezek a tanulók olyan papírt tartanak, amelyen a megfelelő jogcímek állnak, mégis milyen aggályaitok lennének, ha [használd az „orvos” feliratot tartó tanuló nevét] próbálna megoperálni benneteket egy baleset után?
Hogyan reagálnátok, ha [használd a „rendőr” feliratot tartó tanuló nevét] megpróbálna valamilyen büntetést kiszabni rátok?
Miért nem hagynátok szívesen, hogy ezek a tanulók elvégezzék a magukra vett jogcímhez kapcsolódó tevékenységeket? (A tanulóknak nincsen felhatalmazásuk és képességük sem a feladatok elvégzésére.)

Mondd el, hogy éppen úgy, ahogy a társadalom felállította a szükséges feltételeit és módjait annak, hogy valaki felhatalmazást kaphasson bizonyos tevékenységek elvégzésére, Isten is meghatározta a szükséges követelményeit (mint például a hithűség és az érdemesség) és módjait annak, hogy valaki felhatalmazást kaphasson bizonyos feladatok elvégzésére az Ő egyházában. Kérd meg a tanulókat, hogy a Zsidók 5 tanulmányozása során keressék meg az Isten által meghatározott mintát e felhatalmazás elnyeréséhez.

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Zsidók 4:14–16 feljegyzése szerint Pál úgy jellemezte a Szabadítót, mint „nagy főpapunk” (14. vers). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 5:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított Pál a főpap szerepéről az izráeliták között.

Mi volt a főpap szerepe az izráeliták között?

Mondd el, hogy az ezekben a versekben szereplő főpapi hivatal Mózes törvénye szerint az ároni papság elnöklő hivatala volt. Áron, Mózes bátyja volt „az ároni rend első főpapja”. A hivatal öröklődött; Áron ideje után a főpapot az Árontól és fiaitól származó elsőszülöttek közül választották. A főpap általában élete végéig szolgált, azonban idővel a gonoszok ezt a hivatalt is megkaparintották. „A főpapokat Heródes és a rómaiak egyaránt jogtalanul nevezték ki és mentették fel a saját belátásuk szerint. A hivatalt Kr. e. 37 és Kr. u. 68 között 28 különböző ember töltötte be” (Bible Dictionary, “High priest”).

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 5:4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan kellett kiválasztani a főpapot.

Hogyan kellett kiválasztani a főpapot?

Hogy segíts a tanulóknak megérteni, miként hívta el Isten Áront (lásd 4. vers), kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a 2 Mózes 28:1-et. Mielőtt a tanuló felolvasná ezt a verset, mondd el, hogy erre a párbeszédre Isten és Mózes között került sor a Sinai-hegyen.

Hogyan hívta el Isten Áront, hogy elrendeljék a papságba?
Miért fontos az a tény, hogy az Úr ezt az utasítást Mózesnek adta és nem valaki másnak? (Mózes volt a próféta, ezért ő volt felhatalmazva arra, hogy ilyen kinyilatkoztatást kapjon, valamint hogy kormányozza a papság használatát a földön.)
Minek kell történnie ahhoz, hogy valakit elrendeljenek a papságba? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Azokat, akiket elrendelnek a papságba, Istennek kell elhívnia, felhatalmazott szolgáinak adott kinyilatkoztatás által. Elmondhatod, hogy ma az egyházban a felhatalmazott papsági vezetőknek interjút kell készíteniük minden elrendelésre jelölttel, és a Szentlélek útmutatására törekedve meg kell határozniuk a jelölt felkészültségét és érdemességét a papságba való elrendeléshez. Lásd még János 15:16.)
Hogyan kapcsolódik ez az igazság az egyházi pozíciókba való elhívás folyamatához?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az ötödik hittételt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan tükröződik a Zsidók 5:4-ben megismert igazság az ötödik hittételben. Mondd el, hogy a prófécia szó kinyilatkoztatásra utal.

E hittétel szerint mi másnak kell még történnie ahhoz, hogy valaki felhatalmazást nyerjen arra, hogy „prédikálhassa az Evangéliumot és szolgálhasson annak szertartásaiban”?

Kép

Mózes Áronra ruházza a papságot

Mutasd meg a Mózes Áronra ruházza a papságot című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 15. sz.; lásd még LDS.org). Mutass rá, hogy mind az Ószövetség, mind pedig az Újszövetség feljegyzi, hogy a próféták, a papsági vezetők és az evangéliumi tanítók is felhatalmazott papságviselők kézrátétele által kapták meg elhívásukat (lásd 4 Mózes 27:18–23; Apostolok cselekedetei 6:6; 13:2–3; 1 Timótheus 4:14).

Hogyan tükrözi a szentírásokban lefektetett mintát az a folyamat, ahogyan napjainkban elhívják az embereket a különböző egyházi pozíciókba?
Miért fontos tudnunk, hogy a papsági felhatalmazás csak ilyen módon kapható meg?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 5:5–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, kitől kapta a Szabadító a felhatalmazását. Mutass rá arra, hogy az 5. vers a Zsoltárok 2:7-et, míg a 6. vers a Zsoltárok 110:4-et idézi.

Kitől kapta a Szabadító a felhatalmazását? (Mennyei Atyánktól.)
Milyen papsággal rendelkezik Jézus Krisztus? (A melkisédeki papsággal. Mutass rá, hogy ezt a papságot eredetileg a Szabadítóról nevezték el [lásd T&Sz 107:2–4].)

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 5:7–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi lett Jézus Krisztus. Mondd el, hogy a Zsidók 5:7–8 Melkisédekre utal, aki egy Ábrahám idejében élő próféta és király volt. Mivel azonban Melkisédek Krisztus mintája volt, ezért ezek a versek a Szabadítóra is vonatkoznak (lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:157).

A Zsidók 5:9 szerint mivé vált a Szabadító?
Hogyan lehet Jézus Krisztus az „örök idvesség szerzője” mindazok számára, akik engedelmeskednek Neki?

A Zsidók 5:11–14 összegzéseként mondd el, hogy Pál kifejezte azon vágyát, hogy többet tanítson e témáról, azonban elmondta, hogy az emberek híján vannak annak a lelki értelemnek és érettségnek, amely a komolyabb tanítások megértéséhez szükséges lenne.

Zsidók 6

Az egyháztagok buzdítást kapnak, hogy legyen szorgalmuk, hitük, türelmük és reménységük Isten ígéreteinek elnyerésében

Milyen példákat tudtok mondani olyan áldásokra, amelyeket Isten ígért a gyermekeinek? (A válaszok között lehet a békesség, a boldogság, a bűnbocsánat, az imára adott válaszok, a pátriárkai áldásokban található áldások, a feltámadás és az örök élet. Mutass rá arra, hogy bizonyos áldások a döntéseinktől függenek.)
Milyen példákat tudtok mondani olyan helyzetekre, amelyekben esetleg kétségeink támadhatnak, hogy vajon megkapunk-e valaha egy bizonyos megígért áldást?

Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a szentírás-tanulmányozási naplójukba vagy egy papírlapra egy olyan megígért áldást, amelynek elnyerését nagyon várják. Kérd meg őket, hogy a Zsidók 6-ban keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik elnyerni az Isten által megígért áldásokat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 6:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mire tanította Pál a szenteket, milyen célért munkálkodjanak. Mutass rá, hogy a Zsidók 6:1 Joseph Smith fordítása (a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán) kijelenti: „Ennélfogva, nem hagyva el Krisztus tanának tantételeit” (dőlt betűs kiemelés hozzáadva), valamint a Zsidók 6:3 Joseph Smith fordítása (a Kalauz a szentírásokhoz 243. oldalán) kijelenti: „És tovább haladunk, egészen a tökéletességig, ha Isten megengedi.”

Az 1. vers szerint mire tanította Pál a szenteket, milyen célért munkálkodjanak? (Mondd el, hogy a tökéletesség arra a létállapotra utal, amelyben valaki „teljes, egész, teljesen kifejlődött… Krisztus igaz követői az ő kegyelme és engesztelése által válhatnak tökéletessé” [Kalauz a szentírásokhoz: tökéletes; scriptures.lds.org].)
Az e versekben említett mely tanok alkotják azt az alapot, amelyre építenünk kell, miközben a tökéletességért munkálkodunk?

A Zsidók 6:4–8 összegzéseként mondd el, hogy Pál jellemezte azokat, akik a veszedelem fiai, akik tökéletes tudással rendelkeznek Istenről, majd elfordulnak ettől az igazságtól, fellázadnak a Szabadító ellen, és megtagadják, hogy bűnbánatot tartsanak (lásd még T&Sz 29:44–45; 76:31–38). Pál ezen egyéneket azokkal a hithű szentekkel állította szembe, akikhez levelében szólt.

Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Zsidók 6:9–10-et, és keressék meg, miért méltatta Pál a zsidó szenteket. Kérd meg őket, hogy osszák meg, amit találtak.

Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Zsidók 6:11–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kívánt Pál a szentektől.

Mit kívánt Pál a szentektől?

Mondd el, hogy az „ugyanazon buzgóságot tanusítsa a reménységnek bizonyossága iránt” (11. vers) kifejezés arra utal, hogy legyünk szorgalmasak, míg el nem nyerjük Isten megígért áldásait.

Milyen értelemben volt Ábrahám a szorgalom, a hit és a türelem példája az Isten megígért áldásaira való törekvés terén?
Milyen tantételt tanulhatunk arról, hogy mit kell tennünk az Isten által megígért áldások megörökléséhez? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: A végsőkig kitartó szorgalom, a Jézus Krisztusba vetett hit és a türelem révén örökölhetjük meg az Isten által megígért áldásokat. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)

Húzd alá a táblán a következő szavakat: szorgalom, hit és türelem. Kérd meg a tanulókat, hogy határozzák meg ezeket a szavakat a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban. Elegendő idő eltelte után kérd meg néhányukat, hogy számoljanak be arról, amit leírtak.

Mi jelenthet kihívást ezen tulajdonságok kimutatása során?
Szerintetek miért van szükségünk e tulajdonságokra annak érdekében, hogy „törekedjünk tökéletességre” (Zsidók 6:1)?
Milyen helyzetben kaptátok már meg a megígért áldásokat a szorgalom, a Jézus Krisztusba vetett hit és a türelem révén?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Zsidók 6:16–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított Pál a reménységről és Isten ígéreteiről.

Milyen igazságot ismerhetünk meg Pál reménységről szóló tanításaiból? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az Isten ígéreteibe vetett reménységünk lelki horgony a lelkünknek. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)

Mondd el, hogy a szentírások szóhasználatában a remény azt jelenti, hogy „az igazlelkűségért ígért áldások magabiztos elvárása, illetve az azok iránti vágyakozás” (Kalauz a szentírásokhoz: remény; scriptures.lds.org).

Azok alapján, amit Pál a 17–18. versben Istenről tanított, miért bízhatunk Isten ígéreteiben?
Hogyan segíthet nekünk az Isten ígéreteibe vetett reménységünk abban, hogy szorgalmasak és türelmesek legyünk, valamint legyen hitünk, különösen akkor, amikor nehézségeket tapasztalunk meg?

Kép

drawing, anchor

Kérj meg egy tanulót, hogy rajzoljon fel a táblára egy horgonyt.

Mit tesz a horgony a hajóval?
Milyen értelemben jelent lelki horgonyt számotokra az Isten ígéreteibe vetett reménységetek?

Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy célt arra vonatkozóan, hogy miként fognak teljesebb mértékű szorgalmat, hitet, türelmet és reménységet kifejleszteni. Buzdíthatod őket arra is, hogy kezdjék egy olyan terv lejegyzésével, amely ezen tulajdonságok egyikének kifejlesztésére vonatkozik, majd térjenek át egy másik kifejlesztésére. Buzdítsd őket, hogy alkalmazzák a leírtakat.

Megjegyzések és háttér-információk

Zsidók 5:4. A papság elnyerése

Joseph Smith próféta azt tanította:

„Hisszük azt, hogy senki nem szolgálhat [szabadítással] az evangéliumon keresztül az emberek lelkeinek Jézus Krisztus nevében, hacsak Isten fel nem hatalmazta kinyilatkoztatás által, vagy el nem rendelte egy olyan személy révén, akit Isten küldött kinyilatkoztatás által…[A] Zsidók 5:4 [kijelenti]: »És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem a kit Isten hív el, miként Áront is.« – Én tehát megkérdezem: Áront hogyan hívták el, ha nem kinyilatkoztatás által?” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 113.; lásd még T&Sz 42:11).

Zsidók 5:7–8. Jézus Krisztus és Melkisédek

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:

„A [Zsidók 5] 7. és 8. verse egyaránt vonatkozik Melkisédekre és Krisztusra is, hiszen Melkisédek Krisztus előfutára volt, és a próféta szolgálata Urunkat személyesítette meg és jelezte előre ugyanolyan módon, ahogyan Mózes szolgálata tette ezt. (5 Móz. 18:15–19; Apostolok cselekedetei 3:22–23; [3 Nefi 20:23; Joseph Smith története 1:40].) Így aztán, bár e versek szövege – különösen a 7. versé – eredetileg Melkisédekre vonatkozott, egyenlő vagy talán még erőteljesebb mértékben vonatkozik annak az életére és szolgálatára, akinek révén a Melkisédeknek tett összes ígéret beteljesedett” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 3:157).

Zsidók 6:4–8. „Önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát”

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:

„A megbocsáthatatlan bűn elkövetése abból áll, hogy az ember maga újból megfeszíti az Isten Fiát, és nyílt szégyennek teszi ki Őt. (Zsid. 6:4–8; T&Sz 76:34–35.) Ahhoz, hogy e megbocsáthatatlan bűnt elkövesse, az embernek be kell fogadnia az evangéliumot, kinyilatkoztatást kell kapnia a Szentlélektől Krisztus isteni mivoltát illetően, majd pedig meg kell tagadnia »az új és örök szövetséget, mely által megszenteltetett, szentségtelen dolognak nevezve azt, és a kegyelem Lelke ellen kell cselekednie« [Joseph Smith, in History of the Church, 3:232]. Az ilyen ember ily módon gyilkosságot követ el azáltal, hogy hozzájárul az Úr halálához, vagyis miután tökéletes tudása van az igazságról, nyíltan fellázad, és olyan helyzetbe hozza magát, hogy ő maga is megfeszítette volna Krisztust, miközben teljes bizonyossággal tudja, hogy Ő Isten Fia. Krisztus ezáltal újból megfeszíttetik és nyílt szégyennek tétetik ki. (T&Sz 132:27.)” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 816–17).