Pál megdicséri Filemont a hitéért és a Szabadító, valamint egyháztársai iránti szeretetéért. Azt tanácsolja Filemonnak, hogy fogadja vissza Onésimust, szökött rabszolgáját, testvéreként az evangéliumban.
Pál azt tanácsolja Filemonnak, hogy fogadja vissza Onésimust, szökött rabszolgáját, testvéreként az evangéliumban.
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék maguk elé a fiatalokat az egyházközségükben vagy gyülekezetükben. Mutass rá, hogy egyháztagokként lehetőségünk nyílik közeli kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, akik mások, mint mi.
Miben különböznek egymástól a fiatalok az egyházközségetekben vagy gyülekezetetekben? (Emlékeztesd a tanulókat, hogy beszéljenek tiszteletteljesen egymásról.)
Mutass rá, hogy egyháztagokként gyakran találkozunk új emberekkel. Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy valaki újonnan csatlakozik az egyházközségükhöz vagy gyülekezetükhöz.
Milyen társas kihívásokkal kerülhet szembe valaki, amikor csatlakozik az egyházhoz vagy új egyházközségbe, illetve gyülekezetbe költözik? (Ha van olyan a tanulók között, aki az elmúlt évek során csatlakozott az egyházhoz vagy költözött új egyházközségbe, illetve gyülekezetbe, akkor kérd meg, hogy mondja el, milyen társas kihívásokat tapasztalt.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdéseken:
Hogyan bántok azokkal az egyháztagokkal, akik másképpen viselkednek, más az érdeklődési körük vagy más közösségi csoportokhoz tartoznak, mint ti?
Hogyan bántok az egyházközségetek vagy gyülekezetetek új tagjaival?
Kérd meg a tanulókat, hogy Pál Filemonhoz írt levelének tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely útmutatóként szolgálhat nekik az egyháztag társaikkal való kapcsolataik során.
Mondd el, hogy Pál a börtönből írta levelét Filemonnak, aki valószínűleg egy görög megtért volt az egyházban. A Filemon 1:1–3 összegzéseként mondd el, hogy Pál Filemon és mások köszöntésével kezdi levelét, köztük a Filemon otthonában gyűlésező gyülekezet üdvözlésével.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filemon 1:4–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, miért dicsérte Pál Filemont. Mondd el, hogy ebben a szövegkörnyezetben a közösség szó a részvételre és a barátságra utal, valamint a „hathatós legyen” kifejezés azt jelenti, hogy aktív vagy hatékony legyen (lásd 6. vers).
Miért dicsérte Pál Filemont? (Filemon hitéért és a Szabadító, valamint egyháztársai iránti szeretetéért. Elmondhatod, hogy amikor Pál azt mondja: „a szenteknek szíveik megvídámodtak” [7. vers], akkor ezt úgy érti, hogy Filemon fellelkesítette őket.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő ismertetőt egy olyan helyzetről, amelyet Pál is érintett a levelében:
Filemonnak volt egy Onésimus nevű szolgája vagy rabszolgája, aki megszökött tőle, és talán el is lopott valamit Filemontól (lásd Filemon 1:18). Az újszövetségi zsidó-keresztény kultúrkörben nem tekintették gonoszságnak a rabszolgaságot, és azt a római jog is támogatta. A szökött rabszolgák büntetése között szerepelt a durva verés, a homlokon történő megbélyegzés, sőt akár a halálbüntetés is. Onésimus a szökése után találkozott Pál apostollal.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filemon 1:8–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kért, vagyis miért könyörgött Pál Filemonnak.
Mire kérte Pál Filemont?
Mit gondoltatok vagy éreztetek volna Filemon helyében Pál kérését olvasva?
Mutass rá az „a kit fogságomban szűltem” kifejezésre (10. vers). Mondd el, hogy a szülni ige azt jelenti, hogy életet adni valakinek.
Szerintetek mit értett Pál ezen a kifejezésen? (Pál a bebörtönzése során segített Onésimusnak új életet kezdeni Jézus Krisztus követőjeként.)
A Filemon 1:13–14 összegzéseként mondd el, hogy Pál szerette volna magánál tartani Onésimust, hogy segíthessen neki, de nem akarta ezt Filemon jóváhagyása nélkül megtenni.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filemon 1:15–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan buzdította Pál Filemont, miként tekintsen az újonnan megtért Onésimussal való kapcsolatára.
A 16. vers szerint hogyan kellett Filemonnak Onésimusra tekinteni?
Miért eshetett nehezére Filemonnak, hogy Onésimust „szeretett atyafi[nak]” tekintse? (A válaszok között lehet az, hogy eltérő társadalmi és gazdasági réteghez tartoztak, valamint hogy Onésimus kárt okozhatott Filemonnak a korabeli szokások szerint.)
Milyen igazságot ismerhetünk meg a 16. versből az evangélium révén egymással kialakított kapcsolatainkról? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni egy, a következőhöz hasonló igazságot: Testvérek vagyunk az evangéliumban. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Mi tesz bennünket testvérekké az evangéliumban?
Ha szükségesnek érzed, elmondhatod, hogy mindannyian Mennyei Atyánk lélekgyermekei vagyunk (lásd Zsidók 12:9), és így egymás testvérei is. Ezenfelül a keresztelés és a konfirmálás szertartása révén, valamint a Jézus Krisztusba vetett hit gyakorlásán, az engedelmességen és a következetes bűnbánaton keresztül lelkileg újjá is születünk. Ily módon Jézus Krisztus fiaivá és leányaivá válunk (lásd Móziás 5:7), és ezért testvérek leszünk az Ő szövetséges családjában. Nemünktől, korunktól vagy társadalmi helyzetünktől függetlenül egyenlőek leszünk Isten királyságában.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Spencer W. Kimball elnök következő kijelentését, az osztály pedig figyelje meg, milyen hatással van az imént megfogalmazott igazság arra, ahogyan egymással és különösen az egyház új tagjaival bánunk.
Kép
President Spencer W. Kimball
„Mindig felemel, amikor Pál Filemonhoz írott rövid levelét olvasom; az evangéliumi testvériséget illetően tanít nekünk egy tantételt és egy lelkületet. […]
Lelkesítő és örömteli azt látni, hogy ugyanez a lélek munkálkodik szerte az egyházban, hogy a szentek felkarolják, segítik, támogatják azokat és imádkoznak azokért, akik naponta belépnek az Úr királyságába. Továbbra is nyújtsátok ki karotokat egymás felé – és [azon] sokak felé, akik még be fognak lépni az egyházba. Fogadjátok őket szívesen, szeressétek őket és barátkozzatok velük!
Sajnálatos módon időnként előfordul, hogy néhányan közöttünk nem így tesznek; hallani arról, hogy egyesek kivetik azokat, akiket az Úr a keresztség révén már befogadott. Ha az Úr »nem szégyenli őket atyjafiainak hívni« (Zsid. 2:11), akkor mi is… fogjuk kézen testvéreinket, és emeljük be őket gondoskodásunk és szeretetünk köreibe” (“Always a Convert Church: Some Lessons to Learn and Apply This Year,” Ensign, Sept. 1975, 4; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 287.).
Kimball elnök szerint miként kell egymással bánniuk a testvéreknek az evangéliumban?
Emlékeztesd a tanulókat a korábban átgondolásra javasolt kérdésekre azzal kapcsolatosan, hogy miként bánnak a tőlük különböző egyháztagokkal, illetve az új emberekkel az egyházközségükben vagy gyülekezetükben.
Szerintetek miért fontos megértenünk, hogy testvérek vagyunk az evangéliumban?
Milyen helyzetben tapasztaltátok már, hogy valaki úgy bánik másokkal, mint testvéreivel az evangéliumban?
Hogy felkészítsd a tanulókat egy további igazság megfogalmazására, amelyet Pál Filemonnak írt levele tükröz, kérd meg őket, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, mikor valaki megsértette őket vagy ártott nekik. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filemon 1:17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tanácsolt Pál Filemonnak.
Mit tanácsolt Pál Filemonnak?
Mondd el, hogy Pál arra kérte Filemont, hogy éppen úgy fogadja Onésimust, mint ahogyan Pált fogadná. Azzal, hogy ezt az utasítást követi, Filemon elengedi a súlyos büntetéseket, amelyeket a szökött rabszolgák normális esetben kaptak.
Ahogyan azt Pál Filemonnak adott utasításai is mutatják, milyen felelősséggel tartozik Jézus Krisztus minden tanítványa azok iránt, akik megsértik őket vagy ártanak nekik? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni a következő igazságot: Jézus Krisztus tanítványai irgalmat és megbocsátást tanúsítanak mások iránt. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Miért lehet olykor nehéz irgalmat és megbocsátást tanúsítani mások iránt?
Mutass rá, hogy irgalmat és megbocsátást tanúsítani azok iránt, akik helytelenül bántak velünk, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy hagyjuk, hogy elkerüljék tetteik következményeit, és azt sem, hogy azonnal visszaállítjuk a beléjük vetett bizalmunkat. Inkább arról van szó, hogy könyörületet mutatunk mások iránt, és elengedjük az esetlegesen bennünk élő neheztelést, dühöt vagy sértettséget. Ha helyénvaló, akkor engedhetjük a velünk szemben helytelenül cselekvőknek, hogy újra elnyerjék a bizalmunkat. Bár másoknak megbocsátani nehéz lehet, imádkozhatunk segítségért Mennyei Atyánkhoz, aki segíteni fog nekünk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Filemon 1:18–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit ajánlott Pál, mit tesz meg Onésimus helyett.
Mit ajánlott Pál, mit tesz meg Onésimus helyett? (Minden anyagi kárt visszafizet, amelyet netán Onésimus okozott Filemonnak.)
Miben hasonlítanak Pál Onésimus helyett tett erőfeszítései a Szabadító tetteihez, amelyeket értünk vitt véghez? (Éppúgy, ahogyan Pál közbenjárt Onésimusért, Jézus Krisztus is közbenjár értünk, és szót emel ügyünkben Mennyei Atyánk előtt [lásd T&Sz 45:3–5]. Jézus Krisztus megfizette továbbá azt a lelki adósságot, amellyel a bűneink miatt tartozunk.)
Ha emlékezünk arra, mit tett Jézus Krisztus értünk, az miként segíthet irgalmat és megbocsátást tanúsítani mások iránt?
Oszd az osztályt három- vagy négyfős csoportokra (vagy végezzétek el ezt a tevékenységet az osztállyal közösen, ha nincsen elég tanuló a csoportbontáshoz), és mindegyik csoportnak adj egy példányt a következő kiosztandó anyagon szereplő utasításokból:
Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 134. lecke
A csoportoddal közösen beszéljétek meg a következő kérdéseket. A válaszok során ne osszatok meg semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.
Milyen helyzetben kellett már nektek is Filemonhoz hasonlóan irgalmat és megbocsátást tanúsítani valaki iránt? Hogyan voltatok képesek irgalmat és megbocsátást tanúsítani ez iránt az ember iránt? Milyen áldásokban részesültetek emiatt?
Milyen helyzetben reméltetek már Onésimushoz hasonlóan irgalmat és megbocsátást valakitől? Hogyan törekedtetek arra, hogy elnyerjétek ennek az embernek az irgalmát és megbocsátását? Milyen áldásokban részesültetek emiatt?
Milyen helyzetben fordult már elő veletek, hogy Pálhoz hasonlóan békéltetőként szolgáltatok két fél között, akik egyike megbocsátásra törekedett, míg a másiknak megbocsátást és irgalmat kellett tanúsítania? Hogyan tudtatok segíteni a vétkesnek, hogy bocsánatot nyerjen, a sértettnek pedig, hogy megbocsásson a vétkesnek?
Miután a tanulók megbeszélték a csoportjukkal ezeket a kérdéseket, kérj meg minden csoportból egy-egy tanulót, hogy mondja el az osztálynak a saját vagy a csoporttársa tapasztalatát (az ő engedélyével) az egyik helyzettel kapcsolatosan. (Egy másik megközelítés lehet, ha minden tanulónak adsz egy példányt a kérdésekből, vagy felírod azokat a táblára, és megkéred a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszolják meg azokat. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, akik szeretnék, hogy osszák meg az osztállyal, amit leírtak.)
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogy mit tehetnek azért, hogy irgalmat és megbocsátást tanúsítsanak mások iránt. Buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák a leírtakat.
Azzal, hogy Pál a levelében arra kérte Filemont, hogy fogadja vissza szökött rabszolgáját, Onésimust, nem nyilvánított közvetlenül véleményt a rabszolgaság intézményéről, amely széles körben elfogadott volt abban a társadalomban, amelyben ők is éltek. Az Úr azonban az újkori kinyilatkoztatásban kijelentette, hogy „nem helyes… az, hogy bárki rabságában legyen a másiknak” (T&Sz 101:79).
Pál azon kérése, hogy Filemon ne úgy fogadja Onésimust, „mint szolgát” (Filemon 1:16), azt is jelentheti, hogy Pál szerette volna, ha Filemon felszabadítja Onésimust, majd visszaküldi, hogy Pál segítségére legyen a szolgálatban (lásd 13–14. vers).
A szíveik szóval fordított görög kifejezés eredeti jelentése valakinek a bensője. Jelképes utalás ez az ember érzéseire, vágyaira és együttérzésére. A szív szót máshol is gyakran használják ilyen értelemben.
Az Onésimus név jelentése: „hasznos” (11. vers) (lásd Arthur A. Rupprecht, “Philemon,” in The Expositor’s Bible Commentary, ed. Frank E. Gaebelein, 12 vols. [1976–1992], 11:461). Onésimus „haszontalan” (11. vers) lehetett Filemon számára, mivel megszökött, és így nem tudta ellátni feladatait, illetve mivel ellophatott valamit Filemontól szökés közben (lásd 18. vers). Pál azonban azt mondta, hogy Onésimus „hasznos” lett mind Filemon, mind pedig Pál számára (11. vers). Pál esetében Onésimus talán azért lehetett hasznos, mert segíthetett neki a börtönben való tartózkodása idején (lásd 13. vers).