A Szabadító folytatja szolgálatát Galileában, ahol a haláláról és feltámadásáról prófétál. Galileát elhagyva Jézus Jeruzsálem felé utazik, hogy bevégezze halandó küldetését. Samáriában Jakab és János szeretnének tűzesőt lehívni a mennyből egy samáriai város elpusztítására, melynek lakói elvetették Jézust, Ő azonban azt tanítja tanítványainak, hogy megszabadítani jött az embereket, nem pedig elpusztítani őket. Jézus az igaz tanítványságról is tanít.
A Szabadító csodákat tesz, példázatokkal tanít és Jeruzsálembe utazik
Írd fel a táblára a következő élethelyzeteket, vagy írd le őket külön papírlapokra, és kérj meg három tanulót, hogy olvassák fel azokat.
Amikor szépen kéred a testvéredet, hogy segítsen összetakarítani, ő durván rád ripakodik, hogy csináld meg magad.
Egy iskolai tevékenység tervezése során néhány osztálytársad kritizálja és kineveti az ötletedet.
Amikor egy barátoddal megosztod az evangéliumot, ő azt mondja, hogy furcsa dolgokban hiszel.
Mit éreznétek ezekben a helyzetekben? Hogyan reagálnátok?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Szabadító Lukács 8–9-ben található tanításainak tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek útmutatást jelenthetnek számukra, amikor úgy érzik, hogy mások tettei vagy szavai sértik őket.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 8–9 vastagon szedett szakaszcímeit a szövegből, az osztály pedig kövesse az olvasást, és figyeljék meg, milyen események kerültek feljegyzésre ezekben a fejezetekben. Mondd el, hogy mivel ezeket az eseményeket már részletesen tanulmányozták a Máté és Márk evangéliumával foglalkozó leckékben, a mai anyag a Lukács 9:51–62-re összpontosít majd.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 9:51-et, az osztály pedig keresse meg, hogyan döntött a Szabadító, hová megy. Mondd el, hogy a „felvitessék” kifejezés a Szabadító közelgő mennybemenetelére utal.
Hogyan döntött a Szabadító, hová megy?
Mondd el, hogy amikor valaki eltökéli magát, az azt jelenti, hogy nagyon határozottan és elszántan cselekszik. A Szabadító korábban azt prófétálta a tanítványainak, hogy elárulják majd, megostorozzák és keresztre feszítik Jeruzsálemben (lásd Máté 20:17–19; Lukács 9:44).
Mit árul el a Szabadító jelleméről az, hogy mindezen kihívások ellenére is eltökélte, hogy Jeruzsálembe megy?
Mutass rá, hogy miközben Jézus és tanítványai Jeruzsálem felé tartottak, egy samáriai falu közelébe értek. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Lukács 9:52–54-et, az osztály pedig keresse meg, hogyan reagáltak a szamaritánusok, amikor megtudták, hogy Jézus a tanítványaival be szeretne térni a falujukba.
Hogyan reagáltak a szamaritánusok, amikor megtudták, hogy Jézus a tanítványaival be szeretne térni a falujukba?
Hogyan reagált Jakab és János arra, hogy a szamaritánusok nem látták szívesen, sőt elutasították a Szabadítót?
Hogyan reagálják túl napjainkban egyesek a sértéseket és egyéb bántó viselkedést mások részéről? (Utalj vissza az óra elején említett élethelyzetekre, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan reagálhatja túl valaki ezeket a helyzeteket.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 9:55–56-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagált a Szabadító Jakab és János indulataira. A tanulók mondják el, mit találtak.
Mondd el, hogy amikor a Szabadító azt mondta: „Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek” (55. vers), arra utalt, hogy Jakab és János kérése nem volt összhangban Isten Lelkével, hanem sokkal inkább Sátán lelkületével, aki haragra serkenti az emberek szívét (lásd 3 Nefi 11:29–30).
Miben különbözött a Szabadító reakciója a szamaritánusok elutasítására Jakab és János reakciójától?
Milyen igazságot tanulhatunk a Szabadító példájából, amely útmutatást nyújt nekünk, amikor sértések érnek bennünket? (A tanulók saját szavait használva írj a táblára egy, a következőhöz hasonló igazságot: A Szabadító példáját követjük, amikor úgy döntünk, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálunk a sértésekre.)
Kérd meg a tanulókat, hogy idézzék fel a lecke elején említett helyzeteket.
Milyen lehetséges veszélyt rejt az, ha ezekben a helyzetekben úgy döntünk, hogy megsértődünk?
Hogyan követhetnénk a Szabadító példáját az egyes helyzetekben?
Milyen áldást kaphatunk, ha úgy döntünk, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálunk a sértésekre?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el egy olyan alkalmon, amikor úgy döntöttek, hogy megsértődnek valakinek a szavai vagy tettei miatt. Buzdítsd őket, hogy kövessék a Szabadító példáját azzal, hogy úgy döntenek, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálnak a sértésekre.
Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön előre, és adj neki 20 vagy 30 kisebb tárgyat (például gyöngyöt). Kérd meg a tanulót, hogy számolja meg magában a tárgyakat. Miközben számol, kérd meg az osztályt, hogy próbálják megzavarni a számolást azzal, hogy elvonják a tanuló figyelmét. Figyelj arra, hogy a tanulók ne legyenek rendetlenek, miközben igyekeznek elvonni a kint lévő figyelmét. Kérd meg őket, hogy maradjanak a helyükön, és figyelmeztesd őket, hogy nem dobhatják meg semmivel a kint álló tanulót, és nem is érhetnek hozzá.
Miben hasonlít a zavaró tényezők közbeni számolás ahhoz, amikor igyekszünk Jézus Krisztust követni?
Mondj köszönetet a tanulónak, aki számolt, majd kérd meg, hogy üljön a helyére. Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 9 tanulmányozása során gondolják át, hogyan tudjuk legyőzni azokat a hatásokat, amelyek elvonhatják a figyelmünket arról vagy akadályozhatnak bennünket abban, hogy a Szabadítót kövessük.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 9:57-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott a férfi Jézusnak, amikor Ő és a tanítványai Jeruzsálembe utaztak.
Mit mondott ez a férfi a Szabadítónak, mit hajlandó megtenni?
Írd fel a táblára a következő kifejezést: Ahhoz, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai legyünk, …
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 9:58-at, az osztály pedig figyelje meg, hogyan válaszolt a Szabadító a férfinak, aki követni kívánta Őt. A tanulók mondják el, mit találtak.
Mit fejez ki a Szabadító életmódjáról az a kifejezés, hogy „az ember Fiának nincs fejét hová lehajtania”? (Jézus és tanítványai folyamatosan úton voltak. Szolgálatuk nem volt sem kényelmes, sem pedig könnyű.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Lukács 9:59–60-at, és keressék meg a második férfi válaszát a Szabadító hívására, hogy kövesse Őt.
Mit akart tenni ez a férfi, mielőtt a Szabadítót követné?
Mit jelezhet az előbb (59. vers) szó erről a férfiról?
Mondd el, hogy Jézus Krisztus nem azt sugallta, hogy helytelen lenne gyászolni egy szerettünk halálát vagy tiszteletet tenni egy temetésen (lásd T&Sz 42:45), inkább egy fontos leckét tanított ennek a férfinak a tanítványságról.
Mit tanulhatunk a Szabadító 60. versben feljegyzett válaszából egy igaz tanítvány értékrendjéről?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 9:61–62-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit akart tenni a harmadik férfi, mielőtt követte volna a Szabadítót.
Mit akart tenni ez a férfi, mielőtt a Szabadítót követné?
Hogyan válaszolt a Szabadító ennek a férfinak?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelent rátenni a kezünket az ekére úgy, hogy nem nézünk vissza, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Howard W. Hunter elnöktől:
Kép
Howard W. Hunter elnök
„Ahhoz, hogy a szántást végző ember egyenes barázdát húzhasson az ekével, a szemét egy fix ponton kell tartania maga előtt. Így tudja magát a helyes úton tartani. Ha véletlenül visszanéz, hogy ellenőrizze, merre járt, nagyban megnő a veszélye annak, hogy eltér az egyenes iránytól. Ennek eredménye pedig görbe barázda lesz. […] Ha az energiáinkat nem magunk mögé, hanem magunk elé összpontosítjuk – vagyis az örök életre és a szabadítás örömére –, akkor bizonyosan el is nyerjük azt” (“Am I a ‘Living’ Member?” Ensign, May 1987, 17).
Miben hasonlít Jézus Krisztus tanítványának lenni ahhoz, mint amikor kezünket az eke szarvára tesszük, és nem nézünk vissza?
Miként példázza a Szabadító azt, amit a 62. versben tanított? (Ő „eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy” [Lukács 9:51], hogy elvégezze a küldetést, amelyet Mennyei Atyánk Neki adott, és nem is nézett vissza.)
Utalj a táblán lévő hiányos kijelentésre.
A Lukács 9:57–62-ből tanultak alapján hogyan összegeznétek a Szabadító által tanított igazságot arról, hogy Ő mit kíván a tanítványaitól? (A tanulók számos különböző tantételt találhatnak. Miután válaszoltak, egészítsd ki a táblán szereplő kijelentést, hogy az a következő igazságot tükrözze: Ahhoz, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai legyünk, nem szabad hagynunk, hogy bármi is fontosabb legyen számunkra az Ő követésénél.)
Miért fordul elő olykor, hogy egyéb prioritásokat helyezünk a Jézus Krisztus tanítványaiként ránk háruló felelősségek elé?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Richard G. Scott
„Sátán kezében van egy hatásos eszköz, amelyet a jó emberek ellen használ. A figyelemelterelés. A jó embereket rábírja, hogy »jó dolgokkal« töltsék ki az életüket, így aztán nem marad már hely az elengedhetetlen dolgok számára” (vö. Először, ami első.Liahóna, 2001. júl. 7.).
Hogy segíts a tanulóknak átgondolni, mi akadályozhatja őket abban, hogy teljesebb mértékben kövessék Jézus Krisztust, rajzold fel a következő táblázatot a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy másolják azt át a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
Jézus Krisztus tanítványának feladatai
egyéb prioritások
A tanulók alkossanak párokat, és kérd meg őket, hogy a párjukkal közösen sorolják fel a táblázatban Jézus Krisztus igaz tanítványának feladatait (melyek között lehet a becsületesség, mások szolgálata, az evangélium megosztása, családtörténeti és templomi munka végzése, valamint a gyermeknevelés). Kérd meg a tanulókat, hogy a táblázatban felsorolt minden egyes feladathoz írjanak példákat egyéb prioritásokról, amelyeket valaki az adott feladat elé helyezhet.
Kérj meg néhány tanulót, hogy ismertessék a felsorolásukat.
Buzdítsd a tanulókat, hogy osszanak meg pozitív példákat Jézus Krisztus tanítványairól azzal, hogy megkérdezed:
Milyen helyzetben tapasztaltátok már, hogy valaki úgy dönt, félreteszi az egyéb céljait és tennivalóját azért, hogy kövesse a Szabadítót?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, milyen dolgoknak hagyják, hogy Jézus Krisztus és az Ő tanításainak követése elé kerüljenek az életükben. Kérd meg őket, hogy írjanak le egy célkitűzést a szentírás-tanulmányozási naplójukba arról, hogy mit tesznek majd, hogy a Szabadítót és az Ő evangéliumát még fontosabb helyre tegyék az életükben.
A lecke zárásaként megkérheted a tanulókat, hogy énekeljék el a Lásd, követlek, Uram című himnuszt (Himnuszok, 140. sz.) vagy egy másik himnuszt, amely Jézus Krisztus és az Ő tanításainak követéséről szól.
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 8:1–3. Hithű asszonyok segítették és szolgálták a Szabadítót
Lukács feljegyezte, hogy miközben a Szabadító az apostolaival Galileát járta, tanítva „városonként és falunként” a környéken (Lukács 8:1), sok asszony is Vele tartott. Néhányan közülük különböző betegségekből gyógyultak meg; mások talán az apostolok feleségei voltak. Ezen asszonyok közül néhányan egészen Jézus haláláig és feltámadásáig követték Őt (lásd Lukács 23:27, 49; 24:10; János 20:11–18).
Lukács beszámolója a Jézussal együtt utazó asszonyokról nyomatékosította, hogy a Szabadító mindenkivel törődik, a nőkkel is – akik gyakran háttérbe szorultak az első századbeli zsidó társadalomban. Ezek az asszonyok mindazzal támogatták Jézust és az Ő választott szolgáit, amijük csak volt.
Howard W. Hunter elnök megerősítette, hogy a Szabadító figyel minden asszonyra, és arra kérte az egyház nőtestvéreit napjainkban, hogy legyenek egységesek a Fivérekkel az Úr munkájának előremozdításában:
„Bizonyára vigaszt nyújt nektek, szeretett nőtestvéreim ebben az egyházban, ha visszaemlékeztek arra, hogy ugyanez a Jézus – aki az engesztelés révén a Szabadítónk – kimutatta szeretetét és törődését napjai asszonyai iránt. Örült az asszonyok társaságának, és közeli barátai is voltak közöttük. […]
Van-e bármilyen okunk azt hinni, hogy napjainkban kevésbé törődne a nőkkel? […]
Ahogyan Urunknak és Szabadítónknak szüksége volt a korabeli asszonyokra, hogy vigasztaló kezet, hallgató fület, hívő szívet, kedves tekintetet, biztató szavakat és hűséget nyújtsanak számára – még megaláztatása, szenvedése és halála óráján is –, éppen úgy nekünk is, az Ő szolgáinak szerte az egyházban, szükségünk van rátok, az egyház asszonyaira, hogy közös erővel megfékezzük a bennünket elborítani készülő gonosz áradatát. Hithűen és szilárdan kell együtt állnunk a hitben a másként gondolkodók túlerőben lévő tömegei ellenében. Úgy tűnik nekem, hogy nagy szükség van az egyház nőtagjainak tettre hívására, hogy álljanak a Fivérek mellé és álljanak ki értük a minket körülvevő gonosz áradatának megfékezésében és Szabadítónk munkájának előremozdításában” (“To the Women of the Church,” Ensign, Nov. 1992, 95–96).
Lukács 9:54. Mennyből érkező tűz a szamaritánusok elpusztítására
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy milyen okból kérhette Jakab és János, hogy hatalmuk legyen tűzesőt lehívni a mennyből a szamaritánusok felemésztésére:
„[Jakab és János] tudták, hogy Izráel Istene – ugyanaz a Jézus, kinek színe előtt akkor is álltak – Illés szavára tűzesőt küldött a mennyből az ősi próféta ellenségeinek elpusztítására. (2 Kir. 1.) Azt is tudták, hogy ugyanez a könyörületes Isten tűzzel pusztítja majd el a gonoszokat a második eljövetelekor. (Mal. 4:1.) Amit még meg kellett tanulniuk, az az volt, hogy az ő adományozási korszakukban, az akkoriban uralkodó körülmények között…, az evangélium üzenetét jószívűséggel, türelemmel, előzékenységgel és hosszútűréssel kellett terjeszteni. […]
Annak ellenére, hogy nem voltak tudatában a forrásának, Jakab és János javaslatát itt egy inkább lentről, mintsem fentről származó lélek sugallta” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:440).
Lukács 9:54–56. Úgy dönteni, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálunk a sértésekre
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy dönthetünk úgy is, hogy nem sértődünk meg mások szavai vagy tettei miatt:
„Elhinni azt, hogy valaki vagy valami rávehet minket arra, hogy megbántva, mérgesnek, sértettnek, illetve keserűnek érezzük magunkat, elhalványítja az erkölcsi önrendelkezésünket, és olyan tárgyakká változtat minket, amelyekkel cselekszenek. [Önrendelkezőkként] azonban nektek és nekem hatalmunkban áll cselekedni és megválasztani, hogy miként reagáljunk egy bántó vagy sértő helyzetben. […]
A Szabadító a legnagyszerűbb példa arra, hogyan kell nekünk is reagálnunk [az esetleges] bántó eseményekre vagy szituációkra” (És nem lesz bántódásuk.Liahóna, 2006. nov. 90.).
Lukács 9:60. „Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat”
További meglátásokért a Szabadító válaszával kapcsolatosan, amelyet annak az embernek adott, aki szerette volna előbb eltemetni atyját, mielőtt követné Krisztust, lásd a Lukács 9:59–60 szövegmagyarázatát itt: Újszövetség tanulói kézikönyv ([Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 158.).
Lukács 9:62. A Szabadító példáját követve nem visszanézni
Dieter F. Uchtdorf elnök tanítása szerint a tanítványság annyit jelent, hogy teljes mértékben a Szabadító nyomdokaiban haladunk:
„Azok, akik beléptek a keresztelés vizébe és megkapták a Szentlélek ajándékát, ráléptek a tanítványság ösvényére, és feladatuk, hogy szilárdan és hűségesen járjanak Szabadítónk nyomdokaiban” (“Saints for All Seasons,” Ensign, Sept. 2013, 5).
Edward Dube elder a Hetvenektől azt tanította, hogy Jézus példát mutatott nekünk abban, hogy mit jelent kezünket az eke szarvára tenni, és nem hátranézni:
„A Szabadítónk, Jézus Krisztus, aki mindent lát a kezdettől a végig, nagyon jól tudta, milyen utat kell bejárnia a Gecsemánéig és a Golgotáig, amikor kijelentette: »Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára« (Lukács 9:62). Az Úr szemében nem annyira az számít, hogy mit tettünk vagy hol voltunk, mint az, hogy hová vagyunk hajlandóak elmenni” (Tekintsetek előre, és higgyetek!Liahóna, 2013. nov. 17.).