Jézus beszél közelgő haláláról és feltámadásáról a tanítványainak, valamint tanítja őket arról, ki lesz a legnagyobb Isten királyságában. Figyelmeztet annak a következményeire, ha másokat bűnbe viszünk, és arra utasítja apostolait, hogy határolódjanak el az olyan hatásoktól, amelyek bűnbe vihetik őket.
Jézus megjósolja halálát és feltámadását, valamint arról tanít, ki lesz a legnagyobb Isten királyságában
Hozz az órára egy olyan tárgyat, amelynek a tanulók számára könnyen felismerhető, erős illata van (például frissen szeletelt narancsot vagy hagymát, illetve friss kenyeret). Az óra előtt helyezd el ezt a tárgyat olyan helyen a teremben, ahol a tanulók nem láthatják.
Kezdd azzal a leckét, hogy megkérdezed a tanulókat, éreztek-e valamilyen új illatot, amikor beléptek a terembe.
Milyen gondolatokat vagy tettek iránti vágyat váltott ki belőletek ez az illat, amikor felismertétek azt (már ha kiváltott valamit)?
Mutass rá, hogy éppen úgy, ahogyan egy illat képes hatással lenni ránk, mi is hatással lehetünk mások gondolataira és viselkedésére. Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek olyan igazságokat a Márk 9:30–50-ben, amelyek segíthetnek nekik átgondolni, milyen hatással vannak mások arra irányuló erőfeszítéseire, hogy kövessék a Szabadítót, illetve hogy milyen hatással vannak mások őrájuk.
Mondd el, hogy miután a Szabadító kiűzte a gonosz lelket a fiatalemberből (lásd Márk 9:17–29), tanítványaival átutazott Galileán. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 9:31–32-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen eseményekről prófétált a Szabadító.
Milyen eseményekről prófétált a Szabadító?
A Márk 9:33–37 összegzéseként elmondhatod, hogy amikor Jézus Kapernaumba érkezett, arról tanította tanítványait, hogy ki lesz a legnagyobb Isten királyságában. Arra is utasította őket, hogy fogadják be az egyházba azokat, akik a gyermekekhez hasonlóan megalázkodnak, és akik befogadják Őt (lásd Joseph Smith Translation, Mark 9:34–35). (Megjegyzés: Ezeket a tanításokat nagyobb mélységben tárgyaljuk majd a Márk 10-nél.)
Jézus figyelmeztet mások bűnre vivő befolyásolására, és arra, ha valaki nem határolódik el a gonosz hatásoktól
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 9:38-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, milyen helyzetről számolt be János apostol a Szabadítónak.
Miről tett jelentést János a Szabadítónak?
Mondd el, hogy az apostolok megtiltották ennek az embernek, hogy ördögöket űzzön, mert nem tartozott a tizenkét apostol utazótársai közé. A Szabadító azonban azt mondta nekik, hogy ne tiltsák el ezt az embert (jelezve, hogy az illető igazlelkű ember volt, aki felhatalmazással rendelkezett), és azt tanította, hogy azok, akik segítik az Ő képviselőit, jutalmat kapnak majd (lásd Márk 9:39–41).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 9:42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a Szabadító figyelmeztetését. Mondd el, hogy ebben a szövegösszefüggésben a megbotránkoztat szó azt jelenti, hogy botlásba visz vagy félrevezet valakit, illetve arra ösztönzi, hogy bűnt kövessen el vagy elhagyja a hitét.
Mire figyelmeztetett a Szabadító, kiket nem szabad bűnbe vinni? (Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy az „ama kicsinyek…, a kik… hisznek [Jézusban]” kifejezés magában foglalja mindazokat, akik fiatalok a hitben, mint például a fiatalok és az új megtértek, de ugyanúgy az Ő alázatos és bizalommal teli tanítványait, bármilyen korúak legyenek is.)
Mire figyelmeztette Jézus azokat, akik az Ő tanítványait bűnbe viszik? (Jelezte, hogy jobb lenne nekik, ha meghalnának, minthogy megtapasztalják azt a komoly szenvedést és eltávolodást Istentől, amelyet akkor tapasztalunk meg, ha másokat bűnbe viszünk.)
Milyen tantételt ismerhetünk meg a Szabadítónak a 42. versben található figyelmeztetéséből? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha a Jézus Krisztusban hívőket bűnbe visszük, azért felelősségre leszünk vonva Isten előtt.)
Hogyan vihet valaki bűnbe olyasvalakit, aki hisz Jézus Krisztusban?
Emlékeztesd a tanulókat a teremben lévő illatra, és hogy az illathoz hasonlóan mi is lehetünk pozitív vagy negatív hatással másokra. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen hatással vannak azokra, akik hisznek Jézus Krisztusban.
Hogy felkészítsd a tanulókat a Szabadító által tanított egy másik tantétel felismerésére, kérj meg egy önként jelentkezőt, akin fűzős cipő van, hogy jöjjön ki az osztály elé. Kérd meg a tanulót, hogy oldozza ki, majd kösse meg újra az egyik cipőjét úgy, hogy csupán az egyik kezét használja. Miközben a tanuló ezzel próbálkozik, kérdezd meg az osztályt:
Milyen kihívásokat tapasztalnátok, ha elveszítenétek az egyik kezeteket?
Van-e olyasmi – és ha van, akkor mi –, amiért hajlandóak lennétek odaadni az egyik kezeteket?
Mondd el, hogy egy testrész szándékos eltávolítását amputálásnak nevezik, és akkor kerülhet sor rá, ha az adott testrész súlyosan megsérül, elfertőződik vagy megbetegszik. Bár az amputáció és az azt követő felépülés fájdalmas és nyomasztó lehet, az eljárás megelőzheti, hogy a fertőzés átterjedjen a test többi részére, és további károsodást vagy akár halált okozzon.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 9:43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító arról, hogy mikor lenne jobb, ha az ember elveszítené az egyik kezét, mint ha megtartaná mindkettőt.
Mikor lenne jobb, ha valaki elveszítené az egyik kezét, mint ha megtartaná mindkettőt?
Szerintetek ezt a tanítást szó szerint kell vennünk, és le kell vágnunk azt a kezünket, amely „megbotránkoztatott” bennünket, vagyis bűnbe vitt minket? (Szükséges lehet elmagyaráznod, hogy a Szabadító nem azt mondta, hogy az emberek szó szerint vágják le a kezüket, hanem képletesen beszélt a tanítása nyomatékosítására.)
Kérj meg egy tanulót, hogy rajzoljon fel a táblára egy emberi alakot. Mialatt a tanuló rajzol, mondd el, hogy a Márk 9:43–48 Joseph Smith fordítása segíthet jobban megértenünk a Szabadítónak ebben a részben szereplő tanításait. Ezekből a versekből megtudjuk, hogy a Szabadító a kezet, a lábat és a szemet azon hatások jelképeként használta, amelyek bűnbe vihetnek bennünket az életünkben. Kérd meg a táblánál rajzoló tanulót, hogy karikázzon be egy kezet, egy lábat és egy szemet a rajzon, majd kérd meg, hogy menjen vissza a helyére.
Kérj fel néhány tanulót, hogy felváltva olvassák fel a Márk 9:40–48 Joseph Smith fordítását (a Kalauz a szentírásokhoz 233–234. oldaláról), az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mihez hasonlította a Szabadító a kezet, a lábat és a szemet, amely „megbotránkoztatott”, vagyis bűnbe vitt valakit. Elmondhatod, hogy az élet szó a Márk 9:40–41, 43 Joseph Smith fordításában az örök életre utal.
E fordítás szerint mit jelképez a megbotránkoztató kéz, láb és szem? (A kéz családtagjainkat és barátainkat jelképezi; a láb azokat az embereket jelképezi, akikre példaként tekintünk a gondolatok és tettek terén; a szem pedig a vezetőinket jelképezi.)
Címkézd fel ezeket a testrészeket az értelmezésükkel a táblára rajzolt ábrán.
Mit tanított nekünk a Szabadító, mit tegyünk a hamislelkű, vagyis bűnre csábító hatásokkal?
Miként hasonlíthat a hamislelkű hatásoktól való elhatárolódás egy végtag amputálásához?
Mi történhet, ha nem határolódunk el a hamislelkű befolyásoktól? Miért?
Milyen igazságot ismerhetünk meg az Úrnak ezekben a versekben található tanításaiból? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Jobb, ha a hamislelkű befolyásoktól határoljuk el magunkat, mintsem Istentől. A tanulók szavait felhasználva írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést Walter F. González eldertől a Hetvenektől, az osztály pedig figyelje meg, milyen más hatásoktól kell elhatárolódnunk.
Kép
Walter F. González elder
„Ebből következik, hogy az ilyen levágások nemcsak a barátokra utalnak, hanem minden rossz hatásra, például a helytelen tévéműsorokra, internetes oldalakra, mozifilmekre, olvasmányokra, játékokra és zenére. Ha a lelkünkbe véssük ezt a tantételt, az segíteni fog nekünk ellenállni a kísértésnek, hogy engedjünk minden rossz hatásnak” (Ma van a napja!Liahóna, 2007. nov. 55.).
Milyen kihívásokkal kerülhetünk szembe, amikor elhatároljuk magunkat a hamislelkű befolyásoktól?
Hogyan tudhatjuk meg, hogy mi a helyénvaló módja annak, hogy elhatároljuk magunkat a hamislelkű befolyásoktól?
Mondd el, hogy a hamislelkű befolyásoktól való elhatárolódás nem jelenti azt, hogy másokkal gorombán bánunk, elítéljük őket, vagy nem vagyunk hajlandóak azok közelében lenni, akik nem az egyház hithű tagjai. Azoktól az emberektől kell elhatárolni magunkat és kerülni a velük való kapcsolatot, akik bűnbe vinnének bennünket. Bár talán nem vagyunk képesek minden olyan hatást eltávolítani vagy elkerülni, amely bűnbe vinne bennünket, az Úr mégis megáld majd minket, amikor igyekszünk elhatárolni magunkat minden olyan gonosz befolyástól, amitől csak tudjuk, és amint igyekszünk önfegyelmet kifejleszteni, hogy elkerüljük azokat a hatásokat, melyeket nem távolíthatunk el teljes mértékben.
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni ezt az igazságot, hívj ki két tanulót az osztály elé, és kérd meg őket, hogy olvassák fel az osztálynak a következő élethelyzetek egyikét, valamint a hozzá tartozó kérdéseket, az osztály pedig a Márk 9:43–48-ban meghatározott igazság alapján válaszoljon a kérdésekre.
1. élethelyzet. Vannak olyan barátaim, akik gyakran buzdítanak arra, hogy vegyek részt olyan tevékenységekben, amelyek ellentétben állnak Isten parancsolataival, de szerintem én jó hatással lehetek rájuk, ha továbbra is velük lógok.
Vajon nem veszítem-e el a jóra való befolyásomat ezeknél a barátaimnál, ha elhatárolom magamat tőlük? Milyen kapcsolatot tartsak fenn velük?
Mit mondjak vagy tegyek, hogy megfelelő módon váljak el ezektől a barátaimtól?
2. élethelyzet. Évek óta rajongója vagyok egy népszerű együttesnek. Az újabb számaikban és interjúikban olyan viselkedésre és gondolatokra ösztönöznek, amelyek szemben állnak az Úr normáival és tanításaival.
Ez csak zene és szöveg, nem? Mi veszélyes lehet abban, ha továbbra is hallgatom a zenéjüket, és követem őket a közösségi médián?
Köszönd meg az önkéntesek segítségét, és kérd meg őket, hogy menjenek vissza a helyükre. Kérdezd meg az osztálytól:
Annak ellenére, hogy a bűnre vivő hatásoktól való elhatárolódás olykor nehéz lehet, mit nyerhetünk mégis ezen áldozat révén? (Számos áldást, köztük az örök életet.) Miért ér meg ez a jutalom minden áldozatot?
Milyen helyzetben fordult már elő veletek vagy az egyik ismerősötökkel, hogy úgy döntöttetek: elhatárolódtok a hamislelkű hatásoktól? (Emlékeztesd a tanulókat, hogy ne osszanak meg semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.) Mi bizonyult nehéznek az ettől a hatástól való elhatárolódásban? Milyen áldások származtak abból, hogy ezt megtettétek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon van-e bármilyen olyan hatás az életükben, amely bűnbe viheti őket. Kérd meg őket, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan határolódnak majd el ezektől a hatásoktól.
A Márk 9:49–50 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító arra utasította tanítványait, hogy legyen békés a kapcsolatuk egymással.
Zárásként buzdítsd a tanulókat, hogy cselekedjenek minden olyan késztetés szerint, amelyet a mai óra során kaptak.
„Az embernek Fia” egy „megnevezés, amelyet akkor használt Jézus Krisztus, amikor magáról beszélt (Luk. 9:22; 21:36). A Szentség Emberének Fiát jelenti. A Szentség Embere az Atyaisten egyik neve. Amikor Jézus az Ember Fiának nevezte magát, azzal nyíltan kijelentette az Atyához fűződő isteni kapcsolatát. Ez a megszólítás gyakran megtalálható az evangéliumokban. Az utolsó napi kinyilatkoztatások megerősítik a különleges jelentést, valamint a Szabadító ezen nevének szent voltát (T&Sz 45:39; 49:6, 22; 58:65; Mózes 6:57)” (Kalauz a szentírásokhoz: Ember Fia; scriptures.lds.org).
Márk 9:38–40. A férfi, aki a Szabadító nevében űzött ki ördögöket
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy János apostol valószínűleg azért aggódott a férfi miatt, aki a Szabadító nevében űzött ki ördögöket, mert a férfi „nem tartozott a tanítványok azon belső köréhez, akik folyamatosan együtt utaztak, ettek, aludtak és tanácskoztak a Mesterrel. Lukács mondja ki: »téged nem követ mi velünk«; vagyis nem az utazótársunk. Urunk válaszából azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a királyság egyik tagjáról van szó, jogszerű végrehajtóról, aki a papság felhatalmazásával, valamint a hit hatalmával cselekedett. Vagy ismeretlen volt János számára, aki ezért azt feltételezte, hogy nincsen felhatalmazása, vagy pedig János tévesen úgy vélte, hogy az ördögök kiűzésének hatalma a tizenkettekre korlátozódott, és nem terjedt ki minden hithű papságviselőre. Könnyen lehetséges, hogy az ördögöket kiűző férfi a hetvenek egyik tagja volt. Nincsen újszövetségi feljegyzés a hetvenek első kvórumának elhívásáról, amikor Jézus azonban (egy későbbi napon) elhívta a hetvenek második kvórumát a szolgálatra, kifejezetten hatalmat adott nekik az ördögök kiűzésére. (Lukács 10:1–20)” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:417).
„A Szabadító Jánosnak adott válasza – melyet a Márk 9:40-ben jegyeztek fel – biztosította Jánost és a tizenkettőt afelől, hogy a férfi felhatalmazással rendelkező tanítvány volt, bár nem apostol” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 125.).
Márk 9:42. „Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára”
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így tanított a Szabadító figyelmeztetéséről a Márk 9:42-ben:
„Kevés bűn annyira utálatos és gonosz, mint amikor valaki hamis tanokat tanít, és félrevezeti a lelkeket Istentől és a szabadítástól. […] Ha örökkévaló öröm a jutalma azoknak, akik az igazságot tanítják, és eljuttatják a lelkeket a szabadításra, akkor azok, akik hamis tanokat tanítanak és kárhozatba visznek lelkeket, nem örökkévaló bánatot kapnak-e jutalmul? (T&Sz 18:10–16).
[J]obb, ha valaki meghal, és megtagadtatik tőle a halandó lét folytatása, mint hogy éljen, és lelkeket vigyen el az igazságtól, ezzel pedig örökkévaló kárhozatot szerezzen magának” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:420).
Márk 9:43–48. Elhatárolódás azoktól a hatásoktól, amelyek bűnbe vinnének bennünket
Russell M. Nelson elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából így tanított arról, hogy mikor helyénvaló elhatárolódnunk azoktól, akik bűnbe vinnének bennünket:
„Kinek a társaságát fogjátok választani?
Sok jó ember társaságában lesztek majd, akik szintén hisznek Istenben. Lehetnek zsidók, katolikusok, protestánsok vagy muszlimok, a hívők tudják, hogy létezik abszolút igazság. […]
Életetek utazásán haladva olyan embereket is megismertek majd, akik nem hisznek Istenben. Sokuk még nem talált rá az isteni igazságra, és nem tudja, hol keresse. Ti azonban, nemes születési előjoggal rendelkező fiatalok, a segítségükre siettek. […]
Amikor nem hívők közé kerültök, legyetek tudatában annak, hogy vannak néhányan, akik talán nem azt tartják szem előtt, hogy mi válna leginkább a javatokra (lásd T&Sz 1:16; 89:4). Amikor erre a felismerésre juttok, meneküljetek el tőlük gyorsan és végleg! (Lásd 1 Timótheus 6:5–6, 11.)” (Mit fogtok választani?Liahóna, 2015. jan. 21.).
Márk 9:43–48. „A gyehennára [menni]…, a hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik”
A Márk 9:43, 45, 47-ben szereplő gyehenna szó a héber ge hinnom, vagyis „Hinnom völgye” kifejezés görög változata. Ebben a Jeruzsálem déli oldalán található mély völgyben „áldozták fel a bálványimádó zsidók a gyermekeiket [a pogány istennek] Moloknak (2 Krón. 28:3; 33:6; Jer. 7:31; 19:2–6)” (Bible Dictionary, “Hell”). Miután Jósiás király megszüntette ezt a gyakorlatot, a völgyet „a város szemetének elégetésére használták (2 Kir. 23:10), ezzel pedig a gyötrelem helyének jelképévé vált (Mát. 5:22, 29–30; 10:28; 18:9; 23:15, 33; Márk 9:43, 45, 47; Lukács 12:5; Jakab 3:6). A »pokol tüzére« utaló kifejezések valószínűleg annak a benyomásnak tulajdoníthatóak, amelyet az emberek fejében a szüntelen égés keltett, és azok kínjainak jelképévé vált, akik tudatosan voltak engedetlenek Istennek” (Bible Dictionary, “Hell”).
A Márk 9:44, 46 úgy hivatkozik a lázadókra, mind akiket olyan féreg rág, mely „meg nem hal”. Bizonyos féregfajok átrágják magukat a hulladékon. A parazita férgek élő szervezeteket fertőznek meg, és különböző betegségeket, valamint komoly fájdalmat okoznak. Ezért a féreg, mely „meg nem hal”, a lázadók emlékeit és lelkiismeret-furdalását jelképezi, amely folyamatosan rágja és gyötri majd őket a következő életben.