Könyvtár
65. lecke: János 6

65. lecke

János 6

Bevezetés

Jézus csodálatos módon ötezernél is több embert megvendégel, másnap pedig azt tanítja, hogy Ő az életnek kenyere. Követői közül néhányan elvetik a tanításait és elfordulnak Tőle. Ezzel szemben Péter viszont bizonyságot tesz arról, hogy Jézus az örök élet szavait tanítja és Isten Fia.

Javaslatok a tanításhoz

János 6:1–21

Jézus csodálatos módon ötezernél több embert vendégel meg és a tengeren jár

Mondd el, hogy miután a Szabadító Jeruzsálemben bizonyságot tett saját isteni mivoltáról (lásd János 5), visszatért Galileába, ahol az apostolaival együtt tanította az evangéliumot és sokakat meggyógyított (lásd Máté 5–13). Jézus ezt követően a tanítványaival együtt átkelt a Galileai-tengeren, és csodálatos módon egy ötezernél is több emberből álló sokaságnak adott enni (lásd János 6:1–13).

Tegyél ki egy vekni kenyeret. Kérj meg egy tanulót annak a történetnek az összefoglalására, amikor a Szabadító öt kenyérrel és két kis hallal ötezernél is több embernek adott enni.

  • Mit gondoltatok volna, ha jelen lettetek volna ennél a csodánál, és megtudtátok volna, hogy Jézus képes csodálatos módon ételt adni?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:14–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akartak tenni az emberek, miután Jézus csodálatos módon enni adott nekik.

  • Mit akartak tenni az emberek?

Mondd el, hogy Jézus idejében volt a zsidók között egy hagyomány, mely szerint amikor eljön a Messiás, vagyis Izráel királya, mennyből jövő kenyérrel eteti majd őket.

  • A 15. vers szerint mit tett Jézus ahelyett, hogy engedte volna az embereknek, hogy királyukká koronázzák?

  • Miért nem akarta Jézus, hogy a zsidók királyaként tekintsenek rá?

A János 6:16–21 összegzéseként emlékeztesd a tanulókat, hogy a Szabadító elküldte tanítványait a Galileai-tenger túloldalára, majd miközben késő éjjel a tanítványok a hullámok és a szél ellenében küszködtek az evezéssel, Jézus a tengeren járva csatlakozott hozzájuk. Mutass rá, hogy János ezen eseményről szóló beszámolója kihangsúlyozza, hogy amikor a tanítványok készségesen bevették Jézust a hajóba, „azonnal” (21. vers) biztonságban odaértek, ahová tartottak. Mondd el, hogy ha mi is készségesen befogadjuk a Szabadítót és a tanításait, akkor Ő biztonságban át tud minket vezetni a halandóság küzdelmein.

János 6:22–59

Jézus azt tanítja, hogy ő az életnek kenyere

Mondd el, hogy a János 6:22–25 feljegyzése szerint a Jézus által csodálatos módon jóllakatott emberek közül sokan őt keresve Kapernaumba mentek.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:26–27-et, és olvassa hozzá a 26. vers Joseph Smith fordítását: „Felele nékik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom néktek: nem azért kerestek engem, mert be kívánjátok tartani az általam mondottakat, se nem azért, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek ama kenyerekből, és jóllaktatok.” Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott Jézus az embereknek. Mondd el, hogy az eledel szó a 27. versben ételt jelent.

  • A Szabadító szerint miért keresték Őt ezek az emberek? (A Szabadító szavai arra utalnak, hogy azért követték Őt, hogy még több ételt kapjanak Tőle.)

  • Mit mondott nekik a Szabadító, mit kellene inkább keresniük?

Mondd el, hogy az eledel, „a mely megmarad az örök életre” (27. vers), utalhat a Szabadító evangéliumának örök igazságaira.

  • Hogyan segítenek nekünk ezek a versek megérteni, hogy miért nem engedte Jézus, hogy ez az embercsoport királyává koronázza Őt?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:28–31-et, az osztály pedig nézze meg, mi volt az emberek kívánsága, mit tegyen Jézus, amivel még inkább bizonyítaná nekik, hogy Ő a Messiás.

  • Mit akartak az emberek, mit tegyen értük Jézus? (Mondd el, hogy a manna olyan mennyből érkező kenyér volt [lásd 31. vers], amelyet Isten adott Izráel gyermekeinek, amíg a pusztában vándoroltak.)

  • Figyelembe véve azt, amit előző nap tett a Szabadító, mit árul el ez a kérés a sokaságról?

  • Jézus Krisztus követőiként ma milyen kísértések érhetnek minket arra, hogy ehhez a sokasághoz hasonlóan viselkedjünk?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 6:32–35-öt, az osztály pedig nézze meg, mit tanított az embereknek a Szabadító, amikor jelet kértek tőle.

  • Mit tanított magáról a Szabadító, amikor a mannára, vagyis a mennyei kenyérre utalt?

Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg az „Én vagyok az életnek ama kenyere” kifejezést a 35. versben.

  • Milyen tekintetben hasonlítható kenyérhez a Szabadító és az Ő tanításai?

  • Szerintetek mit jelent az, hogy aki Jézus Krisztushoz jön, az „semmiképen meg nem éhezik” (35. vers)?

  • Milyen igazságot tudhatunk meg a Szabadítónak a 35. versben található tanításaiból? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha Jézus Krisztushoz jövünk, Ő lelkileg táplálni fog minket. Javasolhatod, hogy a tanulók írják oda ezt a tantételt a szentírásuk margójára a János 6:35 mellé.)

Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentéseket:

Azáltal jövünk Jézus Krisztushoz, hogy…

Ő azáltal táplál minket, hogy…

A tanulók alkossanak párokat, és közösen dolgozva készítsenek egy felsorolást a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban olyan dolgokról, amelyeket tehetünk azért, hogy Jézus Krisztushoz jöjjünk, valamint annak módjairól, ahogyan Ő lelkileg táplál minket. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el az osztálynak, mit válaszoltak.

Hogy segíts az osztálynak átérezni a 35. versben felfedezett tantétel igazságát és fontosságát, megkérhetsz néhány tanulót, hogy mondja el, milyen érzés volt, amikor a Szabadítóhoz jőve lelki táplálékot kaptak.

A János 6:36–47 összegzéseként mondd el, hogy némelyek zúgolódtak a Szabadító ellen, mert azt tanította, hogy Ő a mennyből érkező kenyér.

Hogy felkészítsd a tanulókat egy, a Szabadító által tanított további tantétel megfogalmazására, kérd meg néhányukat, hogy jöjjenek ki az osztály elé, és adj mindegyiküknek egy-egy darab kenyeret. Kérd őket, hogy szagolják meg a kenyeret, és képzeljék el, milyen íze lehet.

  • Mennyire táplálna benneteket ez a kenyér, ha csak szagolgatnátok azt, elképzelnétek, hogy milyen íze lehet, és hordoznátok magatokkal egész nap?

  • Mit kell tennünk azért, hogy javunkra váljon mindaz, amit a kenyér nyújthat?

Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 6:49–54-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan kapcsolódik az osztálytársaik kenyérrel kapcsolatos tapasztalata ahhoz, amit ezekben a versekben tanított a Szabadító.

  • Miben különbözik az életnek kenyere a hétköznapi kenyértől? (A hétköznapi kenyértől csak egy kis időre lakunk jól, Jézus Krisztus viszont olyan áldásokat kínál nekünk, amelyek örökké tartanak.)

Hívd fel a figyelmet a következő kijelentésre az 51. versben: „az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért.”

  • Hogyan ajánlotta fel a Szabadító a testét és a vérét a világ életéért?

  • Az 53–54. versek szerint mit tanított a Szabadító az embereknek, mit tegyenek?

Mondd el, hogy a Szabadító jelképes értelemben használta az evésre és ivásra utaló szavakat. Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Szabadító tanításait, kérd meg az önkéntes tanulókat, hogy egyék meg a kenyeret, majd menjenek vissza a helyükre.

  • Mi történik a kenyérrel és annak tápanyagaival, amikor megesszük azt? (A vitaminok és a tápanyagok testünk részévé válnak, erőt és egészséget adva neki.)

  • Szerintetek mit jelent Jézus Krisztus testéből enni és a véréből inni? (Jelentheti az Ő tanításainak és engesztelésének befogadását és életünk részévé tételét. Az úrvacsoravételt is jelképezheti, melyet majd csak ezután vezet be a Szabadító.)

  • Az 54. vers szerint milyen áldást kaphatunk, ha életünk részévé tesszük, vagyis alkalmazzuk Jézus Krisztus tanításait és engesztelését? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Ha életünk részévé tesszük, vagyis alkalmazzuk Jézus Krisztus tanításait és engesztelését, akkor örök életet nyerhetünk.)

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a következő kérdésen, majd kérd meg néhányukat, hogy mondják el, mit válaszolnának:

  • Hogyan tesszük életünk részévé Jézus Krisztus tanításait és engesztelését? (A lehetséges válaszok között van az, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust Isten szó szerinti Fiaként, minden héten veszünk az úrvacsorából, betartjuk a parancsolatokat, és igazlelkűségben mindvégig kitartunk [lásd Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. (1965–73), 1:358].)

Mondd el, hogy az örök élet azt jelenti, hogy örökké Mennyei Atyánkkal és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal élünk, és olyanokká válunk, mint Ők. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:56–57-et, az osztály pedig nézze meg, miként válhatunk olyanokká, mint Ők, ha életünk részévé tesszük Jézus Krisztus tanításait és engesztelését. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.

Mondd el, hogy a Szabadító nem fog fizikai értelemben bennünk lakozni, hanem velünk lesz isteni hatása, hogy segítsen nekünk hasonlóbbá válni Őhozzá és Mennyei Atyánkhoz.

Oszd meg bizonyságodat a tanulók által megfogalmazott igazságokról. Kérd fel a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy arra vonatkozó célt, hogy mi módon fogják még inkább életük részévé tenni a Szabadító engesztelését vagy valamelyik tanítását.

János 6:60–71

Péter bizonyságot tesz arról, hogy Jézusnál vannak az örök élet szavai

Írd fel a táblára a következő kérdést: Folytatni vagy feladni?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor választaniuk kellett aközött, hogy folytatnak-e egy nehéz dolgot, vagy inkább feladják. Felkérhetsz egy vagy két tanulót, hogy meséljenek a tapasztalataikról.

Mondd el, hogy miután Jézus elmondta a János 6-ban feljegyzett beszédet, a tanítványai hasonló döntéssel találták szemben magukat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:60, 66-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, Jézus tanítványai közül sokan hogyan reagáltak a tanításaira.

  • Miért döntöttek Jézus tanítványai közül sokan úgy, hogy többé nem követik Őt? (Magyarázd el, hogy a „kemény beszéd” [60. vers] kifejezés azt jelenti, hogy túlságosan nehéznek találták Jézus tanításainak követését.)

  • Miért van az, hogy némelyek nehéznek találják az Úr parancsolatainak betartását?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:67-et, az osztály pedig nézze meg, milyen kérdést tett fel Jézus Krisztus az apostolainak.

  • Mit kérdezett a Szabadító az apostolaitól?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 6:68–69-et, az osztály pedig nézze meg, mit válaszolt Simon Péter a Szabadítónak. Mondják el, mit találtak.

  • Milyen igazságot tudhatunk meg Péter válaszából, amely segíteni fog nekünk hithűnek maradni olyankor is, amikor esetleg nehéz követni a Szabadítót vagy a tanításai szerint élni? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: A Jézus Krisztusról való szilárd bizonyság segíteni fog nekünk hithűnek maradni olyankor is, amikor esetleg nehéz követni a Szabadítót, vagy a tanításai szerint élni.)

  • Hogyan segített már nektek vagy egy ismerősötöknek a Szabadítóról való szilárd bizonyság akkor is hithűnek maradni, amikor nehéznek tűnt az evangélium tanításainak a követése?

Buzdítsd a tanulókat, hogy támaszkodjanak a Jézus Krisztusról való bizonyságukra, amikor esetleg nehezükre esik az evangélium tanításai szerint élni. Kérd fel a tanulókat, hogy ha esetleg úgy érzik, hogy nincs szilárd bizonyságuk Jézus Krisztusról, akkor erősítsék meg a bizonyságukat azáltal, hogy igyekeznek életük részévé tenni az Ő tanításait és engesztelését.

Megjegyzések és háttér-információk

János 6:33–35. Az életnek igazi kenyere

D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy Jézus Krisztus az életnek kenyere:

„Tanúságomat teszem az Élet Kenyerének élő valóságáról, Jézus Krisztusról, valamint az Ő engesztelésének végtelen hatalmáról és hatóköréről. Végső soron az Ő engesztelése és az Ő kegyelme a mi mindennapi kenyerünk” (Isten kezének felismerése a mindennapi áldásainkban. Liahóna, 2012. jan. 31.).

Hogy többet megtudj arról, miként használt Jézus Krisztus jelképeket, a zsidók vallási történelmét és a hallgatósága földrajzi elhelyezkedését az életnek kenyere beszéd tanításánál (János 6), lásd Thomas R. Valetta, “The True Bread of Life,” Ensign, Mar. 1999, 6–13; lásd még „János 6:32–35, 48–51. »Az igazi mennyei kenyér«” itt: Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 221–222.

James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította:

„A manna mennyei étel volt, míg a kenyér, melyet Ő adott nekik, földi eredetű volt, sőt, hétköznapi árpakenyér. Nagyobb jeleket kell mutatnia nekik, és tartalmasabb eleséggel [vagy finomabb étellel] kell szolgálnia, mielőtt elfogadnák Őt Annak, Akinek először mondták, és Akinek most Ő is mondta Magát” (Jesus the Christ, 3rd. ed. [1916], 339–40).

János 6:53. „Eszitek az ember Fiának testét és …iszszátok az ő vérét”

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:

„Isten Fiának testét enni és vérét inni annyit tesz, mint először is szó szerinti értelemben és teljes mértékben, bárminemű fenntartás nélkül elfogadni Őt az Örökkévaló Atya leszármazottjaként a testben; másodszor pedig az evangéliumának elfogadása, az Ő egyházához való csatlakozás, valamint az engedelmességben és igazlelkűségben való mindvégig kitartás által betartani a Fiú parancsolatait. Akik ily módon eszik az Ő testét és isszák az Ő vérét, azoknak örök életük lesz, vagyis felmagasztosulást nyernek a celesztiális világ legmagasabb mennyországában” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:358).

János 6:56. „A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban”

Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mit jelent az „én bennem lakozik és én is abban” kifejezés:

„Akik egyek, azok ugyanúgy gondolkodnak, hisznek és cselekednek, tehát ugyanazokkal a jellemvonásokkal és tulajdonságokkal rendelkeznek. […] Képletesen tehát egymásban vannak, vagyis egymásban lakoznak” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:766).