Miután Péter, Jakab és János a Szabadító segítségével csodálatos módon rengeteg halat fog, mindenüket hátrahagyják, hogy kövessék Őt, és emberek halászai legyenek. Jézus meggyógyít egy leprást és egy bénát. Elhívja Mátét tanítványnak, és azt tanítja, hogy azért jött, hogy bűnbánatra szólítsa a bűnösöket. Jézus megtanítja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát is.
Az Úr elhívja Pétert, Jakabot és Jánost, hogy emberek halászai legyenek
Írd fel a táblára a következő kérdést: Milyen alkalommal kértek már fel benneteket arra, hogy megtegyetek valamit anélkül, hogy minden okát tudtátok volna annak, hogy miért kell megtennetek azt? Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el ezen a kérdésen, és néhányan mondják el élményeiket.
Miért nehéz követni egy utasítást, ha nem értjük, hogy mi okból adatik?
Milyen parancsolatokat vagy egyházi vezetőktől származó tanácsokat találhat néhány fiatal nehéznek, ha nem értik teljesen, miért adattak? (A tanulók válaszait fel is írhatod a táblára.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 5:1–11-ben keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik, amikor nem értik teljesen, miért kérik tőlük, hogy kövessék az Úr bizonyos tanácsait vagy parancsolatait.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Lukács 5:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit kért a Szabadító Simontól (Pétertől), mit tegyen, miután Ő befejezte a prédikálást. Mondják el, mit találtak.
Mit mondott Simon a Szabadítónak a korábbi halfogási próbálkozásaikról?
Mire gondolhatott Simon a korábbi halásztapasztalatai alapján, amikor a Szabadító azt mondta neki, hogy vesse ki ismét a hálókat?
Mit mondott Simon, ami azt mutatja, hogy bízott az Úrban?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 5:6–9-et, az osztály pedig figyelje meg, mi történt, amikor Simon azt tette, amit az Úr kért tőle.
Mi történt, amikor Simon azt tette, amit az Úr kért tőle?
Milyen tantételt tanulhatunk abból, hogy Simon kész volt megtenni, amit az Úr kért tőle, még ha nem is értette, miért? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételt: Ha azt tesszük, amit az Úr kér – még ha nem is értjük, miért –, akkor Ő hatalmasabb áldásokat adhat nekünk annál is, mint amire számítottunk. A tanulók szavait felhasználva írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Ha ezen tantétel szerint élünk, az miként követeli meg, hogy bízzunk Jézus Krisztusban?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő kijelentést Richard G. Scott eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. A tanulóknak adhatsz is egy példányt e kijelentésből:
Kép
Richard G. Scott elder
„Ez az élet a mélységes bizalomról szól – a Jézus Krisztusba, a tanításaiba és a Szentlélek vezetésével azon saját képességünkbe vetett bizalomról, hogy képesek vagyunk engedelmeskedni ezen tanításoknak a jelen boldogságáért és egy célt adó, mindent felülmúló boldogságot hozó örök létért. Bízni annyit jelent, hogy tudatosan engedelmeskedünk anélkül, hogy kezdettől fogva tudnánk, mi lesz a dolog kimenetele (lásd Péld. 3:5–7). Ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjünk, az Úrba vetett bizalmunknak erősebbnek és tartósabbnak kell lennie, mint a saját érzéseinkbe és tapasztalatainkba vetett bizalmunknak” (“Trust in the Lord,” Ensign, Nov. 1995, 17).
Hogyan fejleszthetjük ki az efféle bizalmat a Szabadítóban?
Hogyan kaptatok már ti vagy a családotok nagyobb áldásokat, mint amilyenekre számítottatok, amikor akkor is követtétek az Úr útmutatásait, amikor nem teljesen értettétek azok okait? (A válaszok között lehetnek olyan élmények is, amelyek segítettek a tanulóknak végül megérteni, miért adott az Úr ilyen útmutatásokat.)
Egy papírlapra, amelyet hazavihetnek, a tanulók írjanak le egy olyan tanácsot vagy parancsolatot az Úrtól, amelyet hithűbben követhetnének, még akkor is, ha nem teljesen értik annak okait. (Ha az idő engedi, megkérheted a tanulókat, hogy nézzék át A fiatalság erősségéért [2011] füzetet ötletekért.)
A Lukács 5:10–11 összegzéseként mondd el, hogy Péter, Jakab és János maguk mögött hagyták halászcsónakjaikat és -hálóikat, hogy kövessék Jézust.
Mutasd meg a tanulóknak a következő tárgyakat (vagy rajzold fel őket a táblára): injekciós tű, kötszer, szappan és jégtömlő.
Hogyan segíthetnek ezek a tárgyak az embernek meggyógyulni egy betegségből vagy sérülésből?
A betegségen és a fizikai sérülésen kívül mi egyébből lehet szüksége még valakinek gyógyulásra? (A tanulók válaszait írd fel a táblára. A válaszok között lehet a bűn, a függőség, a csalódottság vagy a keserűség.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 5:12–25 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek megtanítják nekünk, mit tehetünk, hogy segítsünk magunknak és másoknak is elnyerni a szükséges gyógyulást.
Rajzold fel a táblára a következő táblázatot, és kérd meg a tanulókat, hogy másolják azt át a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba:
hasonlóságok
különbségek
Írd fel a táblára a következő utalásokat: Lukács 5:12–15 és Lukács 5:17–25. Mondd el, hogy ezek a versek beszámolnak arról, hogy a Szabadító meggyógyított két férfit. Az egyikük bélpoklos, vagyis leprás volt, a másik pedig gutaütött, vagyis béna. Oszd párokra a tanulókat, és kérd meg őket, hogy olvassák el a beszámolókat a társukkal, majd beszéljék meg a következő kérdéseket:
Miben hasonlít egymáshoz ez a két gyógyítás? Miben különböznek?
Milyen szerepet játszott a hit az egyes történetekben?
Kérd meg a tanulókat, hogy jegyezzék fel a táblázatban, amit találtak. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit tudtak meg. Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a „látván azoknak hitét” kifejezést a 20. versben. Győződj meg arról, hogy a tanulók megértik, hogy azok hite, akik a bénát a Szabadítóhoz vitték, hozzájárult ezen ember meggyógyításához.
Milyen tantételeket tanulhatunk ezekből a történetekből arról, hogy miként gyógyulhatunk meg, és mit tehetünk, hogy segítsünk másoknak is meggyógyulni? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő tantételeket: Amikor hitet gyakorolunk, és a Szabadítóhoz jövünk, Ő meggyógyíthat bennünket. Segíthetünk másoknak is a Szabadítóhoz jönni, hogy ők is meggyógyulhassanak. Írd fel ezeket a tantételeket a táblára.)
Milyen módon kaphatunk gyógyulást a Szabadítótól? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító elveheti a gyengeségeinket, vagy megadhatja nekünk az ahhoz szükséges bátorságot, hitet, vigaszt és békességet, hogy kitartsunk a gyengeségeinkben vagy legyőzzük őket.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el a táblára írt gyengeségeken, amelyekből az embereknek szükségük lehet a gyógyulásra.
Mit tehetnétek, hogy segítsetek embereket hozni a Szabadítóhoz, hogy elnyerhessék az Ő gyógyító hatalmát?
Milyen alkalommal tapasztaltátok már ti magatok vagy egy ismerősötök, hogy meggyógyult a Szabadítóba vetett hitének gyakorlása révén? (Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy ne osszanak meg semmit, ami túl személyes vagy magánjellegű lenne.)
Milyen helyzetben tapasztaltátok már, hogy egy ember valakit az Úrhoz vezetett, hogy az illető elnyerje a Szabadító gyógyító hatalmát?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, mit tehetnek azért, hogy nagyobb hitet gyakoroljanak Jézus Krisztusban a gyógyuláshoz, a bűnbocsánathoz vagy a vigasz elnyeréséhez, illetve mit tehetnek, hogy egy barátot vagy valaki mást a Szabadítóhoz vezessenek. Buzdítsd őket, hogy cselekedjenek a kapott sugalmazás szerint.
Az írástudók és a farizeusok bírálják Jézust, amiért vámszedőkkel és bűnösökkel étkezik
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 5:27–28-at, és kérd meg az osztályt, hogy keressék meg a Szabadító Lévihez intézett felhívását. A tanulók mondják el, mit találtak.
Mi van nagy hatással rátok abban, ahogyan Lévi a Szabadító felkérésére reagált?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy Lévi másik neve Máté volt (lásd Máté 9:9). Vámszedő volt, vagyis adót szedett a zsidó társaitól a római kormányzat számára. A zsidók általánosságban véve gyűlölték a vámszedőket, és kitaszítottaknak, bűnösöknek, sőt Izráel nemzete árulóinak tartották őket. A Lukács 5:29–35 összegzéseként mondd el, hogy miközben Jézus Lévivel és másokkal étkezett, az írástudók és a farizeusok bírálták azért, mert bűnösökkel eszik. Jézus azt tanította, hogy azért jött, hogy a bűnösöket bűnbánatra szólítsa.
Jézus elmondja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát
Mondd el, hogy a Szabadító egy példázat segítségével tanította az írástudókat és a farizeusokat. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Lukács 5:36–39-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen tárgyakat használt a Szabadító a példázatában.
Milyen tárgyakat használt a Szabadító a példázatában?
Mutass a tanulóknak egy új szövetdarabot és egy régit, amely már lyukas. Mondd el, hogy a 36. versben említett „új posztó” olyan szövetre utal, amelyet még nem mostak ki. Egy régi ruhadarabot nem lehet új szövettel megfoltozni, mert amikor az új szövet az első mosásnál összemegy kissé, azzal még nagyobb lyukat eredményez a régi szöveten. Éppen így Jézus Krisztus evangéliuma sem a régi hitelvek és gyakorlat újrafoltozása volt, hanem az igazság teljes körű visszaállítása.
Mondd el a tanulóknak, hogy a 37. versben említett tömlők bőrből készült tartályokra utalnak, és ha lehetséges, mutass nekik egy új és egy régi bőrdarabot.
Mi a különbség az új és a régi bőr között? (Az új bőr puha és rugalmas, míg a régi kemény és merev.)
Mondd el, hogy az új bor bőrtömlőkben történő erjesztése során a belsejében keletkező gázok megnyújtották a bőrt. Ha már egyszer így kitágult a tömlő, akkor az új bor ismételt erjesztése a tömlő szétrepedését kockáztatta.
A példázatban az új bor a Szabadító tanításait és az örökkévaló evangélium teljességét, az ó bor pedig a farizeusok Mózes törvényei szerinti gyakorlatát, hagyományait és hitelveit jelképezi.
Hogyan jelképezhetik az „ó tömlők” az írástudókat és a farizeusokat? (Éppúgy, ahogyan a régi tömlők túl merevek az új bor befogadásához, az írástudók és a farizeusok is vonakodtak a változástól és túl keményszívűek voltak ahhoz, hogy elfogadják a Szabadítót és az Ő tanításait.)
Kiket jelképezhetnek az „új tömlők”? (Azokat, akik alázatosak és készek voltak a változásra, hogy elfogadják a Szabadítót és az Ő tanításait.)
Mit tanulhatunk ebből a példázatból arról, hogy mit kell tennünk a Szabadító és az Ő evangéliumának elfogadása érdekében? (A tanulóknak a következőhöz hasonló tantételt kell megfogalmazniuk: Ahhoz, hogy elfogadjuk a Szabadítót és az Ő evangéliumát, alázatosnak kell lennünk, és hajlandónak a változásra. Megkérheted a tanulókat, hogy írják oda ezt a tantételt a szentírásuk margójára a Lukács 5:36–39 mellé.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt a tantételt, kérd meg őket, hogy tekintsék át a Lukács 5-öt, és keressenek példákat arra, hogy egyesek miként keményítették meg magukat, és milyen módon tartották mereven álláspontjukat a Szabadítóval és az Ő tanításaival szemben, valamint példákat arra is, hogy egyesek pedig alázatosak és hajlandóak voltak változni és növekedni a Szabadító követése révén. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, mit talált.
E lecke befejezéseként tedd bizonyságodat a Lukács 5-ben megtárgyalt tantételekről.
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 5:23. „Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?”
Harold B. Lee elnök a következőket tanította napjaink legnagyobb csodáiról:
„Napjainkban a legnagyobb csodák, amelyeket látok, nem a beteg testek meggyógyítása, hanem a legnagyobb csodák számomra a beteg lelkek gyógyítása, azoké, akik lelkileg betegek, elcsüggedtek és kétségbeesettek, az idegösszeomlás szélén állnak. Minden ilyen embernek segítő kezet nyújtunk, mert becsesek az Úr szemében, és szeretnénk, ha senki sem érezné úgy, hogy elfeledkeztek róla” (“Stand Ye in Holy Places” Ensign, July 1973, 123).
Lukács 5:21–24. „Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?”
Azzal kapcsolatban, amikor az írástudók és a farizeusok megkérdőjelezték a Szabadító felhatalmazását a bűn megbocsátására, Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket tanította:
„Urunk életének ezen eseménye látható és cáfolhatatlan bizonyíték volt arra, hogy Ő volt a Messiás; és ezt így ismerték fel azok is, akik között szolgált. Gyakran tett szóbeli tanúbizonyságot arról, hogy Isten az Ő Atyja, és ezt a személyes tanúságot páratlan prédikáló és gyógyító szolgálatával támasztotta alá. Most pedig az volt a célja, hogy kijelentse: olyat tett, amire Istent leszámítva senki sem volt képes, és ezt bizonyítandó, Atyja hatalmának további megnyilvánulása révén tette ezt.
Jézus és a jelen lévő törvénytudók is tudták, hogy Istenen kívül senki sem bocsáthatja meg a bűnöket. Ennek megfelelően közvetlen és drámai tanúságként arra, hogy Isten hatalma Őbenne lakozott…, Jézus olyat tett, amire egyetlen csaló se lett volna képes: isteni hatalmát azzal bizonyította, hogy meggyógyította a bűnbocsánatot nyert férfit” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:177–78).
A béna ember történetére és arra a kifejezésre utalva, hogy „[Jézus] látván azoknak hitét” (Lukács 5:20; kiemelés hozzáadva) Chi Hong (Sam) Wong elder a Hetvenektől ezt tanította:
„Összeadódó hitünk mások jólétére is hatással lesz.
Kik ezek a Jézus által említett emberek? Valószínűleg ide tartozik a gutaütött embert vivő négy ember, maga a gutaütött, az érte imádkozó emberek, és mindazok, akik Jézus prédikálását hallva csendben, hamarosan bekövetkező csodát reméltek a szívükben. Ide tartozhat valaki házastársa, szülője, fia vagy leánya, egy misszionárius, egy kvórum elnöke, egy segítőegyleti elnök, egy püspök vagy egy barát a távolból. Mindannyian segíthetünk egymásnak. Mindannyiunknak buzgón munkálkodva kell törekednünk a szükséget látók megmentésére” (Mentsünk egységben!Liahóna, 2014. nov. 16.).