A Jézus Krisztus halála utáni harmadik napon angyalok jelentik ki feltámadását a sírboltnál lévő asszonyok egy csoportjának. Az asszonyok beszámolóját hallva néhány tanítvány kételkedik a Szabadító feltámadásának lehetséges voltában. Két tanítvány Emmaus felé tartva beszélget útközben a feltámadt Úrral anélkül, hogy felismernék Őt. Jézus később megjelenik apostolainak és másoknak is, megmutatja nekik feltámadott testét, és megparancsolja nekik, hogy prédikáljanak bűnbánatot, és legyenek az Ő tanúi.
Asszonyok egy csoportjának angyalok jelentik ki, hogy Jézus Krisztus feltámadt
Mutasd meg a “Jesus Is Laid in a Tomb” [Jézust sírboltba helyezik] című film egy részét a The Life of Jesus Christ Bible Videos [Jézus Krisztus élete – bibliai rövidfilmek] gyűjteményből, megállítva a lejátszást, mielőtt az angyalok beszélnének az asszonyhoz (0:00–2:27). Ez a videó rendelkezésre áll az LDS.org honlapon.
Ha nem tudod bemutatni a filmet, akkor kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy ott voltak a sírboltnál, amikor Jézust belehelyezték, és látták, ahogyan a követ elégördítik. Képzeljék el, vajon milyen gondolatok és érzések kavarogtak volna bennük. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:1–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit találtak az asszonyok, amikor három nap múlva visszatértek a sírbolthoz.
A filmrészlet bemutatása vagy az 1–4. vers felolvasása után kérdezd meg:
Mit találtak az asszonyok a sírboltnál?
Hogyan reagáltatok volna, ha látjátok az angyalokat a nyitott sírboltnál állni?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:5–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondtak az angyalok az asszonyoknak. Kérd meg a tanulókat, hogy osszák meg, amit találtak.
A Lukács 24:9–10 összegzéseként mondd el, hogy az asszonyok elsiettek a sírbolttól, hogy beszámoljanak a tanítványoknak arról, amit láttak és hallottak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:11-et, az osztály pedig figyelje meg, hogyan reagáltak az apostolok az asszonyok szavaira. Kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
Mondd el, hogy miután hallották az asszonyok beszámolóját, Péter és János a sírhoz sietett, és látták, hogy Jézus teste nincsen ott (lásd Lukács 24:12; János 20:1–4).
A feltámadt Úr két tanítvánnyal beszélget az Emmausba vezető úton
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el egy olyan alkalmon, amikor az e beszámolóban szereplő tanítványokhoz hasonlóan ők is nehezen fogadtak el egy evangéliumi elgondolást.
Mondd el, hogy a Lukács 24:13-ból megtudjuk, hogy két tanítvány hagyta el Jeruzsálemet „ugyanazon a napon”, mintegy 10–12 km-t utazva „egy faluba…, melynek neve vala Emmaus”. Ha tanulmányozzuk az általuk az Emmausba vezető úton megtapasztaltakat, az segíthet nekünk megtudni, miként erősíthetjük meg bizonyságunkat Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:14–17-et, az osztály pedig keresse meg, ki csatlakozott a két tanítványhoz a gyalogútjuk során.
Ki csatlakozott a tanítványokhoz az útjuk során?
Miért nem ismerték fel a tanítványok Jézust? (Mondd el, hogy a szemeik visszatartóztatának kifejezés [a 16. versben] azt jelenti, hogy látásuk korlátozva vagy fedve volt.)
Mutasd meg a “Christ Appears on the Road to Emmaus” [Krisztus megjelenik az Emmausba vezető úton] című filmet (3:32) a The Life of Jesus Christ Bible Videos [Jézus Krisztus élete – bibliai rövidfilmek] gyűjteményből, amely elérhető az LDS.org honlapon. Kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, mit tudtak meg a tanítványok Jézustól, miközben úgy jártak vele, hogy nem ismerték fel Őt. A film bemutatása előtt mondd el, hogy annak szövege a Lukács 24:17–33-ból származik, így a tanulók követhetik azt a szentírásukban, ha szeretnék. (Ha nem tudod megmutatni a filmet, akkor kérd meg a tanulókat, hogy egymást váltva olvassák fel ezeket a verseket.)
Mutass rá arra, hogy ebben a filmben nem halljuk, mit tanított Jézus a tanítványoknak, miközben együtt mentek. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:27-et, az osztály pedig keresse meg, mit tanított Jézus a tanítványoknak.
Mit tanított Jézus a tanítványoknak? Milyen eszköz használatával tanított saját magáról?
A Lukács 24:32 szerint milyen hatással voltak a Szabadító szentírásokból származó tanításai a két tanítványra?
Mit jelent az, hogy „gerjedezett” a tanítványok szíve? (A Szentlélek tanúságot tett nekik arról, hogy a Jézusról szóló tanítások, melyek a szentírásokban szerepelnek, igazak.)
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkodjanak el azon, mit tanulhattak a tanítványok abból, hogy Jézus a szentírásokat használva tanította őket, ahelyett, hogy egyszerűen csak kinyilatkoztatta volna nekik, ki Ő. Felkérhetsz néhány tanulót, hogy osszák meg gondolataikat.
Mit tanulhatunk ezekből a versekből a saját szentírás-tanulmányozásunk hatásairól? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő tantételt a táblára: A szentírások tanulmányozásakor meghívjuk a Szentlelket, hogy tanítson bennünket Jézus Krisztusról.)
A szívünkben lévő égő érzésen kívül hogyan jellemeznétek még, mit tapasztalhatunk, amikor a Szentlélek bizonyságot tesz Jézus Krisztusról?
Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek egy olyan szentírást, amely segített már nekik érezni, hogy a Szentlélek Jézus Krisztusról tanítja őket. Kérd meg őket, hogy mondják el, melyik szentírás volt ez, és mit éreztek ennek hatására. Te is megoszthatsz egy szentírást, amely neked személyesen segített.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy bár fontos végigolvasnunk az Újszövetséget az ifjúsági hitoktatás teljesítéséhez, még fontosabb, hogy a szentírásokat úgy tanulmányozzuk, hogy a Szentlélek megerősíthesse a bizonyságunkat a Szabadítóról.
Készíts a tanulóknak egy-egy példányt a könyvjelzőből, amely a következő idézetet tartalmazza D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából (vagy kérd meg a tanulókat, hogy írják azt le egy üres könyvjelzőre):
„[M]inden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel…
A hit a Szentlélek lelkünknek tett tanúbizonyságából ered. A Lélek szól a lélekhez, amikor Isten szavát halljuk vagy olvassuk. A hit pedig úgy válik egyre érettebbé, hogy továbbra is lakmározunk az igéből. […]
Tanulmányozzuk [a szentírásokat] figyelmesen és átgondoltan! Elmélkedjünk rajtuk, és imádkozzunk felőlük! A szentírások kinyilatkoztatások, melyek még több kinyilatkoztatáshoz vezetnek” (vö. D. Todd Christofferson: A szentírás áldása.Liahóna, 2010. máj. 34–35.).
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Christofferson elder kijelentését, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek példát arra, hogyan fejleszthetik személyes szentírás-tanulmányozásukat.
Kérd meg a tanulókat, hogy tűzzék ki célul, hogy úgy tanulmányozzák a szentírásokat, hogy azzal meghívják a Szentlelket a Jézus Krisztusba vetett hitük és a Róla való ismereteik gyarapítására. Javasolhatod, hogy írják fel ezt a célt a könyvjelző hátuljára, hogy emlékeztetőként szolgáljon számukra a szentírás-tanulmányozásuk során.
Jézus megjelenik a tanítványainak, és megmutatja nekik feltámadt testét
Kérj meg két tanulót, hogy hozzák ki a szentírásaikat egy jelenet eljátszásához, amely a misszionáriusokat mutatja be, ahogyan valakinek az ajtajához érnek. Kérd meg őket, hogy kopogjanak. Csinálj úgy, mintha kinyitnád az ajtót és üdvözölnéd őket. Kérd meg őket, hogy mutatkozzanak be. Ezután mondj valami ilyesmit:
„Van egy kérdésem. Sok ismerősöm nem hisz a halál utáni életben. Néhányan azt mondják, hogy hisznek Jézus Krisztusban, de nem hisznek abban, hogy fizikai testtel támadt volna fel. Azt mondják, hogy csupán lélekként folytatta az életét. Ti mit hisztek Jézus Krisztus feltámadásáról?”
Adj időt a két tanulónak a kérdés megválaszolására.
Mutass rá arra, hogy a Lukács 24:36–39 egy szentírás-memoriter szakasz, amely segíthet Jézus Krisztus szó szerinti feltámadásáról tanítani. E szakasz szövegkörnyezetének ismertetéséhez mondd el, hogy a tanítványok, akik Jézussal voltak az Emmausba vezető úton, azonnal visszatértek Jeruzsálembe, és beszámoltak élményükről az apostoloknak és más tanítványoknak (lásd Lukács 24:33–35). Miközben beszéltek, a Szabadító jelent meg köztük (lásd 36. vers).
Kérd meg az egyik tanulót, aki segített a szerepjátékban, hogy olvassa fel a Lukács 24:36–39-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek bizonyítékot arra, hogy Jézus szó szerint feltámadt, és húsból és csontból való teste van.
Kép
Jesus Shows His Wounds
Mire kérte Jézus a tanítványait, hogy segítsen nekik megérteni, hogy nem csupán lélek volt, hanem fizikai testtel rendelkezett? (Kiteheted a Jézus megmutatja sebeit című képet [Evangéliumi művészeti könyv (2009). 60. sz.; lásd még LDS.org].)
Szerintetek mit éreztetek volna, ha jelen lettetek volna, amikor Krisztus megjelenik a tanítványainak?
Mondj köszönetet a szerepjátékban segítő tanulóknak, és kérd meg őket, hogy üljenek vissza a helyükre. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:40–43-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett még Jézust, hogy megmutassa: kézzel fogható (fizikai) feltámadt teste van.
Mit tett még Jézust, hogy megmutassa: feltámadt teste van?
Milyen tanokat tanulhatunk ezekből a versekből? (A tanulók megfogalmazhatnak ugyan különböző tanokat, de ügyelj arra, hogy kihangsúlyozd: Jézus Krisztusnak húsból és csontból való feltámadt teste van. Írd fel ezt a tant a táblára.)
Miért fontos, hogy megértsük és elhiggyük ezt a tant?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő kijelentést:
„Jézus Krisztus engesztelése révén mindenki fel fog támadni – mindenki megszabadul a fizikai haláltól (lásd 1 Korinthusbeliek 15:22). A feltámadás a léleknek a testtel való újbóli egyesülése egy tökéletes, halhatatlan állapotban, amikor többé nem lesz betegségnek vagy halálnak kitéve (lásd Alma 11:42–45). […]
A feltámadás megértése és az arról szerzett bizonyság reményt és távlatokat adhat neked, amint megtapasztalod az élet kihívásait, próbatételeit és diadalait. [Vigaszt nyújthat számodra az a bizonyosság], hogy a Szabadító él, és az engesztelés által »Ő széttöri a halál kötelékeit, hogy a sírnak ne legyen győzelme, és hogy a halál fullánkja felemésztődjön a dicsőség reményében« (Alma 22:14)” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 65., 66.).
Milyen példákat tudtok mondani olyan megpróbáltatásokra, amelyeknek legyőzésében segíthet a saját feltámadásunkba vetett reménység?
Kérj meg néhány tanulót, hogy tegyenek bizonyságot a Szabadító feltámadásáról, és fejtsék ki, miért fontos számukra a feltámadás tana.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 24:44–53-at, az osztály pedig úgy hallgassa a Szabadító szavait, mintha a tanítványok azon csoportjához tartoznának, akik Vele voltak, és gondolják át, mely tanítások vannak rájuk a legnagyobb hatással. Kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg gondolatait az e versekben található tanításokról.
Befejezésként tegyél bizonyságot a megbeszélt igazságokról.
Hogy segíts a tanulóknak a Lukács 24:36–39 memorizálásában, oszd az osztályt négy csoportra. Mindegyik csoportnak jelölj ki egy-egy különböző verset, és kérd meg a tanulókat, hogy közösen próbálják megtanulni a kijelölt versüket. Néhány perc múlva kérd meg mindegyik csoportot, hogy mondják fel a kijelölt versüket a megfelelő sorrendben. Megkérheted a tanulókat, hogy mondják fel a versüket a következő órákon is, amíg az egész szentírásrész mindenki számára ismerős lesz.
Lukács utal rá, hogy a tizenegy apostol nehezen hitt az asszonyoknak, akik tanúsították, hogy Jézus feltámadt a sírból. Bár időlegesen már mások is feléledtek a halálból, végül azonban ők mind meghaltak halandóként – Jézus Krisztus volt az első, aki feltámadt. Gordon B. Hinckley elnök a következő magyarázattal szolgált:
„Ez sohasem történt még meg azelőtt. Addig halál volt csupán, reménység nélkül. Most pedig örök élet lett. Csak egy Isten tehette meg ezt. Jézus Krisztus feltámadása volt életének és küldetésének nagyszerű megkoronázó eseménye. Ez volt az engesztelés záróköve. Életének az egész emberiségért történő feláldozása nem volt teljes addig, amíg elő nem jött a sírból, a feltámadás bizonyosságával mindazok számára, akik a földön jártak.
Az emberiség krónikájának összes diadala közül egyik sem oly hatalmas, hatásait tekintve egyik sem oly egyetemes, következményeit nézve egyik sem oly örök érvényű, mint a keresztre feszített Úr diadala, aki előjött a sírból azon az első húsvét reggelen.
Mindazok, akik tanúi voltak ennek az eseménynek, mindazok, akik látták és hallották a feltámadt Urat vagy beszéltek Vele, tanúságot tettek e minden csodák legnagyobbikának valóságáról. Követői az évszázadok során ezért éltek és haltak, hogy kijelentsék e földöntúli tett igaz voltát.
Mindannyiukéhoz adjuk a saját tanúbizonyságunkat, hogy Ő, aki meghalt a Kálvária keresztjén, ismét felkelt csodálatos ragyogással Isten Fiaként, az élet és a halál Mestereként” (vö. Krisztus különleges tanúi.Liahóna, 2001. ápr. 16–17.).
Lukács 24:36–43. „A léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van”
Tad R. Callister elder, aki a Hetvenek Elnökségében szolgált, a következőket mondta arról a hamis elképzelésről, hogy a Szabadító feltámadása ideiglenes volt:
„A Szabadító feltámadása után megjelent a tanítványainak, és így szólt: »tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!« (Lukács 24:39). Egyesek szerint ez csak időleges fizikai megjelenés volt, és amikor felment a mennybe, testét hátrahagyva visszatért az Ő lélekformájához. A szentírások azonban azt tanítják, hogy ez lehetetlen. Pál szavai szerint: »Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik« (Rómabeliek 6:9). Más szóval, miután Krisztus feltámadt, testét már soha többé nem lehet elválasztani a lelkétől, mert az a halálához vezetne, pontosan ahhoz a következményhez, amelyről Pál azt mondta, hogy a feltámadása után már lehetetlen” (Joseph Smith – a visszaállítás prófétája.Liahóna, 2009. nov. 35.).
