Miközben Jézus tovább tanít a templomban, a farizeusok és a sadduceusok megpróbálják nehéz kérdésekkel csapdába ejteni Őt. Sikeresen megválaszolja a kérdéseiket, és azt tanítja nekik, hogy engedelmeskedjenek az ország törvényeinek és tartsák be a két nagy parancsolatot.
A farizeusok megpróbálják azzal a kérdéssel csapdába ejteni a Szabadítót, hogy törvényes-e adót fizetni
Milyen fontos törvényeket fektetett le a kormány társadalmunkban? Szerintetek miért fontosak ezek?
Kérd meg a tanulókat, hogy magukban gondolják át, vannak-e olyan törvények, amelyeknek nem engedelmeskednek olyan mértékben, amennyire kellene. Kérd fel a tanulókat, hogy a Máté 22:15–22 tanulmányozása során nézzék meg, mit tanított Jézus Krisztus az ország törvényei iránti engedelmességről.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Szabadító élete utolsó hetének minden napján tanított a jeruzsálemi templomban (lásd Lukács 19:47; 22:53). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit próbáltak tenni a farizeusok a Szabadítóval.
Mit jelent a „szóval ejtsék őt tőrbe” kifejezés?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:16–17-et, az osztály pedig nézze meg, hogy miként próbálták a farizeusok tőrbe csalni a Szabadítót. Mondd el, hogy a császár, akiről a 17. vers említést tesz, a Római Birodalom császára volt, aki ebben az időszakban Izráel felett is uralkodott.
Milyen szempontból lehetett csapda a Jézus Krisztusnak feltett kérdés? (Ha a Szabadító azt mondja, hogy szabad adót fizetni a Római Birodalomnak, akkor a zsidók Róma támogatójának, saját népéhez hűtlennek fogják tartani őt. Ha viszont a Szabadító azt mondja, hogy nem szabad adót fizetni, akkor a farizeusok hazaárulás vádjával feljelenthetik Őt a római hatóságoknál.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:18–21-et, az osztály pedig nézze meg, hogyan felelt a Szabadító a farizeusok kérdésére. Magyarázd el, hogy a 21. versben található „adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” kifejezés arra utal, hogy kötelesek vagyunk betartani a polgári törvényeket, például az adófizetésre vonatkozó törvényt. Mutass fel egy pénzérmét és kérdezd meg:
Miért volt a Szabadító válasza tökéletes felelet a farizeusok kérdésére?
Milyen igazságot tanulhatunk a Szabadító azon tanításából, mely szerint „adj[uk] meg azért a mi a császáré a császárnak”? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az Úr elvárja tőlünk, hogy jó állampolgárok legyünk, és engedelmeskedjünk az ország törvényeinek [lásd még Hittételek 1:12].)
Szerintetek miért fontos, hogy Jézus Krisztus tanítványaiként jó állampolgárok legyünk, és engedelmeskedjünk az ország törvényeinek? (Lásd T&Sz 58:21.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 22:22-t, és nézzék meg, hogyan reagáltak a farizeusok a Szabadító válaszára. Mondják el, mit találtak.
A Szabadító a házasságról és a feltámadásról tanítja a sadduceusokat
Mondd el, hogy a farizeusok mellett a sadduceusok is megpróbálták a szavai alapján tőrbe csalni a Szabadítót, amikor a templomban tanított. Hogy segíts a tanulóknak megérteni a sadduceusok hitelveit, kérd meg őket, hogy olvassák el magukban a Kalauz a szentírásokhoz sadduceusok szócikkét. Figyeljék meg, hogy miben hittek és miben nem hittek a sadduceusok.
Milyen hitelveket utasítottak el a sadduceusok?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:23–28-at, az osztály pedig nézze meg, hogyan próbálták a sadduceusok tőrbe csalni a Szabadítót.
Hogyan foglalnátok össze a sadduceusok által a Szabadítónak feltett kérdést?
Mondd el, hogy a sadduceusok szándékosan rosszul követték azt az ószövetségi hagyományt, melynek célja az özvegyek ellátása volt (lásd 5 Mózes 25:5–6; Bible Dictionary, “Levirate marriage”). Megpróbálták eltúlozni ezt a szokást, hogy hiteltelenítsék a feltámadás tanát.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:29–30-at, az osztály pedig nézze meg, mit válaszolt a Szabadító a sadduceusok kérdésére.
Mit válaszolt a Szabadító a kérdésre?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Szabadító válaszát, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„[Jézus Krisztus] nem tagadta, hanem korlátokat szabott annak az általános elképzelésnek, mely szerint a mennyben házasodnak és férjhez mennek az emberek. Azt mondja itt, hogy ami őket (a sadduceusokat, a világ gyermekeit) illeti, a családi egység számukra nem folytatódik a feltámadáskor. […]
»Ezért amikor [ők, akik nem akarnak vagy nem tudnak az örökkévaló házasság törvénye szerint élni] kikerülnek a világból, se nem házasodnak, se nem mennek férjhez« [T&Sz 132:16].
Vagyis a mennyben nincs sem nősülés, sem férjhezmenetel azok számára, akikről itt Jézus beszél, mert ők még a feltámadásban sem hisznek, az összes többi szabadító igazságról már nem is beszélve” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:606).
Hogy segíts a tanulóknak jobban megérteni a Szabadító Máté 22:29–30-ban található üzenetét, mondd el, hogy az Úr sok fontos igazságot kinyilatkoztatott Joseph Smith prófétának az örökkévaló házasságra vonatkozóan. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Tan és a szövetségek 132:15–17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit nyilatkoztatott ki az Úr Joseph Smithnek a házasságról.
Mit mondott az Úr, kik azok, akik „se nem házasodnak, se nem mennek férjhez” (16. vers) a feltámadáskor?
Milyen igazságot tanított a Szabadító a Máté 22:30-ban és a Tan és a szövetségek 132:15–17-ben a házasságról és a halandóság utáni életről? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Akiket még a halandóság idején vagy helyettes általi szertartáson keresztül nem pecsételnek papsági felhatalmazás által a házastársukhoz a templomban, azok az eljövendő világban nem lesznek házasok.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:31–33-at, az osztály pedig nézze meg, még milyen igazságokat tanított a Szabadító a sadduceusoknak a feltámadásról.
Mit mondott a Szabadító a 32. versben, ami jelzi, hogy a feltámadás valóságos?
Hogyan reagáltak az emberek, amikor hallották, amint a Szabadító ezeket a tanokat tanítja?
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy perc alatt annyi parancsolatot, amennyi csak eszükbe jut. Mondják el, hány parancsolatot tudtak leírni.
Mondd el, hogy a zsidó vallás tanításai szerint Mózes törvényében 613 parancsolat van. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:35–36-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék ki azt a kérdést, amelyet az egyik farizeus tett fel a Szabadítónak ezen parancsolatok kapcsán.
Milyen kérdést tett fel a törvénytudó a Szabadítónak?
Mielőtt a tanulók megnéznék a Szabadító válaszát, kérd meg őket, hogy karikázzák be a felsorolásukban azt a parancsolatot, amelyik szerintük a „legnagyobb”, vagyis legfontosabb parancsolat. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el, melyik parancsolatot karikázta be, és magyarázza el, hogy miért.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:37–40-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit válaszolt a Szabadító a törvénytudó kérdésére.
Melyik a legnagyobb parancsolat? Melyik a második legnagyobb parancsolat? (Mondd el, hogy ez a két parancsolat benne volt Mózes törvényében [lásd 5 Mózes 6:5; 3 Mózes 19:18], és magyarázd el, hogy az Úr „szeresd felebarátodat” utasítása arra vonatkozik, hogy miként bánjunk másokkal.)
Szerintetek miért számítanak ezek a parancsolatok a legnagyobb parancsolatoknak?
Mit jelent a 40. versben az, hogy „e két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták”? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy minden olyan parancsolat, amelyet Mózes törvényében vagy az ószövetségi prófétákon keresztül nyilatkoztatott ki Isten, azt a célt szolgálta, hogy segítsen az embereknek kimutatni az Isten és a felebarátaik iránti szeretetüket.)
Ha minden parancsolatnak az a célja, hogy segítsen nekünk betartani a két nagy parancsolatot, akkor milyen tantételt tanulhatunk a 40. versből Isten minden parancsolata betartásának fontosságáról? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Ha valóban úgy szeretjük Istent és a felebarátainkat, mint önmagunkat, akkor igyekezni fogunk Isten minden parancsolatát betartani.)
E tantétel szemléltetéséhez kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban felsorolt parancsolatokat. Tegyenek csillagot minden olyan parancsolat mellé, amely Isten iránti szeretetünket mutatja ki, és négyzetet minden olyan parancsolat mellé, amely felebarátaink iránti szeretetünket mutatja ki. (Lehetnek olyan parancsolatok, amelyeket csillaggal és négyzettel is jelölnek.) Kérd meg a tanulókat, hogy válasszanak ki a felsorolásukból egy parancsolatot, és magyarázzák el, hogyan teszi lehetővé az adott parancsolat betartása az Isten iránti szeretetünk, a felebarátunk iránti szeretetünk vagy mindkettő kimutatását.
Milyen érzések voltak bennetek, amikor úgy döntöttetek, hogy egy bizonyos parancsolatnak engedelmeskedve kimutatjátok a szereteteteket Isten vagy egy másik ember iránt?
Oszd meg a bizonyságodat arról a tantételről, hogy ha valóban annyira szeretjük Istent és a felebarátainkat, mint önmagunkat, akkor be fogjuk tartani Isten minden parancsolatát. Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan parancsolatra, melyet még hithűbben betarthatnának azért, hogy kimutassák a Mennyei Atyánk vagy egy másik személy iránti szeretetüket, és buzdítsd őket arra, hogy tűzzék ki célul ennek megtételét. Kérd fel őket, hogy írják le ezt a célt a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.
A Szabadító megkérdezi a farizeusoktól, hogy mit gondolnak Krisztusról
Mondd el, hogy miután a Szabadító sikeresen megválaszolta a farizeusok és a sadduceusok kérdéseit, Ő is feltett néhány kérdést a farizeusoknak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 22:41–42-t, az osztály pedig nézze meg, mit kérdezett a Szabadító a farizeusoktól.
Milyen kérdéseket tett fel Jézus Krisztus a farizeusoknak?
Mit válaszoltak a farizeusok?
Magyarázd el, hogy a legtöbb zsidó tudta, hogy Krisztus, vagyis a Messiás, Dávid király leszármazottja lesz. A farizeusok elképzelése szerint a Messiás Izráel megkoronázott királya lesz, aki segít nekik legyőzni a külső ellenségeiket (például Rómát), és szabaddá teszi őket, akárcsak annak idején Dávid király. A Máté 22:43–46 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt tanította a farizeusoknak, hogy a saját szentírásaik szerint Krisztus nem csupán Dávid fia, hanem több annál: Isten Fia is. Amint az később a szeretett Jánosnak kinyilatkoztattatott, Krisztus „Dávidnak ama gyökere és ága” is (Jelenések 22:16); egy személyben Dávid Ura és leszármazottja.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit válaszolnának arra a kérdésre, hogy „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” Befejezésként tedd bizonyságodat a Szabadítóról.
Adj időt a tanulóknak, hogy leírják a Máté 22:36–39 szövegét egy kártyára vagy egy kis papírra. Kérd meg őket, hogy mindig legyen náluk a kártya, és időnként nézzék meg a nap folyamán, hogy segítsen emlékezniük az első és a második parancsolat betartására.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 22:21. „Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak”
A Máté 22:21-ben található „adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak” kifejezés arra a kötelezettségünkre utal, hogy tartsuk be a polgári törvényeket, például az adófizetésre vonatkozó törvényt. Viszont mit teszünk akkor, ha a polgári törvények összeütközésbe kerülnek Isten törvényeivel? Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő tanácsot adta:
„Időnként meg kell kérdőjeleznünk a hitünk gyakorlásának szabadságát csorbító törvényeket, ilyenkor a szabad vallásgyakorlás alkotmányos jogára támaszkodunk” (“Balancing Truth and Tolerance,” Ensign, Feb. 2013, 27).
Dallin H. Oaks elder azt is tanította, hogy amikor a polgári törvények megengedik a bűnös viselkedést, mi attól még kötelesek vagyunk betartani Isten törvényeit:
„A tizenkettedik hittételünk kijelenti hitelveinket arról, hogy alávetjük magunkat a polgári fennhatóságnak, valamint hogy engedelmeskedünk a törvénynek, azt tiszteljük és támogatjuk. Az emberi törvények azonban nem tehetik erkölcsössé azt, amit Isten erkölcstelennek nyilvánított. A legmagasabb prioritás iránti elkötelezettségünk – hogy szeressük és szolgáljuk Istent – azt követeli tőlünk, hogy a viselkedési normánkat az Ő törvénye határozza meg. [I]steni parancsolat vonatkozik ránk például azzal kapcsolatban, hogy ne kövessünk el házasságtörést vagy paráználkodást, még akkor sem, ha ezen cselekedetek többé már nem minősülnek büntetendőnek azon állam vagy ország törvényei szerint, amelyben élünk. Ehhez hasonlóan az úgynevezett »azonos neműek házasságát« legalizáló törvények nem változtatnak Isten házasságra vonatkozó törvényén, parancsolatain, sem a mi ezzel kapcsolatos normáinkon” (Idegen istenek.Liahóna, 2013. nov. 75.).
„A Szabadító szavainak megértéséhez fontos annak szem előtt tartása, hogy a sadduceusokhoz intézte ezeket, »a kik a feltámadást tagadják« (Máté 22:23). A kérdés tehát, melyet a Szabadítónak szegeztek, nem volt őszinte – valójában nem érdekelte őket, hogy milyen házasság van érvényben a feltámadáskor. A Szabadító válasza, mely szerint »se nem házasodnak, sem férjhez nem mennek« (Máté 22:30; kiemelés hozzáadva a ragozásnál) a kérdésben szereplő személyekre vonatkozott, akik sadduceusok voltak, mert a kérdezők azt mondták, hogy »vala pedig minálunk hét testvér« (Máté 22:25; kiemelés hozzáadva). Akik nem az örökkévalóságra házasodnak, azok számára a házasság nem tart tovább ennél az életnél (lásd T&Sz 132:15–17). Ezekben az utolsó napokban az Úr kinyilatkoztatta, hogy egy házasság csak akkor lehet örökkévaló, ha az az Ő törvénye szerint köttetett, a szertartás elvégzőjének volt felhatalmazása, és megpecsételte azt az ígéret Szent Lelke (lásd T&Sz 132:19).
A Szabadító szavainak megértéséhez egy másik kulcs lehet az a felismerés, hogy amikor a sadduceusok Mózes szavaira utaltak (lásd Máté 22:24), akkor az időnként »levirátus« névvel illetett sógorsági házasságra céloztak. Mózes törvénye szerint ha egy férfi úgy halt meg, hogy a feleségének nem volt tőle gyermeke, akkor a férfi fivérétől elvárták, hogy vegye feleségül az elhunyt férfi feleségét, gondoskodjon róla, és neveljen gyermekeket az elhunyt férfinak (lásd 5 Mózes 25:5; Bible Dictionary, ‘Levirate marriage’)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 66–67.).
Ezra Taft Benson elnök a következőket mondta az első és a második nagy parancsolatról:
„Istent szeretni teljes szívvel, lélekkel, elmével és erővel – mindent felemésztő és mindent felölelő dolog. Ezt nem lehet félgőzzel csinálni. Egész lényünk teljes elkötelezését jelenti – fizikailag, szellemileg, érzelmileg és lelkileg is – az Úr szeretete iránt.
Az Isten iránt érzett ilyen szeretet terjedelme, mélysége és magassága az ember életének minden részére kihatással van. Vágyainknak – legyenek akár lelkiek, akár fizikaiak – az Úr iránt táplált szeretetben kell gyökerezniük. Gondolatainknak és kívánságainknak az Úr köré kell összpontosulniuk. […]
Miért éppen az első parancsolatot jelölte meg Isten a legfőbb parancsolatként? Mert tudta, hogy ha igazán szeretjük Őt, akkor be akarjuk majd tartani minden más parancsolatát is. […]
Amikor Istent tesszük az első helyre, minden egyéb dolog a megfelelő helyére kerül, vagy pedig kihullik az életünkből. Az Úr iránti szeretetünk uralja majd minden vonzalmunkat, ez szabja meg, mire fordítjuk időnket, ez határozza meg elfoglaltságainkat és dolgaink fontossági sorrendjét.
Istent mindenki más elé kell helyeznünk az életünkben. […]
Akkor áldjuk meg leginkább a felebarátainkat, amikor első helyre tesszük az első parancsolatot” (“The Great Commandment—Love the Lord,” Ensign, May 1988, 4–6; lásd még Márk 12:28–34; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Ezra Taft Benson (2011), 43–45.).
Máté 22:45. „Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?”
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy Jézus Krisztus volt Jehova:
„Jézus a Krisztus Dávid fia, a leszármazás fizikai értelmében. […] Azonban mielőtt Jézus évszázadokkal később »az idők delén« a testben megszületett, Ő volt Jehova, Úr és Isten már azt megelőzően, hogy a földön Dávid, Ábrahám vagy Ádám ismert lett volna” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 552).