Júdás összeesküvést sző a Jézus megölésére törekvő zsidó vezetőkkel
Óra előtt teríts meg egy asztalt: legyen rajta terítő, néhány lepény (vagy sós keksz) és egy pohár. Az áhítat után mondd el, hogy Krisztus idejében többek között ezek voltak húsvétkor az asztalon.
Mi volt a húsvéti lakoma célja? (A zsidó húsvét, a páska Mózes idejéből származik, és arra emlékezteti Izráel gyermekeit, hogy Egyiptomban az elsőszülött gyermekeket megölő pusztító angyal elhaladt a házaik mellett [lásd 2 Mózes 12:21–28; 13:14–15]. A húsvéti szokás részeként az izráeliták bárányt áldoztak, és az ajtófélfákra hintették a vérét. A bárány az eljövendő Messiást jelképezte, akinek engesztelő áldozata megszabadítja az emberiséget a haláltól és a bűntől [lásd Kalauz a szentírásokhoz: húsvét. scriptures.lds.org].)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott Jézus, mi történik majd a húsvéti vacsora után.
Mit mondott Jézus, mi történik majd a húsvéti vacsora után?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:3–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy kik vették ekkor tervbe Jézus megölését.
Miért döntöttek az írástudók és a főpapok úgy, hogy Jézus megölésével megvárják az ünnep végét?
A Máté 26:6–13 összegzéseként mondd el, hogy míg Jézus Bethániában volt, odajött hozzá egy asszony, és közelgő halála és temetése tiszteletére nagyon drága olajjal kente meg Őt. Tanítványai közül néhányan, például Júdás, aki a tizenkét apostol egyike és a csoport kincstárnoka volt, panaszt tettek, hogy az olajat el kellett volna adni, és árát a szegények megsegítésére fordítani. Júdás azonban valójában nem a szegények miatt aggódott, hanem tolvaj volt, aki magának akarta a pénzt (lásd János 12:4–6). (Megjegyzés: Jézus bethániai megkenését részletesebben tárgyalja majd a Márk 11–14-hez kapcsolódó lecke.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:14–16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit tett Júdás, miután a Szabadító megfeddte őt a panasza miatt.
Mit tett Júdás? (Összeesküvést szőtt a főpapokkal, hogy segít nekik megtalálni és elfogni Jézust.)
Mennyit fizettek a főpapok Júdásnak, hogy átadja nekik Jézust?
Mondd el, hogy „Mózes törvénye szerint a harminc ezüstpénz egy rabszolga haláláért kárpótolta annak tulajdonosát (lásd 2 Mózes 21:32). […] Az árulás ára tükrözte, hogy Júdás és a főpapok milyen kevésre tartották a Szabadítót” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 81.). Egy ószövetségi próféciát is betöltött ez, mely szerint Júdás elárulja a Szabadítót (lásd Zakariás 11:12).
Jézus és tanítványai elfogyasztják a húsvéti vacsorát
Tegyél ki egy tükröt és kérdezd meg:
Milyen szempontból lehetnek számunkra hasznosak a tükrök?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„Gyakran megpróbáljuk elkerülni, hogy a lelkünk mélyére kelljen tekintenünk és szembe kelljen néznünk a gyengeségeinkkel, a korlátainkkal és a félelmeinkkel. […]
Ám a lelki növekedésünkhöz és jólétünkhöz szükséges, hogy világosan lássuk önmagunkat. […]
Hadd hívjam fel a figyelmeteket arra, hogy a szentírások és az általános konferencián elhangzott beszédek hasznos tükröt tarthatnak elénk az önvizsgálathoz” („Én vagyok-é az, Uram?”Liahóna, 2014. nov. 58.).
Milyen tekintetben hasonlíthatnak tükörhöz a szentírások és az általános konferencián elhangzott beszédek?
Kérd fel a tanulókat, hogy a Máté 26:17–25 tanulmányozása közben keressenek egy olyan tantételt, amely segíthet nekik felismerni a gyengeségeiket és ezek legyőzésén munkálkodni.
A Máté 26:17–19 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy biztosítsanak Jeruzsálemben egy bizonyos szobát a húsvéti vacsorához.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:20–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott Jézus az apostolainak a húsvéti vacsora alatt.
Mit mondott Jézus az apostolainak?
Ha az apostolok helyében lettetek volna, mire gondoltatok volna abban a pillanatban?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:22-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogyan reagáltak az apostolok Jézus kijelentésére.
Milyen kérdést tettek fel az apostolok?
Mit tanít nekünk a tizenegy hithű apostolról az „én vagyok-é az, Uram?” kérdés?
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a történetből, hogyan reagáljanak az Úr szavait hallva Jézus Krisztus tanítványai? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Jézus Krisztus tanítványai az Úr szavát hallva megvizsgálják saját életüket, hogy lássák, hogyan vonatkozik az rájuk.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Uchtdorf elnöktől:
Kép
President Dieter F. Uchtdorf
„A tanítványok nem kérdőjelezték meg szavai igazságát. Nem kezdtek el körbetekintgetni sem, valaki másra mutatva, hogy »ő az?«.
Ehelyett »felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?« [Máté 26:22].
Mi mit tennénk…? Vajon a körülöttünk lévőkre néznénk-e, a szívünkben ezt mondva: »Valószínűleg Kovács testvérről beszél. Mindig is gyanús volt nekem.« Vagy: »Örülök, hogy Tóth testvér itt van. Remélem, figyel az üzenetre«. Vagy inkább olyanok lennénk-e, mint a régi tanítványok, és magunkba tekintve feltennénk eme metsző kérdést: »Én vagyok-é?«” („Én vagyok-é az, Uram?” 56.).
Milyen példákat tudtok mondani az arra irányuló kísértésre, hogy hagyjuk figyelmen kívül az Úr szavait és gondoljuk azt, hogy valaki másnak szólnak?
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Uchtdorf elnöktől, az osztály pedig figyelje meg, milyen felhívást intéz hozzánk Uchtdorf elnök, mit tegyünk az Úr szavai hallatán:
„Ezekben az egyszerű szavakban, »én vagyok-é, Uram?«, rejlik a bölcsesség kezdete, valamint a személyes megtérés és a tartós változás ösvénye. […]
…félre kell tennünk a kevélységünket, túl kell tekintenünk a hiúságunkon, és alázatosan fel kell tennünk a kérdést: »Én vagyok-é az, Uram?”«
És ha az Úr válasza az, hogy »igen, fiam, vannak dolgok, melyeken javítanod kell, dolgok, melyeket segíthetek neked legyőzni«, akkor imádkozom, hogy elfogadjuk ezt a választ, alázatosan elismerjük a bűneinket és a hiányosságainkat, és megváltoztassuk az útjainkat azáltal, hogy jobb[akká] válunk” („Én vagyok-é az, Uram?” 56., 58.).
Milyen áldásokban részesültetek már, amikor alkalmaztátok az Úr szavait, és változásokat vezettetek be az életetekben?
Tegyél bizonyságot a tanulók által korábban megnevezett tantételről. Kérd fel a tanulókat, hogy amikor csak hallják vagy olvassák az Úr szavait, vizsgálják meg az életüket, és gyorsan cselekedjenek a kapott késztetések szerint.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:23–25-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit válaszolt a Szabadító az apostolok kérdéseire.
Mondd el, hogy közvetlenül azután, hogy Jézus megnevezte Júdást árulójaként, Júdás otthagyta őket (lásd János 13:30).
Jézus Krisztus a húsvéti vacsora során bevezeti az úrvacsorát
Kép
The Last Supper
Tedd ki Az utolsó vacsora című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 54. sz.; lásd még LDS.org). Mondd el a tanulóknak, hogy miközben a Szabadító az apostolaival együtt elfogyasztotta a húsvéti vacsorát, bevezette az úrvacsora szertartását.
Kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg a következő kérdéseket a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban (ezeket a kérdéseket óra előtt felírhatod a táblára):
Mit csináltál éppen, amikor legutóbb vettél az úrvacsorából? Mire gondoltál? Milyen érzéseid voltak?
Vedd kézbe az asztalra kitett poharat és kenyeret. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 26:26–29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tett az Úr a kenyérrel és a pohár tartalmával.
Mit tett az Úr a kenyérrel és a pohár tartalmával?
E versek szerint mit szimbolizálnak az úrvacsora ezen jelképei? (A tanulók fogalmazzák meg a következő tant: Az úrvacsorai jelképek Jézus Krisztus értünk feláldozott testét és vérét szimbolizálják.)
Mondd el a tanulóknak, hogy a Joseph Smith fordítás további meglátásokat nyújt ezen versek kapcsán. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a Joseph Smith fordítás, Máté 26:22-t a Kalauz a szentírásokhoz 233. oldalán, és olvassák el ugyanitt a Joseph Smith fordítás, Máté 26:24–25-öt. Figyeljék meg, milyen sugalmazott változtatásokra került sor ezekben a versekben, amelyek segíthetnek nekünk megérteni az úrvacsora egyik fontos célját.
Miért vezette be Jézus Krisztus az úrvacsorát? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus azért vezette be az úrvacsorát, hogy emlékezzünk Őrá és a bűneinkért hozott engesztelésére.)
Milyen dolgokat tehetünk annak érdekében, hogy az úrvacsora segítsen nekünk Jézus Krisztusra és a bűneinkért hozott engesztelésére emlékezni?
Milyen hatással van az úrvacsoravétel alatti érzéseitekre és élményetekre az, ha megpróbáltok a Szabadítóra és az Ő engesztelésére emlékezni?
Hogy segíts a tanulóknak egy másik tantétel megnevezésében, kérdezd meg:
A 27–28. versek szerint minek az elnyerését teszi lehetővé számunkra Krisztus kiontott vére, amikor veszünk az úrvacsorából? (A bűneink bocsánatának.)
Mutass rá, hogy az úrvacsora folyamán a kenyér megevése és a víz megivása önmagában még nem tesz méltóvá minket bűneink bocsánatának elnyerésére. Hitet kell gyakorolnunk Jézus Krisztusban, bűnbánatot kell tartanunk, és igaz szándékkal kell vennünk az úrvacsorából, mindig emlékezve Őrá és igyekezve betartani a parancsolatait. Ha érdemesen veszünk az úrvacsorából, azzal megújítjuk a keresztelési szövetségeinket. Írd fel a táblára a következő igazságot: Ha bűnbánatot tartunk és igaz szándékkal veszünk az úrvacsorából, akkor elnyerhetjük a bűneink bocsánatát.
Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan fogják alkalmazni a Máté 26-ban talált, az úrvacsorával kapcsolatos igazságokat. Kérj meg néhány tanulót, akiknek ez nem okoz gondot, hogy mondják el az osztálynak, mit válaszoltak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel újra a Máté 26:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, mikor vesz majd legközelebb az úrvacsorából. A tanulók mondják el, mit találtak.
Magyarázd el, hogy „az úrvacsora nem csupán a szabadító engesztelését jelképezi, de azt az időszakot is előrevetíti, amikor dicsőségben újra visszatér majd a földre (lásd 1 Korinthusbeliek 11:26)” (Újszövetség tanulói kézikönyv.83.). Ha betartjuk a szövetségeinket és mindvégig kitartunk, akkor azok között lehetünk, akik ebben a jövőbeli időpontban a Szabadítóval együtt vesznek majd az úrvacsorából (lásd T&Sz 27:4–14).
Befejezésként tegyél bizonyságot a mai leckében megfogalmazott igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 26:16. „Alkalmat keres vala, hogy elárulja őt”
A Márk 14:10 Joseph Smith fordítása tisztázza annak egyik okát, amiért Júdás elárulta Jézust: „Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy Jézust azoknak elárulja; mert elfordult tőle, és megbántódott szavai miatt”.
Vaughn J. Featherstone elder a Hetvenektől tanított arról, hogy mit jelent érdemesen venni az úrvacsorából, hogy elnyerhessük bűneink bocsánatát:
„Létfontosságú, hogy az úrvacsoravétel által megújítsuk szövetségeinket. Ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, bűneinket hátrahagyva, Isten iránti elkötelezettségünket megújítva tesszük ezt, akkor az Úr megadja a módját bűneink hétről hétre történő megbocsátásának. Ha csupán eszünk a kenyérből és iszunk a vízből, az nem fogja elhozni ezt a megbocsátást. Fel kell készülnünk, majd megtört szívvel és töredelmes lélekkel kell vennünk belőle. Az úrvacsoravételre való lelki felkészülés elengedhetetlen bűneink bocsánatának elnyeréséhez” (“Sacrament Meeting and the Sacrament,” Ensign, Sept. 2001, 24–25).
