Néhány júdeai egyháztag azt mondja a nemzsidó megtérteknek Antiókhiában, hogy körül kell metélkedniük ahhoz, hogy szabadítást nyerhessenek. Pál és Barnabás az apostolok elé viszik az ügyet Jeruzsálemben. A jeruzsálemi zsinatnak nevezett eseményen (körülbelül Kr. u. 49–50) Péter bizonyságot tesz, hogy Isten megszabadítja a hithű zsidókat és nemzsidókat is, függetlenül attól, hogy körülmetélkedtek-e vagy sem. Az apostolok leveleket küldenek szét az egyháztagoknak, elmagyarázva, hogy a körülmetélés nem szükséges a szabadításhoz. Pál Silást választja misszionáriustársául, és második missziós útjára indul.
Sugalmazott tanácskozás eredményeként Péter és a többi apostol úgy határoz, hogy a körülmetélés többé már nem követelmény az Úr részéről
Kérd meg a tanulókat, hogy készítsenek egy listát a táblán számos olyan fontos döntésről, amelyet meg kell hozniuk most és a jövőben.
Kivel szoktatok beszélni, amikor valamilyen fontos döntést kell hoznotok? Miért velük beszéltek?
Miért bölcs dolog Isten segítségéért folyamodni a döntéseink előtt?
Kérd meg a tanulókat, hogy miközben az Apostolok cselekedetei 15-öt tanulmányozzák, keressenek olyan igazságokat, amelyek útmutatást nyújthatnak számukra, amikor igyekeznek megtudni Isten rájuk vonatkozó akaratát.
Mondd el, hogy míg Pál és Barnabás az antiókhiai szenteket látogatta éppen, néhány zsidó Júdeából – aki már áttért a kereszténységre – bizonyos kijelentéseket tett arról, hogy a nemzsidó megtérteknek mit kell tenniük a szabadításhoz.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:1-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit állítottak ezek a júdeai férfiak, mit kell tenniük a nemzsidó megtérteknek a szabadítás elnyeréséhez.
Mit állítottak ezek a júdeai férfiak, mit kell tenniük a nemzsidó megtérteknek a szabadítás elnyeréséhez?
Mondd el, hogy az Ábrahámmal kötött szövetség részeként Isten megparancsolta, hogy minden férfi, aki Vele szövetségre lép, metéltessen körül. „A körülmetélés újszülött fiúk és felnőttek esetében egyaránt a »férfitest előbőrének« levágásával történt” (Kalauz a szentírásokhoz: körülmetélkedés;scriptures.lds.org). A körülmetélkedés azon szövetség jegyeként, vagyis emlékeztetőjeként került bevezetésre, amelyet az emberek Istennel kötöttek.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:2–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mi történt, miután Pál és Barnabás hallotta, hogy ezek a férfiak azt állítják: a nemzsidó megtérteknek körül kell metélkedniük.
A 2. vers szerint mi történt, amikor ezek az emberek azt mondták, hogy az egyházhoz megtérteknek körül kell metélkedniük?
Mit határoztak az antiókhiai egyháztagok, mit tegyenek?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:4–6-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi történt, amikor Pál és a többiek megérkeztek Jeruzsálembe.
Miután Pál és Barnabás elbeszélték élményeiket az evangéliumnak a nemzsidókkal történő megosztásával kapcsolatosan, mit gondolt néhány farizeus megtért, mit kell tennie a nemzsidó megtérteknek a szabadítás elnyeréséhez?
A 6. vers szerint mi célból gyűltek össze az apostolok és a vének (elderek)?
Írd fel a következő kérdéseket a táblára vagy kiosztandó lapon add oda a tanulóknak:
Újszövetség ifjúsági hitoktatói kézikönyv – 92. lecke
Ki állt fel, hogy szóljon?
Szerintetek mit értett Péter az alatt, amikor azt mondta, hogy Isten „semmi különbséget sem tett mi köztünk [a megtért zsidók] és azok között [a megtért nemzsidók]”?
A 8., 9. és 11. versben mely kifejezések jelzik, hogy a nemzsidó megtérteknek nincsen szükségük körülmetélésre ahhoz, hogy szabadítást nyerjenek?
Oszd párokra az osztályt, és kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el a párjukkal az Apostolok cselekedetei 15:7–11-et, és keressék meg a válaszokat a felsorolt kérdésekre. Mielőtt olvasnának, mondd el, hogy a „mikor nagy vetekedés támadt” kifejezés a 7. versben azt jelenti, hogy az apostolok heves vitát folytattak a körülmetélés kérdéséről.
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy számoljanak be válaszaikról az osztálynak. Miután a tanulók megválaszolták az első kérdést, emlékeztesd őket, hogy Péter volt a rangidős apostol a földön, és éppen ezért ő rendelkezett felhatalmazással arra, hogy az Úr nevében szóljon.
Mi az egyik módja annak, hogy megtudjuk az Úr akaratát? (A tanulóknak a következőhöz hasonló igazságot kell megfogalmazniuk: Az Úr élő prófétáin és apostolain keresztül megtudhatjuk az Úr akaratát. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Miként segítenek nekünk az élő apostolok, hogy megismerjük az általuk kapott kinyilatkoztatásokat?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:12–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagált a sokaság Péter kijelentésére, hogy a körülmetélés nem szükséges a szabadításhoz.
Hogyan reagált a sokaság Péter kijelentésére?
Mit tett Pál és Barnabás, hogy megerősítse Péter kijelentését, miszerint a nemzsidóknak nincsen szükségük a körülmetélésre?
A 15. vers szerint mit mondott Jakab, kinek a szavaival állnak összhangban Péter (Simeon) szavai?
Elmondhatod, hogy Péter elnökölt a konferencián, és úgy tűnik, Jakab is előkelő szerepet töltött be ott. Jakab Jézus Krisztus féltestvére volt, és az egyház első püspöke Jeruzsálemben. Az Apostolok cselekedetei 15:16–18 összegzéseként mondd el, hogy Jakab az Ámós 9:11–12-t idézte, igazolásként arra, hogy Péter kijelentése összhangban áll a próféták szentírásokban feljegyzett szavaival.
Jakab tanításai alapján milyen egyéb módon tudhatjuk meg az Úr akaratát? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: A szentírások tanulmányozásán keresztül megtudhatjuk az Úr akaratát. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:19–20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanácsolt Jakab, mit tegyenek az egyházi vezetők.
Mit tanácsolt Jakab, mit tegyenek az egyházi vezetők a nemzsidókért? (Jakab azt javasolta, hogy az egyházi vezetők ne háborgassák őket [lásd 19. vers], vagyis ne tegyék az evangélium szerinti életet nehezebbé a nemzsidó megtértek számára, és ne követeljék meg tőlük a Mózes törvénye szerinti rítusok elvégzését az egyházhoz való csatlakozás előtt. Ezzel a kijelentéssel Jakab a korábban Péter által meghozott döntést támogatta.)
A 20. vers szerint Mózes törvényének mely részeiről vélte Jakab úgy, hogy a nemzsidó megtérteknek is meg kell tartaniuk? (A nemi bűnöknek, a bálványoknak feláldozott állatok húsa fogyasztásának, valamint a vér fogyasztásának tiltása.)
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:22–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a tanács döntését.
Hogyan döntöttek az apostolok, mit tesznek? (Levelet küldenek szét az egyház tagjainak, melyben kijelentik, hogy a körülmetélés nem követelmény a szabadításhoz.)
Szerintetek miért döntöttek úgy az apostolok, hogy olyan egyházi vezetőkkel küldik el a levelet, mint Pál és Silás? (A tanulók különböző válaszokat adhatnak, az egyik ok azonban az volt, hogy igazolják, hogy a kijelentés az apostolok egyhangú döntése volt. Mutass rá, hogy az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma ugyanezen gyakorlatot követik napjainkban, hogy sugalmazott iránymutatást biztosítsanak az egyház tagjainak.)
Milyen igazságot ismerhetünk meg ebből a történetből arról, hogy miként kapnak sugalmazást az egyházi vezetők a nehéz problémákra? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő igazságot a táblára: Az egyházi vezetők közös tanácskozás és az Istentől származó kinyilatkoztatásra való törekvés révén kapnak sugalmazást a nehéz problémákat illetően.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogyan vonatkozik ez az igazság az egyházra napjainkban, kérd meg az egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet D. Todd Christofferson eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder D. Todd Christofferson
„Ma Jézus Krisztus visszaállított egyházában is ugyanezt a mintát követjük. Az egyház elnöke jelenthet be vagy értelmezhet tanokat, a neki adott kinyilatkoztatások alapján (lásd például T&Sz 138). Tanbéli kifejtésre sor kerülhet az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma közös tanácskozása által is (lásd például 2. Hivatalos nyilatkozat). A tanács gyakran mérlegeli a hiteles szentírásokat, az egyházi vezetők tanításait és a korábbi gyakorlatokat. A végső cél azonban, akárcsak az újszövetségi egyházban, nem csupán a tanács tagjai közötti egyetértés, hanem az Istentől érkező kinyilatkoztatás. Ebben a folyamatban az érvek és a hit is szerepet játszanak az Úr szándékának és akaratának megismerésében” (Krisztus tana.Liahóna, 2012. máj. 88.).
Szerintetek miért fontos az egyházi vezetőknek, hogy gyakran tanácskozzanak közösen, amikor Istentől származó kinyilatkoztatásra törekednek?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az Apostolok cselekedetei 15:28–29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit írtak az apostolok és az elderek az egyháztagoknak szóló levélben.
Mit írtak az apostolok és az elderek az egyháztagoknak szóló levélben?
A 28. versben mit jelent a „semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül” kifejezés? (Az embereknek nem kellett eleget tenniük semmilyen további követelménynek, amely nem Istentől, hanem az emberektől származott volna.)
A 28. vers szerint hogyan tudták meg az apostolok Isten akaratát a megtért nemzsidókra vonatkozó követelményekkel kapcsolatosan?
Mutass rá, hogy a Szentlélek adott sugalmazást az apostoloknak, miközben közösen tanácskoztak. Megerősítő tanúságot is biztosított arról, hogy a döntésük helyes.
Az alapján, hogy a 28. vers feljegyzése szerint az egyházi vezetők hogyan tudták meg az Úr akaratát, mi magunk hogyan tudhatjuk meg az Úr akaratát? (A tanulók másképp is fogalmazhatnak, de értsék meg, hogy a Szentlélek sugalmazása által megtudhatjuk az Úr akaratát. Írd fel ezt az igazságot a táblára.)
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg a táblára írt igazságokat.
Hogyan segíthetnek bennünket ezek az igazságok, amikor fontos döntést kell hoznunk?
Ezen igazságok szerint mit kell tennünk annak érdekében, hogy megtudhassuk az Úr akaratát?
Milyen helyzetben éreztétek már, hogy megtudtátok az Úr akaratát, amikor követtétek ezeket az igazságokat?
Buzdítsd a tanulókat, hogy tanulmányozzák a mai próféták szavait és a szentírásokat. Mondd el, hogy ha így tesznek, akkor a Szentlelken keresztül megismerhetik az Úr akaratát, amikor fontos döntéseket hoznak.
Pál és társai eljuttatják az apostolok levelét az antiókhiai egyháztagoknak
Az Apostolok cselekedetei 15:30–41 összegzéseként mondd el, hogy számos egyházi vezető juttatta el az apostolok levelét az egyház tagjaihoz Antiókhiában. Miután Pál prédikált Antiókhiában, megkérte Barnabást, hogy kísérje el mindazon helyekre, ahol korábban már prédikálták az evangéliumot. Barnabás Márkot is szerette volna magukkal vinni, de Pál nemet mondott erre. A két egyházi vezető közötti némi vita után Barnabás úgy döntött, hogy magával viszi Márkot, így Pál Silást választotta misszióstársnak, és elindult második missziójára. Mondd el, hogy nem bűn másoktól eltérő véleményen lenni, a vitatkozás helyett azonban közösen kell megoldást találnunk a véleménykülönbségekre. (A 2 Timótheus 4:11-ből megtudjuk, hogy a Pál és Márk közötti gond később tisztázódott.)
Befejezésként tegyél bizonyságot azokról az igazságokról, amelyeket a tanulók az Apostolok cselekedetei 15-ben találtak.
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogyan nyilatkoztatja ki a Szabadító az Ő akaratát a prófétáinak:
„Hogyan nyilatkoztatja ki a Szabadító az Ő akaratát és tanát a prófétáknak, látnokoknak és kinyilatkoztatóknak? Teheti ezt küldött által vagy saját személyében. Szólhat saját hangja vagy a Szentlélek hangja által – ami olyan Lélektől lélekig érő kommunikáció, amely szavakban vagy érzésekben nyilvánul meg, és leírhatatlan módon közvetít értést (lásd 1 Nefi 17:45; T&Sz 9:8). Szólhat egyénileg is a szolgáihoz, vagy miközben azok tanácskoznak (lásd 3 Nefi 27:1–8)” (Krisztus tana.Liahóna, 2012. máj. 87.).
Gordon B. Hinckley elnök a következőket tanította az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának döntéseiről:
„Az Első Elnökség és a Tizenkettek tanácskozásából addig nem születik döntés, míg minden érintett teljes mértékben egyet nem ért azzal. A dolgok fontolóra vételének kezdetén talán vannak még véleménykülönbségek. Ez várható is. Ezek a férfiak más-más háttérrel rendelkeznek. Olyan férfiakról van szó, akiknek saját gondolataik vannak. Azonban mielőtt végső döntés születne, egységbe forr az elméjük és a hangjuk.
Erre lehet számítani, ha követjük az Úr kinyilatkoztatott szavát. Ismét a kinyilatkoztatásból idézve:
»E kvórumok döntéseit, illetve bármelyikőjükét, teljes igazlelkűségben, szentségben, szívbéli alázatosságban, szelídségben és hosszútűrésben, és hitben, és erényben, és tudásban, mértékletességben, türelemben, isteniségben, testvéri kedvességben és jószívűségben kell meghozni;
Mert az ígéret az, hogy ha ezek a dolgok bőven megvannak bennük, akkor nem lesznek gyümölcstelenek az Úr ismeretében« (T&Sz 107:30–31).
Személyes bizonyságként hozzáfűzöm ehhez, hogy azon húsz év alatt, míg a Tizenkettek Tanácsa tagjaként szolgáltam, és azon közel tizenhárom év alatt, mióta az Első Elnökségben szolgálok, soha nem került sor fontos lépésre ezen eljárás követése nélkül. Láttam, amint ezeken a tanácskozásokon hangot adnak a különböző véleményeknek. Ez a folyamat, mely során mindenki elmondja, hogy mit gondol, az elképzelések és elgondolások megszűrését és megrostálását eredményezi. Azonban soha nem láttam komoly viszályt vagy személyes ellenségeskedést a Fivéreim között. Inkább valami csodás és figyelemre méltó dolgot figyeltem meg: A Szent Lélek irányt szabó hatása és a kinyilatkoztatás hatalma alatt addig közelítettek egymáshoz az eltérő nézetek, míg teljes nem lett az összhang és az egyetértés. Csak ezt követően került sor a végrehajtásra. Bizonyságot teszek arról, hogy ez jeleníti meg a kinyilatkoztatás lelkét, mely újra és újra megnyilvánul az Úr munkájának irányításában” (“God Is at the Helm,” Ensign, May 1994, 54, 59).
„Mivel Mózes törvénye tiltotta a vér fogyasztását (lásd 3 Mózes 3:17; 17:10–14; 19:26), Jakab tanácsa, hogy tartózkodjanak »a fúlvaholt állattól és a vértől«, talán azt a célt szolgálta, hogy kerüljék a zsidók megbotránkoztatását, hogy ezzel ne akadályozzák a közöttük folyó misszionáriusi munkát” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 309.).