Jézus arról tanít, milyen fontos, hogy jót tegyünk másokkal, még a sabbat napján is. Miután egy éjszakát imádkozással tölt, elhívja a tizenkét apostolt, és tanítja őket, valamint a sokaságot is. Meggyógyítja a százados szolgáját, majd feltámasztja egy özvegyasszony fiát a halálból.
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, hogy az egyházi gyűléseiken vesznek éppen részt vasárnap, ahol hallanak egy bejelentést egy közelben élő család részére tervezett szolgálati projektről. A bejelentést követően négy különböző vélemény üti meg a fülüket. Kérj meg négy tanulót, hogy olvassák fel a következő elképzelt reakciókat:
„Ez a család nagyon nehéz időszakon ment keresztül. Boldogan segítek, ahogyan csak tudok.”
„Remélem, lesz frissítő utána, mert ha nincs, én nem megyek.”
„Nem nagyon szeretnék menni, de a jövő héten nekem is kell majd egy kis segítség az egyik programomhoz, ezért most szerintem segítenem kellene.”
„Ha a barátom megy, akkor én is.”
Mit sugallnak ezek a példák, milyen okokból szolgálnak olykor az emberek?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el olyan alkalmakon, amikor lehetőségük volt szolgálni, és azon, mit éreztek az adott szolgálat kapcsán. Kérd meg őket, hogy a Lukács 6–7 tanulmányozása során keressenek olyan tantételeket, amelyek segíthetnek nekik jelentőségteljesebb szolgálatot nyújtani.
A Lukács 6 összegzéseként mondd el, hogy szolgálatának elején, miközben Galileában járt, Jézus meggyógyított egy elszáradt kezű embert a sabbaton, egy éjszakát imával töltött, majd elhívta a tizenkét apostolt. Jézus ezt követően tanítani kezdte őket és „a népnek nagy sokaság[át]” (17. vers) arról, hogyan nyerhetnek mennyei jutalmakat.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Lukács 6:19-et, és keressék meg, mit tett Jézus az emberekért, mielőtt tanítani kezdte volna őket. A tanulók mondják el, mit találtak.
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Lukács 6:31–35-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen tanácsot adott Jézus a tanítványainak.
Milyen tanácsot adott Jézus a tanítványainak?
A 35. vers szerint mit kell elvárnunk cserébe azért, ha másokkal jót teszünk? (Megkérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg a „semmit érte nem várván” kifejezést.)
Milyen fizikai jutalomra számítanak néha az emberek, amikor szolgálatot nyújtanak?
Mit ígér az Úr, mi fog történni, ha viszonzást nem várva teszünk jót másokkal? (A tanulóknak a következőhöz hasonló tantételt kell megfogalmazniuk: Ha viszonzást nem várva teszünk jót másokkal, nagy lesz a jutalmunk, és a Magasságos Isten gyermekei leszünk majd.)
Mondd el, hogy bár mindannyian Isten gyermekei vagyunk, azok, akik jót tesznek másokkal, betöltik isteni lehetőségeiket azáltal, hogy Mennyei Atyánkhoz hasonlóvá válnak.
Miért ez az ígéret a legnagyszerűbb jutalom azért, ha szeretünk másokat és jót teszünk velük?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 6:36–38-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressenek Jézus által mondott példákat arra, hogy miként tehetünk jót másokkal.
A 36–37. vers szerint milyen példákat mondott Jézus arra, ahogyan jót tehetünk másokkal? (Elmondhatod, hogy azok, akik így tesznek jót, elnyerik Isten irgalmát és bocsánatát.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a 38. verset, hozz az órára egy vödröt, kosarat vagy dobozt, és számos egyéb tárgyat, például ruhaneműt, élelmiszert és palackozott vizet. Győződj meg róla, hogy több tárgyat hozol, mint amennyi az adott tárolóba befér. Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön előre, és próbáljon meg a tárgyak közül annyit belepakolni a tartóba, amennyit csak bír. Amikor végzett, kérdezd meg tőle:
Mennyiben jellemzik a „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet” (38. vers) kifejezések a tárolóeszköz megtöltésére tett erőfeszítéseidet? (Mondj köszönetet a tanulónak, majd kérd meg, hogy fáradjon a helyére.)
Hogyan jellemzik ezek a kifejezések azt, ahogyan Mennyei Atyánk megjutalmaz bennünket, amikor másoknak adunk? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Amikor bőkezűen adunk másoknak, Mennyei Atyánk még bőkezűbben áld meg bennünket.)
Hogyan lehetünk bőkezűek, amikor másoknak adakozunk?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan esetre, amikor ők vagy az egyik ismerősük bőkezűen adakozott mások javára. Tedd ki a következő kérdéseket (vagy adj belőlük egy-egy példányt a tanulóknak), és kérd meg a tanulókat, hogy válaszolják meg azokat a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban (illetve a kiadott lapokon):
Hogyan áldott meg téged vagy az egyik ismerősödet az Úr a bőkezű adakozásért?
Mit teszel majd ezután, hogy nagylelkűbb legyél másokkal?
Elegendő idő eltelte után felkérheted valamelyik tanulót, aki szeretné, hogy ossza meg, amit leírt. Buzdítsd a tanulókat, hogy imádkozzanak az Úr segítségéért, miközben igyekeznek nagylelkűbbnek lenni másokkal.
Mondd el, hogy miután Jézus a sokaságot tanította, egy Kapernaumnak nevezett városba ment.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Lukács 7:2–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, ki folyamodott Jézus segítségéért, miután hallotta, hogy a városba érkezett.
Ki folyamodott Jézus segítségéért?
Mondd el, hogy a százados (latinul: centurio) egy parancsnoki rangfokozat volt a római légióban, mintegy 50–100 fős egység irányítására.
Mi aggasztotta a századost?
Mutass rá, hogy a zsidók általánosságban véve nem kedvelték a centuriókat, mert a zsidóság és az országuk feletti római politikai és katonai elnyomást jelképezték (lásd Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 153.).
Milyen ember volt ez a százados?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 7:6–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan mutatta meg a százados a Jézus Krisztusba vetett hatalmas hitét.
Hogyan mutatta meg a százados a Jézus Krisztusba vetett hatalmas hitét?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 7:9–10-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, milyen jutalmat kapott a százados a hite miatt. Mondják el, mit találtak.
Milyen tantételeket tanulhatunk ebből a beszámolóból? (A tanulók számos tantételt fogalmazhatnak meg, köztük a következőt: Ha hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, akkor segíthetünk áldásokat hozni mások életébe.)
Jézus feltámasztja egy özvegyasszony fiát a halálból
Mondd el, hogy egy nappal azt követően, hogy a Szabadító meggyógyította a százados szolgáját, egy másik csodát is tett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 7:11–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi fogadta Jézust és a tanítványait, amikor a Nain nevű városhoz közeledtek.
A Lukács 7:11–12 felolvastatása helyett bemutathatod a “The Widow of Nain” [A naini özvegy] című rövidfilmet (0:00–0:45) a The Life of Jesus Christ Bible Videos [Jézus Krisztus élete – bibliai rövidfilmek] közül, amely elérhető az LDS.org honlapon.
Mit látott Jézus a tanítványaival, amikor a város kapujához közeledtek?
A 12. vers szerint miért volt különösen tragikus e fiatal férfi halála az asszony számára?
Mutass rá, hogy ez az asszony nemcsak az egyetlen fiát veszítette el, hanem korábban a férjét is. A hatalmas szomorúság mellett, melyet bizonyára érzett, valószínűleg senki sem maradt, aki anyagilag támogatta volna őt.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 7:13–15-öt, vagy mutasd be a film hátralévő részét (0:45–2:23), az osztály pedig figyelje meg, mit tett a Szabadító, amikor látta ennek az asszonynak a gyászát.
Mit tett a Szabadító ezért az asszonyért?
A 13. vers szerint miért gyógyította meg Jézus ennek az asszonynak a fiát? (Elmondhatod, hogy az asszony nem kérte Tőle, hogy gyógyítsa meg a fiát, Ő azonban észrevette, hogy az asszony szükséget lát, és aztán segített enyhíteni azt.)
Mit éreztetek volna, ha ennek az özvegyasszonynak a helyében lettetek volna, és láttátok volna, ahogyan a Szabadító feltámasztja az egyetlen fiatokat a halálból?
Milyen igazságot ismerhetünk meg ebből a beszámolóból arról, hogy miként követhetjük Jézus Krisztus példáját? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Azáltal követhetjük Jézus Krisztus példáját, hogy könyörülettel viseltetünk mások iránt, és szolgálunk a ki nem mondott szükségletek enyhítéséért.)
Hogyan vehetjük észre mások szükségleteit, ha azokat nem osztják meg velünk?
Magyarázd el, hogy amint a tanulók a Szentlélek társaságát keresik, késztetéseket kaphatnak arra vonatkozóan, hogyan reagáljanak mások ki nem mondott szükségleteire. A tanulók ezen felül elgondolkodhatnak azon a tanácson is, melyet Henry B. Eyring elnök az Első Elnökségből kapott egyszer: „Amikor találkozol valakivel, úgy bánj vele, mintha súlyos gondjai lennének, és az esetek több mint felében igazad is lesz” (vö. Az Úr erejével.Liahóna, 2004. máj. 16.).
Hogy segíts a tanulóknak átérezni az általuk meghatározott tantétel igazságát és fontosságát, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Thomas S. Monson elnök következő kijelentését:
Kép
President Thomas S. Monson
„A Mester szolgálatának kevés története érint meg jobban, mint a Nainban élő gyászoló özvegy iránt mutatott könyörületének példája…
Mily hatalom, mily gyengédség, mily könyörület az, melyet a Mester ily módon példázott! Mi is áldást hozhatunk, ha csupán az Ő nemes példáját követjük. Mindenütt adódnak lehetőségek. Mindössze szemekre van szükség, melyek meglátják a könyörületre méltó nehéz helyzetet, és fülekre, melyek meghallják a megtört szív néma könyörgését. Igen, valamint könyörülettel telt lélekre, hogy ne csupán szemmel és hanggal kommunikáljunk, hanem a Szabadító magasztos módján, méghozzá szívtől szívhez” (“Meeting Life’s Challenges,” Ensign, Nov. 1993, 71).
Milyen alkalommal részesültetek már ti vagy a családotok mások általi könyörületben vagy szolgálatban, még esetleg akkor is, amikor nem is kértétek?
Krisztus példájának követése miként segíthet kifejlesztenünk azt a képességet, hogy észrevegyük mások ki nem mondott szükségleteit?
Ha nem mutattad be a filmet, akkor kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 7:16–17-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagáltak az emberek az özvegyasszony fia feltámasztásának csodájára.
Hogyan reagáltak az emberek, miután Jézus feltámasztotta az özvegyasszony fiát?
Mondd el, hogy az emberek valószínűleg azért jelentették ki, hogy „nagy próféta támadt mi köztünk” (16. vers), mert a naini özvegy fiának meggyógyítása hasonló volt azokhoz az esetekhez, melyek során Illés és Elizeus – az ószövetségi próféták – fiakat támasztottak fel a halálból (lásd 1 Királyok 17:17–24; 2 Királyok 4:17–22, 32–37; Újszövetség tanulói kézikönyv,154.).
Zárásként kérd meg a tanulókat, hogy keressenek lehetőségeket arra, hogy mások ki nem mondott szükségleteit enyhítsék. Buzdítsd őket, hogy nagylelkűen szolgáljanak, anélkül, hogy bármit várnának cserébe.
Dallin H. Oaks elder a Tizenkét Apostol Kvórumából felsorolt néhány lehetséges okot arra, hogy miért szolgálunk másokat, és elmondta, miért kell szolgálnunk:
„Az emberek különböző okokból szolgálják egymást, és ezen okok némelyike jobb, mint mások. Valószínűleg egyikőnk sem szolgál minden minőségében, minden alkalommal kizárólag egyetlen okból kifolyólag. Mivel tökéletlen lények vagyunk, a legtöbben közülünk talán több ok egyvelege miatt szolgálnak, ezen egyveleg pedig időről időre változhat, ahogyan lelkileg fejlődünk. Mindannyiunknak igyekezni kell azonban, hogy a legmagasztosabb és legjobb okok miatt szolgáljunk.
Milyen okok léteznek tehát a szolgálatra? Én hat okot említenék, a legalacsonyabbtól a legmagasabb felé haladva.
Vannak, akik földi jutalom reményében szolgálnak. […]
A szolgálat egy másik oka – mely talán valamivel érdemesebb, mint az első, ám még mindig egy szinten van a földi jutalomra való törekvés miatt nyújtott szolgálattal –, amikor azt az a személyes vágy ösztönzi, hogy jó társaságra tegyünk szert. […]
Vannak, akik a büntetéstől való félelemtől hajtva szolgálnak. […]
Mások talán kötelességtudatból, illetve a barátaik, családjuk vagy a hagyományaik iránti hűségből szolgálnak. […]
A szolgálat egyik… magasztosabb indítéka az örök jutalom reménye. […]
Véleményem szerint a legutolsó szándék, melyről szólni fogok, a legmagasztosabb indíték. A szolgálathoz kapcsolódóan a szentírások így utalnak rá: »kiváltképen való [út]« (1 Kor. 12:31).
»A jószívűség Krisztus tiszta szeretete« (Moró. 7:47). […]
E tantétel – miszerint szolgálatunkat Isten és embertársaink szeretete miatt kell végeznünk, nem pedig személyes előnyök vagy bármilyen más alacsonyabb rendű okból kifolyólag – kétségkívül magas mérce. A Szabadító bizonyosan így tekintett erre, hiszen az önzetlenségre és teljes szeretetre vonatkozó parancsolatát közvetlenül a tökéletesség ideáljához kapcsolta” (“Why Do We Serve?”New Era, March 1988, 6, 7; lásd még Dallin H. Oaks, “Why Do We Serve?”Ensign, Nov. 1984, 12–15).