Jézus a hamis sáfár példázatát tanítja. A farizeusok hallják Jézus tanításait, és kigúnyolják Őt. Jézus megfeddi a farizeusokat, majd a gazdag ember és Lázár példázatát tanítja nekik.
Hozhatsz az osztályba néhány olyan tárgyat, amelyek földi kincseket és hatalmat jelképeznek: pénzt, elektronikai eszközt, diplomát, játékautót vagy egy ház képét.
A lecke indításaként kérdezd meg a tanulóktól:
Milyen tárgyakra helyezik az emberek gyakran a szívüket, és igyekeznek megszerezni azokat? (Ha hoztál idetartozó tárgyakat, akkor mutasd meg őket, ahogyan a tanulók említést tesznek róluk. Ha nem, akkor kérj meg egy tanulót, hogy az osztály válaszait sorolja fel a táblán.)
Mit szeretne Mennyei Atyánk, milyen kincsekre törekedjünk? (Kérj meg egy tanulót, hogy sorolja fel a táblán a többiek válaszait, amelyek között lehetnek az örökkévaló családok, a békesség, az öröm és a celesztiális dicsőség. A tanuló írja az örökkévaló kincsek fejlécet a felsorolás fölé.)
Mutass rá, hogy ezen örökkévaló kincsek némelyikét már ebben az életben is élvezhetjük. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el azon, mely örökkévaló kincsek különösen fontosak számukra. Kérd meg őket, hogy a Lukács 16 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik örökkévaló kincseket szerezni.
Mondd el, hogy miután a Szabadító az elveszett juh és drakhma, illetve a tékozló fiú példázatát tanította, elmondta a hamis sáfár példázatát is. Elmagyarázhatod, hogy a sáfár olyasvalaki, aki valaki más üzleti, pénzügyi vagy ingatlannal kapcsolatos ügyeit intézi.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 16:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tudott meg a példázatban a gazdag ember a sáfárjáról.
Mit tett a sáfár a gazdag ember javaival?
Mi lett a következménye a sáfár pazarlásának? (Elveszíthette a munkáját.)
A Lukács 16:3–7 összegzéseként mondd el, hogy a sáfár aggódott amiatt, hogy mihez kezd majd, ha elveszíti az állását, mert úgy érezte, hogy nem képes fizikai munkára, és szégyellt volna koldulni. Egy tervet eszelt hát ki, melyről úgy vélte, hogy talán munkalehetőségeket eredményez számára más háztartásokban. Meglátogatott a gazdag ember adósai közül kettőt, és jelentősen csökkentette tartozásukat, abban a reményben, hogy így megnyeri a jóindulatukat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 16:8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagált a gazdag ember, amikor tudomást szerzett sáfárja tettéről. Mondd el, hogy az „e világnak fiai” a világi szemléletű emberek, „a világosságnak fiai” pedig Isten követői, vagyis a lelki szemléletű emberek.
Hogyan reagált a gazdag ember, amikor tudomást szerzett sáfárja tettéről? Mit dicsért meg a gazdag ember? (A gazdag ember a sáfár eszességét dicsérte, amiért megszerezte a gazdag ember adósainak jóindulatát. Nem a sáfár becstelenségét dicsérte.)
Adj a tanulóknak egy példányt a következő kijelentésből James E. Talmage eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító a hamis sáfár példázatával.
Kép
JamesE. Talmage elder
„Urunk célja az volt, hogy rámutasson az ellentétre a földi pénzteremtéssel foglalatoskodók gondossága, alapossága és elkötelezettsége, valamint sokak lagymatag életvitele között, akik állítólagosan lelki kincsekre törekszenek. […]
Tanuljunk még a becstelenektől és a gonoszoktól is; ha ők ilyen gonddal igyekeznek bebiztosítani magukat az általuk látott egyetlen jövőre, mennyivel komolyabb odafigyeléssel kellene nekünk, akik hiszünk egy örökkévaló jövőben, bebiztosítani magunkat erre! […] Vegyünk példát a hamis sáfárról és a mammon szerelmeseiről – nem a becstelenségükről, kapzsiságukról és a legjobb esetben is csak időleges vagyon fösvény felhalmozásáról, hanem a buzgalmukról, az előrelátásukról és a jövőről való gondoskodásukról” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 463, 464).
Mit akart a Szabadító, mit tanuljanak meg a tanítványai a hamis sáfárhoz hasonló világi szemléletű emberektől?
Írd fel a táblára a következő hiányos kijelentést: Ha bölcsen készülünk örökkévaló jövőnkre, …
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 16:10–12-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit mondott a Szabadító, mit kell tennünk ahhoz, hogy örökkévaló kincsekkel áldassunk meg. Mondd el, hogy a mammon szó a földi kincsekre, a pénzre, vagyontárgyakra és kapcsolatokra utal.
Szerintetek mit jelent az, hogy valaki „hű a kevesen” (10. vers)? (Miután a tanulók válaszoltak, add hozzá a következőket a táblán szereplő mondattöredékhez: és igazlelkűen használjuk a földi kincseket, …)
Hívd fel a tanulók figyelmét a táblára felírt örökkévaló kincsekre.
Kérd meg a tanulókat, hogy egészítsék ki a táblán szereplő mondatot úgy, hogy egy tantételt kapjanak arról, hogyan szerezhetünk örökkévaló kincseket. (A tanulók fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha bölcsen készülünk örökkévaló jövőnkre, és igazlelkűen használjuk a földi kincseket, akkor örökkévaló kincsekkel áldathatunk meg.)
Miért nehéz olykor bölcsen és szorgalmasan készülnünk az örökkévaló jövőnkre?
Hogyan használhatjuk igazlelkűen a földi kincseket?
Hogyan tükrözi az örökkévaló kincsekre való érdemességünket az, amilyen igazlelkűen használjuk a földi kincseinket?
Jézus megfeddi a farizeusokat, és a gazdag ember és Lázár példázatát tanítja
Irányítsd a tanulók figyelmét a táblán szereplő felsorolásra (vagy ha tárgyakat hoztál, akkor a földi kincseket jelképező tárgyakra), és kérd meg őket, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan gátolhat bennünket az örökkévaló kincsek megszerzésében az, ha földi kincsek után sóvárgunk. Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 16:13–26 tanulmányozása során keressenek választ erre a kérdésre.
A Lukács 16:13–14 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító azt tanította, hogy „nem szolgálhat[unk] Istennek [is] és a mammonnak [is]” (13. vers). A farizeusok a Szabadító tanításait hallván „csúfolák” (14. vers), vagyis kigúnyolták Őt. Kérd meg a tanulókat, hogy keressék meg azt a szót a Lukács 16:14-ben, amely a farizeusokat jellemzi, és magyarázatot ad arra, miért gúnyolták ki a Szabadítót a tanításai miatt.
Az alapján, amit eddig a farizeusokról megtudtatok, mi után sóvárogtak ők? (Földi vagyon és hatalom után [lásd Máté 23:2–6, 14].)
Szerintetek miért indította a farizeusok kapzsisága őket arra, hogy kigúnyolják a Szabadítót?
Mondd el, hogy a Lukács 16:16–23 Joseph Smith fordítása (a Kalauz a szentírásokhoz 236–237. oldalán) további meglátásokat nyújt a farizeusok és a Szabadító közötti párbeszédhez. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő összegzést erről a fordításról:
A farizeusok azt állították, hogy Mózes törvénye és a többi prófétai szentírás (az Ószövetség) szolgál törvényként számukra, és ezért nem fogadták el Jézust bírájukként. Jézus kifejtette, hogy Mózes törvénye és a próféták Őróla tettek bizonyságot. Kérdőre vonta a farizeusokat, amiért megtagadják az írásokat, és megfeddte őket, amiért „elferdít[ik] a helyes utat” (Joseph Smith fordítás – Lukács 16:21). Hogy segítsen a farizeusoknak – akiknek szíve a földi kincseken és hatalmon nyugodott –, hogy megértsék viselkedésüket és annak következményeit, a Szabadító a gazdag emberhez hasonlította őket a Lukács 16:19–31-ben feljegyzett példázatban.
Kérj fel három önkéntest, hogy vegyenek részt egy olvasószínházban. Az egyik önként jelentkezőnek jelöld ki a Szabadító szavait (Lukács 16:19–23), a másodiknak a gazdag ember mondatait (Lukács 16:24, 27, 28, 30), míg a harmadiknak az Ábrahám szájából elhangzókat (Lukács 16:25, 26, 29, 31). Kérd meg ezeket a tanulókat, hogy olvassák fel a megfelelő részeket a Lukács 16:19–26-ból, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mi történt a Lázár nevű szegény emberrel, illetve a gazdaggal.
Miben különbözött a gazdag ember és Lázár halandó élete?
Miben különbözött a halandóság utáni életük? (Elmondhatod, hogy „Ábrahám kebele” [22. vers] a lélekvilág paradicsom részét jelképezi, a „pokol” [23. vers] pedig a lélekbörtönre utal.)
Milyen módon vallott kudarcot a gazdag ember abban, hogy a földi kincseit igazlelkűen használja?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a gazdag ember ebben a példázatban a kapzsi farizeusokat jelképezi.
Mit tudunk meg ebből a példázatból arról, hogy mi történik velünk, ha kapzsik vagyunk és nem igazlelkűen használjuk a földi kincseinket? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő tantételt a táblára: Ha kapzsik vagyunk és nem igazlelkűen használjuk a földi kincseinket, akkor idővel szenvedést fogunk megtapasztalni és megbánást érzünk majd [lásd még T&Sz 104:18].)
Hogy felkészítsd a tanulókat egy további igazság felismerésére ebből a példázatból, kérd meg őket, hogy gondoljanak valakire, aki fontos számukra, és aki úgy döntött, hogy nem engedelmeskedik a Szabadító tanításainak.
Szerintetek mi győzhetné meg ezt a személyt, hogy bűnbánatot tartson, és változtasson az életvitelén?
Kérd meg a kijelölt tanulókat, hogy olvassák fel a rájuk osztott szerepeket a Lukács 16:27–31-ből, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kért a gazdag ember.
Mit szeretett volna a gazdag ember az öt testvérének? Miért?
Mit gondolt a gazdag ember, mi történik majd, ha Lázár megjelenik az ő testvéreinek?
Mondd el, hogy a gazdag ember úgy gondolta, hogy a testvérei majd bűnbánatot tartanak és megtérnek, ha Lázár megjelenik nekik. A megtérés „hitelveink, szívünk és életünk megváltoztatása, hogy elfogadjuk Isten akaratát és megfeleljünk annak” (Kalauz a szentírásokhoz: megtérés, megtért; scriptures.lds.org).
A példázat szerint Ábrahám miért nem küldte el Lázárt a gazdag ember testvéreihez?
Mutass rá, hogy Mózes és a próféták (lásd Lukács 16:29, 31) említésével a Szabadító ismét a szentírásokra utalt, amelyekről a farizeusok azt állították, hogy hisznek bennük és azok szerint élnek, a valóságban mégis elvetették azokat. Mondd el, hogy egy valódi Lázár nevű ember később „a halottak közül feltámad[t]” (31. vers), amikor a Szabadító visszahozta őt az életbe (lásd János 11). Feltámadása által pedig Jézus maga lett később az a Valaki, aki a halottak közül feltámadt. A farizeusok és mások is azonban mindkét esetben tagadták a Szabadító isteni voltának bizonyítékait, és semmi sem tudta rávenni őket, hogy bűnbánatot tartsanak.
Milyen igazságot tanulhatunk a megtéréssel kapcsolatosan abból, amit Ábrahám a gazdag embernek tanított ebben a példázatban? (A tanulók találhatnak ugyan különböző igazságokat, de győződj meg arról, hogy megfogalmazzák a következőt: A megtérés a próféták szavaiba vetett hitből és azok megfogadásából származik, nem pedig abból, hogy csodáknak vagyunk tanúi vagy angyalokat látunk.)
Szerintetek a megtérés miért a próféták szavaiba vetett hitből és azok megfogadásából származik, nem pedig abból, hogy csodáknak vagyunk tanúi vagy angyalokat látunk?
Hogyan segíthetünk másoknak, hogy higgyenek a próféták szavaiban és megfogadják azokat?
A próféták milyen konkrét tanításai voltak hatással a ti megtérésetekre?
Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba írják le, hogyan erősíthetik meg a megtérésüket azzal, hogy jobban hisznek a próféták egy-egy konkrét tanításában vagy tanácsában, és megfogadják azt. Buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák a leírtakat.
Megjegyzések és háttér-információk
Lukács 16:9. „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból”
Barátokat szerezni „a hamis mammonból” arra utal, hogy a földi pénz, vagyon, befolyás vagy kapcsolatok felhasználásával érünk el igazlelkű célokat. A Szabadító halandó szolgálata során a tanítványainak, és később az utolsó napi szenteknek is megadta ezt a tanácsot (lásd T&Sz 82:22). Joseph Fielding Smith elnök kifejtette, hogyan alkalmazhatják az utolsó napi szentek ezt a tanácsot:
„Az, hogy a fivérek kössenek barátságot »a hamislelkűség mammonjával« nem arra utalt, hogy vegyenek részt velük a bűneikben, hogy öleljék őket keblükre, hogy lépjenek vegyes házasságra velük, vagy egyéb más módon az ő szintjükre süllyedjenek. Úgy kellett élniük, hogy biztosítva legyen a béke az ellenségeikkel. Kedvesen kellett bánni velük, barátságosnak kellett velük lenni – amilyen mértékben azt a helyénvaló és erényes tantételek engedik –, de sohasem káromkodhattak, ihattak vagy tivornyázhattak velük. Ha ugyanis sikerül lecsillapítaniuk az előítéleteket, és késznek mutatkozni a kereskedésre velük, valamint kedves lelkülettel állni hozzájuk, akkor mindez segíthet elfordítani őket a keserűségüktől. Az ítéletet az Úrra kellett hagyniuk” (Church History and Modern Revelation, 2 vols. [1953], 1:323).
Jézus Krisztus tanítványaiként tisztelettel és barátságosan kell bánnunk másokkal. Ha így teszünk, azzal kibővíthetjük ismeretségi körünket, és tanulhatunk másoktól. Az őszinte kapcsolatok révén a velünk kapcsolatba kerülőknek segíthetünk jó véleményt formálni magunkkal és az Úr egyházával kapcsolatosan. Szükség esetén akár a mi vagy az egyház védelmére is siethetnek.
További tanulságokért, melyeket a hamis sáfár példázatából ismerhetünk meg, lásd Tsung-Ting Yang testvér, korábbi területi hetvenes írását: “Parables of Jesus: The Unjust Steward,” Ensign, July 2003, 28–31.
Lukács 16:19–26. Mások szükségleteinek elhanyagolásából származó következmények
A gazdag ember fényűző életet élt, míg Lázár a nyomorban szenvedett. Bár a példázat nem említi a gazdag ember egyetlen konkrét bűnét sem, Lázár jellemzése, beleértve a tényt, hogy „az ő kapuja elé volt vetve” (Lukács 16:20) azt jelzi, hogy a gazdag ember mit sem törődött Lázár könyörületért való esdeklésével. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából emlékeztetett bennünket arra, hogy mindannyian koldusok vagyunk, akik Isten irgalmáért könyörögnek, és azon felelősségünkről tanított, hogy segítsünk másoknak, akiknek fizikai szükségleteik vannak. A következő ígéretet tette azzal kapcsolatosan, hogy miként tudhatjuk meg, mi a helyes módja e segítségnek:
„[Isten] segít és vezet majd benneteket a tanítványság könyörületes tetteiben, ha lelkiismeretesen törekedtek arra és imádkoztok azért és keresitek a módját annak, hogy betartsatok egy olyan parancsolatot, amelyet Ő újra és újra megadott nekünk” (vö. „Nem vagyunk-e mindannyian koldusok?”Liahóna, 2014. nov. 41.).
Lukács 16:19–31. A halandó élet méltánytalanságainak helyrehozása
A gazdag ember és Lázár példázatában a gazdag embernek a következőket mondták: „te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel” (Lukács 16:25). A gazdag ember és Lázár halandó életbeli és lélekvilágbeli élményei közötti különbség jól szemlélteti az engesztelés hatalmát arra, hogy az ebben az életben megtapasztalt méltánytalanságokat és jogtalanságokat megfordítsa és helyreigazítsa. Jézus Krisztus engesztelése révén az igazságosság az igazlelkű javára működik, és az ő barátja lesz.
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Így tesz helyre minden dolgot a Szabadító. A halandóságban semmilyen igazságtalanság sem állandó, még a halál sem, hiszen Ő visszaállítja az életet. Nincs olyan sérülés, fogyatékosság, árulás vagy durva bánásmód, amely ne kerülne kárpótlásra végül az Ő végtelen igazságossága és irgalma miatt” (Jézus Krisztus feltámadása.Liahóna, 2014. máj. 112.).
Lukács 16:19–31. A lélekvilág a gazdag ember és Lázár példázatában
„A gazdag ember és Lázár példázata két különböző helyzetre utal a halandóság utáni lélekvilágban: »Ábrahám kebele« és a »pokol« (lásd Lukács 16:22–23). Az előbbit úgy ábrázolja, mint a megnyugvás helyét a hithűek társaságában (akiket Ábrahám atya testesít meg), utóbbit pedig gyötrelmes helyként. […] A hithűek ezen lakhelye és a »pokol« között »nagy közbevetés« volt (Lukács 16:26), amely meggátolta a két világ közötti kapcsolatot. […]
Krisztus halálát megelőzően a paradicsomban lévő lelkek nem látogathatták a lelki börtönben lévőket. A lélekvilágban végzett szolgálata áthidalta a paradicsom és a lélekbörtön közötti szakadékot, lehetővé téve ezzel a börtönben élő lelkek számára, hogy a paradicsomból küldött felhatalmazott szolgálattevőktől megkapják az evangélium üzenetét (lásd T&Sz 138:18–37; János 5:25–29; 1 Péter 3:18–21; 4:6)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 173.). Az e két állapot között Krisztus által áthidalt szakadék képi megjelenítését lásd a szövegmagyarázatnál, amely a Lukács 16:19–31-hez tartozik az Újszövetség tanulói kézikönyv kiadványban.
Ahogyan a Lukács 16:16–23 Joseph Smith fordításában is feljegyzésre került, Jézus megfeddte a farizeusokat, amiért „elferdíti[k] a helyes utat” (Joseph Smith fordítás: Lukács 16:21 [a hármas szentíráskötet függelékében]). Ennek egyik módja a farizeusok részéről az volt, hogy úgy tettek, mintha követnék Mózes törvényét és a többi szentírást, miközben valójában gonosz célokra használták azokat. Jézus említett is egy példát, amikor a farizeusokat házasságtörőknek nevezte, amire ők ismét dühös gúnnyal válaszoltak. Ezt követően Jézus kifejtette a farizeusok hamislelkű gyakorlatát, mely szerint jóváhagyták a válást a paráznaságon kívüli egyéb okokból is, mely érvelést a Mózes által adott törvény kiforgatásával próbáltak igazolni (lásd még Máté 19:3–9). A Szabadító azt is kijelentette, hogy ezek a férfiak a szívükben nem hittek igazán Istenben.
Jézus egész szolgálata során felfedte a farizeusok Mózes törvényével és az ősi próféták többi tanításával szembeni vétkeit és azok kiforgatott értelmezéseit, ezzel pedig veszélyt jelentett a farizeusok által gonoszsággal megszerzett társadalmi és politikai hatalomra. Emiatt sok farizeus igyekezett megöletni Jézust.