Felkészülési anyag az otthon tanulók oktatója számára
A napi otthontanulói leckék összefoglalása
A következő összefoglalást azon eseményekről, tanokról és tantételekről, melyeket a tanulók a Lukács 5:1–10:37 (10. rész) tanulmányozása során megismertek, ne tanítsd az órád részeként! Az általad tanított lecke e tanok és tantételek közül csupán néhányra összpontosít. Kövesd a Szent Lélek késztetéseit, amikor átgondolod, hogy mire van szükségük a tanulóidnak.
Abból a beszámolóból, melynek során a Szabadító elhívja Pétert, Jakabot és Jánost, hogy emberek halászai legyenek, a tanulók megtudták, hogy ha azt tesszük, amit az Úr kér – még ha nem is értjük, miért –, akkor Ő hatalmasabb áldásokat adhat nekünk annál is, mint amire számítottunk. A leprás és a béna meggyógyításából a tanulók megtudták, hogy amikor hitet gyakorlunk és a Szabadítóhoz térünk, akkor Ő meg tud gyógyítani minket, valamint hogy segíthetünk másoknak is a Szabadítóhoz jönni, hogy ők is meggyógyulhassanak. A tanulók azt is megtudták, hogy ahhoz, hogy elfogadjuk a Szabadítót és az Ő evangéliumát, alázatosnak kell lennünk, és hajlandónak a változásra.
A tanulók felismerték, hogy ha viszonzást nem várva teszünk jót másokkal, nagy lesz a jutalmunk, és a Magasságos Isten gyermekei leszünk majd, valamint hogy amikor bőkezűen adunk másoknak, Mennyei Atyánk bőkezűen megáld bennünket. A következő igazságokat is megismerték: Ha hitet gyakorolunk Jézus Krisztusban, akkor segíthetünk áldásokat hozni mások életébe. Azáltal követhetjük Jézus Krisztus példáját, hogy könyörülettel viseltetünk mások iránt, és szolgálunk a ki nem mondott szükségletek enyhítéséért.
Ebben a leckében a tanulók megtudták, hogy Keresztelő János volt az a próféta, akit előre elrendeltek, hogy előkészítse az utat Isten Fia számára, és megkeresztelje Őt. Az asszony történetéből, aki könnyeivel mosta meg a Szabadító lábát, a tanulók a következőket tudták meg: Amikor gyakoroljuk a hitünket azzal, hogy kimutatjuk az Úr iránti szeretetünket és odaadásunkat, akkor megtapasztalhatjuk az Ő bocsánatát. Amikor elnyerjük az Úr bocsánatát, akkor eltölt bennünket a vágy, hogy még inkább szeressük és szolgáljuk Őt.
E lecke során a tanulók arra kaptak buzdítást, hogy kövessék a Szabadító példáját azzal, hogy úgy döntenek, hogy türelemmel és hosszútűréssel reagálnak a sértő vagy becsmérlő helyzetekre. Megtudták továbbá, hogy ahhoz, hogy Jézus Krisztus igaz tanítványai legyünk, nem szabad hagynunk, hogy bármi is fontosabb legyen számunkra az Ő követésénél, valamint hogy az örök élet elnyeréséhez szeretnünk kell Istent, és szeretnünk kell a felebarátainkat, mint magunkat.
Bevezetés
Egy bizonyos törvénytudó a következő kérdést tette fel a Szabadítónak: „mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?” (Lukács 10:25). A következő tanítási ötletek segíthetnek a tanulóknak megtudni, mit jelent szeretni Istent, és úgy szeretni a felebarátainkat, mint magunkat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Dieter F. Uchtdorf elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
Dieter F. Uchtdorf elnök
„A körülöttünk lévő emberek nem tökéletesek. Az emberek néha tesznek bosszantó, elkeserítő vagy dühítő dolgokat. E halandó létben ez mindig is így lesz” (vö. Az irgalmasok irgalmasságot nyernek.Liahóna, 2012. máj. 77.).
Kérd meg az osztályt, hogy gondolkodjanak el azon, ismernek-e valakit, aki olyasmit tesz, ami bosszantja, elkeseríti vagy dühíti őket.
Miért lehet nehéz szeretni valakit, aki efféle dolgokat tesz?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Lukács 10:25–37 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek iránymutatást nyújthatnak nekik, amikor olyan emberekkel kerülnek kapcsolatba, akiket nehezükre esik szeretni.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Lukács 10 kapcsán folytatott személyes tanulmányozásuk során hallottak már egy törvénytudóról, aki megkérdezte a Szabadítót, hogyan örökölhetne örök életet.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:26–28-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg a Szabadító válaszát. Ezután kérd meg a tanulókat, hogy számoljanak be arról, amit találtak.
Milyen tantételt tanulhatunk ezekből a versekből arról, hogy mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Az örök élet elnyeréséhez szeretnünk kell Istent, és szeretnünk kell a felebarátainkat, mint magunkat. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Mit jelent az, hogy Istent teljes szívetekkel, lelketekkel, erőtökkel és elmétekkel szeretitek?
Mutass rá a táblán szereplő „szeretnünk kell a felebarátainkat, mint magunkat” kijelentésre. Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit jelenthet úgy szeretni a felebarátainkat, mint önmagunkat, kérd meg őket, hogy soroljanak fel a táblán olyan dolgokat, amelyeket egy átlagos napjukon tesznek. (Ezek között lehet a felkészülés a napra, evés, alvás, házi feladat stb.)
Miután a tanulók elkészítették a listát a táblán, kérd meg őket, hogy gondolják át, hány tevékenységük irányul saját magukra. (Megkérheted őket, hogy a táblán szereplő felsorolás minden eleme esetében határozzák meg, hogy az magukra, másokra vagy Istenre irányul.)
Mit tanulhatunk ebből a gyakorlatból?
Mit tehetünk azért, hogy gyakrabban figyeljünk mások jóllétére, és igyekezzünk úgy szeretni őket, ahogyan saját magunkat szeretjük?
Hogyan tudjuk ezt megtenni még olyan tevékenységek során is, amelyeket saját magunkért végzünk? (A példák között lehetnek: olyanokkal ebédelünk, akik magányosnak tűnnek, vagy megdicsérünk másokat az iskolai elfoglaltságaink során.)
Szerintetek miként segít nekünk az örök élet felé fejlődnünk az, ha úgy szeretjük Istent és a felebarátainkat, mint saját magunkat?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:29-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg a másik kérdést, amelyet a törvénytudó feltett Jézusnak.
Mi volt a törvénytudó második kérdése?
Készíts fel néhány tanulót arra, hogy eljátsszák az irgalmas szamaritánus példázatát a Lukács 10:30–35-ből. Kérj meg egy tanulót, hogy legyen a narrátor, másokat pedig, hogy játsszák a sérült zsidót, a két rablót, a papot, a lévitát és a szamaritánust. (Ha kevés tanuló jár az osztályba, akkor egy ember több szerepet is játszhat.) Adhatsz néhány kelléket is nekik, például névtáblákat; extra ruhadarabokat, amelyeket elvehetnek a zsidótól; két fiolát az olaj és a bor jelképeiként; egy forgószék lehet a barom; valamint két érme jelképezheti a két pénzt. (Megjegyzés: Már az óra előtt kiválaszthatod a szereplőket, és utasításokat adhatsz nekik, hogy biztosan hatékony, helyénvaló és biztonságos legyen a szerepjáték.)
Kérd meg a narrátort, hogy olvassa fel a Lukács 10:30–35-öt, a szereplőket pedig, hogy játsszák el az eseményeket. Az osztály többi tagja kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított a Szabadító, ki a mi felebarátunk. A szerepjáték után kérd meg a tanulókat, hogy fáradjanak vissza a helyükre.
A szamaritánus mely cselekedete volt rátok a legnagyobb hatással?
Hogy segíts az osztálynak jobban megérteni, mi várható el egy paptól, egy lévitától és egy szamaritánustól, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő magyarázatot:
Mózes írott törvénye szerint a papok és a léviták megbízása az volt, hogy Istent és az embereket szolgálják mind a templomban, mind pedig tanítóként és Isten törvényeinek példáiként. E papságviselők teljesen tudatában voltak a parancsolatnak, miszerint „szeressed felebarátodat, mint magadat” (3 Mózes 19:18). Sőt, a léviták kifejezett megbízást kaptak arra, hogy pénzzel és egyéb módon is segítsék az utazókat (lásd 3 Mózes 25:35–36). Ezzel szemben a „szamaritánusok részben izraeliták voltak, részben nemzsidók. Vallásuk zsidó és pogány hitelvek és szokások keveréke volt. [G]yűlölet alakult ki a zsidókban a szamaritánusok iránt, mert a szamaritánusok elhagyták az izraelita vallást” (Kalauz a szentírásokhoz: szamaritánusok;scriptures.lds.org). A zsidók és a szamaritánusok egyaránt igyekeztek kerülni egymást.
Miért lehet meglepő a pap, a lévita és a szamaritánus viselkedése a példázatban?
Milyen okokat találhatott volna a szamaritánus arra, hogy ne segítsen a megsérült zsidón?
A Lukács 10:33 szerint mi indította cselekvésre a szamaritánust, amikor meglátta a sérültet?
Mutass rá arra, hogy a könyörület azt jelenti, hogy felismerjük valakinek a szükségleteit vagy nehézségeit, és vágyat érzünk arra, hogy segítségképpen megtegyük, amit csak tudunk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Lukács 10:36–37-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tanított ezután a Szabadító a törvénytudónak.
Hogyan válaszolja meg ez a példázat a 29. versben található kérdést, miszerint: „Ki az én felebarátom?”
Segíts a tanulóknak megérteni, hogy a Szabadító azért használhatta éppen a szamaritánust ebben a példázatban, mert ez azt sugallja, hogy a felebarátunk nem csupán olyasvalaki, akit ismerünk és a közelünkben él, hanem bárki lehet Mennyei Atyánk gyermekei közül – beleértve azokat is, akiket a legnehezebb lehet szeretnünk.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel Howard W. Hunter elnök következő kijelentését:
Kép
Howard W. Hunter elnök
„Emlékeznünk kell arra, hogy bár a barátainkat mi szerezzük, a felebarátainkat mindenütt Isten alkotta. A szeretetnek nem lehet határa… Krisztus ezt mondta: »Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é?« (Máté 5:46)” (“The Lord’s Touchstone,” Ensign, Nov. 1986, 35; lásd még Az egyház elnökeinek tanításai: Howard W. Hunter. 270.).
A Lukács 10:37 szerint mit tanított a Szabadító a törvénytudónak, mit tegyen?
Kérd meg a tanulókat, hogy ismét gondoljanak azokra a személyekre, akikre korábban, akiket nehezükre esik szeretni.
Mit tehetünk, hogy szeressük és könyörületet érezzünk azok iránt, akiket nehezünkre esik szeretni?
Gondoljatok egy olyan alkalomra, amikor ti vagy az egyik ismerősötök követte a Szabadító tanácsát, hogy „szeresd… a te felebarátodat, mint magadat” (Lukács 10:27). Mi lett az eredmény?
Tegyél bizonyságot a mai leckében tanított igazságokról. Írd fel a következő hiányos mondatot a táblára, és kérd meg a tanulókat, hogy fejezzék be azt a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban: Azáltal követem majd az irgalmas szamaritánus példáját, hogy…
Mondd el a tanulóknak, hogy a következő részben arról tanulnak majd, hogyan feddte meg Jézus ismétlődően a farizeusokat azért, mert igyekeztek kifelé igazlelkűnek látszani, miközben belül önzőek voltak. Kérd meg őket, gondolják végig, hogyan lehetnének kevésbé hasonlóak a farizeusokhoz, és hasonlóbbak Krisztus alázatos követőihez. Számos egyéb példázatot is tanulmányoznak majd, amelyeket Jézus mondott, köztük a tékozló fiú példázatát is. Kérd meg őket, figyeljék meg, mi történt a gazdag emberrel, aki a vagyongyűjtésnek szentelte az életét, és elhanyagolta a szegényeket.