Miután a zsidó elöljárók elfogják és kikérdezik Jézust, átadják Pilátusnak, hogy hallgassa ki és ítélje el. Pilátus beleegyezik Jézus keresztre feszítésébe, bár ő maga arra a meggyőződésre jut, hogy Jézus ártatlan. A kereszten a Szabadító János apostol gondjaira bízza az édesanyját. Jézus keresztre feszítése után testét egy sírboltba helyezik.
Jézust elfogják és kikérdezik a zsidó elöljárók, majd Pilátus elé viszik
Írd fel a táblára a következő kérdést:
Mikor a legnehezebb mások jóllétével törődni?
Kérj meg néhány tanulót, hogy fejtse ki, hogyan válaszolná meg a táblán lévő kérdést.
Mondd el, hogy mind Jézus Krisztus, mind Pilátus, a római helytartó, más-más dolgokat helyezett előtérbe, vagyis tartott fontosnak a János 18–19-ben leírt események során. Írd fel a tábla két felére, hogy Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus és Mit tartott szem előtt Pilátus. Kérd meg a tanulókat, hogy a János 18–19 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely segíthet nekik megtudni, mit helyezzenek előtérbe az életükben.
A János 18:1–3 összegzéseként mondd el, hogy miután Jézus szenvedett a Gecsemáné kertjében, Iskariotes Júdás megérkezett a főpapok és a farizeusok által küldött katonákkal Jézus elfogására.
Hogyan reagálnátok, ha tudnátok, hogy felfegyverkezett katonák közelednek, hogy elfogjanak, és végül kivégezzenek titeket?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 18:4–11-et és a Lukács 22:50–51-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan reagált Jézus, amikor megérkezett ez a csoport.
Mit mondott Jézus azoknak, akik azért jöttek, hogy elfogják? (Elmagyarázhatod, hogy az ezeket névmás a János 18:8-ban, és az azok névmás a János 18:9-ben a Jézussal lévő apostolokra utal.)
E versek szerint kikért és miért aggódott Jézus Krisztus? (Miközben válaszolnak, írd fel a táblára a következő kifejezéseket a „Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus” címszó alá: apostolainak megvédése; a szolgáló fülének meggyógyítása; Mennyei Atyánk akaratának elvégzése.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 18:12–32 alábbi összefoglalását:
Jézus megengedte a katonáknak, hogy elfogják. Annáshoz, az egyik zsidó elöljáróhoz vitték, majd Kajafáshoz, a főpaphoz, aki halálra akarta ítélni Jézust. Péter és egy másik tanítvány Jézus nyomába szegődtek. Amikor három különböző ember azt kérdezte Pétertől, hogy Jézus tanítványai közé tartozik-e, Péter minden alkalommal megtagadta, hogy ismeri Őt. Miután Kajafás kikérdezte Jézust, a zsidó elöljárók Pilátushoz vitték, Júdea római tartományi helytartójához, hogy hallgassa ki és ítélkezzen felette. Csak a rómaiaknak volt felhatalmazásuk halálos ítélet végrehajtására Jeruzsálemben.
Mondd el, hogy erre a kihallgatásra talán a templom közelében található Antonia-erődben került sor. (Megkérheted a tanulókat, hogy nézzék meg a 12. bibliai térképet: Jeruzsálem Jézus idejében, és keressék meg rajta az Antonia-erődöt [Kalauz a szentírásokhoz: Egyháztörténeti kronológia, térképek és fényképek. Az erődöt 3-as számmal jelöli ez a térkép].)
Kérj meg két tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Szabadítónak és Pilátusnak a János 18:33–37-ben feljegyzett szavait. (Még az óra előtt felkérheted ezt a két tanulót, hogy keressék ki, melyik sorokat olvassák ők.) Lehetsz te a narrátor, vagy egy harmadik tanulót is megkérhetsz erre. Kérd meg az osztályt, hogy miközben a tanulók a hozzájuk tartozó részeket felolvassák, kövessék a szöveget, és figyeljék meg, mit akart megtudni Pilátus Jézusról.
A János 18:33 szerint mit akart megtudni Pilátus Jézusról?
Mondd el, hogy a zsidó elöljárók azzal vádolták Jézust, hogy a zsidók királyának tartja magát, és ha Jézus királynak tartja magát, akkor a római kormánnyal szembeni zendüléssel, árulással vádolható (lásd János 19:12), mely bűntett halállal volt büntethető.
Mit magyarázott el Jézus Pilátusnak? (Azt, hogy az Ő királysága „nem e világból való” [János 18:36], és hogy Ő azért jött a földre, hogy „bizonyságot tegye[n] az igazságról” [János 18:37].)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 18:38–40-et, és nézzék meg, milyen következtetésre jutott Pilátus Jézusra vonatkozóan.
Milyen következtetésre jutott Pilátus Jézusra vonatkozóan? (Azt mondta: „Én nem találok benne semmi bűnt” [38. vers].)
A 39. vers szerint mit tett Pilátus azért, hogy megkísérelje elérni Jézus szabadon engedését?
A János 19:1–5 összegzéseként mondd el, hogy a római katonák megostorozták és kigúnyolták Jézust. Pilátus ezt követően a nép elé állította Jézust.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 19:4, 6-ot, és nézzék meg, mit ismételt el Pilátus a zsidóknak (hogy ő nem talált Jézusban semmi bűnt).
Pilátus kitartott amellett, hogy nem talál Jézusban semmi bűnt, tehát valószínűleg mit gondolt, mit kellene tenni, mi lenne a helyes?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 19:7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondtak Jézusról Pilátusnak a zsidó elöljárók.
Kérd meg a Pilátus, Jézus, valamint a narrátor szavait felolvasó tanulókat, hogy lépjenek vissza a szerepükbe és olvassák fel a János 19:8–11-et. Az osztály kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan reagált Pilátus, amikor meghallotta, hogy Jézus Isten Fiának mondta magát.
Hogyan reagált Pilátus, amikor a zsidó elöljárók elmondták neki, hogy Jézus Isten Fiának mondta magát?
Pilátus helyében milyen érzés lett volna azt hallanotok, amit Jézus a helytartói hatalmatokról mondott? Miért?
Mondd el, hogy Jézusnak a 11. versben feljegyzett kijelentése, mely szerint a zsidó elöljáróknak „nagyobb bűne van”, jelezte, hogy ha Pilátus enged a sokaság kérésének és elrendeli Jézus keresztre feszítését, Pilátus bűnös lesz ugyan, de nem ugyanolyan mértékben, mint azok, akik tevékenyen szorgalmazták Jézus halálát.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 27:19-et, és nézzék meg, milyen tanácsot adott Pilátusnak a felesége, mit tegyen. Mondják el, mit találtak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 19:12–15-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit akart tenni Pilátus Jézussal, és hogyan reagáltak erre a zsidók.
Mit mondtak a zsidó elöljárók Pilátusnak, amikor megtudták, hogy el akarja engedni Jézust?
Emlékeztesd a tanulókat, hogy a római császár nevezte ki Pilátust Júdea helytartójának. Pilátus már számos korábbi alkalommal parancsba adta, hogy római katonák zsidókat mészároljanak le, és néhány szent vallási hagyományukat is megszentségtelenítette. Pilátus tetteit jelentették a császárnak, és a császár megdorgálta Pilátust (34. fejezet, 7. jegyzet itt: James E. Talmage, Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 648–49).
Mi történhetett volna, ha a zsidók jelentik, hogy Pilátus nem „a császár barátja” (12. vers)? (Ha a császárban felmerült volna annak gyanúja, hogy Pilátus nem hű hozzá, talán megfosztotta volna Pilátust helytartói kinevezésétől és hatalmától.)
Mutass rá, hogy Pilátusnak választania kellett saját érdekeinek megvédése és a Szabadító elengedése között, akiről tudta, hogy ártatlan.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 19:16-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan döntött Pilátus, mit tesz.
Hogyan döntött Pilátus, mit tesz?
Mit árul el ez a döntés Pilátusról, valószínűleg mi aggasztotta őt leginkább? (Miközben a tanulók válaszolnak, írd fel a táblára a következő kifejezéseket a „Mit tartott szem előtt Pilátus” címszó alá: saját maga; a kinevezése és a hatalma.)
Milyen tantételt tanulhatunk Pilátus döntéséből, mely szerint a saját érdekeit a Szabadító elengedése elé helyezte, akiről pedig tudta, hogy ártatlan? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő tantételt: Bűnbe visz minket, ha a saját érdekeinket előbbre helyezzük annak megtételénél, ami helyes.)
Milyen helyzetekben érhet minket az a kísértés, hogy a saját érdekeinket előbbre helyezzük annak megtételénél, ami helyes?
Mit tehetünk annak a kísértésnek a legyőzéséért, hogy a saját érdekeinket helyezzük annak megtétele elé, ami helyes?
Kérd meg a tanulókat, hogy Jézus Krisztus halandó életének utolsó időszakát tanulmányozva figyeljék meg, hogy Pilátus jellemével összehasonlítva mit tudnak meg Krisztus jelleméről.
Jézust keresztre feszítik, majd testét egy sírboltba helyezik
A János 19:17–24 összegzéseként mondd el, hogy Jézus a Golgotára vitte a keresztjét, ahol aztán megfeszítették.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 19:25–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, kik voltak jelen Jézus keresztre feszítésekor.
Kik álltak a kereszt közelében, amikor Jézust keresztre feszítették? (Miután a tanulók válaszoltak, mondd el, hogy „a tanítvány, a kit [Jézus] szeret vala” [26. vers] János apostolra utal, akit a szeretett Jánosként is ismerünk.)
A 26–27. versek szerint kiért aggódott Jézus a kereszten? Milyen utasítást adott Jánosnak, mit tegyen? (Gondoskodjon az édesanyjáról, mintha János saját anyja lenne. A „Mit tartott szem előtt Jézus Krisztus ” címszó alá írd fel a táblára, hogy édesanyja jólléte.)
Ha lehetséges, oszd ki a tanulóknak a következő idézet másolatát David A. Bednar eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel az idézetet.
Kép
Elder David A. Bednar
„Abban mutatkozik meg a jellem…, ha saját szenvedéseink idején is észre tudjuk venni mások szenvedését; ha éhesen is képesek vagyunk meglátni mások éhségét; és ha saját lelki gyötrelmeink közepette is van erőnk kinyújtani a kezünket és együttérzéssel lenni mások lelki gyötrelmei iránt. Abban nyilvánul meg tehát a jellem, hogy akkor is magunkon kívülre tekintünk és kinyújtjuk a kezünket, amikor a természetes, ösztönös reakció az lenne, hogy önmagunkkal legyünk elfoglalva és befelé forduljunk. Ha az erkölcsi jellem legfőbb kritériuma valóban ez a képesség, akkor a világ Szabadítója tökéletesen példázza ezt az állhatatos és jószívű jellemet” (“The Character of Christ” [Brigham Young University–Idaho Religion Symposium, Jan. 25, 2003], 2–3).
Miként követhetjük a Szabadító példáját annak alapján, amit a János 18–19-ből megtudtunk a jelleméről? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Követhetjük a Szabadító példáját, ha mások segítését választjuk még akkor is, amikor mi magunk is segítségre szorulunk.)
Hogyan győzhetjük le azt a vágyat, hogy elsősorban magunkkal foglalkozzunk, és választhatjuk mások segítését még akkor is, amikor esetleg mi magunk is segítségre szorulunk?
Láttatok-e már valakit, aki a Szabadító példáját követve mások segítését választotta még akkor is, amikor ő maga is segítségre szorult? Mikor?
Megoszthatod a bizonyságodat Jézus Krisztusról és arról, hogy Ő tökéletes példát mutatott mások szükségleteinek a sajátjai elé helyezésében. Kérd meg a tanulókat, hogy írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, mit fognak tenni azért, hogy kövessék a Szabadító példáját.
A János 19:28–42 összegzéseként mondd el, hogy Jézus halála után az arimathiai József elkérte Pilátustól Jézus testét. József és Nikodémus ezt követően előkészítették a Szabadító testét, és egy sírboltba helyezték, melyet József ajánlott fel.
„Ezek a szavak [»én vagyok«] a görög egō eimi kifejezés fordításai, melyeket János sok más helyen is használt már Jézus Krisztus isteni származására utalva… Miután a Szabadító kiejtette ezeket a szavakat, a férfiak és a katonák »hátra vonulának és földre esének« (János 18:6), »mert nyilvánvalóan nem tudtak hatalmat gyakorolni Jézus felett, csak akkor, ha Ő megengedte azt« (Bruce R. McConkie, Doctrinal New Testament Commentary, 1:780). »Krisztus jelenlétének egyszerű méltósága, valamint gyengéd, de mégis lenyűgöző ereje hathatósabbnak bizonyult az erős karoknál és a durva fegyvereknél« (James E. Talmage, Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 615). Ebből a részletből kitűnik, hogy a Szabadító le tudta volna győzni az elfogóit, de önként átadta magát nekik, hogy elfogják és keresztre feszítsék” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 256.).
János 19:12, 16. Miért hozott Pilátus olyan döntést, melyről tudta, hogy rossz?
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következő hasznos meglátással szolgált arról, hogy miért hozott Pilátus olyan döntést, melyről tudta, hogy rossz:
„Miben rejlett Pilátus gyengeségének oka? Ő volt a császár képviselője, a birodalmi helytartó, akinek hatalmában állt keresztre feszíteni vagy megmenteni; hivatali minőségében egyeduralkodó volt. Nem kérdéses, hogy meg volt győződve Krisztus ártatlanságáról, és szerette volna megmenteni Őt a kereszttől. Miért ingott meg, habozott és tétovázott hát Pilátus, és engedett végül annak, ami a lelkiismerete és a szándéka ellenére volt? Azért, mert végső soron inkább volt rabszolga, mintsem szabad ember. A saját múltjának rabszolgája volt. Tudta, hogy ha panaszt emelnek ellene Rómánál, akkor a vesztegetési ügyei, a kegyetlenkedései, a túlkapásai és az általa elrendelt jogtalan vérengzések mind fel lesznek hozva ellene. Római elöljáró volt, azonban akik felett hivatalosan uralmat gyakorolt, azok örömüket lelték abban, ahogyan megalázkodik, amikor a feje fölötti ádáz csattanással megsuhintják a fenyegetés korbácsát, hogy jelentést tesznek róla birodalmi urának, Tiberiusnak” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 641).
Talmage elder azt is hozzátette, hogy „Pilátus tudta, mi lenne a helyes, azonban nem volt meg az erkölcsi bátorsága ahhoz, hogy meg is tegye azt” (34. fejezet, 7. jegyzet itt: Jesus the Christ, 648).
János 19:31–36. „A zsidók pedig… kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait”
A keresztre feszítés áldozatai időnként napokon át gyötrődtek, mielőtt meghaltak volna. Miután a keresztre feszített személyek meghaltak, a rómaiak általában a kereszten hagyták a testeket, elrettentésül más lehetséges bűnözők számára. Mózes törvénye azonban megtiltotta, hogy a bűnözők testét éjszakára ott hagyják a fán (lásd 5 Mózes 21:22–23). Emellett a Jézus keresztre feszítése utáni nap a sabbat volt. A zsidó vezetők tehát, akik még a sabbat kezdete előtt, napnyugtáig el akarták távolítani a testeket a keresztfákról, siettetni szerették volna a három keresztre feszített férfi halálát, ezért kérték, hogy törjék el a lábszárukat. Az áldozatok így már nem tudják testük súlyának megtartására használni a lábukat, görcs áll a mellkasukba, és megnehezül a légzésük. A két másik keresztre feszített férfi lábszárának eltörése után a római katonák látták, hogy Jézus már meghalt, így az Ő lábszárát nem kellett eltörniük.
Ez a fontos pillanat a kereszten egy ószövetségi próféciát töltött be: „Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból” (Zsoltárok 34:21). Emellett az Úr azt az utasítást adta Izráelnek, hogy a húsvéti báránynak – mely előrevetítette Jézus áldozatát Isten Bárányaként – ne törjék el a csontját (lásd 2 Mózes 12:46).