A húsvéti vacsorát követően Jézus arról tanítja az apostolait, hogy mi módon térhetnek vissza Mennyei Atyánkhoz, és hogyan mutathatják ki a Szabadító iránti szeretetüket. Jézus ezt követően megígéri apostolainak, hogy egy másik Vigasztalót küld majd nekik.
A Szabadító arról tanítja az apostolait, hogy mi módon térhetnek vissza Mennyei Atyánkhoz
Ha lehet, tegyél ki egy térképet a városotokról, és kérd meg a tanulókat, hogy mutassák meg, hol vagytok most. Mutass rá a térképen egy másik, a tanulók által ismert helyre. Kérd meg őket, hogy egy papírlapra írják le, hogyan juthatnak el jelenlegi helyükről a megadott helyre. Kérj meg egy vagy két tanulót, hogy számoljanak be róla, mit írtak.
Írd fel a táblára, hogy celesztiális királyság. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen útbaigazítást adnának valakinek, aki tudni szeretné, hogyan juthat el a celesztiális királyságba.
Kérd meg a tanulókat, hogy a János 14 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely segíthet nekik megtudni, hogyan térhetnek vissza Mennyei Atyánkhoz és léphetnek be a celesztiális királyságba.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a János 14 hátterét, emlékeztesd őket, hogy a Szabadító az apostolaival ünnepelte a húsvétot egy jeruzsálemi felsőházban. A húsvéti vacsora után Jézus megmondta tanítványainak, hogy hamarosan elhagyja őket (lásd János 13:33).
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 14:1–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tanított Jézus az apostolainak, hogy segítsen nekik megvigasztalódni.
Mit tanított Jézus az apostolainak, hogy segítsen nekik megvigasztalódni?
Szerintetek mit jelent a 2. versben az a kifejezés, hogy „az én Atyámnak házában sok lakóhely van”?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Joseph Smith prófétától:
Kép
Prophet Joseph Smith
„A kijelentést, mely szerint »az én Atyámnak házában sok lakóhely van«, így kell érteni: »Az én Atyámnak királyságában sok királyság van«, hogy Isten örökösei és az én örököstársaim lehessetek… Vannak lakóhelyek azoknak, akik egy celesztiális törvénynek engedelmeskednek, és vannak más lakóhelyek azok számára, akik nem tartják be azt a törvényt, minden embernek a saját rendje szerint” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 228.).
Javasolhatod a tanulóknak, hogy a királyságában és királyság szavakat írják be a szentírásukba a házában és a lakóhely szavak fölé a János 14:2-ben.
A János 14:1–4 mely tanításai szolgálhattak vigasszal az apostolok számára?
Az 5. vers alapján hogyan reagált Tamás a Szabadító tanítására, mely szerint apostolai ismerik a Mennyei Atyánk királyságába vezető utat?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 14:6-ot, az osztály pedig nézze meg, mit válaszolt Jézus Tamás kérdésére.
Hogyan válaszolt Jézus Tamás kérdésére?
Rajzolj a táblára egy ösvényt. Az ösvény egyik végére írd oda, hogy mi, a másik végére pedig, hogy Mennyei Atyánk királysága. Az ösvény alá írd oda, hogy az út, és mutass rá, hogy ez a megnevezés az egyik helyről másikra vezető ösvényre utal.
Milyen tekintetben lehet a Szabadító „az út”? (A tanulók válaszolhatják például azt, hogy a Szabadító megmutatja, hogyan éljünk úgy, hogy olyanokká váljunk, mint Isten, és hogyan legyünk érdemesek arra, hogy Mennyei Atyánk jelenlétében lakjunk.)
Írd fel a táblára „az út” felirat alá, hogy az igazság és az élet.
Milyen tekintetben lehet Jézus Krisztus „az igazság”? (Ő minden igazság forrása, és teljes mértékben minden igazsággal összhangban élt.)
Milyen tekintetben lehet Jézus „az élet”? (Ő teszi lehetővé számunkra a fizikai halál legyőzését, a halhatatlan testtel való feltámadást, valamint a lelki halál legyőzését, hogy örök életet nyerhessünk. Ő „a világosság, amely minden dologban ott van, amely minden dolognak életet ad” [T&Sz 88:13].)
A táblára felrajzolt ösvény alá, „az út” felirat elé írd oda, hogy Jézus Krisztus.
Annak alapján, amit most megbeszéltünk, hogyan foglalnátok össze, mit jelent a Szabadító kijelentése, mely szerint „senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” (János 14:6)? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Kizárólag Jézus Krisztus engesztelése által és az Ő útját követve léphetünk be Mennyei Atyánk királyságába.)
Mi történik, ha olyan utat próbálunk követni, amely nem a Szabadító útja?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Lawrence E. Corbridge eldertől, a Hetvenek tagjától, az osztály pedig figyelje meg, mi történik, ha olyan utat próbálunk követni, amely nem a Szabadító útja.
Kép
Elder Lawrence E. Corbridge
„Csak egy Út van, mely boldogsághoz és beteljesedéshez vezet. Ő ez az Út. Minden más út, bármely más út, akármilyen más út bolondság. […]
Ha követjük az Urat és felruháztatunk az Ő hatalmával, akkor békét, világosságot, erőt, tudást, bizalmat, szeretetet és örömet találunk. Ha valami más úton megyünk, bármely más úton, akármilyen más úton, akkor magunkra maradunk, és az Ő támogatása, hatalma és útmutatása nélkül kell járnunk a sötétségben és zűrzavarban, kétségek közt, bánattól gyötört szívvel a kétségbeesés homályában. Azt kérdem tőletek, melyik út könnyebb? […]
Csak egy Út van, mely boldogsághoz és beteljesedéshez vezet. Ez az Út Jézus Krisztus” (Az Út.Liahóna, 2008. nov. 34., 36.).
Corbridge elder szerint mi történik, ha nem követjük a Szabadító útját?
Mi történik, ha követjük a Szabadító útját?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen élményekben volt már részük, amelyek során áldásokat kaptak a Szabadító útjának követése miatt. Kérd meg néhányukat, hogy meséljenek az élményeikről.
A János 14:7–14 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt tanította apostolainak, hogy földre jövetelének egyik célja az, hogy szavai és tettei által felfedje Mennyei Atyánk valódi természetét. Azt is megígérte apostolainak, hogy hatalmukban áll majd nagyszerű cselekedeteket véghezvinni.
Jézus megtanítja apostolainak, hogy mi módon mutathatják ki az Őiránta érzett szeretetüket
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak valakire, akit szeretnek.
Hogyan mutatjátok ki az illető iránti szereteteteket?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 14:15-öt, az osztály pedig nézze meg, mit mondott Jézus az apostolainak, mit tegyenek, hogy kimutassák az Őiránta érzett szeretetüket.
Annak alapján, amit Jézus az apostolainak tanított, mit tehetünk, amivel kimutathatjuk a Jézus Krisztus iránti szeretetünket? (A tanulók fogalmazzák meg a következő igazságot: Azáltal mutatjuk ki a Jézus Krisztus iránti szeretetünket, hogy betartjuk a parancsolatait.)
Hozz az órára jó néhány olyan papírlapot, melyekre ráírtál egy-egy parancsolatot (például a Bölcsesség szavának betartása, a tizedfizetés, valamint a sabbat napjának megszentelése). Kérj meg több tanulót is, hogy jöjjön ki az osztály elé, húzzon egy papírlapot, olvassa fel a parancsolatot, és mondja el, hogy mi módon teszi lehetővé az adott parancsolat betartása a Jézus Krisztus iránti szeretetünk kimutatását. Ha végeztek, menjenek vissza a helyükre.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mennyire mutatják ki a Szabadító parancsolatainak betartása által az Őiránta érzett szeretetüket. Buzdítsd őket, hogy tűzzék ki célul a Szabadító iránti szeretetük kimutatását azzal, hogy még inkább betartanak egy vagy több olyan parancsolatot, amely esetleg nehezükre esik.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 14:16–17, 26-ot, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit ígért a Szabadító az apostolainak.
Mit ígért a Szabadító az apostolainak?
Mondd el, hogy a 16. versben található „más vígasztaló” kifejezés a Szentlélekre utal. Mivel halandó szolgálata során a Szabadító volt a vigasztalója az apostolainak, a Szentlelket más, vagyis másik vigasztalónak nevezte.
A János 14:16–17, 26 szerint mit tehet értünk a Szentlélek? (A tanulók saját szavaikat használva fogalmazzák meg a következő igazságot: A Szentlélek vigasztalhat minket, mindenre megtaníthat minket, és mindent eszünkbe juttathat.)
Kérd meg a tanulókat, hogy a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban válaszolják meg a következő kérdéseket:
Milyen alkalmakkor érezted már, hogy a Szentlélek megvigasztal téged? Milyen alkalmakkor érezted már, hogy tanít téged? Milyen alkalmakkor juttatott valamit az eszedbe?
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány önként jelentkezőt, hogy mondja el, mit írt.
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a János 14:18–23-at.
A 21. és a 23. vers szerint milyen áldásokat kapunk, ha betartjuk a parancsolatokat? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha betartjuk a parancsolatokat, akkor Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus velünk lesz.)
Szerintetek mit jelent az, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus velünk lesz? (Ez Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus személyes megjelenésére utal [lásd T&Sz 130:3].)
Mondd el, hogy Joseph Smith próféta azt tanította, hogy míg a Szentlélekre első Vigasztalóként utalunk, Jézus Krisztus a második Vigasztaló. Ahhoz, hogy második Vigasztalóként elnyerjük Őt, először ki kell fejlesztenünk az Őbelé vetett hitet, bűnbánatot kell tartanunk, meg kell keresztelkednünk, be kell fogadnunk a Szentlelket, és igyekeznünk kell igazlelkűnek lenni és Istent szolgálni. Ha megtesszük ezeket a dolgokat, akkor végül személyesen felkeres majd minket Jézus Krisztus, vagyis időről időre megjelenik nekünk, és megnyílnak előttünk a mennyek látomásai, és az Úr szemtől szembe fog tanítani minket (lásd History of the Church, 3:380–81). Ez az ígéret az Úr akarata és időzítése szerint fog beteljesedni (lásd T&Sz 88:68).
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 14:27-et, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító az apostolainak.
Hogyan kapcsolódik a Szabadító 27. versben található üzenete az órán általunk megfogalmazott tantételekhez?
Mi a különbség a Szabadító által kínált békesség és a világ által kínált békesség között?
A János 14:28–30 és a Joseph Smith fordítás, János 14:30 (a Kalauz a szentírásokhoz 239–240. oldalán) összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt mondta a tanítványainak: örvendezzenek, mert nemsokára elmegy tőlük, hogy visszatérjen Mennyei Atyjához. Azt is megmondta nekik, hogy Sátánnak nincs hatalma Felette, mert Ő legyőzte a világot. Jézus azt mondta az apostoloknak, hogy Sátán azért gyakorolhat hatást rájuk, mert még nem végezték el munkájukat a földön.
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 14:31-et, és nézzék meg, mit akart tudatni a világgal a Szabadító.
Mit akart tudatni a világgal a Szabadító?
Hogyan mutatta ki a Szabadító a Mennyei Atyja iránti szeretetét?
Befejezésként kérd fel a tanulókat bizonyságtételre arról, hogy e lecke tantételei miként segíthetnek nekik, miközben megpróbálnak visszatérni Isten jelenlétébe a celesztiális királyságban.
Hogy segíts a tanulóknak kívülről megtanulni a János 14:15-öt, kérd meg őket, hogy írják le ezt a verset egy papírlapra, majd ismételjék addig, amíg kívülről meg nem tanulták. Azután tegyék ki ezt a papírt egy olyan helyre, ahol emlékeztetni fogja őket arra, hogy parancsolatainak betartása által mutassák ki az Úr iránti szeretetüket.
Megjegyzések és háttér-információk
János 14:6. „Én vagyok az út, az igazság és az élet”
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, mi a János 14:6 jelentősége, és milyen tekintetben lehet Jézus Krisztus „az út, az igazság és az élet”:
„Ő az Út, abban az értelemben, hogy Őbenne és Őáltala jő a szabadítás; »senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam« (János 14:6). Ő az Igazság, mert Ő testesíti és személyesíti meg ezt a szent tulajdonságot (Alma 5:48). És Ő az Élet, mert Őbenne összpontosul az életnek világossága; mert nélküle és az Ő hatalma nélkül nem lenne létezés; mert ha Ő visszavonná az életnek világosságát, akkor a halál azonnal győzedelmeskedne; és mert Őnélküle nem lenne sem halhatatlan, sem örök – vagyis végtelen dicsőségben élt – élet” (Mormon Doctrine, 2nd ed. [1966], 832).
Joseph F. Smith elnök kifejtette, mit jelent a Szabadító kijelentése, mely szerint „a ki engem látott, látta az Atyát”:
„Jézus Krisztus az Isten Fia, az Ő Atyja személyének »képmása« (Zsidók 1:3). Emberi lényként, tökéletes emberként járt a földön, és egy neki feltett kérdésre válaszolva ezt mondta: »a ki engem látott, látta az Atyát« (János 14:9). Ez önmagában teljesen meg kell hogy oldja minden gondolkodó, áhítatos elme problémáját. Nem lehet ellenállni a következtetésnek, miszerint ha Isten Fia az Ő Atyja személyének képmása (vagyis hasonmása), akkor az Ő Atyja emberi alakkal rendelkezik; mert ilyen alakú volt az Isten Fia, nemcsak halandó élete során, hanem halandó születése előtt és feltámadása után is. Ebben a formában, két személyként jelent meg az Atya és a Fiú Joseph Smithnek, amikor tizennégy éves fiúként része volt az első látomásban” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith [1999]. 332.).
János 14:12. „Nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek”
Zavarba ejtő lehet azt olvasni, hogy akik hisznek Jézus Krisztusban, azok nagyobb dolgokat fognak tenni annál, mint amiket Ő tett. A Lectures on Faith [Előadások a hitről] azonban arra utal, hogy ezt a megállapítást inkább a Szabadító János 17:20–24-ben található tanításaihoz kapcsolódóan kell érteni:
„Ezek a szavak összességében teljesen nyilvánvaló képet tárnak elénk a megdicsőült szentek állapotáról, hogy ők azokat a cselekedeteket teszik majd, amelyeket Jézus tett, és még nagyobbakat is azoknál, amelyeket közöttük tett, és ez azért van így, mert Ő elment az Atyához. Nem azt mondta, hogy ezeket a cselekedeteket az időben [a halandóságban] fogják véghezvinni, hanem azt, hogy azért visznek majd véghez még nagyobb cselekedeteket, mert Ő elment az Atyához. […] Ezeket a nagyobb cselekedeteket az Ő nevében hívők az örökkévalóságban fogják véghezvinni, ahová Ő most indult, és ahol meg fogják látni az Ő dicsőségét” (Lectures on Faith [1985], 77–78).
Joseph Smith próféta a következőképpen fejtette ki ezt:
„Két Vigasztalóról van szó. Az egyik a Szentlélek, aki pünkösd napján adatik, és akit az összes szent befogadhat a hit, a bűnbánat és a keresztelkedés után. […]
A másik Vigasztaló kérdését nagy érdeklődés övezi, de ebből a nemzedékből valószínűleg csak kevesen értik, kiről van szó. Ha már valakinek van hite Krisztusban, megbánta a bűneit, megkeresztelkedett bűnei bocsánatáért és (kézrátétel által) elnyerte a Szentlelket, mely az első Vigasztaló, akkor maradjon alázatos Isten előtt, éhezze és szomjúhozza az igazlelkűséget, és éljen Isten minden egyes szava szerint, és az Úr hamarosan azt fogja mondani neki: Fiam, te felmagasztaltatsz. Ha az Úr teljes mértékben próbára tette őt, és azt látja, hogy az illető eltökélt amellett, hogy minden veszéllyel dacolva szolgálja Őt, akkor ennek az embernek biztossá lesz téve az elhívása és a kiválasztása, és kiváltságában áll majd a másik Vigasztaló elnyerése, akit az Úr a szenteknek ígért, amint azt Szt. János bizonysága 14. fejezetének 12–27-es versei feljegyzik” (in History of the Church, 3:380).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőképpen magyarázta a Szentlélek első Vigasztalóként betöltött szerepét:
„Amíg Jézus velük volt, Ő volt a Vigasztalójuk; Ő szólt békességet a lelkükhöz; őhozzá jöttek és találtak nyugalmat a lelküknek azok, akiket oly nagyon megterhelt a világ bánata, szenvedése és küzdelmei. Megvigasztalta az özvegyeket és atyja volt az árváknak. Szavai a derű és a békesség új magaslataiba emelték a hívő lelkeket. Most elmegy, azonban küld majd egy másik Vigasztalót – a Szentlelket –, hogy örökre a hithűekkel lakozzon.
Azon kevesek kivételével, akik a halandóságban hallották hangját, az emberek számára a Szentlélek az első Vigasztaló. Az Istenség e tagja minden korban békességet szól az igazlelkűek lelkéhez. A Szentlélek »Isten ajándéka mindazoknak, akik szorgalmasan keresik őt, éppen úgy a régi időkben, mint abban az időben, amikor kinyilvánítja magát az emberek gyermekeinek« (1 Ne. 10:17), valamint az eljövendő időkben. Ő az igazság Lelke – miként Krisztus is –, de a világ nem tudja befogadni a Szentlelket, mert a Lélek nem lakik tisztátalan hajlékokban” (Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 4:74–75).
János 14:26. A Szentlélek nem ugyanaz, mint Krisztus világossága
Joseph Fielding Smith elnök tanított a Szentlélek és Krisztus világossága közötti különbségről:
„A Szentlélek nem tévesztendő össze a tér roppant terjedelmét betöltő, mindenhol jelen lévő Lélekkel. Ez a másik Lélek [Krisztus világossága] személytelen és nincs mérete, sem kiterjedése; az Atya és a Fiú színe elől ered, és mindenben jelen van. A Szentlélekről személyként kell beszélnünk, erről a másik Lélekről pedig fogalomként, bár amikor a Szentlélek hatalmáról vagy ajándékáról van szó, helyénvaló lehet azt is fogalomként említeni.
[…] A Szentlélek, amint azt napjaink kinyilatkoztatásaiból tudjuk, az Istenség harmadik tagja, és Lélek személy. A következő megnevezések egymás szinonimái: Isten Lelke, az Úr Lelke, az igazság Lelke, Szent Lélek, Vigasztaló – mindegyik a Szentlélekre utal. Ugyanezen megnevezések nagy vonalakban Jézus Krisztus Lelkére is használatosak, melyet szintén nevezünk az igazság Világosságának, Krisztus világosságának, Isten Lelkének, valamint az Úr Lelkének; azonban ez két különböző dolog. Elég nagy a zűrzavar, mert ezt nem tartjuk egyértelműen szem előtt” (Doctrines of Salvation, comp. Bruce R. McConkie, 3 vols. [1954–56], 1:49–50).