A Szabadító Gecsemánéban átélt szenvedése előtt elmondja nagy közbenjáró imáját. Azért imádkozik, hogy a tanítványai és mindazok, akik követik Őt, megismerjék Mennyei Atyánkat és örök életet nyerjenek. Azért is imádkozik, hogy egyek lehessenek Ővele és az Ő Atyjával.
Kérd meg a tanulókat, hogy nevezzenek meg olyan híres embereket, akikről tudnak valamit. Azután nevezzék meg azokat az embereket az életükben, akiket a legjobban ismernek.
Mi a különbség aközött, hogy hallottunk már valakiről vagy tényleg ismerjük is az illetőt?
Mi szükséges ahhoz, hogy valóban megismerjünk valakit?
Kik azok, akikről úgy érzitek, hogy fontos lenne jobban megismernetek? Miért?
Mondd el, hogy a Szabadító tanított annak fontosságáról, hogy megismerjük Őt és Mennyei Atyánkat. Kérd meg a tanulókat, hogy a János 17 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíteni fognak nekik Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus megismerésében.
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a János 17 hátterét, mutass rá, hogy valamikor azon két időpont között, hogy a Szabadító tanítványai társaságában elfogyasztotta az utolsó vacsorát, majd a Gecsemáné kertjébe léptek, Jézus elmondott egy imát, mely a közbenjáró imaként vált ismertté. A közbenjár ige egyik jelentése az, hogy valaki egy másik személy érdekében felszólal valakinél. Ez esetben Jézus Krisztus a tanítványai érdekében szólt Mennyei Atyánkhoz, azért könyörögve, hogy örök életet nyerhessenek.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 17:1–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan jellemezte a Szabadító az örök életet.
Hogyan jellemezte a Szabadító az örök életet?
A 3. vers alapján hogyan fogalmaznátok meg egy tantételt, mely megtanítja, hogy mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de legyen mindenki számára egyértelmű, hogy az örök élet elnyeréséhez meg kell ismernünk Mennyei Atyánkat és az Ő Fiát, Jézus Krisztust.)
Hogy segíts az osztálynak megérteni, mit jelent megismerni Istent, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Más dolog tudni Istenről, és megint más ismerni Őt. Tudunk Őróla, amikor megtudjuk, hogy Ő egy olyan személy, akinek a képmására teremtettünk; amikor megtudjuk, hogy a Fiú az Ő Atyja pontos mása; amikor megtudjuk, hogy az Atya és a Fiú is rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal és hatalommal. Azonban ismerni őket, az örök élet elnyerésének értelmében, azt jelenti, hogy ugyanazon dolgokat élvezzük és tapasztaljuk meg, amiket Ők. Ismerni Istent azt jelenti, hogy azt gondoljuk, amit Ő gondol, azt érezzük, amit Ő érez, azt a hatalmat birtokoljuk, amit Ő, megértjük azokat az igazságokat, amelyeket Ő is ért, és azt tesszük, amit Ő tesz. Akik ismerik Istent, azok olyanokká válnak, mint Ő, és olyan életet is élnek, mint Ő – mely az örök élet” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:762).
Miben különbözik az Atya és a Fiú ismerete attól, ha egyszerűen csak tudunk Róluk?
Miért nem nyerhető el az örök élet anélkül, hogy ismernénk az Atyaistent és Jézus Krisztust?
Milyen módjai vannak az Atya és a Fiú megismerésének?
A János 17:4–5 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító jelentette Atyjának, hogy elvégezte a munkát, melyet Atyja rábízott. Arra kérte Atyját, hogy dicsőítse meg Őt ugyanazzal a dicsőséggel, mellyel a halandóság előtti életben bírt.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 17:6–8-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit tettek a tanítványai, hogy megismerjék a Szabadítót.
Mit tettek a tanítványok, hogy megismerjék a Szabadítót? (Buzdíthatod a tanulókat, hogy jelöljék meg a „befogadták”, az „igazán megismerték” és az „elhitték” szavakat a 8. versben.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 17:9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, konkrétan kikért imádkozott a Szabadító.
Kikért imádkozott a Szabadító, amint felkészült, hogy véghezvigye az engesztelést?
Szerintetek miért válhatott javára az apostoloknak az, hogy hallották, amint a Szabadító értük könyörög?
Írd fel a táblára: János 17:11–18. A tanulók alkossanak párokat. Kérd meg őket, hogy tanulmányozzák a párjukkal ezeket a verseket, és nézzék meg, miért könyörgött Jézus a tanítványai kapcsán. Meg is kérheted a tanulókat, hogy jelöljék meg, amit találnak. Elegendő idő eltelte után kérd meg néhányukat, hogy mondják el az osztálynak, mit találtak.
Mutass rá, hogy a Szabadító megemlítette, hogy a tanítványai továbbra is olyan világban fognak élni, mely gonosz és gyűlöli őket.
Milyen igazságot tanulhatunk a 14–16. versekből arról, hogy mi módon éljünk a világban Jézus Krisztus tanítványaiként? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus tanítványaiként a világban kell élnünk, de ne legyünk a világból valók.)
Szerintetek mit jelent a világban élni, de nem a világból valónak lenni?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet M. Russell Ballard eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder M. Russell Ballard
„Az egyházban gyakran hangzik el a következő mondás: »Éljetek a világban, de ne legyetek a világból valók!« […]
Talán ezt a mondást… két különböző felszólításként kellene kezelnünk. Először is: »Éljetek a világban!« Legyetek a részesei; legyetek tájékozottak! Próbáljatok megértőek és toleránsak lenni, és értékeljétek a különbözőségeket! Szolgálat és aktív részvétel által járuljatok hozzá hasznos dolgokkal a társadalomhoz! Másodszor: »Ne legyetek a világból valók!« Ne térjetek rossz útra, ne engedjetek a helytelennek, ne fogadjátok el azt! […]
Az egyház tagjainak nagyobb hatást kell kifejteniük annál, mint amennyire rájuk hatnak. Gátat kell vetnünk a bűn és a gonoszság hullámainak, nem tétlenül sodródnunk velük. Segítenünk kell a probléma megoldásában, nem pedig kerülni vagy figyelmen kívül hagyni azt” (“The Effects of Television,” Ensign, May 1989, 80).
Miért akarja az Úr, hogy a világban maradjunk, de ne legyünk a világból valók?
Kérd meg a tanulókat, hogy dolgozzanak megint a párjukkal, és mondjanak példákat arra, hogy mi módon lehet valaki a világban, de nem a világból való a következő helyzetekben:
az iskolában
a barátokkal
online
Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el az osztálynak, milyen példákra gondoltak. Kérj meg néhány tanulót, hogy meséljenek olyan élményekről, melyekben akkor volt részük, amikor ők vagy egy ismerősük helyénvaló módon mutatta meg, hogy a világban él, de nem a világból való.
Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba egy konkrét módot, amely által igyekeznek majd még inkább követni a Szabadítót azáltal, hogy a világban élnek, de nem a világból valók.
A Szabadító mindenkiért imádkozik, aki elfogadja az evangéliumát
Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki az osztály elé, és végezzen el egy olyan feladatot, amely összekoszolja a kezét (például törölje le a táblát vagy szedjen ki valamit egy tál földből). Buzdítsd a tanulót, hogy a feladat elvégzése során próbálja meg tisztán tartani a kezét.
Miután a tanuló elvégezte a feladatot, kérd meg, hogy mutassa meg a kezét az osztálynak.
Miben hasonlíthat ez a tevékenység az arra irányuló erőfeszítéseinkhez, hogy a világban éljünk, de ne legyünk a világból valók? (Legjobb erőfeszítéseink ellenére sem tudunk teljes mértékben tiszták maradni a világban jelen lévő bűnöktől és gonoszságtól.)
Végül milyen következményeket tapasztalnánk meg akkor, ha nem tudnánk megtisztulni a bűneinktől? Miért? (Örökre ki lennénk zárva Isten színe elől, mert semmi tisztátalan dolog nem lakhat az Ő jelenlétében [lásd 1 Nefi 15:33–34].)
Köszönd meg a tanuló közreműködését, és kérd meg, hogy üljön le.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 17:20–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, miért imádkozott Jézus Krisztus.
Miért imádkozott Jézus Krisztus? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg az egyek szót minden alkalommal, amikor előfordul a 20–23. versekben.)
Mi teszi lehetővé számunkra, hogy eggyé váljunk az Atyával és a Fiúval? (Jézus Krisztus engesztelésének áldásai, melyeket a parancsolatok iránti engedelmesség és a Szentlélek ajándéka által kapunk meg.)
Írd fel a táblára a következő igazságot: Ha Jézus Krisztushoz jövünk és elnyerjük engesztelése áldásait, akkor eggyé válhatunk az Atyával és a Fiúval.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Jeffrey R. Holland eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Jeffrey R. Holland
„Az angol »Atonement« [engesztelés] szó jelentése magától értetődő: at-one-ment, amely magyarul annyit jelent, hogy összehozni olyan dolgokat, amelyeket elválasztottak egymástól, illetve amelyek eltávolodtak egymástól” (Jézus Krisztus engesztelése. Liahóna, 2008. márc. 34–35.).
Annak alapján, amit Mennyei Atyánkról és Jézus Krisztusról tudtok, miért akartok eggyé válni Ővelük?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből, az osztály pedig figyelje meg, milyen áldások érik azokat, akik igyekeznek eggyé válni Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal.
Kép
President James E. Faust
„Nem csupán a Mesterrel kapcsolatos ismereteink gyarapítására kell buzgón törekednünk, hanem arra is, hogy felszólításának eleget téve egyek legyünk Ővele (lásd Ján. 17:21). […]
[A]z előttünk álló napok megpróbáltatásokkal és nehézségekkel lesznek tele, azonban az Istenhez fűződő személyes kapcsolat megnyugtató vigasza higgadt bátorságot fog nyújtani nekünk” (“That We Might Know Thee,” Ensign, Jan. 1999, 2, 5).
Tegyél bizonyságot annak fontosságáról, hogy megismerjük Jézus Krisztust és Mennyei Atyánkat, és igyekezzünk egyek lenni Ővelük.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit tehetnek azért, hogy jobban megismerjék Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust, és megerősítsék Velük a kapcsolatukat.
Kérd meg a tanulókat, hogy jegyezzék fel gondolataikat a szentírás-tanulmányozási naplójukban vagy a füzetükben. Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, aki hajlandó erre, hogy ossza meg az osztállyal a gondolatait és az érzéseit.
A János 17:3 memorizálásának megkönnyítéséhez kérd meg a tanulókat, hogy az előttük álló hét során hordják maguknál ezt a szentírás-memoriter kártyát. Buzdítsd őket, hogy amikor csak lehetőségük adódik rá, nézzék át a memoritert és gyakorolják a felmondását. Javasolhatod, hogy próbálják meg emlékezetből felmondani egy családtagjuknak, és magyarázzák el a jelentését. A következő néhány napban az óra elején kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, hogy haladnak ennek a szentírásrésznek a memorizálásával.
Megjegyzések és háttér-információk
János 17:3. Megismerni az Atyaistent és Jézus Krisztust
Az Atya és a Fiú megismeréséhez helyesen kell értelmeznünk azt, hogy kik is Ők. Sokan úgy gondolják, hogy Isten és az Istenség felfoghatatlan, azonban ez hamis tan.
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából így magyarázta el ezt:
„Az ember által ismert legnagyszerűbb igazság az, hogy van egy Isten a mennyben, aki végtelen és örökkévaló; hogy ő minden dolog teremtője, fenntartója és megőrzője; hogy ő teremtett minket és az egeket, és rendelte el és hozta létre a szabadítás tervét, mely által előrehaladhatunk, fejlődhetünk és őhozzá hasonlóvá válhatunk. Az őt illető igazság az, hogy ő a mi Atyánk a mennyben, hogy húsból és csontból való teste van, olyan tapintható, akárcsak az emberé, hogy ő szó szerint egy személy, és ha hiszünk a törvényeiben és engedelmeskedünk azoknak, akkor elnyerhetjük az őáltala birtokolt felmagasztosulást. Nos, ez az emberi elme által ismert legnagyszerűbb igazság és legdicsőbb elképzelés” (“The Seven Deadly Heresies” [Brigham Young University fireside, June 1, 1980], 7, speeches.byu.edu).
Úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus Iskariotes Júdásra használta „a veszedelemnek fia” megnevezést, aki ekkorra otthagyta Jézust és a többi tizenegy apostolt, hogy elárulja Jézust a korrupt zsidó elöljáróknak. Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta: „Júdás …talán nem abban az értelemben volt a veszedelem fia, hogy örökre elkárhozott, hanem abban az értelemben, hogy ebben az életben Sátán fia, vagyis követője volt. Lásd Máté 26:21–25” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:765).
János 17:20–23. „A kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem”
Bár Jézus Krisztus közbenjáró imája elején azokért a tanítványokért imádkozott, akik ott voltak Ővele, imáját azokra is kiterjesztette, akik „az ő beszédökre”, az ő szavaik hatására hisznek majd Őbenne. Az Úr egyházának tagjai az apostolok tanúbizonyságán és tanításain keresztül ismerik meg Jézus Krisztust. Ez segít nekünk megérteni annak fontosságát, hogy tanulmányozzuk a mai Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának tanításait. Az ő nékik kifejezés a 22. versben az apostolokra és azokra a hithű egyháztagokra utal, akik tanulmányozták a tanításaikat, és összhangban vannak ezekkel, miként Isten Fiával is. További arra vonatkozó tudnivalókért, hogy miként válhatunk „tökéletesen egygyé” (János 17:23), lásd Tan és a szövetségek 76:69.