A Szabadító Jeruzsálembe megy egy ünnepre (valószínűleg a húsvétra), és Bethesda tavánál meggyógyít egy betegségtől elgyengült férfit. Jézus Krisztus azt tanítja, hogy Ő Mennyei Atyánkat képviseli, és kifejti, miért kell az embereknek tiszteletben tartaniuk Isten Fiát. Más tanúkról is szól, akik bizonyságot tettek az Ő isteni mivoltáról.
Jézus a sabbat napján meggyógyít egy gyengélkedő embert, és arról tanít, hogy milyen kapcsolatban áll Ő az Atyával
Kép
broken pot
Tedd ki egy törött edény képét (esetleg rajzolj egyet a táblára),
és kérd meg a tanulókat, hogy emeljék fel a kezüket, ha már törtek el valami fontosat vagy értékeset. Mondd el, hogy Mennyei Atyánk gyermekeiként fontosak vagyunk és sokat érünk, viszont a döntéseink vagy az előttünk álló kihívások miatt időnként esetleg megtörtnek vagy kevésbé értékesnek érezzük magunkat.
Milyen tekintetben érezheti magát valaki megtörtnek lelkileg, fizikailag vagy érzelmileg? (Írd fel a táblára a tanulók válaszait.)
Kérd fel őket, hogy a János 5:1–9 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely megvigasztalhat és reményt adhat nekünk, amikor megtörtnek érezzük magunkat.
A János 5:1 összegzéseként mondd el, hogy Jézus galileai szolgálattétele után Jeruzsálembe ment egy zsidó ünnepre, valószínűleg a húsvétra. Jeruzsálemben elment egy, a templom közelében található tóhoz.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 5:2–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, kik gyűltek a tó köré.
Milyen emberek gyűltek Bethesda tavához? (Mutass rá, hogy a betegek, vakok, sánták és aszkórosok [3. vers] szavak olyan emberekre utalnak, akik betegek voltak, gyengélkedtek vagy valamilyen fogyatékosságuk volt.)
Mire vártak ezek a szenvedő emberek? (Mondd el, hogy talán egy olyan forrás volt ott, melynek vize időnként a tóba áradva megpezsdítette a víz felszínét, és így némi enyhülést nyújtott az emberek bajaira [lásd Bible Dictionary, “Bethesda”].)
Az egyik tanuló olvassa fel a következő idézetet Bruce R. McConkie eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:
Kép
Elder Bruce R. McConkie
„Nem kétséges, hogy Bethesda tava ásványokban gazdag gyógyvizes forrásból eredt. Azonban csupán babona volt minden olyan vélemény, mely szerint egy angyal lejött felzavarni a vizet, hogy aki aztán először belemegy, az meggyógyuljon. A gyógyító csodatételeknek nem ez a módja” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:188).
Mit tanított McConkie elder arról a hiedelemről, mely szerint angyal kavarta fel a vizet, hogy meggyógyítsa az abba először belépőt?
Szerintetek milyen látványt nyújthatott a tónál az, hogy oly sokan reméltek gyógyulást attól, hogy ők lesznek az elsők, akik belépnek?
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a János 5:5–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, kit vett észre a Szabadító a tó mellett.
Hogyan jellemzik ezek a versek az embert, akit a Szabadító látott?
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a János 5:8–9-et, és nézzék meg, mit válaszolt a Szabadító ennek a férfinak. Mondják el, mit találtak. Javasolhatod nekik, hogy jelöljék meg az „azonnal meggyógyula az ember” (9. vers) kifejezést.
Írd fel a táblára a Bethesda szót. Mondd el, hogy a Bethesda szó jelentése: „az irgalom háza” (Bible Dictionary, “Bethesda”). Írd fel a táblára a Bethesda szó mellé ezt a meghatározást. Mondd el, hogy az irgalom együttérzést, kedvességet jelent. Az irgalom valaha is véghezvitt legnagyszerűbb cselekedete Jézus Krisztus engesztelése volt.
Miért volt találó név erre a helyszínre a Bethesda, különösen azután, hogy a Szabadító meggyógyította ezt az embert?
Milyen tekintetben hasonlíthatunk mindannyian ehhez az emberhez a Bethesda tavának szélén?
Milyen igazságot tanulhatunk abból, hogy a Szabadító meggyógyította ezt az embert? (A tanulók másképp is fogalmazhatnak, de mindenképpen hangsúlyozd ki, hogy Jézus Krisztus hatalma és irgalma által gyógyulást nyerhetünk.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt az igazságot, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Merrill J. Bateman eldertől, aki akkor osztotta meg ezt a gondolatot, amikor elnöklő püspökként szolgált. Az osztály figyelje meg, miként gyógyíthat meg minket a Szabadító:
Kép
Elder Merrill J. Bateman
„Miként a Bethesda tavánál fekvő béna embernek is szüksége volt valaki nála erősebbre a gyógyuláshoz (lásd János 5:1–9), úgy a mi esetünkben is Krisztus engesztelésének csodáin múlik az, hogy lelkünk gyógyulást nyer-e a gyötrelemtől, a bánattól és a bűntől. […] Krisztus által gyógyulnak meg a megtört szívek, és váltja fel béke az aggódást és a bánatot” (“The Power to Heal from Within,” Ensign, May 1995, 13).
Miként nyerhetünk gyógyulást azon irgalom által, melyet Jézus Krisztus és az Ő engesztelése nyújt? (Kifejtheted, hogy a gyógyulás akár ebben az életben, akár a következőben is bekövetkezhet.)
Mit kell tennünk azért, hogy a Szabadító engesztelése által irgalomban és gyógyulásban részesülhessünk?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra, amikor érezték vagy tanúi voltak annak, hogy Jézus Krisztus hatalma, irgalma vagy könyörületessége segít nekik vagy egy ismerősüknek, aki lelkileg, fizikailag vagy érzelmileg megtörtnek érzi magát. Írd fel a táblára a következő befejezetlen kijelentést: Tudom, hogy a Szabadító irgalmas és könyörületes, mert…
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, ők hogyan egészítenék ki ezt a kijelentést. Kérj meg néhány tanulót, hogy osszák meg válaszaikat.
A János 5:10–16 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító később a templomban találkozott ezzel a férfival, és azt tanácsolta neki: „többé ne vétkezzél” (János 5:14). Amikor a zsidó vezetők megtudták, hogy Jézus a sabbat napján gyógyította meg ezt a férfit, üldözni kezdték a Szabadítót és meg akarták ölni.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 5:17–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy még miért voltak a zsidó vezetők dühösek Jézusra.
Mondd el, hogy a 17. vers feljegyzése szerint a Szabadító azt tanította a zsidó vezetőknek, hogy a férfi meggyógyításával Mennyei Atyánk munkáját végezte. A Szabadító ezt követően tanított az Atyához fűződő kapcsolatáról.
A 18. vers szerint még miért voltak a zsidó vezetők dühösek Jézusra? (Azt gondolták, hogy Jézus istenkáromlást követett el, mert azt mondta, hogy Isten az Ő Atyja, tehát azt állította, hogy egyenlő Istennel.)
Írd fel a táblára a következő kérdést: Mit tanított a Szabadító, milyen kapcsolatban áll Mennyei Atyánkkal? A tanulók alkossanak párokat, és a párok olvassák el közösen a János 5:19–22, 26–27 és 30-as verseket. Kérd meg őket, hogy keressenek válaszokat erre a kérdésre.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak. A kérdésre adott válaszaik összefoglalásaként írd fel a táblára a következő igazságot: Jézus Krisztus – mindazzal, amit tesz – Mennyei Atyánkat képviseli és az Ő akaratának teljesítésére törekszik. Mondd el, hogy a Szabadító minket is hív, hogy tegyük ugyanezt.)
Miért fontos megértenünk, hogy Jézus Krisztus Mennyei Atyánk tökéletes képviselőjeként áll előttünk mindabban, amit tesz?
Jézus számos tanúról tanít, akik bizonyságot tettek az Ő isteni mivoltáról
Hozz be az órára egy fel nem tört diófélét (de pl. egy hüvelyes borsó is megteszi). Tartsd a kezedben úgy, hogy a tanulók ne láthassák. Mondd el nekik, hogy olyan valami van a kezedben, amit emberi szem még nem látott. Kérd meg a tanulókat, hogy tegyék fel a kezüket, ha hisznek neked. Kérj meg egy tanulót, aki nem biztos az állításod igaz voltában, hogy válassza ki néhány osztálytársát a tárgy megtekintésére. Mutasd meg ezeknek a tanulóknak, hogy mi van a kezedben, és kérd meg őket, hogy mondják el az osztálynak, vajon igazat szólsz-e.
Hogyan erősíthető meg valamely állítás igazsága azzal, ha egynél több tanú is van?
Mutasd meg az osztálynak a termést, és mondd el nekik, hogy annak belsejét emberi szem még nem látta.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 5:31-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító saját arra vonatkozó bizonyságáról, hogy milyen kapcsolatban áll Mennyei Atyánkkal. A tanulók mondják el, mit találtak.
Mutass rá, hogy a Joseph Smith fordítás egyértelműsíti a 31. és a 32. verset: „Bár én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem mégis igaz, mert nem vagyok egyedül” (Joseph Smith Translation, John 5:32–33). Magyarázd el, hogy a Szabadító azt tanította a zsidóknak, hogy az Övén kívül más tanúbizonyságok is rendelkezésükre állnak.
Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat: János 5:32–35; János 5:36; János 5:37–38; János 5:39; János 5:45–47. Add ki mindegyik utalást egy vagy több tanulónak, akik olvassák el ezeket a verseket és keressenek további tanúkat Jézus isteni mivoltára. Segíts a tanulóknak felsorolást készíteni ezekről a tanúkról úgy, hogy megkéred őket: írják fel a táblára az utalásuk mellé, amit találtak.
Mondd el, hogy bár sok tanújuk volt Jézus Krisztusról, a zsidó vezetők nem hittek Jézus isteni mivoltában. A 39. versben mutass rá, hogy Jézus a szentírásokról beszélve azt mondta: „mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek”.
A zsidóknak milyen tévhitére mutatott rá itt Jézus? (Mondd el, hogy Jézus napjaiban a zsidók közül sokan hittek abban, hogy a szentírások puszta tanulmányozása lehetővé teszi számukra az örök élet elnyerését. Nem értették meg, hogy a szentírások célja az, hogy a figyelmüket Jézus Krisztusra irányítsa. Tulajdonképpen azt mondta: „Azt hiszitek, hogy örök életetek van, de kutassátok a szentírásokat, mert azok bizonyságot tesznek rólam.”)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a János 5:40-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit kellett tenniük a zsidóknak az örök élet elnyeréséhez.
Bár a zsidók tanulmányozták a szentírásokat, mit nem voltak hajlandóak megtenni, ami segített volna nekik kiérdemelni az örök élet elnyerését?
A Szabadító 39. és 40. versben lévő tanításai szerint mit kell tennünk az örök élet elnyeréséhez? (Segíts a tanulóknak megfogalmazni egy, a következőhöz hasonló tantételt: Csak azáltal nyerhetünk örök életet, ha Jézus Krisztushoz jövünk. Írd fel ezt a tantételt a táblára.)
Emlékeztesd a tanulókat, hogy az örök életnek része az, hogy olyanokká válunk, mint Mennyei Atyánk, és hogy az arra érdemes családtagjainkkal élünk az Ő jelenlétében mindörökké.
Mit jelent Jézus Krisztushoz jönni? (Krisztushoz jönni annyit tesz, mint hitet gyakorolni Őbenne, megbánni a bűneinket, és engedelmeskedni a parancsolatainak.)
Miért elengedhetetlen az örök élet elnyeréséhez az, hogy Jézus Krisztushoz jöjjünk?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, a táblán felsorolt tanúk hogyan segíthetnek valakinek a Szabadítóhoz jönni.
Segített már nektek Jézus Krisztus ezen tanúinak valamelyike Őhozzá jönni? Mikor?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, mit fognak tenni azért, hogy még teljesebb mértékben a Szabadítóhoz jöjjenek, s így örök életet nyerhessenek.
Végezetül tegyél bizonyságot a János 5-ben tanított igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
János 5:17–47. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom”
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta, hogy a Szabadítónak a János 5:17–47-ben feljegyzett, a zsidó vezetőknek adott válasza „a szentírásokban található legátfogóbb beszéd az Örökkévaló Atya és az Ő Fia, Jézus Krisztus kapcsolatának létfontosságú témájában” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 208).
Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma egy 1916. június 30-i dátumú tanbéli kijelentésben azt tanította:
„Jézus Krisztus az Atya nevében és neve által beszélt és szolgált; hatalom, felhatalmazás és isteni mivolt tekintetében is az Ő szavai és cselekedetei az Atya szavai és cselekedetei voltak, ahogyan azok ma is” (“The Father and the Son: A Doctrinal Exposition by the First Presidency and the Quorum of the Twelve Apostles,” Ensign, Apr. 2002, 17).
Joseph Smith próféta és Sidney Rigdon a János 5:29-en elmélkedve kapta meg a Tan és a szövetségek 76-ban feljegyzett látomást. Ez a látomás gyarapította ismereteiket a feltámadásról és a szabadítás tervéről (lásd T&Sz 76:11–19).
János 5:39. „Tudakozzátok az írásokat, mert… ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam”
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította:
„Végső soron minden szentírásnak az a célja, hogy betöltse lelkünket az Atyaistenbe és Fiába, Jézus Krisztusba vetett hittel; hogy elhiggyük, hogy Ők léteznek, hogy higgyünk az Atya halhatatlanságunkra és örök életünkre vonatkozó tervében, hogy higgyünk Jézus Krisztusnak a boldogság tervét életre keltő engesztelésében és feltámadásában, és hogy hitünk által Jézus Krisztus evangéliuma irányíthassa az életünket, és megismerhessük »az egyedül igaz Istent, és a kit elküld[ött], a Jézus Krisztust« (János 17:3)” (A szentírás áldása.Liahóna, 2010. máj. 34.).
