Halandó szolgálatának utolsó hete folyamán a Szabadító elítéli az írástudók és a farizeusok képmutatását, és megsiratja, hogy Jeruzsálem népe nem hajlandó elfogadni az Ő szeretetét és a védelmét.
A Szabadító elítéli az írástudók és a farizeusok képmutatását
Kérd meg a tanulókat, hogy nézzék meg, melyiküknek van a legnagyobb Bibliája.
Hogyan reagálnátok, ha valaki azt állítaná, hogy az a legigazlelkűbb, akinek a legnagyobb szentírása van?
Miért nem lenne hatékony módja ez annak, hogy megítéljük egy ember igazlelkűségét?
Mi történne, ha a látszat alapján ítélnénk meg mások igazlelkűségét? (Egyéb gondok között az, hogy emiatt némelyek talán képmutatóan cselekednének.)
Mi az a képmutatás? („Ez a szó általában olyan valakire utal, aki úgy tesz, mintha vallásos lenne, de nem az” [Bible Dictionary, “Hypocrite”]. Olyan valakire is utalhat, aki úgy tesz, mintha nem lenne vallásos, de valójában az.)
Mondd el, hogy a Szabadító halandó szolgálatának végső hete során a jeruzsálemi templomnál elmondott utolsó nyilvános beszédében elítélte az írástudók és a farizeusok képmutatását.
Kérd fel a tanulókat, hogy a Máté 23-ban keressenek olyan igazságokat, amelyek által tudhatják, miként reagáljanak, amikor képmutatóan látnak másokat cselekedni, és mit tehetnek azért, hogy a saját életükben legyőzzék a képmutatást.
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 23:1–7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, milyen szempontból képmutatók az írástudók és a farizeusok. Magyarázd el, hogy a „Mózes székében ülnek” (2. vers) kifejezés azt jelenti, hogy az írástudók és a farizeusok hatalmi pozíciókat betöltve tanították, értelmezték és alkalmazták a törvényt. A kifejezés arra a konkrét székre is utalhat, mely néhány ókori zsinagógában azok számára volt fenntartva, akik minden más jelenlévőnél érdemesebbnek tartották magukat.
Milyen szempontból voltak képmutatók az írástudók és a farizeusok?
Kép
Jewish man wearing phylacteries
Tefillint (imaszíjat) viselő zsidó férfi
Ha rendelkezésre áll, akkor tegyél ki egy képet valakiről, aki tefillinnek is nevezett imaszíjat visel. Magyarázd el, hogy a zsidóknál szokás volt az imaszíjak viselete; kis bőrtokot erősítettek szíjjal a homlokukra (homlokszíj) és a karjukra. A bőrtokokban zsidó szentírásrészletek voltak apró pergamentekercsekre írva. A zsidók azért hordtak imaszíjakat, hogy szem előtt tartsák Isten parancsolatainak a követését (lásd 5 Mózes 6:4–9; 11:13–21; 2 Mózes 13:5–10, 14–16). Az Úr nem ítélte el azokat, akik homlokszíjat viseltek, azokat viszont igen, akik képmutatóan használták vagy megnagyobbították ezeket, hogy mások is észrevegyék, és így ők fontosabbnak tűnjenek.
A Máté 23:5 szerint miért szélesítették meg az írástudók és a farizeusok a homlokszíjukat és nagyobbították meg „az ő köntöseik peremét”?
Milyen más módon igyekeztek még elérni, hogy „lássák őket az emberek” (5. vers), vagyis hogy világi tiszteletadásban részesüljenek?
Az Úr tanítványainak adott tanácsa a Máté 23:3-ban mit mond, mit tehetünk, amikor azt látjuk, hogy mások képmutatóan cselekednek, vagyis igazlelkűnek mutatják magukat, pedig valójában nem azok? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló igazságot: Akkor is dönthetünk úgy, hogy engedelmeskedünk Isten törvényeinek, ha látjuk, hogy mások képmutatóan cselekednek.)
Miért fontos számunkra az, hogy napjainkban kövessük ezt az igazságot?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 23:8-at, az osztály pedig nézze meg, milyen tanácsot adott az Úr az embereknek, mit ne tegyenek. A tanulók mondják el, mit találtak.
Mutass rá a „ti pedig mindnyájan testvérek vagytok” (8. vers) kifejezésre, és magyarázd el, hogy a Szabadító azt tanította az embereknek, hogy ne tartsák magukat jobbnak másoknál, hiszen mindannyian Isten gyermekei, az Ő szemében egyenlők.
A Máté 23:9–10 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító bizonyságot tett arról, hogy Mennyei Atyánk teremtett minket; Őt, Krisztust, az Atya küldte el, és Ő a mi valódi Mesterünk, aki életet ad (lásd Joseph Smith fordítás, Máté 23:6 [a Kalauz a szentírásokhoz 233. oldalán]; lásd még JST Matthew 23:7).
Magyarázd el, hogy az írástudók és a farizeusok azt gondolták, hogy a hivatal és a rang naggyá teszi őket. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 23:11–12-t, az osztály pedig nézze meg, hogy mit mondott a Szabadító, kiket tart majd nagyra Isten királyságában.
A 11. vers szerint ki számít majd nagynak Isten királyságában?
A 12. vers szerint mi történik, ha a farizeusokhoz hasonlóan megpróbáljuk felmagasztalni, vagyis mások fölé emelni magunkat? (Miután a tanulók válaszoltak, győződj meg róla, hogy értik a következő tantételt: Ha megpróbáljuk felmagasztalni magunkat, akkor megaláztatunk. Magyarázd el, hogy a megaláztatik azt jelenti, hogy alacsonyabbra kerül, vagyis kevésbé fogják tisztelni.)
A 11–12. versek szerint mi történik, ha alázatosak vagyunk és szolgálunk másokat? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha alázatosak vagyunk és szolgálunk másokat, akkor az Úr fel fog magasztalni minket.)
Magyarázd el, hogy a „felmagasztaltatik” szó (12. vers) arra utal, hogy az Úr felemel minket és segít nekünk hasonlóbbá válni Őhozzá.
A Máté 23-ból tanultak alapján mit jelent alázatosnak lenni?
Rajzold fel a táblára a következő ábrát. Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, milyen jó cselekedeteket szoktak megtenni az iskolában, otthon vagy az egyházban. Fontolják meg, hová helyeznék el magukat ezen a vonalon az alapján, hogy milyen indítékkal teszik ezeket a jó cselekedeteket és mennyire igyekeznek alázatosnak lenni.
Buzdítsd a tanulókat annak szem előtt tartására, hogy mindannyian Mennyei Atyánk gyermekei vagyunk. Egy olyan cél kitűzésére is buzdíthatod őket, hogy a következő hónap minden napján szolgálnak valakit. Megkérheted őket, hogy írjanak a tapasztalataikról a személyes naplójukba.
A Szabadító azt mondja, hogy jaj az írástudóknak és a farizeusoknak
Az óra előtt készíts elő három nem átlátszó poharat. Az egyiknek maszatold be sárral vagy zsírral a külsejét, a másiknak a belsejét, a harmadikat pedig hagyd tisztán. Tedd ki a poharakat, és kérdezd meg az osztályt, hogy melyikből innának legszívesebben. Kérj meg egy tanulót, hogy vizsgálja meg a poharak belsejét, és mondja el, hogy melyikből inna legszívesebben és miért.
Milyen szempontból hasonlítanak a koszos poharak a képmutatókhoz?
A Máté 23:13–36 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító erős bírálattal illette az írástudókat és a farizeusokat képmutatásuk miatt. Kérd meg a tanulókat, hogy fussák át ezeket a verseket, és keressék meg azt a kifejezést, amelyet több vers elején is elismételt a Szabadító. Mondják el, mit találtak. Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a jaj szót ezekben a versekben. Magyarázd el, hogy a jaj kifejezés nyomorúság, baj és bánat bekövetkeztére utal.
Írd fel a táblára az alábbi szentírásutalásokat és kérdéseket:
Milyen szempontból voltak képmutatók az írástudók és a farizeusok?
Napjainkban milyen példákat látunk az ilyesfajta képmutatásra?
A tanulók alkossanak párokat. Mindegyik pár olvassa el a táblára felírt szentírásokat, és beszéljék meg az egyes hivatkozások után található kérdéseket.
Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el a válaszaikat.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 23:26-ot, az osztály pedig nézze meg, mit mondott a Szabadító a farizeusoknak, mit tegyenek azért, hogy legyőzzék a képmutatásukat.
Mit mondott a Szabadító a farizeusoknak, mit tegyenek?
Annak alapján, amit a Szabadító a farizeusoknak tanított, mi történik majd velünk, ha igyekszünk belül lelkileg tisztává válni? (Miután a tanulók válaszoltak, győződj meg róla, hogy értik a következő tantételt: Ha igyekszünk belül lelkileg tisztává válni, akkor az külsőleg, a döntéseinken is tükröződni fog.)
Mit kell tennünk ahhoz, hogy belül lelkileg tisztává váljunk?
Hogyan tükröződhet a belső igazlelkűségünk külsőleg, a döntéseinken?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, melyik pohár jelképezi leginkább lelkük jelenlegi állapotát. Tegyél bizonyságot az előbb elhangzott tantételről, és buzdítsd a tanulókat, hogy tűzzenek ki egy olyan célt, amely segíteni fog nekik lelkileg tisztának lenni.
A Szabadító megsiratja, hogy Jeruzsálem népe nem akar Őhozzá jönni
Kép
hen, chicks
Tegyél ki vagy rajzolj egy olyan képet, amelyen csibéit védelmezi egy tyúkanyó.
Miért gyűjti a tyúk szárnya alá a csibéit? (Hogy óvja őket a veszélytől. Emeld ki, hogy a tyúk az életét is feláldozná a csibéi megvédéséért.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 23:37–39-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit mondott a Szabadító, milyen szempontból hasonlít egy tyúkhoz.
Milyen szempontból hasonlít a Szabadító egy csibéit összegyűjtő tyúkhoz?
Mit jelent az, hogy a Szabadító összegyűjt minket?
Emeld ki a „pusztán hagyatik néktek a ti házatok” (38. vers) kifejezést, és magyarázd el, hogy a pusztán azt jelenti, hogy üresen, elhagyatottan. Mivel a nép nem akarta, hogy a Szabadító összegyűjtse őket, védelem nélkül maradtak. Ez a kifejezés utalhat a nép lelki állapotára Jézus idejében, és a jövőben is, amikor Jeruzsálem elpusztul.
Annak alapján, amit Jézus a tyúkról és annak csibéiről tanított, mit nyerhetünk el akkor, ha hagyjuk, hogy a Szabadító összegyűjtsön bennünket? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha hagyjuk, hogy a Szabadító összegyűjtsön bennünket, akkor részünk lesz az Ő gondoskodásában és oltalmában.)
Hogyan mutathatjuk meg a Szabadítónak, hogy hagyjuk, hogy összegyűjtsön bennünket? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni a Szabadítóhoz gyűlés egyik lehetséges módját, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Henry B. Eyring elnöktől az Első Elnökségből:
Kép
President Henry B. Eyring
„[A Szabadító] többször is mondta, hogy úgy fog összegyűjteni minket, mint ahogy a tyúk összegyűjti a csibéit a szárnya alá. Azt mondta, hogy [nekünk kell úgy döntenünk, hogy Őhozzá jövünk]. […]
Ennek egyik módja az, hogy az egyház szentjeivel összegyűlünk. Járjatok el a gyűlésekre, még akkor is, ha az nehéznek tűnik! Ha eltökéltek vagytok, Ő megadja hozzá az erőt” (Az Úr erejével.Liahóna, 2004. máj. 18.).
Mit mondott Eyring elnök, mit tehetünk, hogy kimutassuk a hajlandóságunkat aziránt, hogy a Szabadító összegyűjtsön bennünket?
Kérd meg a tanulókat, hogy a táblára írt felsorolásban keressenek olyan dolgokat, amelyek által ki tudjuk mutatni aziránti hajlandóságunkat, hogy a Szabadító összegyűjtsön bennünket. Kérd fel őket, hogy mondják el, miként részesültek már a Szabadító gondoskodásában és oltalmában azért, mert az itt felsorolt módok egyikén Őhozzá gyűltek.
Kérd meg a tanulókat, hogy döntsék el, mit fognak tenni azért, hogy a Szabadítóhoz gyűljenek, és továbbra is elnyerhessék a gondoskodását és az oltalmát.
N. Eldon Tanner elnök az Első Elnökségből kifejtette, hogy kétféle képmutatás van:
„Harry Emerson Fosdick megfigyelte, hogy kétféle képmutatás van: amikor megpróbálunk jobbnak látszani annál, amilyenek vagyunk, és amikor engedjük, hogy rosszabbnak látsszunk annál, amilyenek vagyunk. Eddig arról a képmutatásról beszéltünk, amikor az emberek úgy tesznek, mintha többek vagy jobbak lennének annál, amilyenek. Túlságosan gyakran látunk azonban olyan egyháztagokat, akik a szívükben tudnak és hisznek, azonban a közvéleménytől való félelmük miatt nem állnak ki emellett. Ez a fajta képmutatás éppen olyan súlyos, mint a másik” (“Woe unto You … Hypocrites,” Improvement Era, Dec. 1970, 33).
Máté 23:35. „Zakariásnak, a Barakiás fiának véréig, a kit a templom és az oltár között megöltetek”
A Times and Seasons [Idők és korszakok] című egyházi folyóirat 1842. szeptemberi száma, mely Joseph Smith próféta szerkesztősége alatt lett kiadva, kifejtette, mi lett a sorsa Zakariásnak, Keresztelő János apjának:
„Amikor Heródes elrendelte a csecsemők és kisgyermekek megölését, János mintegy hat hónappal volt idősebb Jézusnál, tehát ő is e pokoli rendelet hatálya alá esett. Zakariás a hegyekbe vitette őt Erzsébettel, ahol sáskán és erdei mézen nevelkedett. Amikor az apa, aki abban az évben főpapként szolgált a templomban, nem volt hajlandó felfedni a rejtekhelyüket, Heródes parancsára megölték, a templom udvara és oltára között, amint azt Jézus is mondta” (“Persecution of the Prophets,” Times and Seasons, Sept. 1, 1842, 902).