Jézus Krisztus olyan tantételeket tanít a tanítványainak, amelyek a segítségükre lesznek egyháza vezetésében, miután felmegy a mennybe. Péter megbocsátásra vonatkozó kérdésére válaszként az Úr elmondja a könyörtelen szolga példázatát.
Jézus Krisztus olyan tantételeket tanít a tanítványainak, amelyek a segítségükre lesznek egyháza vezetésében
Sorold fel a táblán az alábbi sérelmeket: hazudtak nektek; ellopták valamiteket; elárult egy barátotok. Kérd meg a tanulókat, hogy helyezzék el ezeket a sérelmeket egy 10-es skálán attól függően, hogy melyiket a legkönnyebb (1) és melyiket a legnehezebb (10) megbocsátani. Kérj meg néhány tanulót, hogy mondják el, hol helyezték el az egyes sérelmeket.
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, miért kell akkor is megbocsátanunk másoknak, amikor ez nehezünkre esik.
Kérd fel a tanulókat, hogy a Máté 18 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik megérteni, hogy miért kell megbocsátanunk másoknak.
A Máté 18:1–14 összegzéseként mondd el, hogy Jézus azt tanította a tanítványainak, hogy alázkodjanak meg és váljanak olyanokká, mint a kisgyermekek. Azt is elmagyarázta, hogy akik „megbotránkoztatják” vagy rossz útra viszik a kisgyermekeket, illetve akik a hitbéli botlásukat okozzák, azok alá lesznek vetve Isten igazságosságának (lásd a 6–7. verseket). A Szabadító ezt követően azt tanácsolta a tanítványainak, hogy távolítsanak el életükből mindent, ami megbotránkoztathatja őket, vagyis a botlásukat okozhatja (lásd a 9. verset). (Megjegyzés: A Szabadító Máté 18:1–14-ben található tanításait részletesebben tárgyalja majd a Márk 9-hez és a Lukács 15-höz kapcsolódó lecke.)
Magyarázd el, hogy miután a Szabadító azt tanácsolta tanítványainak, hogy távolítsanak el életükből mindent, ami a botlásukat okozhatja, megmondta nekik, mit kell tenniük, ha valaki vétkezik vagy bűnt követ el ellenük. Az egyházi fegyelmezés alapelveit is megtanította az apostoloknak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 18:15-öt, az osztály pedig nézze meg, mit mondott Jézus a tanítványainak, mit tegyenek, ha valaki vétkezik ellenük.
Mit tudhatunk meg ebből a versből, mit kell tennünk, ha valaki vétkezik ellenünk?
A Máté 18:16–17 összegzéseként magyarázd el, hogy a Szabadító azt mondta az apostolainak, hogy ha valaki nem hajlandó beismerni a hibáját és bevallani a bűnét, és két vagy több tanú bizonyságot tesz ellene, akkor az illetőt zárják ki az egyházból. Azt is elmagyarázhatod, hogy akik ma az ilyen döntéseket hozó egyházi fegyelmi tanácsokban elnökölnek, mindig az Úr akaratát keresik azt illetően, hogy kizárjanak-e valakit az egyházból.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 18:18–20-at, a többiek pedig kövessék a szöveget, és nézzék meg, milyen felhatalmazást kaptak az apostolok.
Milyen felhatalmazás adatott az apostoloknak? (Mondd el, hogy a Szabadító a papság kulcsait adta át az apostoloknak, melyek felhatalmazást adtak nekik arra, hogy Péter irányítása alatt pecsételő szertartásokat végezzenek, valamint kötelező érvényű döntéseket hozzanak az egyházat illetően, azt is beleértve ebbe, hogy valamely bűnös az egyház tagja maradhat-e [lásd Máté 16:19].)
Mit ígért az Úr az apostolainak a 19–20. versekben? (Javasolhatod, hogy a tanulók jelöljék meg a 20. versben található ígéretet.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő történetet, melyet Thomas S. Monson elnök mesélt egy olyan családról, akiknek meghalt a két hónapos kisbabája:
Kép
President Thomas S. Monson
„Az édesapa asztalos volt, és gyönyörű koporsót készített drága gyermeke testének. A temetés napja borongós volt, ami tükrözte a gyermek elvesztéséből fakadó fájdalmukat. Ahogy a család a kápolna felé haladt, az apával az élen, aki a kis koporsót vitte, melléjük szegődött néhány barátjuk is. A kápolna ajtaja azonban be volt zárva. Az elfoglalt püspök megfeledkezett a temetésről. Megpróbálták utolérni, de nem jártak sikerrel. Mivel nem tudták, mit tegyenek, az apa újra karjába fogta a kis koporsót, és családjával együtt hazament a szakadó esőben” (Rejtett ékek. Liahóna, 2002. júl. 20.).
Milyen érzés lett volna nektek, ha ennek a családnak egyik tagja lettetek volna, hogy a püspök elfelejtett elmenni a temetésre?
Miért lenne nehéz megbocsátani a püspöknek?
Mondd el, hogy miután a Szabadító tanította az apostolokat, Péter feltett az Úrnak egy kérdést a megbocsátásról. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 18:21-et, a többiek pedig figyeljék meg, mit kérdezett Péter.
Mit kérdezett Péter a Szabadítótól?
Magyarázd el, hogy Péter napjaiban voltak olyan vallási vezetők, akik azt tanították, hogy háromnál többször nem szükséges megbocsátani a másiknak. Amikor Péter azt kérdezte az Úrtól, hogy még hétszer is megbocsásson-e, valószínűleg nagylelkűnek tartotta magát (lásd Bruce R. McConkie, The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 3:91). Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 18:22-t, és nézzék meg, mit válaszolt Péternek a Szabadító.
Mit mondott a Szabadító, hányszor bocsássunk meg azoknak, akik vétkeznek vagy bűnt követnek el ellenünk? (Magyarázd el, hogy a „hetvenhétszer” kifejezés itt arra utal, hogy ne korlátozzuk, hányszor bocsátunk meg másoknak.)
Milyen igazságot tanulhatunk a Szabadítótól a másoknak való megbocsátásról? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Az Úr megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik vétkeznek vagy bűnt követnek el ellenünk.)
Mit jelent megbocsátani másoknak? (Magyarázd el, hogy amikor megbocsátunk, akkor szeretettel bánunk azzal, aki vétkezett ellenünk vagy bántott minket, és nincsenek bennünk rossz érzések iránta [lásd Kalauz a szentírásokhoz: megbocsát. scriptures.lds.org; T&Sz 64:9–11]. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy továbbra is megengedjük másoknak, hogy bántsanak, vagy hogy a vétkest nem kellene jogilag vagy más értelemben felelősségre vonni a tetteiért.)
Mondd el, hogy miután válaszolt Péter kérdésére, a Szabadító egy példázatot tanított a tanítványainak, amely segíthet nekünk megérteni, hogy miért bocsássunk meg másoknak.
Oszd párokra a tanulókat, és kérd meg őket, hogy a Máté 18:23–35-öt a párjukkal együtt elolvasva nézzék meg, miért kellene megbocsátanunk másoknak. Elegendő idő eltelte után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak.
A Máté 18:23–35 elolvasása helyett lejátszhatod a “Forgive Every One Their Trespasses: The Parable of the Unmerciful Servant” [Bocsássátok meg egymásnak a vétkeiteket: a könyörtelen szolga példázata] című videót [6:06]. Kérd meg a tanulókat, hogy a videó alatt figyeljék meg, miért kell megbocsátanunk egymásnak. A film után kérd meg a tanulókat, hogy mondják el, mit találtak. Ez a videó rendelkezésre áll az LDS.org honlapon.
Hogy segíts a tanulóknak mélyebben megérteni ezt a példázatot, írd fel a táblára az alábbi szavakat:
király
szolga
szolgatárs
Mennyivel tartozott a szolga a királynak? (A szolga alá írd oda, hogy tízezer tálentommal tartozott a királynak.)
Magyarázd el, hogy Jézus napjaiban „a tízezer tálentom százmillió római denariusnak [dénárnak] felelt meg. Az átlagos napszámos bére általában egy dénár volt” (Jay A. Parry and Donald W. Parry, Understanding the Parables of Jesus Christ [2006], 95). Kérd meg a tanulókat, hogy számolják ki, mennyi ideig tartott volna ennek a szolgának kifizetni az adósságát: osszák el a százmillió dénárt 365 nappal (100 000 000 / 365 = 273 973). Írd fel a táblára a tízezer tálentommal tartozott a királynak alá, hogy 273 973 év.
Mennyivel tartozott a szolgatárs a szolgának? (A szolgatárs alá írd oda, hogy száz dénárral tartozott a szolgának.)
Fentebb említésre került, hogy egy dénár nagyjából egynapi munkabér volt, a szolgatárs tehát nagyjából 100 munkanap értékével, vagyis az éves fizetésének közel egyharmadával tartozott a szolgának. Írd fel a táblára a száz dénárral tartozott a szolgának alá, hogy 100 nap.
Szerintetek miért mondta a király a szolgának, hogy gonosz, amiért nem engedte el a szolgatársa adósságát?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, kiket jelképezhetnek a példázatban szereplő emberek. Miután válaszoltak, írd fel a táblára a következő lehetséges értelmezéseket: király = Mennyei Atyánk, szolga = mi, szolgatárs = akik vétkeztek ellenünk.
Szerintetek milyen tantételt próbált a Szabadító megtanítani a tanítványainak arról, hogy miért bocsássunk meg másoknak? (A tanulók fogalmazzanak meg a következőhöz hasonló tantételt: Ha azt akarjuk, hogy Isten megbocsásson nekünk, akkor nekünk is hajlandónak kell lennünk megbocsátani másoknak. Írd fel a táblára ezt a tantételt.)
Mit tehet valaki, ha nehézséget okoz neki, hogy megbocsásson a másiknak?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, mit tehetünk azért, hogy hajlandóbbak legyünk megbocsátani másoknak, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet James E. Faust elnöktől az Első Elnökségből. Amennyiben lehetséges, készíts belőle kiosztandó anyagot a tanulóknak.
Kép
President James E. Faust
„Fel kell ismernünk és be kell vallanunk a haraggal teli érzéseket. Alázatra van szükség [ahhoz], hogy ezt megtegyük, de ha letérdelünk, és megkérjük Mennyei Atyánkat, hogy hadd érezzük a megbocsátás érzését, Ő segíteni fog nekünk. Az Úr elvárja tőlünk, hogy a saját érdekünkben »minden embernek megbocsáss[unk]« [T&Sz 64:10], mert »a gyűlölet gátolja a lelki növekedésünket« [Orson F. Whitney, Gospel Themes (1914), 144]. Az Úr csak akkor nyújt vigaszt szívünknek, ha megválunk a gyűlölettől és a keserűségtől…
Amikor tragédia történik, nem szabad, hogy személyes bosszúra törekedjünk, hanem szabad folyást kell engednünk az igazságnak, és tovább kell lépnünk. Nem könnyű továbblépni, és megtisztítani a szívünket a neheztelés fekélyétől. A Szabadító mindannyiunk számára becses békét kínál az Ő engesztelése által, ebben viszont csak akkor lehet részünk, ha hajlandóak vagyunk elvetni a harag, a gyűlölködés és a bosszú negatív érzéseit. Mindannyiunk számára, akik »megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek« [Máté 6:12] – még azoknak is, akik súlyos bűntetteket követtek el –, az engesztelés békét és vigaszt nyújt” (James E. Faust: A megbocsátás gyógyító ereje.Liahóna, 2007. máj. 69.).
Mit mondott Faust elnök, mit tegyünk, ami segíteni fog, hogy megbocsássunk másoknak?
Faust elnök szerint mi történhet, amikor megbocsátunk másoknak?
Emlékeztesd a tanulókat a Monson elnök által elmesélt történetre, melyről az óra elején volt szó, és kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a történet befejezését:
Kép
President Thomas S. Monson
„Ha a család nem lett volna olyan erős jellemű, a püspököt okolhatták volna, és rossz érzéseket táplálhattak volna. Amikor a püspök felismerte, mi történt, meglátogatta a családot és bocsánatot kért. Az apa, arcán a megbántottság nyomával, de könnyes szemmel elfogadta a bocsánatkérést, és a megértés szellemében ölelték meg egymást” (Rejtett ékek. Liahóna, 2002. júl. 20.).
Hogyan segített nektek az Úr megbocsátani valakinek, aki bűnt követett el ellenetek vagy megbántott titeket?
Mi segített nektek, hogy megbocsássatok másoknak? (Megkérheted a tanulókat, hogy válaszoljanak ezekre a kérdésekre a füzetükben vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukban.)
Kérd fel a tanulókat, hogy gondolják át, ki az, akitől esetleg megtagadják a megbocsátásukat. Kérd meg őket, hogy imádkozzanak a megbocsátás vágyáért, és azért, hogy el tudják engedni a fájdalmat és a haragot, hogy Jézus Krisztus segíthessen nekik az engesztelésén keresztül békességet érezni és vigaszra lelni.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 18:20. „A hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben”
Boyd K. Packer elnök a Tizenkét Apostol Kvórumából azt tanította, hogy a Jézus Krisztus nevében történő összegyűlés ezen ígérete akkor vonatkozik ránk, ha a gyűléseink felett valaki a megfelelő felhatalmazással elnököl:
„Az Úr azt mondta nekünk: »a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük« (Máté. 18:20; lásd még T&Sz 6:32).
Biztonság rejlik abban, ha olyan gyűléseken tanuljuk a tant, amelyeket megfelelő felhatalmazás támogat” (“Reverence Invites Revelation,” Ensign, Nov. 1991, 21).
„A »hetvenhétszer« (mely eltúlzott mennyiségként végtelent jelent) azokra vonatkozik, akik bűnt követnek el ellenünk, ám bűnbánatot tartanak. Akik viszont bűnt követnek el ellenünk, de nem hajlandóak megbánni azt, azoknak az első három alkalommal még így is kötelesek vagyunk megbocsátani, azonban a negyedik alkalommal a bűnös elleni bizonyságokat az Úr elé kell tárni. Ha őszinte bűnbánat és jóvátétel követi ezt, akkor meg kell bocsátani; azonban ha nincs bűnbánat, akkor a bűnös átadatik Isten ítéleteinek. Ezt további utasításokkal együtt elénk tárja a Tan és a szövetségek 98:39–48-ban található megbocsátás törvénye” (D. Kelly Ogden and Andrew C. Skinner, Verse by Verse: The Four Gospels [2006], 371–72).
Jegyezd meg, hogy a Tan és a szövetségek 98:44-ben található »ne bocsássatok meg neki« azt jelenti, hogy a bűnbánatot nem tartó elkövetőket teljes mértékben felelősségre kell vonni a tetteikért. Nem jelenti azt, hogy vissza kell tartanunk tőlük a megbocsátásunkat vagy továbbra is rossz érzéseket kell táplálnunk irántuk (lásd Tan és a szövetségek és egyháztörténet ifjúsági hitoktatói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2013]. 349.).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, hogyan vonatkozik a Máté 18:22 olyan helyzetekre, ahol egyházi fegyelmezést kell gyakorolni:
„Nincs behatárolva az, hogy a testvérek hányszor bocsássák meg egymásnak személyes vétkeiket az őszinte bűnbánat feltételével. Ez azonban nem azt akarja jelenteni, hogy az egyház maga vég nélkül bocsásson meg és tartsa meg tagságukban tévelygő tagjait. Vannak olyan esetek, amikor a bűnösöket ki kell vetni a királyságból, függetlenül attól, hogy mennyire bánják hamislelkű tetteiket” (Doctrinal New Testament Commentary, 3 vols. [1965–73], 1:423).
Máté 18:23–30. Az Úr megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg azoknak, akik vétkeznek ellenünk
Richard G. Scott elder a Tizenkét Apostol Kvórumából segített nekünk megérteni, milyen áldásokat kapunk, ha megbocsátunk másoknak:
„A megbocsátás begyógyítja a borzalmas, tragikus sebeket, mert lehetővé teszi, hogy Isten szeretete kitisztítsa a szívből és az elméből a gyűlölet mérgét. A tudatot megtisztítja a bosszúállás vágyától. Helyet ad az Úr tisztító, gyógyító, helyreállító szeretetének” (“Healing the Tragic Scars of Abuse,” Ensign, May 1992, 33).
Dieter F. Uchtdorf elnök az Első Elnökségből a következőket tanította a megbocsátásról:
„Ne feledjétek, a menny olyanokkal van tele, akik osztoznak e tulajdonságokban: megbocsátanak nekik, és ők is megbocsátanak másoknak” (Az irgalmasok irgalmasságot nyernek.Liahóna, 2012. máj. 77.).