Jézus Keresztelő János haláláról értesülve egyedüllétre vágyott, de emberek sokasága követte. Jézus könyörülettel volt irántuk, meggyógyította a betegeiket, és csodálatos módon megvendégelt több mint ötezer embert. Azon az éjszakán Jézus a tengeren járva jutott el tanítványaihoz, akik egy hatalmas viharral küzdöttek a Galileai-tengeren.
Jézus egyedüllétre vágyik, majd megvendégel több mint ötezer embert
Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak egy olyan alkalomra, amikor nagyon szomorúak voltak. Idézzék fel magukban, mit tettek, hogy el tudják viselni és le tudják győzni a szomorúságukat.
Milyen módokon próbálják meg az emberek elviselni és legyőzni a szomorúságot?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Máté 14 tanulmányozása közben nézzék meg, miként lehet elviselni és legyőzni a szomorúságot, a megpróbáltatásokat és a kételyeket.
A Máté 14:1–11 összegzéseként mondd el, hogy új feleségének (Heródiásnak) az unszolására Heródes király jogtalanul börtönbe vetette Keresztelő Jánost. Miután feleségének a lánya (Salomé) táncolt előtte, Heródes nyilvánosan megígérte neki, hogy megkaphat bármit, „a mit kér” (Máté 14:7). A leány beszélt az anyjával, majd Keresztelő János fejét kérte, aminek eredményeként Heródes lefejeztette Jánost.
Emlékeztesd a tanulókat, hogy Keresztelő János Jézus Krisztus barátja és rokona volt, olyan valaki, akit Isten választott ki arra, hogy a Messiás útját előkészítő próféta legyen.
Képzeljétek el, hogy Keresztelő János közeli barátai vagytok. Hogyan reagáltatok volna igazságtalan halálának hírére?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:12–13-at, az osztály pedig nézze meg, mit tett Jézus, amikor értesült János haláláról.
Mit tett Jézus, amikor értesült János haláláról? (Kifejtheted, hogy az „egy puszta helyre” kifejezés azt jelenti, hogy egy elhagyatott helyre ment, ahol egyedül lehet).
Mi történt, amikor Jézus megpróbált egyedül maradni?
Milyen érzés lenne számotokra, ha szomorúak lennétek és egyedül szeretnétek maradni, azonban mások a figyelmeteket követelnék?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan reagált Jézus, amikor meglátta az Őt követő sokaságot.
Milyen példát mutatott nekünk a Szabadító, melyet követhetünk, amikor szomorúak vagyunk? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de győződj meg róla, hogy megfogalmazzák a következő igazságot: Jézus Krisztus példáját követjük, ha akkor is könyörületesek vagyunk másokkal, amikor éppen szomorúak vagyunk.)
Miért lehet nehéz könyörületességet tanúsítani mások iránt akkor, amikor éppen szenvedünk?
Hogyan segíthet nekünk, ha könyörületességet tanúsítunk mások iránt akkor, amikor mi magunk éppen szenvedünk?
Előfordult már veletek vagy egy ismerősötökkel az, hogy nagyon szomorú volt, mégis könyörületességet tanúsított valaki más iránt? Mikor? Milyen szempontból segített mások szolgálata?
Kérj meg tanulókat, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 14:15–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan tanúsított továbbra is könyörületességet Jézus a sokaság iránt. (Megjegyzés: A Máté 14:15–21-ben feljegyzett csodatételt részletesebben tárgyalja majd a Márk 6:35–44-ről szóló lecke.)
Hogyan tanúsított továbbra is könyörületességet Jézus azon emberek iránt, akik követték Őt?
Hogy segíts a tanulóknak megérteni, hogy Jézus Krisztust követve milyen körülmények között tapasztalhatnak meg kételyt és félelmet, kérj meg két tanulót az alábbi helyzetek felolvasására:
Egy fiatal nő tehetetlennek érzi magát, miközben látja, hogy édesanyja egy halálos betegségtől szenved. Kezdi megkérdőjelezni, hogy Mennyei Atyánk tudatában van-e a családja fájdalmának. Kétségbeesetten szeretne hinni Istenben, azonban a kételyei kezdenek eluralkodni rajta.
Egy fiatal férfi nemrég csatlakozott az egyházhoz. A régi barátai közül sokan nyíltan kritizálják ezt a döntését. Kezdi megkérdőjelezni, hogy továbbra is aktív és hithű tagja maradjon-e az egyháznak.
Még milyen más módokon tapasztalhatnak meg az emberek kételyt vagy félelmet, miközben Jézus Krisztust igyekeznek követni?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Máté 14 hátralevő részének tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik legyőzni a félelmeket, a kétségeket és az elkeseredést.
A Máté 14:22 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító azt mondta a tanítványainak, hogy amíg Ő elküldi a sokaságot, addig hajóval menjenek át a Galileai-tenger másik oldalára. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy hová ment Jézus, miután elküldte a sokaságot. Mondják el, mit találtak.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:24–25-öt, az osztály pedig nézze meg, mi történt, miközben a tanítványok átkeltek a Galileai-tengeren.
Mi történt a tanítványokkal, miközben átkeltek a Galileai-tengeren?
Mit jelent az, hogy „a szél szembe fújt vala” (24. vers)? (A célállomásuk felől fújt.)
A 23. vers szerint este volt, amikor Jézus egyedül volt a hegyen, a tanítványok pedig megkezdték az átkelést a Galileai-tengeren. Az átkelés mintegy nyolc kilométernyi távolságot jelentett, mely jó időben két-három órát vett volna igénybe.
A 25. vers szerint mikor jött oda a Szabadító a tanítványokhoz a vízen? (Az éjszaka negyedik részében, vagyis hajnali 3 és 6 óra között.)
Körülbelül mióta küzdöttek már a tanítványok a széllel, hogy átkelhessenek a tengeren? (Valószínűleg 9–12 órája.)
Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Márk 6:47–48-at, és nézzék meg, hogy Márk még milyen részleteket árult el erről az eseményről. Mondják el, mit találtak.
Korábban is megmenthette volna Jézus a tanítványait a küszködéstől? Mi lehetett a célja annak, hogy egy ideig hagyta a tanítványokat küszködni, mielőtt megmentette volna őket?
Milyen igazságot tanulhatunk a tengert átszelni próbáló tanítványok történetéből a saját küszködéseinkre vonatkozóan? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Bár Isten nem mindig ment meg minket a küszködéstől, tudja, hogy min megyünk keresztül, és a segítségünkre siet, amikor jónak látja.)
Mi jó származhat abból, ha egy ideig küszködünk, és nem ment ki minket az Úr azonnal a próbatételeinkből?
Hogyan erősítheti meg az Úrba vetett hitünket az a tudat, hogy Ő tudatában van a küszködéseinknek, még akkor is, ha nem ment ki minket azonnal ezekből?
Kérd meg a tanulókat, hogy képzeljék el, amint az éjszaka közepén egy halászhajóban sok-sok órán át erős széllel és vad hullámokkal küszködnek, majd meglátják, amint valaki a vízen jár.
Milyen gondolatok vagy érzések merülnének fel bennetek egy ilyen helyzetben?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:26–27-et, az osztály pedig nézze meg, hogyan reagáltak a tanítványok, amikor meglátták Jézust.
Hogyan reagáltak a tanítványok, amikor meglátták Jézust?
Hogyan reagált Jézus a félelmeikre?
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:28-at, az osztály pedig nézze meg, mit szeretett volna tenni Péter, amikor meghallotta az Úr hangját.
Mit szeretett volna tenni Péter, amikor meghallotta az Úr hangját?
Mutass fel az osztálynak egy képet Jézusról, és kérd meg őket, hogy képzeljék magukat Péter helyébe a hajóban. Két tanuló egymást váltva olvassa fel a Máté 14:29–30-at, és az egyes versek felolvasása után kérdezd meg a tanulóktól, hogy Péter helyében milyen gondolataik vagy érzéseik lennének.
Miért kezdett el merülni Péter?
Mi olyat jelképezhet az életünkben a történetben szereplő szél és a hullámok, ami félelmet vagy kételyt ébreszthet bennünk?
Mit tanulhatunk Péter élményéből, hogyan kerülhetjük el azt, hogy a félelmeink és a kételyeink legyőzzenek minket? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de mindenképp legyen nyilvánvaló, hogy ha Jézus Krisztusra szegezzük a tekintetünket, és megőrizzük a Belé vetett hitünket, akkor nem fognak minket legyőzni a félelmeink és a kételyeink.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Howard W. Hunter elnöktől, az osztály pedig figyelje meg, milyen veszélyt rejt magában az, ha nem őrizzük meg az Úrba vetett hitünket:
Kép
President Howard W. Hunter
„Szilárd meggyőződésem, hogy ha egyénekként, családokként, közösségekként és nemzetekként Péterhez hasonlóan Jézusra szegezhetnénk a tekintetünket, mi is diadalmasan járhatnánk a hitetlenség hömpölygő hullámain, és félelem nélkül állhatnánk meg a kétség erősödő szelében. Ha azonban elfordítjuk a szemünket arról, akiben hinnünk kell – amint azt oly könnyű megtenni, és aminek megtételére oly nagy kísértést érez a világ –, ha a körülöttünk lévő szörnyű és romboló elemek hatalmára és dühére tekintünk, és nem arra, aki segíthet nekünk és megszabadíthat bennünket, akkor elkerülhetetlenül elsüllyedünk a viszály és a bánat és a csüggedés tengerén” (“The Beacon in the Harbor of Peace,” Ensign, Nov. 1992, 19).
Szerintetek hogyan szegezhetjük Jézus Krisztusra a tekintetünket úgy, ahogy azt először Péter tette?
Láttátok-e már, amint valaki a Jézus Krisztusba vetett hite által el tudta kerülni azt, hogy legyőzze őt a félelem vagy a kétely? Mikor?
Tegyél bizonyságot arról, hogy ha Jézus Krisztusra szegezzük a tekintetünket, és megőrizzük a Belé vetett hitünket, akkor reményt és bátorságot kapunk a kihívásainkkal való szembenézéshez. Kérd fel a tanulókat, hogy gondolják át, mit tudnának megváltoztatni az életükben ahhoz, hogy még inkább Jézus Krisztusra összpontosítsanak és megőrizzék az Őbelé vetett hitüket. Tűzzék ki célul ezen változások megtételét.
Mondd el, hogy Péterhez hasonlóan néha velünk is előfordulhat, hogy elveszítjük a Jézus Krisztusba vetett hitünket, és átadjuk magunkat a félelemnek, a kételynek és a csüggedésnek.
Kép
Christ walking on water
Tedd ki azt a képet, amelyen Jézus Krisztus a vízen jár (lásd Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 43. sz.; lásd még LDS.org). Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:30–32-t.
A 30. vers szerint mit tett Péter, amikor észrevette, hogy merül?
Mit tanulhatunk ebből a történetből, mit tesz az Úr, ha hitünk megfogyatkozásakor a segítségét kérjük? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Ha hitünk megfogyatkozásakor Isten segítségét kérjük, akkor Ő ki tud emelni minket a félelmeink és a kételyeink közül.)
Hogyan emel ki minket Isten a félelmeink és a kételyeink közül?
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 14:33-at, az osztály pedig nézze meg, hogyan reagáltak a hajóban lévő tanítványok, miután Jézus és Péter beszállt a hajóba.
A Máté 14:33–36 összegzéseként mondd el, hogy ezen esemény után Jézus és tanítványai folytatták útjukat, és megérkeztek a Galileai-tenger túlpartjára. Amikor az emberek megtudták, hogy Jézus ott van, különböző betegségekben szenvedő embereket hoztak Őhozzá. Sokan már attól meggyógyultak, hogy megérintették a ruhája peremét.
Befejezésként buzdítsd a tanulókat, hogy alkalmazzák az ebből a leckéből tanultakat, és cselekedjenek a kapott sugalmazásoknak megfelelően.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 14:25. „Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus”
Amikor elvárjuk, hogy az Úr gyors megoldást adjon a problémáinkra, nem vesszük észre segítsége késlekedésének tágabb célját. D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából beszélt egy olyan személyes próbatételről, melyre nem kapott gyors megoldást az Úrtól:
„Bár akkor sokat gyötrődtem, ha most visszatekintek, hálás vagyok, hogy nem gyors megoldást kaptam a problémáimra. Az, hogy több éven keresztül arra kényszerültem, hogy szinte mindennap Istenhez forduljak segítségért, megtanított igazán imádkozni, és válaszokat kapni az imáimra, és igen gyakorlatias módon tanított meg az Istenbe vetett hitre. Olyan módon és mértékben ismertem meg a Szabadítómat és Mennyei Atyámat, ahogyan azt máskülönben nem tudtam volna, vagy legalábbis sokkal tovább tartott volna. […] Megtanultam teljes szívemből bízni az Úrban. Megtanultam nap mint nap mellette járni” (Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. [EOSZ Esti beszélgetés fiatal felnőtteknek, 2011. január 9.], LDS.org).
Bruce R. McConkie elder a Tizenkét Apostol Kvórumából a következőket mondta arról, hogy a Szabadító tudatában volt tanítványai fáradozásainak, amikor a viharban megpróbáltak átkelni a Galileai-tengeren:
„A hegy tetejéről, ahol imádkozott…, Jézus látta, milyen veszély fenyegeti őket, és mennyire küszködnek szeretett barátai, miközben a Galileai-tenger nyugati partjának biztonságába igyekeznek. […] Nehéz helyzetük ismerete bizonyára a Lélek hatalma által adatott meg neki, nem pedig természetes látása által, hiszen akár 8–10 kilométer távolságra is lehettek tőle. […]
Nagyjából nyolc-tíz óra alatt még hat kilométert sem tettek meg a parttól.
Nagy veszélyben voltak. Még az erős férfiak sem tudnak a végtelenségig ellenállni az ostromló hullámoknak és a tengeren dúló vihar hömpölygő erejének. Már az éjszaka negyedik részében jártak; hajnali három és hat óra között lehetett. Jézus addig hagyta őket küszködni és erőlködni, míg erejük el nem fogyott. Ekkor a megmentésükre sietett” (The Mortal Messiah, 4 vols. [1979–81], 2:358–59).