Jézus Krisztus bizonyságot tesz arról, hogy Keresztelő János azért küldetett, hogy elkészítse Őelőtte az utat, és nyugalmat ígér mindazoknak, akik Őhozzá jönnek. Jézus válaszol a farizeusok vádaskodására, mely szerint hatalma az ördögtől ered. Figyelmezteti őket, hogy ne vádoljanak hamisan és ne keressenek jelet, és az üres ház példázatát tanítja nekik.
Jézus Krisztus bizonyságot tesz arról, hogy Keresztelő János azért küldetett, hogy elkészítse Őelőtte az utat
Mutass a tanulóknak egy képet egy rendőrről, egy orvosról, valamint Jézus Krisztusról.
Miért fontos tudnunk, hogy ezek a személyek tényleg azok, akiknek látszanak? Honnan tudjátok, hogy azok, akiknek látszanak?
Mondd el, hogy Jézus Krisztus halandó szolgálata alatt sokan igyekeztek megtudni, hogy Ő az-e, akinek látszik. Kérd meg a tanulókat, hogy a Máté 11 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek nekik saját bizonyságot szerezni arról, hogy ki Jézus Krisztus.
Mondd el, hogy Heródes király elfogta és bebörtönözte Keresztelő Jánost. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 11:2–3-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit kellett megkérdezniük Jézustól azoknak a tanítványoknak, akiket János elküldött Hozzá.
Mit kellett megkérdezniük Jézustól azoknak a tanítványoknak, akiket János elküldött Hozzá?
Mutass rá, hogy ezzel a 3. versben található kérdéssel János tanítványai azt tudakolták meg Jézustól, hogy Ő-e a Messiás. Emlékeztesd a tanulókat, hogy Keresztelő János már tudta, hogy Jézus a Messiás (lásd Máté 3:11, 13–14; János 1:29–34).
Szerintetek miért küldte el Keresztelő János a tanítványait, hogy megtudakolják, vajon Jézus-e a Messiás, amikor már tudta, hogy ki Jézus? (Azt akarta, hogy a tanítványai saját tanúbizonyságot kapjanak Jézus Krisztusról.)
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 11:4–5-öt, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogyan válaszolt Jézus a kérdésükre.
Ahelyett, hogy egyszerűen csak megerősítette volna messiási mivoltát, mit kért Jézus Keresztelő János tanítványaitól, mit tegyenek?
Elmagyarázhatod, hogy Jézus egyszerűen megmondhatta volna János tanítványainak, hogy Ő a Messiás. Ehelyett azonban arra kérte őket, hogy a hallásukra és a látásukra hagyatkozva (lásd 4. vers) gondolják át a tetteit, majd térjenek vissza Keresztelő Jánoshoz, és tegyenek bizonyságot azokról a dolgokról, amelyekről hallottak, vagy amelyeket látták Jézust cselekedni.
Hogyan segíthetett Jézus válasza János tanítványainak, hogy még erősebb bizonyságot kapjanak a Szabadítóról annál, mint amit akkor kaptak volna, ha egyszerűen csak megmondja nekik, hogy ki Ő?
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a beszámolóból, hogyan erősíthetjük meg tanúbizonyságunkat a Szabadítóról? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő igazságot: Amint arra törekszünk, hogy tanuljunk és bizonyságot tegyünk Jézus Krisztusról, a saját bizonyságunk is erősödhet Őróla.)
Kérd meg a tanulókat, írják le, hogyan tudták meg, hogy Jézus Krisztus Isten Fia. Megkérhetsz pár tanulót, hogy ossza meg az osztállyal, amit írt.
A Máté 11:7–27 összegzéseként mondd el, hogy miután a két tanítvány elment, Jézus megmondta a sokaságnak, hogy Keresztelő János az a próféta, aki ki lett választva, hogy előkészítse a Messiás útját. Jézus elítélte azokat, akik elutasították Keresztelő Jánost, és azokat is, akik nyilvánvaló bizonyságot kaptak az Úr isteni mivoltáról, mégis elutasították Őt. (Megjegyzés: Jézusnak ezekben a versekben található, Keresztelő Jánosról szóló tanításait részletesebben tárgyalja majd a Lukács 7:18–35-höz tartozó lecke.)
Jézus ezt követően ígéretet tett mindazoknak, akik elfogadják Őt Messiásként. Hogy segíts a tanulóknak a Máté 11:28–30 áttekintésében, melyről az 1. leckében már szót ejtettél, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel ezeket a verseket, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mire kér minket az Úr.
Mire kér minket az Úr? Mit ígér nekünk ezért cserébe? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a táblára a következő igazságot: Ha Jézus Krisztushoz jövünk, akkor Ő könnyít a terheinken és nyugalmat ad nekünk.)
Hogyan segíthet nektek idén az ebben a szentírás-memoriterben rejlő igazságok megértése?
Jézus Krisztus megfeddi a farizeusokat hamis vádaskodásaikért és jelkeresésükért
(Megjegyzés: A Máté 12:1–21-ben feljegyzett eseményeket részletesebben tárgyalja majd a Márk 2–3-hoz kapcsolódó lecke.)
A Máté 12:1–30 összegzéseként mondd el, hogy miután Jézus meggyógyított valakit a sabbat napján, a farizeusok közül néhányan az elveszejtésére törekedtek. Amikor meggyógyított egy ördöngöst, annak vádjával próbálták meg hitelteleníteni Őt az emberek előtt, hogy az ördög hatalma által viszi véghez ezeket a cselekedeteket. Jézus ismerte a gondolataikat, és kijelentette, hogy pont ellenkezőleg: az ördögök kiűzésével azt bizonyítja, hogy Ő a Messiás, és Isten királyságát alapítja meg. Kérd meg a tanulókat, hogy olvassák el magukban a Máté 12:30-at, és nézzék meg, hogy mit tanított Jézus azokról, akik nem csatlakoznak Őhozzá. Mondják el, mit találtak.
A 30. vers szerint mit kell tennünk, ha Isten királyságához szeretnénk tartozni? (Miközben a tanulók válaszolnak, mindenképp hangsúlyozd ki a következő igazságot: Ha Isten királyságához szeretnénk tartozni, akkor teljes mértékben el kell köteleznünk magunkat Jézus Krisztus mellett.)
Milyen módokon mutathatjuk ki azt, hogy teljes mértékben elköteleztük magunkat Jézus Krisztus mellett?
A Máté 12:31–42 összegzéseként mondd el, hogy Jézus újra leszögezte, hogy jó cselekedetei azt bizonyítják, hogy Ő Istentől való és nem az ördögtől. Figyelmeztette a farizeusokat, hogy Isten felelősségre fogja vonni őket vádló szavaikért. Az írástudók és a farizeusok közül néhányan ezt követően jelt kértek, Jézus pedig megfeddte őket a jelkeresésért és azért, hogy nem látják, hogy Ő Izráel minden korábbi prófétájánál vagy királyánál nagyobb.
Jézus az üres ház példázatát tanítja, és azt, hogy akik az Atya akaratát teszik, azok az Ő családjához számláltatnak
A tanulók képzeljék el, hogy az egyik barátjuk tanácsot kér tőlük, hogy miként tudna elkerülni egy olyan bűnhöz való visszatérést, amelyet próbál elhagyni.
Milyen tanácsot adnátok a barátotoknak, hogy segítsetek neki ellenállni a kísértésnek?
Mondd el, hogy a Máté 12:43–45 egy olyan tisztátalan lélekről szóló példázatot rejt, amelyet kiűztek egy emberből. Kérd meg a tanulókat, hogy keressenek ebben a példázatban egy olyan tantételt, amely segíthet a barátjuknak legyőzni a kísértést. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 12:43–44-et, az osztály pedig nézze meg, mit tett a tisztátalan lélek, miután kiűzték az emberből.
Mit tett a tisztátalan lélek, miután sehol nem talált nyugalmat?
Mely szavak jelzik, hogy milyen állapotban volt a „ház”, vagyis az ember, amikor a tisztátalan lélek visszatért?
Kérj meg egy másik tanulót, hogy olvassa fel a Máté 12:45-öt, az osztály pedig nézze meg, mit tett a tisztátalan lélek, miután üresen találta a „házat”, vagyis az embert. Mondják el, mit találtak.
Az ördög eltávolítása után mit nem tett meg a példázatban szereplő ember, ami aztán lehetővé tette a gonosz lélek visszatérését? (Nem váltotta fel a gonoszt igazlelkű gondolatokkal, érzésekkel, szavakkal és tettekkel.)
Milyen szempontból jelképezhet az ebben a példázatban szereplő ember olyan valakit, aki bűnbánatot tart és megpróbál ellenállni a kísértésnek?
Miután a tanulók válaszoltak, kérd meg egyiküket, hogy olvassa fel a következő idézetet Spencer W. Kimball elnöktől:
Kép
President Spencer W. Kimball
„A bűn elhagyása során senki nem teheti meg azt, hogy csupán kívánja a jobb körülményeket. Ki is kell alakítania azokat. […]
Az őt megfogó, képzeletét megragadó, gondolatait lefoglaló dolgok már tovatűntek, ám az űrt még nem töltötte be jobb helyettesítő elem. Ez ad lehetőséget a Sátánnak” (The Miracle of Forgiveness [1969], 171–72; kiemelés hozzáadva).
Milyen tantételt tanulhatunk ebből a példázatból, amely által tudhatjuk, hogy mi módon tartsuk távol a gonosz hatásokat, miután eltávolítottuk őket az életünkből? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Az életünkből való eltávolításuk után azzal tudjuk távol tartani a gonosz hatásokat, ha igazlelkűséggel váltjuk fel őket.)
Hogy segíts a tanulóknak megérteni ezt az igazságot, kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet, az osztály pedig figyelje meg, miért nem elég csupán megszabadítani az életünket a bűntől.
„Nem elegendő, ha egyszerűen megpróbálsz ellenállni a gonosznak, vagy kiűzöd az életedből a bűnt. Igazlelkűséggel kell megtöltened az életedet, és olyan tevékenységekben kell részt venned, amelyek lelkierőt eredményeznek. […]
A teljes engedelmesség elhozza az evangélium teljes erejét az életedbe, többek között egyre több erőt a gyengeségeid legyőzésére. Ezen engedelmesség magában foglal olyan tetteket, amelyeket kezdetben nem tekintenél a bűnbánat részének; ez lehet a gyűlésekre járás, a tizedfizetés, a szolgálatnyújtás, és a másoknak történő megbocsátás” (Hűek a hithez: Evangéliumi értelmező szótár [2004]. 29.).
Milyen dolgokat tehetünk, amikor bűnbánatot tartunk, hogy igazlelkűséggel töltsük meg az életünket, és ne térjünk vissza a bűnhöz? (Megkérhetsz egy tanulót, hogy a válaszokat sorolja fel a táblán.)
Hogyan hozhat nagyobb lelkierőt életünkbe e dolgok megtétele, és tehet minket képessé a gonosz hatások legyőzésére?
Tegyél bizonyságot arról, hogy ha igazlelkűséggel töltjük meg az életünket, az nagyobb hatalmat ad majd nekünk a gonosz távoltartására. Buzdítsd a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan tölthetnék meg még több igazlelkűséggel az életüket, majd kövessék az ennek átgondolása során kapott sugalmazásokat.
A Máté 12 hátralevő részének összegzéseként mondd el, hogy miközben Jézus tanított, valaki szólt neki, hogy a családtagjai beszélni szeretnének vele. Az Úr ekkor azt tanította, hogy mindazok az Ő családjához számláltatnak, akik az Atya akaratát teszik.
Hogy segíts a tanulóknak a Máté 11:28–30 memorizálásában, kérd meg az osztályt, hogy találjanak ki az egyes versekben található szavakat és kifejezéseket jelképező mozdulatokat, majd ezek kíséretében mondják fel a memoritert. Több napon keresztül gyakoroltasd a tanulókkal a memoriter felmondását az óra elején, amíg kívülről meg nem tanulják.
Megjegyzések és háttér-információk
Máté 11:11. „A ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál”
Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogy a Máté 11:11 úgy is értelmezhető, hogy az magára Jézus Krisztusra utal:
„Kire hivatkozott Jézus mint a legkisebbik? Jézusra úgy tekintettek, mint akinek a legkevesebb jogosultsága lehetne Isten királyságában, és [látszólag] a legkevésbé volt jogosult arra, hogy prófétaként tekintsenek rá; mintha azt mondta volna: »Akit a legkisebbnek tartanak közöttetek, nagyobb Jánosnál – és ez én vagyok«” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 85.).
Joseph Smith próféta elmagyarázta, hogyan követi el valaki a Szentlélek káromlásának bűnét:
„Meg kell kapnia a Szentlelket, meg kell hogy nyíljanak számára a mennyek, és ismernie kell Istent, majd azután bűnt kell elkövetnie ellene. Miután valaki bűnt követett el a Szentlélek ellen, nem létezik számára bűnbánat. Azt kell mondania, hogy a nap nem süt, miközben látja azt; meg kell tagadnia Jézus Krisztust, miután a mennyek megnyíltak már neki; és meg kell tagadnia a szabadítás tervét, miközben a szemei nyitva vannak annak igazságára, és ettől fogva ellenséggé válik” (in History of the Church, 6:314).
Előfordul, hogy a tanulókat aggasztja a Szentlélek elleni káromlásnak vagy a Szentlélek megtagadásának a bűne. Spencer W. Kimball elnök azt tanította:
„A Szentlélek elleni bűn olyan tudást igényel, hogy egyszerű tagoknak nyilvánvalóan lehetetlen elkövetni azt” (The Miracle of Forgiveness [1969], 123).
James E. Talmage elder a Tizenkét Apostol Kvórumából elmagyarázta, miért figyelmeztette Jézus a farizeusokat a megbocsáthatatlan bűnre a Máté 12:31–32-ben:
„Jézus irgalmas volt, amikor kijelentette, hogy az ellene, mint ember ellen szólt szavak megbocsáthatóak; azonban az Őáltala birtokolt felhatalmazás ellen szólni, különösen ezt a hatalmat és felhatalmazást a Sátánnak tulajdonítani, nagyon közel állt a Szentlélek káromlásához, amely olyan bűn, amelyre nem lehet megbocsátás” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 269).