Máté 23:1–26:30 (6. rész)

Felkészülési anyag az otthon tanulók oktatója számára

A napi otthontanulói leckék összefoglalása

A következő összefoglalást azon eseményekről, tanokról és tantételekről, melyeket a tanulók a Máté 23:1–26:30 (6. rész) tanulmányozása során megismertek, ne tanítsd az órád részeként! Az általad tanított lecke e tanok és tantételek közül csupán néhányra összpontosít. Kövesd a Szent Lélek késztetéseit, amikor átgondolod, hogy mire van szükségük a tanulóidnak.

1. nap (Máté 23)

A tanulók tanulmányozták, miként feddte meg Jézus a zsidó vezetőket, és megtudták, hogy akkor is dönthetünk úgy, hogy engedelmeskedünk Isten törvényeinek, ha látjuk, hogy mások képmutatóan cselekednek. Megtanulták, hogy ha megpróbáljuk felmagasztalni magunkat, akkor megaláztatunk, de ha alázatosak vagyunk és szolgálunk másokat, akkor az Úr fel fog magasztalni minket. Azt is megtanulták, hogy ha igyekszünk belül lelkileg tisztává válni, akkor az külsőleg, a döntéseinken is tükröződni fog, és ha hagyjuk, hogy a Szabadító összegyűjtsön bennünket, akkor részünk lesz az Ő gondoskodásában és oltalmában.

2. nap (Máté 24)

A tanulók a Szabadító második eljöveteléről szóló tanításaiból megtudták a következőket: Ha állhatatosak maradunk és nem győzetünk le, akkor megszabadulunk. Jézus Krisztus második eljövetele előtt az Úr választottait összegyűjtik, és az evangéliumot az egész világon prédikálni fogják. Ha felhalmozzuk kincsként az Úr szavát, akkor nem leszünk megtévesztve. Csak Mennyei Atyánk tudja, mikor kerül sor a Szabadító második eljövetelére. Ha figyelünk a jelekre és engedelmeskedünk az Úr parancsolatainak, akkor készen fogunk állni a Szabadító második eljövetelére.

3. nap (Máté 25)

A tanulók a tíz szűz példázatát tanulmányozva megtudták, hogy nem vehetünk kölcsön másoktól lelki felkészültséget, és hogy azzal készülünk fel a második eljövetelre, hogy mindennapos igazlelkűség által elmélyítjük a bizonyságunkat és a megtérésünket. Azt is megtanulták, hogy meg kell ismernünk az Urat ahhoz, hogy készen álljunk az eljövetelére és érdemesek legyünk arra, hogy a jelenlétében maradjunk. A tanulók röviden áttekintették a tálentumok példázatát, és megtudták, hogy a félelem megakadályozhat minket az Úr által nekünk adott ajándékok és képességek használatában, és ha nem fejlesztjük ki és használjuk jóra a lelki ajándékainkat, akkor el fogjuk veszíteni azokat.

4. nap (Máté 26:1–30)

A tanulók Jézus Krisztus halandó szolgálatának utolsó napjait tanulmányozva megtudták, hogy Jézus Krisztus tanítványai az Úr szavát hallva megvizsgálják saját életüket, hogy lássák, hogyan vonatkozik az rájuk. Megtanulták, hogy az úrvacsorai jelképek Jézus Krisztus értünk feláldozott testét és vérét szimbolizálják, és hogy Jézus Krisztus azért vezette be az úrvacsorát, hogy emlékezzünk Őrá és a bűneinkért hozott engesztelésére. Azt is megtudták, hogy ha bűnbánatot tartunk és igaz szándékkal veszünk az úrvacsorából, akkor elnyerhetjük a bűneink bocsánatát.

Bevezetés

Amikor Jézus Krisztus az Olajfák hegyén a második eljöveteléről tanította tanítványait, elmondta nekik a tálentumok példázatát.

Javaslatok a tanításhoz

Máté 25:14–30

Jézus Krisztus a tálentumok példázatát tanítja a tanítványainak

Óra előtt tegyél le a terem egyik felén öt pénzérmét, a másik felén pedig két pénzérmét. A zsebedben legyen nyolc pénzérme.

Az óra elején kérj meg három tanulót, hogy jöjjenek ki az osztály elé és segítsenek neked eljátszani egy példázatot, melyet Jézus Krisztus a második eljövetelével kapcsolatban tanított a tanítványainak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 25:14–18-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit kaptak az egyes szolgák és mihez kezdtek vele.

Mit adott az úr a szolgák mindegyikének? (Magyarázd el, hogy a példázatban szereplő tálentum egy régen használatos mértékegység, illetve pénznem volt. Vedd ki a zsebedben lévő nyolc pénzérmét, és adj ötöt az egyik tanulónak, kettőt a másiknak, egyet pedig a harmadiknak.)
Mihez kezdtek az egyes szolgák a nekik adott pénzzel?

Kérd meg az öt pénzérmével rendelkező tanulót, hogy hozza ide a terem egyik felén található öt pénzérmét. Kérd meg a két pénzérmével rendelkező tanulót, hogy hozza ide a terem másik felén található két pénzérmét. Az egy pénzérmével rendelkező tanulót kérd meg, hogy rejtse el a pénzérmét, vagy tegyen úgy, mintha elásná azt.

Kérd meg a tanulókat, hogy adják vissza neked a pénzérméket és üljenek le. Írd fel a táblára a példázat következő elemeit (a zárójelben található értelmezés nélkül):

a szolgák ura (az Úr Jézus Krisztus)

a szolgák (az Úr tanítványai)

a tálentumok (az Úr által a tanítványainak adott ajándékok és képességek)

Mit jelképezhetnek a példázat különböző elemei? (Szükség szerint segíts a tanulóknak beazonosítani, hogy kit vagy mit jelképeznek ezek az elemek. A táblán lévő elemek mellé írd oda az értelmezésüket. Magyarázd el, hogy azon ajándékok és képességek némelyikét, amelyekkel a halandóságban rendelkezünk, a halandóság előtti életben kaptuk és fejlesztettük ki. Dönthetünk úgy, hogy a halandóság során folytatjuk ezen és más ajándékok kifejlesztését.)
A Máté 25:15 szerint miért adott az úr mindegyik szolgának más összegű pénzt? (Miután a tanulók válaszoltak, mutass rá, hogy a „kinek-kinek az ő erejéhez képest” kifejezés azt jelzi, hogy Isten annak megfelelően ad ajándékokat és képességeket mindannyiunknak, hogy az adott körülmények között mire van szükségünk. Mindenki kapott lelki ajándékot Istentől [lásd T&Sz 46:11]. Magyarázd el, hogy nem személyes érdemességünk mértékét jelzi az, hogy mennyi tehetséget kaptunk.)

Olvasd fel a következő kérdéseket, és kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át őket:

Érzéseitek szerint melyik szolga hasonlít leginkább hozzátok: aki öt tálentumot, aki két tálentumot, vagy aki egy tálentumot kapott? Miért?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 25:19–21-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondott az úr annak a szolgának, aki öt tálentumot kapott.

Mit mondott az úr az első szolgának?

Magyarázd el, hogy a „sokra bízlak ezután” és a „menj be a te uradnak örömébe” (Máté 25:21) kifejezések azt jelentik, hogy megvalósítjuk isteni lehetőségeinket és örök életet nyerünk Mennyei Atyánk mellett.

Milyen tantételt ismerhetünk meg az első szolga tapasztalatából? (A tanulók az alábbi tantételt is megnevezhetik: Ha hithűen használjuk az Úr által nekünk adott ajándékokat és képességeket, akkor meg tudjuk valósítani isteni lehetőségeinket és örök életet nyerhetünk.)
Milyen példákat tudtok mondani arra, hogyan használhatjuk hithűen az Úr által nekünk adott ajándékokat és képességeket?

Mutass rá, hogy a második szolga panaszkodhatott volna, amikor látta, hogy az első szolga öt tálentumot kap, ő pedig csak kettőt, de inkább hithűen használta a neki adott tálentumokat.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Máté 25:22–23-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, mit mondott az úr annak a szolgának, aki két tálentumot kapott.

Mit mondott az úr annak a szolgának, aki két tálentumot kapott?
Bár az úr az első két szolgának más-más pénzösszeget adott, szerintetek miért válaszolta ugyanazt mindkettőjüknek?
Milyen tantételt ismerhetünk meg annak az embernek a tapasztalatából, aki két tálentumot kapott? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzák meg a következő tantételt: Az Úr megáld minket, ha hithűen használjuk az általa nekünk adott ajándékokat és képességeket, függetlenül ezek számától vagy mibenlététől. A tanulók szavait felhasználva írd fel a táblára ezt a tantételt.)

Kérd meg az osztályt, hogy gondolják át, ők érezték-e már úgy, hogy valaki más több vagy jobb ajándékot és képességeket kapott náluk. Utalj a táblára imént felírt tantételre.

Hogyan segíthet nekünk e tantétel szem előtt tartása, amikor úgy érezzük, hogy valaki más több vagy jobb ajándékot kapott nálunk?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a következő idézetet Quentin L. Cook eldertől a Tizenkét Apostol Kvórumából:

„A személyes fejlődést leginkább saját tálentumaink gyarapodásán tudjuk lemérni. […] Az áldások összehasonlítgatása szinte biztosan elűzi az örömöt. Nem lehetünk egyszerre hálásak és irigyek. Ha valóban azt akarjuk, hogy velünk legyen az Úr Lelke, és örömöt és boldogságot tapasztaljunk meg, akkor örülnünk kell az áldásainknak és hálásnak kell lennünk” (“Rejoice!” Ensign, Nov. 1996, 29, 30).

Hogyan fedezhetjük fel az Úr által nekünk adott ajándékokat és képességeket?

Adj minden tanulónak egy papírlapot, és kérd meg őket, hogy a tetejére írják oda a nevüket, majd adják tovább a mellettük ülő tanulónak. Kérd meg a tanulókat, hogy írjanak le egy olyan ajándékot vagy képességet, amelyet látnak abban, akinek a neve a papíron áll. Adják körbe a papírokat, és írják le az általuk megfigyelt ajándékokat és képességeket.

Néhány perc elteltével kérd meg a tanulókat, hogy a papírokat juttassák vissza eredeti tulajdonosukhoz. Adj időt a tanulóknak azon ajándékok és képességek átolvasására, amelyeket mások látnak bennük, majd kérd meg őket, hogy válaszolják meg a lapjukon a következő kérdést:

Hogyan használhatod valamelyik ajándékodat az Úr munkájának előrevitelére?

Mutass rá, hogy a tálentumok példázata figyelmeztetéseket is tartalmaz a nekünk adott ajándékok és képességek vonatkozásában. Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Máté 25:24–30-at. az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit válaszolt az úr annak a szolgának, aki elrejtette a tálentumot. A 27. vers felolvasása után elmagyarázhatod, hogy a nyereség itt a pénz befektetéséből vagy kölcsönadásából származó hasznot jelent.

Miért rejtette el az utolsó szolga a tálentumát? Hogyan reagált az úr ennek a szolgának a döntésére?
A szolga nem veszítette el az ura pénzét, miért volt hát rossz az, amit tett?
Szerintetek hogyan reagált volna az úr, ha a szolga két tálentumot hoz vissza?

Kérj meg tanulókat, hogy tegyenek bizonyságot a megbeszélt tantételekről. Buzdítsd őket arra, hogy használják az ajándékaikat és a képességeiket az Úr munkájának továbbvitelére.

Következő rész (Máté 26:31–Márk 3)

Mondd el, hogy a következő héten a tanulók részletesen tanulmányozzák majd Jézus Krisztus engesztelését, mely szenvedésével kezdődött a Gecsemáné kertjében, majd folytatódott a törvénytelen kihallgatásokkal, a gúnyolódással, a verésekkel és a keresztre feszítés általi halálával, s végül dicsőséges feltámadásával fejeződött be.