160. lecke

Jelenések 21–22

Bevezetés

János lát egy új eget és egy új földet, valamint a mennyből alászálló Új Jeruzsálemet. Azt is látja, hogy Isten a népével lakik majd és megvigasztalja őket, és hogy Isten celesztiális városa megalapíttatik a földön. János látja, hogy akiknek nevei felírattak az élet könyvébe, azok bemennek a városba és dicsőségben Istennel lakoznak. János az Úrhoz intézett fohásszal zárja látomását, hogy térjen vissza a földre.

Javaslatok a tanításhoz

Jelenések 21

János lát egy új eget és egy új földet, valamint Isten celesztiális városát

Kérd meg a tanulókat, hogy gondoljanak olyan alkalmakra az életükben, amikor nagy bánatban vagy fájdalomban volt részük.

• Milyen dolgok okozhatnak nekünk az életben nagy bánatot vagy fájdalmat? (A tanulók válaszait írd fel a táblára.)

Kérd meg a tanulókat, hogy a Jelenések 21 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, amely vigaszt hozhat számukra a nehéz időkben.

Mondd el a tanulóknak, hogy a Jelenések 21–22 János látomásának folytatása azokról az eseményekről, melyekre Jézus Krisztus második eljövetele után kerül majd sor.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 21:1–2-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit látott János, mi fog történni.

• Mit látott János, mi fog történni?

Kérj meg két tanulót, hogy olvassák fel az alábbi kijelentéseket:

1. kijelentés

Amikor Jézus Krisztus újra eljön, és kezdetét veszi a millennium, akkor a föld visszaváltozik majd abba az állapotba, amelyben Ádám és Éva bukása előtt volt. A bukás előtt a föld állapota terresztriális, vagyis paradicsomi volt. A millennium után a föld újra megváltozik, és celesztiális állapotú lesz, felkészülve Isten jelenlétére. Ezeknek a változásoknak a bekövetkeztét láthatta János, amikor azt mondta, hogy „láték új eget és új földet” (Jelenések 21:1).

2. kijelentés

A mennyből alászálló Új Jeruzsálem, amelyet János látott, Isten celesztiális városa. Ez a város valószínűleg Énók városát is magában foglalja majd, mely átváltozott és a mennybe vitetett. Ez a „szent város” alászáll majd és csatlakozik az Új Jeruzsálemhez, vagyis a szentek által a földön addigra már felépített Sionhoz (lásd Mózes 7:62–64).

• Mit gondoltok, milyen érzés lehetett János számára e dolgok látványa, miközben épp száműzetésben volt a Jézus Krisztusba vetett hite miatt?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 21:3–4-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy mit fog tenni Isten a népéért.

• Mit fog tenni Isten a népéért? (A tanulók megfogalmazhatnak a következőhöz hasonló igazságokat: Isten a népével fog lakozni és megvigasztalja őket, és ők nem tapasztalnak meg többé halált, bánatot vagy fájdalmat. Írd fel a táblára ezt az igazságot.)

Utalj a táblán lévő felsorolásra, hogy milyen dolgok okozhatnak nekünk bánatot vagy fájdalmat.

• Hogyan segíthet nekünk a most megtapasztalt kihívásaink közepette annak tudata, hogy Isten meg fogja vigasztalni a népét, és elveszi a bánatukat és a fájdalmukat?

Megoszthatod a bizonyságodat arról, hogy Isten meg tud vigasztalni minket.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 21:7-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogy mit ígér az Úr azoknak, akik hithűen győzedelmeskednek.

• Mit ígér az Úr azoknak, akik győzedelmeskednek?

• Annak alapján, amit arról tanultatok, hogy milyen kihívások vannak és lesznek még a második eljövetel előtt, milyen dolgok felett fognak győzedelmeskedni ezek az emberek?

Kérd meg ugyanezt a tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 21:8-at. Elmondhatod, hogy a bűbájos olyasvalaki, aki a gonosz lelkek hatását megidéző tevékenységekben vesz részt, a parázna pedig olyan valaki, aki paráznaságot vagy házasságtörést követ el.

• Miben lesz részük azoknak, akikről a 8. versben szó van? (A második halálban.)

Mondd el, hogy a második halál egy lelki halál, vagyis Istentől való elválás, melyet a végső ítélet után tapasztalnak majd meg azok, akik szándékosan fellázadnak a világosság és az igazság ellen (lásd Hélamán 14:16–19).

A Jelenések 21:9–21 összegzéseként mondd el, hogy János leírta, milyen Isten celesztiális városa. Látta, hogy a városnak van egy hatalmas fala, melynek 12 kapuját 12 angyal őrizte.

Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Jelenések 21:22–27-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit tudott meg János erről a celesztiális városról. (Ha szükséges, elmondhatod, hogy a szövétnek szó jelentése fáklya [botra tekert szövet, amelyet olajba vagy szurokba mártva meggyújtottak és világításra használtak] vagy gyertya.)

• Mit tudott meg János erről a városról?

• A 27. vers szerint kik léphetnek majd be ide? (Csak azok, akiknek a neve fel van írva az élet könyvébe, mely a Bárányé.)

Jelenések 22

János befejezi látomásának feljegyzését

Kérd meg a tanulókat, hogy a Jelenések 22 tanulmányozása során keressenek egy olyan igazságot, mely segíthet nekik abban, hogy a nevük fel legyen írva az élet könyvébe, mely a Bárányé, és engedélyezzék majd számukra a belépést a celesztiális városba.

drawing, throne

Megmutathatod egy trón képét, vagy felrajzolhatsz egyet a táblára.

Kérj meg egy tanulót, hogy jöjjön ki a táblához, és rajzolja fel, mit látott még János a trónon kívül, miközben egy másik tanuló felolvassa a Jelenések 22:1–2-t.

• Mit látott még János Isten celesztiális városában?

Kérd meg a tanulót, hogy menjen vissza a helyére.

• A 2. vers szerint hogyan jellemezte János az élet fáját? (Mindig bőségesen hozott gyümölcsöt, és a levelei meg tudták gyógyítani a nemzeteket.)

Emlékeztesd a tanulókat, hogy a Mormon könyve feljegyzi, hogy Lehi és Nefi is láttak egy látomást az élet fájáról. Nefi megtudta, hogy a fa és az élő víz forrása is Isten szeretetét jelképezi (lásd 1 Nefi 11:25). Írd fel a tanuló által rajzolt fa és folyó mellé, hogy Isten szeretete.

• Mi Isten szeretetének legnagyszerűbb megnyilvánulása? (Jézus Krisztus engesztelése [lásd János 3:16; 1 János 4:9]. A fa gyümölcse az engesztelés áldásait is jelképezheti.)

A Jelenések 22:3–10 összegzéseként mondd el, hogy János nem csupán látta ezt a celesztiális várost, hanem az angyaltól, aki szólt hozzá, tanúbizonyságot is kapott arról, hogy a neki kinyilatkoztatott dolgok igazak.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 22:11–13-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, mit fog tenni az Úr, amikor újra eljön.

• Mit fog tenni az Úr, amikor újra eljön?

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 22:14-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit kell tennünk azért, hogy beléphessünk a celesztiális királyságba.

• Mit kell tennünk azért, hogy beléphessünk a celesztiális királyságba?

Mondd el, hogy a „joguk legyen az életnek fájához” azt jelenti, hogy érdemesek legyenek az engesztelés összes áldásának elnyerésére, az örök életet is beleértve ebbe.

• Milyen tantételt találhatunk a 14. versben? (A tanulók más szavakat is használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha betartjuk az Úr parancsolatait, akkor Jézus Krisztus engesztelésének összes áldását elnyerhetjük és beléphetünk a celesztiális királyságba. Magyarázd el, hogy az Ő parancsolatainak betartásához hozzátartozik minden olyan szertartás elnyerése is, mely szükséges ahhoz, hogy beléphessünk a celesztiális királyságba.)

Mondd el, hogy bár az engesztelésnek vannak olyan áldásai – például a feltámadás ajándéka –, melyek feltétel nélkül adatnak Isten minden gyermekének, olyan áldásai is vannak – például az örök élet –, melyek csak azok számára elérhetőek, akik szorgalmasan igyekeznek hitet gyakorolni Jézus Krisztusban, bűnbánatot tartani és követni az Ő parancsolatait.

Írd fel a táblára a következő kérdéseket:

Milyen parancsolatokat és tanításokat ismertetek meg az Újszövetség tanulmányozása során, melyeket az életetekben is megpróbáltatok alkalmazni?

Hogyan segítettek az e parancsolatok alkalmazására irányuló erőfeszítéseitek elnyerni az Úr áldásait, és felkészülni arra, hogy visszatérjetek Mennyei Atyátok színe elé?

Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, hogyan válaszolnának erre a két kérdésre – nézzék át, mit írtak eddig a szentírás-tanulmányozási naplójukba, milyen megjegyzéseket írtak a szentírásukba vagy miket jelöltek meg azokban, és milyen szentírás-memoritereket tanultak ebben az évben. Kérd meg őket, hogy az erre a két kérdésre adott válaszaikat írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba.

Elegendő idő eltelte után kérj meg néhány tanulót, hogy mondja el az osztálynak, mit írt. (Emlékeztesd a tanulókat, hogy ne osszanak meg semmit, ami túl magánjellegű vagy személyes.)

A Jelenések 22:15–19 összegzéseként mondd el, hogy akik nem tartják be az Úr parancsolatait, azok nem léphetnek majd be a celesztiális városba. Jézus Krisztus bizonyságot tett arról, hogy ezt a kinyilatkoztatást Ő adta Jánosnak, és János mindenkit hívott, hogy jöjjenek az élet vizéhez, és igyanak abból ingyen. János figyelmeztette olvasóit, hogy ne változtassák meg az általa megírt könyv üzenetét.

Buzdíts mindennapos szentírás-tanulmányozásra!

Kevés olyan dolgot tehetsz, amely erőteljesebb és maradandóbb jóra indító hatással lehet a tanulóid életére, mint az, ha segítesz nekik megszeretni és mindennap tanulmányozni a szentírásokat. Buzdíthatod őket a mindennapi szentírás-tanulmányozásra, ha felkéred őket, hogy akkor is rendszeresen olvassák a szentírásaikat, amikor nincsenek ifjúsági hitoktatási órák. Kérd meg a tanulókat, hogy tűzzék ki célul a Mormon könyve elolvasását, melyet jövőre fognak tanulmányozni az ifjúsági hitoktatáson.

Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Jelenések 22:20-at, az osztály pedig kövesse a szöveget, és nézzék meg, hogy miért fohászkodott János.

• Miért fohászkodott János?

• Annak alapján, amit a Jelenések könyvéből megtudtatok, szerintetek miért várta annyira János az Úr eljövetelét?

Végezetül tegyél bizonyságot a tanulók által a Jelenések 21–22-ben felfedezett igazságokról.

Megjegyzések és háttér-információk

Jelenések 21:4. „Isten eltöröl minden könyet”

Joseph B. Wirthlin a Tizenkét Apostol Kvórumából tanított arról, hogy az Úr szerint megfelelő időben a hithűek bánata örömre változik majd:

„Az Úr a hithű embereket minden veszteségért kárpótolja. Minden olyan dolog, mely elvétetik az Urat szeretőktől, az Ő módján vissza lesz szolgáltatva nékik. Bár lehet, hogy ez nem akkor fog bekövetkezni, amikor mi szeretnénk, a hithűek tudják, hogy minden ma ejtett könnyük az öröm és hála könnyeivel végül százszorosan vissza lesz térítve” (Jöjjön, aminek jönnie kell, és szeresd azt! Liahóna, 2008. nov. 28.).

Jelenések 22:18. „Ha valaki ezekhez hozzá tesz”

Vannak, akik azért utasítják el a Mormon könyvét és más szentírásokat, mert úgy gondolják, hogy az Úr már nem nyilatkoztat ki többé szentírást a gyermekeinek. Sokan tévesen a Jelenések 22:18-ra hivatkozva azt mondják, hogy az Úr a Biblián kívül soha nem fog további szentírásokat adni, és aki azt állítja, hogy további szentírásokat kapott, az el fogja szenvedni azokat a büntetéseket, melyekre János figyelmeztetett. Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából azt mondta erről a félreértésről:

„[A] Bibliát kutató szinte összes szakértő egyhangúlag azon a véleményen van, hogy ez a vers kizárólag a Jelenések könyvére vonatkozik, nem az egész Bibliára. Napjainkban valamennyi szakértő azt vallja, hogy az Újszövetség számos »könyve« majdnem biztos, hogy azután íródott, hogy János megkapta a Jelenések könyvében található kinyilatkoztatást Pátmosz szigetén. Ebbe a kategóriába tartozik legalább Júdás könyve, János három levele, és valószínűleg János teljes evangéliuma is. Talán még ennél több is van.

Van azonban egyszerűbb válasz is arra, hogy az Újszövetség utolsó könyvében található e szakasz miért nem vonatkozhat az egész Bibliára. Azért, mert az általunk most ismert Biblia – vagyis a szövegek egyetlen kötetbe foglalt gyűjteménye – nem létezett, amikor az a vers íródott. Évszázadokkal azután, hogy János elkészült az írásával, az Újszövetség egyes könyvei még külön-külön forogtak közkézen, vagy talán néhány másik írással együtt, de szinte sohasem a teljes gyűjteményként. Az 5366 ismert görög újszövetségi kéziratból mindössze 35 tartalmazza a teljes Újszövetséget a ma ismert formájában, és ezek közül 34 Kr.u. 1000-ben lett összerendezve” (vö. ”Az én szavaim… soha nem szűnnek meg”. Liahóna, 2008. máj. 91–92.).