42. lecke
Márk 11–16
Bevezetés
Halandó szolgálatának végéhez közeledve a Szabadító felfigyel egy szegény özvegyasszonyra, aki két fillért dob a templom perselyébe. Később, egy bethániai vacsora során Mária megkeni Jézust, az Ő temetése jeleként. A Szabadító szenved a Gecsemánéban. Perbe fogják és halálra ítélik. Miután az Úr meghal a kereszten és feltámad, megjelenik az apostolainak, és megbízza őket azzal, hogy vigyék el az evangéliumot a világnak.
Javaslatok a tanításhoz
Márk 11–13
A Szabadító a templomnál tanít, és felfigyel egy özvegyasszonyra, aki néhány fillért dob a templom perselyébe
Olvasd fel a következő helyzeteket, és kérd meg a tanulókat, hogy figyeljék meg, miben térnek el az egyes esetekben az Úr számára tett felajánlások.
-
Egy asszony nagyon nagy összegű böjti felajánlást adott a püspöknek. Egy másik asszony, aki ugyanabban az egyházközségben él, nagyon csekély összeget adott a püspöknek böjti felajánlásként.
-
Egy férfi cövekelnökként szolgál. Egy másik férfi ugyanabban a cövekben elemis tanítóként szolgál.
-
Milyen különbségeket vettetek észre az egyes helyzetekben?
-
Milyen érzései lehetnek valakinek, ha az Úrnak tett felajánlása kicsinynek tűnik mások felajánlásához viszonyítva?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Márk 11–14 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segítenek nekik megtudni, miként tekint az Úr a felajánlásaikra.
Mutasd meg A diadalmas bevonulás című képet (Evangéliumi művészeti könyv [2009]. 50. sz.; lásd még LDS.org). A Márk 11:1–12:40 rövid összegzéseként elmondhatod, hogy a Szabadító halandó szolgálata végéhez közeledve diadalmasan bevonult Jeruzsálembe, megtisztította a templomot, és ott tanította az embereket. Emlékeztesd a tanulókat, hogy a farizeusok nehéz kérdéseket tettek fel Neki, amíg a templomban tanított, hogy megkíséreljék hiteltelenné tenni Őt. Miután a Szabadító válaszolt a kérdéseikre, elítélte a farizeusok és az írástudók képmutatását (lásd Máté 23).
Mondd el, hogy mialatt Jézus a templomban volt, tanúja volt annak, ahogyan az emberek pénzt hoznak a templom kincstárába Istennek szánt felajánlásként. Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 12:41–44-et, az osztály pedig figyelje meg, mit látott a Szabadító a perselynél.
-
Mit látott a Szabadító a perselynél?
Mutasd meg az országodban használt legkisebb értékű pénzérmét, és mondd el, hogy a fillér a „zsidók által használt legkisebb bronzérme” volt (Bible Dictionary, “Money”).
-
Hogyan érezhette magát az, aki csak két fillért tudott felajánlani Istennek?
-
Mit mondott a Szabadító az özvegyasszony felajánlásáról másokéhoz viszonyítva?
-
Szerintetek miért tartotta a Szabadító úgy, hogy ez a felajánlás több volt, mint a többi?
-
Azok alapján, amiket az Úr az özvegyasszonyról mondott, milyen tantételt ismerhetünk meg az Úrnak tett felajánlásokkal kapcsolatosan? (A tanulók különböző szavakat használhatnak, de fogalmazzanak meg egy, a következőhöz hasonló tantételt: Ha készek vagyunk mindenünket odaadni az Úrnak, akkor Ő elfogadja ezt a felajánlást, még ha az másokéhoz viszonyítva kicsinynek is tűnik.)
A Márk 13 összegzéseként mondd el, hogy a Szabadító a második eljövetelről tanította az apostolait. Emlékeztesd a tanulókat, hogy ezeket a tanításokat már áttekintették a Joseph Smith – Máténál.
Márk 14:1–9
Mária megkeni a Szabadítót
Mondd el, hogy miután a Szabadító a második eljövetelének jeleiről tanította a tanítványokat, elhagyta Jeruzsálemet, és Bethániába ment, egy Simon nevezetű férfi házába, aki korábban leprában szenvedett.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 14:3-at, egy másikat pedig, hogy olvassa fel a János 12:3-at, az osztály pedig figyelje meg, mi történt a Szabadítóval, amint vacsorához ült.
-
Mi történt a Szabadítóval, amikor vacsorához ült Simon házában? (Mondd el, hogy az asszony, akik megkente a Szabadítót, Mária volt, Mártha és Lázár testvére [lásd János 12:1–3].)
-
Hogyan mutatta ki Mária a Szabadító iránt érzett szeretetét és elkötelezettségét?
Mondd el, hogy Mária tette, melynek során megkente a Szabadító fejét és lábát nárdusolajjal (egy igen drága olajjal), oly komoly cselekedet volt a hódolatnyilvánítás terén, amelyben még királyokat is ritkán részesítettek (lásd James E. Talmage, Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 512).
Kérj meg néhány tanulót, hogy egymást váltva olvassák fel a Márk 14:4–9-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, hogyan reagáltak néhányan az asztalnál Mária tettére. Mondd el, hogy a János 12:4–5-ből megtudjuk, hogy Iskariotes Júdás volt az egyike azoknak, akik Mária tette miatt szót emeltek.
-
Hogyan reagált Iskariotes Júdás arra, hogy Mária megkente a Szabadítót egy ilyen drága olajjal?
-
Az 5. vers szerint mennyit ért az az olaj? (Mondd el, hogy 300 pénz egy átlagos munkás egyévi bérének felelt meg.)
-
Hogyan válaszolt a Szabadító Júdás Máriával szembeni bírálatára?
Mutass rá a „jó dolgot cselekedett én velem” kijelentésre a 6. versben, és mondd el, hogy ez azt jelzi, hogy a Szabadítónak kedvére volt Mária cselekedete. Mutass rá az „ő a mi tőle telt, azt tevé” kifejezésre a 8. versben, és mondd el, hogy ez azt sugallja, hogy Mária a lehető legtöbbet tette, amit tehetett az Úrért.
-
Milyen igazságot ismerhetünk meg ezekből a versekből arról, hogy miként érez a Szabadító, amikor a tőlünk telhető legtöbbet tesszük meg Őérte? (A tanulók használhatnak ugyan különböző szavakat, de fogalmazzák meg a következő tantételt: A Szabadítónak kedvére van, ha a tőlünk telhető legtöbbet tesszük meg Őérte.)
Utalj vissza a lecke elején felvázolt két élethelyzetre. Kérd meg a tanulókat, hogy a Márk 12-ben és a Márk 14-ben felismert igazságokat használva mondják el, hogyan tehetnének az Úr kedvére az egyes élethelyzetekben szereplő személyek.
-
Hogyan segíthet az ezen igazságokban való hit valakinek, aki úgy érzi, hogy nem adhat sokat az Úrnak?
-
Milyen helyzetben tapasztaltátok már, hogy valaki a tőle telhető legtöbbet adta az Úrnak?
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolják át, vajon jelenleg a tőlük telhető legtöbbet adják-e az Úrnak. Buzdítsd őket, hogy válasszák ki életük egyik területét, amelyet fejleszthetnének, és tűzzenek ki egy célt, amely segíthet nekik, hogy a tőlük telhető legtöbbet adják az Úrnak.
Márk 14:10–16:20
Jézus megkezdi engesztelését, amikor a Gecsemánéban szenved a bűneinkért; Iskariotes Júdás elárulja, majd a zsidó vezetők elé hurcolják
Kérd meg a tanulókat, hogy gondolkozzanak el magukban a következő kérdéseken:
-
Éreztétek már valaha úgy, hogy senki sem ért meg benneteket vagy azt, amin éppen keresztülmentek?
-
Éreztétek már azt, hogy nem kaphattok bocsánatot a múltbéli bűneitekre?
Kérd meg a tanulókat, hogy a Márk 14 tanulmányozása során keressenek olyan igazságokat, amelyek segíthetnek valakinek, aki efféle érzésekkel küszködik.
A Márk 14:10–31 összegzéseként mondd el, hogy néhány nappal azt követően, hogy Mária megkente Jézust, Ő az apostolaival ünnepelte a zsidó húsvétot (a páskát). Ezt követően a Szabadító a Gecsemáné kertjébe ment.
Kérj meg egy tanulót, hogy olvassa fel a Márk 14:32–34-et, az osztály pedig kövesse a szöveget, és figyeljék meg, hogyan érezte magát a Szabadító a Gecsemáné kertjében.
-
Hogyan érezte magát a Szabadító a Gecsemáné kertjében?
Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő kifejezéseket a táblára: rettegni, gyötrődni, szomorú.
Mondd el, hogy ezek a kifejezések Jézus Krisztus szenvedésére vonatkoznak, amelyet az engesztelésének részeként élt át.
-
Mit tanítanak ezek a kifejezések nekünk Jézus Krisztus engeszteléséről? (Miután a tanulók válaszoltak, írd fel a következő igazságot a táblára: Engesztelése részeként Jézus Krisztus szenvedett és gyötrődött a Gecsemáné kertjében.)
Néhány tanuló egymást váltva olvassa fel a Márk 14:35–42-t, az osztály pedig kövesse a szöveget, és keressék meg, mit tett a Szabadító gyötrelmes szenvedése következtében.
-
Mit tett a Szabadító gyötrelmes szenvedése következtében? (Segíts a tanulóknak megérteni, hogy Jézus szenvedése olyan súlyos volt, hogy azt kérte: ha lehetséges, inkább ne kelljen megtapasztalnia azt.)
Írd fel a táblára a következő kifejezést: Jézus Krisztus azért szenvedte el…, hogy…
Mondd el, hogy más szentírásrészek segíthetnek megértenünk Jézus Krisztus szenvedését, és hogy miért volt hajlandó szenvedni értünk.
Írd fel a táblára a következő utalásokat: Ésaiás 53:3–5 és Alma 7:11–13. Oszd párokra az osztályt, és kérd meg őket, hogy olvassák el közösen a verseket, majd keressék meg, mit szenvedett el a Szabadító és miért tette ezt. A tanulók írják le a füzetükbe vagy a szentírás-tanulmányozási naplójukba, hogyan egészítenék ki a táblán szereplő kijelentést az Ésaiás 53:3–5-ből és az Alma 7:11–13-ból tanultak alapján.
Miután elegendő időt kaptak a feladatra, kérj meg néhány tanulót, hogy ossza meg, hogyan egészítette ki a kijelentést. Válaszaiknak a következőkre kell hasonlítaniuk: Jézus Krisztus azért szenvedte el fájdalmainkat, megpróbáltatásainkat, kísértéseinket, betegségeinket, gyengeségeinket és szomorúságunkat, hogy tudja, hogyan segítsen meg bennünket. Jézus Krisztus azért szenvedte el mindezt a bűneinkért, hogy képes legyen eltörölni vétkeinket. Emlékeztesd a tanulókat arra, hogy a Szabadító szenvedése az emberiség bűneiért a Gecsemánéban kezdődött, majd a keresztre feszítésén keresztül folytatódva ott érte el csúcspontját.
Hogy segíts a tanulóknak átérezni, milyen fontos az az igazság, mely szerint Jézus Krisztus az Ő engesztelése részeként szenvedett és gyötrődött a Gecsemáné kertjében, megmutathatod a Különleges tanú – Holland elder (2:38) című filmet, amelyben Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanúságot tesz a Szabadító szenvedéséről a Gecsemánéban. Ez a videó rendelkezésre áll az LDS.org honlapon.
-
Hogyan segíthet szembenéznetek a saját megpróbáltatásaitokkal, fájdalmaitokkal és kihívásaitokkal az, ha tudjátok, hogy a Szabadító mit szenvedett el és miért?
-
Milyen alkalommal éreztétek már, hogy a Szabadító segít nektek a fájdalom, a betegség vagy a szomorúság idején?
-
Milyen érzések töltöttek el benneteket, amikor bűnbánatot tartottatok, és éreztétek, hogy a bűneitek eltöröltettek Jézus Krisztus engesztelése révén?
A Márk 14:43–16:20 összegzéseként mondd el, hogy Jézust egy jogellenes tárgyalásra hurcolták a Szanhedrin elé, ahol halálra ítélték. Miután a Szabadító meghalt a kereszten és feltámadt, megjelent az apostolainak, és megbízta őket azzal, hogy vigyék el az evangéliumot a világnak.
Befejezésként bizonyságot tehetsz a ma megbeszélt igazságokról.
Megjegyzések és háttér-információk
Márk 12:41–44. A szegény özvegyasszony fillérei
„A fillérek, amelyeket az özvegyasszony a templom perselyébe vetett, leptának nevezett apró, zsidó érmék voltak (a görög szó jelentése: kicsi). Mintegy 0,5 gramm súlyúak lehettek, és kevesebbet értek egy negyedpénznél, amely a legkisebb értékű római pénzérme volt abban az időben (lásd Márk 12:42).
A tény, hogy az özvegyasszony odaadta »a mije csak volt«, Isten iránti őszinte elkötelezettségét példázta, az írástudók színlelésével ellentétben (lásd Márk 12:38–40). James E. Talmage elder (1862–1933) a Tizenkét Apostol Kvórumából kifejtette, hogy az Úr miért dicsérte az özvegyasszonyt, annak ellenére, hogy felajánlása viszonylag szerény volt: »A gazdagok sokat adtak, mégis jóval többet tartottak meg; az özvegyasszony pedig mindenét odaadta. Nem felajánlásának szerény mértéke volt az, ami különlegesen elfogadhatóvá tette azt, hanem a felajánlás lelkülete és az az elkötelezett szándék, amellyel adta azt« (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 561–62). Talmage elder azt is kijelentette: »Akár egyetlen személy, akár egy egész nemzet felajánlásáról van szó, a tőlük telhető legjobb – ha ezt készségesen és tiszta szándékkal ajánlják fel – mindig kiváló lesz Isten szemében, akármilyen szegényes is ez a legjobb másokéhoz viszonyítva« (The House of the Lord, rev. ed. [1968], 3)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 128–129.).
Márk 14:3–9. Mária megkente Jézust
James E. Talmage elder kifejtette, hogy Mária tettei Jézus iránt érzett hatalmas szeretetét mutatták:
„A vendég fejének megkenése hétköznapi olajjal a tiszteletadás jele volt; ha a lábát is megkenték, az a kiemelkedő és jelentős megbecsülés kifejezése volt; azonban egy ember fejét és lábát is nárdusolajjal megkenni, méghozzá ilyen bőségesen, az áhítatos hódolat olyan megnyilvánulása volt, amelyben még királyokat is ritkán részesítettek. Mária tette az odaadás kifejezése volt; a hódolattól és imádattól túlcsorduló szív illatos kiáradása” (Jesus the Christ, 3rd ed. [1916], 512).
Márk 14:32–36. A Szabadító szenvedése a Gecsemánéban
„Márk szóhasználata tanúságot tesz a Szabadító szenvedésének valóságáról és komolyságáról (lásd Márk 14:23–36). A szövegben a »rettegni« kifejezéssel fordított görög szó utalhat egy sor különböző érzelemre, köztük rémületre, félelemmel vegyes ámulatra, hatalmas megrázkódtatást követő döbbenetre, valamint túláradó gyötrelemre. A »gyötrődni« szóval fordított kifejezés görög eredetije jelenthet levertet, lehangoltat és kínnal vagy szomorúsággal elteltet is. E szavak együttesen mély és végletes kínszenvedést ábrázolnak. A Szabadító azt mondta, hogy lelke »szomorú… mind halálig« (Márk 14:34) – vagyis olyan súlyos volt a kínja, hogy úgy érezte, a halál küszöbén áll. […]
Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumából… szólt az engesztelés szenvedéséről:
»Gecsemánéban a szenvedő Jézus kezdett ‘rettegni’ (Márk 14:33), vagy a görög szóval élve ‘félni’ és ‘megdöbbenni’.
Képzeljük el Jehovát, ennek és más világoknak a Teremtőjét, amint ‘megretten’! […] Korábban sohasem ismerte személyesen az engesztelés átható és megerőltető folyamatát. Így amikor teljes mértékben rázúdult a gyötrelem, az oly sokkal, sokkal rosszabb volt annál, mint amit akár az Ő páratlan értelme valaha is el tudott képzelni! […]
Minden – múltbéli, jelenlegi és jövőbeli – halandó bűn összegződő súlya erre a tökéletes, bűntelen és érzékeny Lélekre nehezedett! Valahogy minden gyengeségünk és betegségünk is részét képezte az engesztelés rettenetes aritmetikájának. (Lásd Alma 7:11–12; Ésa. 53:3–5; Máté 8:17)« (‘Willing to Submit,’ Ensign, May 1985, 72–73)” (Újszövetség tanulói kézikönyv [Egyházi Oktatási Szervezet kézikönyv, 2014]. 130.).