1 Bizony mondom nektek, azon testvéreiteket illetően, akiket sanyargattak, és üldöztek, és kitaszítottak örökségük földjéről –

2 Én, az Úr, vétkeik következtében engedtem meg, hogy sanyargatás érje őket utol, amellyel sanyargattattak;

3 Én mégis magaménak tartom majd őket, és az enyéim lesznek azon a napon, amikor eljövök, hogy összeállítsam ékszereimet.

4 Szükségképpen fenyítésben és próbatételben kell tehát részesülniük, Ábrahámhoz hasonlóan, akinek megparancsoltatott, hogy ajánlja fel egyetlen fiát.

5 Mert mindazokat, akik nem viselik el a fenyítést, hanem megtagadnak engem, nem lehet megszentelni.

6 Íme, azt mondom nektek, hogy civakodások, és vitatkozások, és irigykedések és viszálykodások, valamint vággyal és irigységgel telt kívánságok voltak közöttük; e dolgok által tehát beszennyezték örökségeiket.

7 Lassúak voltak hallgatni az Úr, az ő Istenük hangjára; ezért az Úr, az ő Istenük lassú hallgatni az imáikra, hogy gondjaik napján megválaszolja azokat.

8 Békességük napján könnyedén vették tanácsomat; gondjuk napján azonban szükségszerűen utánam tapogatóznak.

9 Bizony mondom nektek, hogy bűneik ellenére könyörülettel van tele irántuk a bensőm. Nem taszítom majd ki őket teljesen; és a harag napján emlékezni fogok az irgalomra.

10 Esküt tettem, és egy nektek adott korábbi parancsolatban eljutott hozzátok a rendelet, mely szerint meg fogom engedni, hogy felháborodásom kardja lesújtson népemért; és ahogyan azt megmondtam, pontosan úgy lészen majd.

11 Felháborodásom hamarosan mérték nélkül kiömlik minden nemzetre; és ezt majd akkor teszem meg, amikor gonoszságuk pohara telve van.

12 És azon a napon mindazok, akik az őrtornyon találtatnak, vagyis más szavakkal, egész Izráelem megszabadul.

13 És akik szét lettek szórva, összegyűjtetnek.

14 És mindazok, akik gyászoltak, megvigasztaltatnak.

15 És mindazok, akik életüket adták nevemért, megkoronáztatnak.

16 Vigasztalódjon tehát a szívetek Siont illetően; mert minden test az én kezemben van; legyetek nyugodtak és tudjátok, hogy én Isten vagyok.

17 Sion nem lesz elmozdítva a helyéről, annak ellenére, hogy gyermekei szét vannak szórva.

18 Akik megmaradnak, és akik tisztaszívűek, azok visszatérnek, és eljönnek örökségükre, ők és gyermekeik, az örök öröm dalaival, hogy felépítsék Sion romos helyeit –

19 És mindezen dolgok azért lesznek, hogy beteljesedhessenek a próféták.

20 És íme, nincs más kijelölt hely, mint az, amit én jelöltem ki; és nem is lesz más kijelölt hely, mint az, amit én jelöltem ki, szentjeim összegyűjtésének munkájára –

21 Mígnem eljön a nap, amikor nem találtatik számukra több hely; és akkor lesznek majd más helyeim, amiket kijelölök számukra, és ezeket cövekeknek fogják nevezni; Sion ponyváihoz, vagyis erejéhez.

22 Íme, az én akaratom az, hogy mindazok, akik nevemet szólítják, és az én örök evangéliumom szerint hódolnak nekem, összegyűljenek, és szent helyeken álljanak;

23 És felkészüljenek a kinyilatkozatásra, amely eljövendő, amikor elvétetik a templomomat takaró fátyol az én hajlékomban, mely elrejti a földet, és minden test együtt lát majd engem.

24 És minden romlandó dolog, legyen az emberből való, vagy a mező állataiból, vagy az egek madaraiból, vagy a tenger halaiból, ami csak a föld színén lakik, felemésztetik;

25 És ami elemből való, az is megolvad az égető hőségtől; és minden dolog megújul, hogy tudásom és dicsőségem lakozhasson az egész földön.

26 És azon a napon az emberek ellenségeskedése, és az állatok ellenségeskedése, igen, minden test ellenségeskedése megszűnik az arcom előtt.

27 És azon a napon bárki bármit kér, az megadatik neki.

28 És azon a napon a Sátánnak senki megkísértésére nem lesz hatalma.

29 És nem lesz bánat, mert nincs halál.

30 Azon a napon addig nem hal meg a csecsemő, míg meg nem öregszik; és élete hasonló lesz a fának korához;

31 És amikor meghal, nem alszik, úgy mondván a földben, hanem egy szempillantás alatt átváltozik, és felragadtatik, és nyugodalma dicsőséges lesz.

32 Igen, bizony mondom nektek, hogy azon a napon, amikor eljön az Úr, minden dolgot kinyilatkoztat –

33 Az elmúlt dolgokat, és a rejtett dolgokat, amelyeket senki nem ismert, a föld dolgait, hogy mi által alkottatott, valamint annak szándékát és célját –

34 A legbecsesebb dolgokat, a fent lévő dolgokat, valamint a lent lévő dolgokat, a földben, és a földön, és az égben lévő dolgokat.

35 És mindazok, akik üldöztetést szenvednek az én nevemért, és hittel kitartanak, bár elhívást kapnak, hogy énértem letegyék életüket, mégis részesülnek majd mindebben a dicsőségben.

36 Ne féljetek tehát, mindhalálig se; mert ebben a világban nem teljes az örömötök, de énbennem teljes az örömötök.

37 Ne törődjetek tehát a testtel, sem a test életével; hanem törődjetek a lélekkel, és a lélek életével.

38 És mindig keressétek az Úr arcát, hogy türelemben bírhassátok a lelketeket; és örök életetek lesz.

39 Amikor az emberek elhívást kapnak az én örök evangéliumomhoz, és örök szövetséggel szövetséget kötnek, akkor a föld sójának és az emberek fűszerének számítanak;

40 Elhívást kapnak, hogy legyenek az emberek fűszere, ha pedig a földnek ama sója elveszti ízét, íme, azután már semmire sem jó, csak arra, hogy kivessék, és lábuk alá tapossák az emberek.

41 Íme, itt van a bölcsesség, Sion gyermekeit, méghozzá sokakat, de nem mindenkit illetően; vétkeseknek találtattak, szükségképpen fenyítésben kell tehát részesülniük –

42 Aki magát felmagasztalja, megaláztatik, aki pedig magát megalázza, felmagasztaltatik.

43 És most, mutatok nektek egy példázatot, hogy tudhassátok Sion megváltását illető akaratom.

44 Egy bizonyos nemesembernek volt egy földdarabja, nagyon kiváló; és ő azt mondta a szolgáinak: Menjetek el szőlőskertembe, méghozzá erre a nagyon kiváló földdarabra, és ültessetek el tizenkét olajfát;

45 És állítsatok köréjük őrállókat, és építsetek tornyot, hogy az egyik áttekinthesse a környező vidéket, és őr lehessen a toronyban, hogy olajfáim ne töressenek le, amikor az ellenség eljön, hogy zsákmányoljanak és elvegyék maguknak szőlőskertem gyümölcsét.

46 Nos, a nemesember szolgái elmentek és úgy tettek, ahogy uruk azt megparancsolta nekik, és elültették az olajfákat, és körbe kerítést építettek, és őrállókat állítottak, és hozzákezdtek a torony építéséhez.

47 És míg annak alapját fektették, azt kezdték mondogatni egymás között: Vajon mi szüksége van uramnak erre a toronyra?

48 És hosszú ideig tanácskoztak, azt mondogatva egymás között: Vajon mi szüksége van uramnak erre a toronyra, hiszen a békesség időszaka ez?

49 Nem kellene inkább a pénzváltóknak adni ezt a pénzt? Mert e dolgokra nincs szükség.

50 És míg egymással vitatkoztak, nagyon restté váltak, és nem hallgattak uruk parancsolataira.

51 És éjszaka eljött az ellenség, és lerombolta a kerítést; a nemesember szolgái pedig felkeltek és meg voltak ijedve, és elmenekültek; és az ellenség elpusztította munkáikat és letörte az olajfákat.

52 Most, íme, a nemesember, a szőlőskert ura, szólította szolgáit, és azt kérdezte tőlük: Miért! mi az oka ennek a nagy gonosztettnek?

53 Nem kellett volna úgy tennetek, ahogyan azt megparancsoltam nektek, és – miután beültettétek a szőlőskertet, és kerítést építettetek köré, és őrállókat állítottatok annak falaira – a tornyot is felépítenetek, és őrt állítanotok a toronyba, és figyelni szőlőskertemet, és nem elaludnotok, nehogy reátok törjön az ellenség?

54 És íme, az őr a toronyban meglátta volna az ellenséget, mikor az még távol volt; és akkor ti felkészülhettetek volna, és megakadályozhattátok volna, hogy az ellenség lerombolja annak kerítését, és megőrizhettétek volna szőlőskertemet a pusztító kezétől.

55 És a szőlőskert ura azt mondta egyik szolgájának: Menj, és gyűjtsd össze a többi szolgámat, és vedd háznépem minden erősségét, akik az én harcosaim, az én fiataljaim, és azokat is, akik középkorúak mind a szolgáim között, akik házam erőssége, azok kivételével, akiket arra jelöltem ki, hogy maradjanak;

56 És menjetek el egyenesen szőlőskertem földjére, és váltsátok meg szőlőskertemet; mert az enyém az; pénzen vettem meg.

57 Menjetek tehát el egyenesen földemre; romboljátok le ellenségem falait; döntsétek le tornyukat, és szórjátok szét őrállóikat.

58 És amennyiben összegyűlnek ellenetek, álljatok bosszút értem az ellenségeimen, hogy idővel eljöhessek házam maradékával és birtokolhassam a földet.

59 És a szolga azt kérdezte urától: Mikor lesznek ezek a dolgok?

60 És ő azt mondta szolgájának: Amikor akarom; menj egyenesen, és tedd meg mindazon dolgokat, amiket megparancsoltam neked;

61 És ez lesz rajtad pecsétem és áldásom – hű és bölcs sáfár vagy háznépem között, uralkodó a királyságomban.

62 És szolgája elment egyenesen, és megtette mindazon dolgokat, amiket ura megparancsolt neki; és sok nap után minden dolog beteljesedett.

63 Továbbá, bizony mondom nektek, énbennem való bölcsességet mutatok nektek az összes gyülekezetet illetően, amennyiben készen állnak arra, hogy útmutatást kapjanak a szabadulásukhoz vezető helyes és megfelelő úton –

64 Hogy folytatódhasson szentjeim összegyűjtésének munkája, hogy felépíthessem őket, az én nevemért, szent helyeken; mert eljött az aratás ideje, és szavamnak szükségképpen be kell teljesednie.

65 Össze kell tehát gyűjtenem népemet, a búza és a konkoly példázata szerint, hogy a búza biztonságba kerülhessen a csűrökben, hogy örök élete legyen, és celesztiális dicsőséggel koronáztasson meg, amikor eljövök Atyám királyságában, hogy minden embert megjutalmazzak az ő cselekedete szerint;

66 Míg a konkolyt kévékbe kötik, és köteleik erőssé tétetnek, hogy el lehessen égetni őket kiolthatatlan tűzzel.

67 Parancsolatot adok tehát az összes gyülekezetnek, hogy továbbra is gyülekezzenek azokra a helyekre, melyeket kijelöltem.

68 Mindazonáltal, amint azt egy korábbi parancsolatban mondtam nektek, gyülekezésetek ne sietséggel történjen, se ne menekülve; inkább minden dolog készíttessék elő nektek.

69 És azért, hogy minden dolog előkészíttessék nektek, ügyeljetek a parancsolatra, amelyet e dolgokat illetően adtam nektek –

70 Amely azt mondja, vagyis tanítja, hogy a földeket mind pénzen vegyétek meg, azokat, amelyek pénzért megvehetők, a környező vidéken azon föld körül, amit kijelöltem, hogy Sion földje legyen, szentjeim összegyűjtésének elkezdésére;

71 Mindazt a földet, amely Jackson megyében és a környező megyékben megvehető, a többit pedig hagyjátok az én kezemben.

72 Most, bizony mondom nektek, az összes gyülekezet gyűjtse össze minden pénzét; mindezen dolgok történjenek a megfelelő időben, de ne sietséggel; és ügyeljetek rá, hogy minden dolog készíttessék elő nektek.

73 És nevezzetek ki tiszteletre méltó embereket, méghozzá bölcs embereket, és küldjétek el őket e földek megvásárlására.

74 És a gyülekezetek a keleti országrészben, amikor felépültek, ha hallgatnak erre a tanácsra, vásárolhatnak földeket és összegyűlhetnek azokra; és ily módon megalapíthatják Siont.

75 Már most is elegendő, igen, méghozzá bőség van a tárházban Sion megváltására, és romos helyeinek megalapítására, hogy többé ne legyenek lerombolva, ha a gyülekezetek, akik az én nevemen szólítják magukat, hajlandóak hallgatni a hangomra.

76 Továbbá azt mondom nektek, hogy akiket szétszórtak ellenségeik, azt akarom, hogy továbbra is folyamodjanak kártérítésért és megváltásért azok kezétől, akik uralkodók helyét kapták és felhatalmazással bírnak felettetek –

77 A nép törvényei és alkotmánya szerint, amelynek megalkotását én engedtem meg, és amit fenn kell tartani, minden test jogai és védelme miatt, igazságos és szent tantételek szerint;

78 Hogy minden ember cselekedhessen az eljövendőt illető tan és tantétel terén, azon erkölcsi önrendelkezés szerint, amelyet neki adtam, hogy minden embert felelősségre lehessen vonni saját bűneiért az ítélet napján.

79 Nem helyes tehát az, hogy bárki rabságában legyen a másiknak.

80 És ebből a célból hoztam létre ennek az országnak az alkotmányát, bölcs emberek keze által, akiket pontosan e célból támasztottam, és ezért váltottam meg a földet vérnek ontásával.

81 Most, mihez hasonlítsam Sion gyermekeit? Az asszony és a hamis bíró példázatához hasonlítom őket, – mert az embereknek mindig imádkozniuk kellene, és nem szabadna lankadniuk – amely azt mondja –

82 Volt egy városban egy bíró, aki nem félte Istent, és emberrel sem törődött.

83 És volt abban a városban egy özvegyasszony, és őhozzá jött, mondván: Állj bosszút értem az ellenségemen.

84 És ő egy ideig nem volt hajlandó erre, de aztán azt mondta magában: Bár nem félem Istent, és emberrel sem törődök, mégis, mivel ez az özvegyasszony zargat engem, bosszút állok érte, különben még szüntelen jövetelével fáraszt majd engem.

85 Ehhez hasonlítom Sion gyermekeit.

86 Könyörögjenek a bíró lábainál;

87 És ha a bíró nem szívleli meg őket, akkor könyörögjenek a kormányzó lábainál;

88 És ha a kormányzó nem szívleli meg őket, akkor könyörögjenek az elnök lábainál;

89 És ha az elnök nem szívleli meg őket, akkor majd felkel az Úr, és előjön rejtekhelyéről, és haragjában háborgatni fogja a nemzetet;

90 És heves nemtetszésében, és ádáz haragjában, az ő idejében, kivágja azokat a gonosz, hűtlen és hamis sáfárokat, és a képmutatók és a hitetlenek között jelöli ki nekik az ő részüket;

91 Méghozzá a külső sötétségben, ahol zokogás, és siránkozás és fogak csikorgatása van.

92 Imádkozzatok tehát, hogy füleik megnyíljanak fohászaitok előtt, hogy irgalmas lehessek hozzájuk, és ezek a dolgok ne érjék utol őket.

93 Amit elmondtam nektek, annak szükségképpen úgy kell lennie, hogy minden ember mentség nélkül maradjon;

94 Hogy a bölcs emberek és az uralkodók halljanak és tudhassák azt, amin soha nem gondolkoztak el;

95 Hogy elkezdjem véghezvinni tettemet, különös tettemet, és elvégezzem munkámat, különös munkámat, hogy az emberek különbséget tehessenek az igazlelkűek és a gonoszok között, mondja Istenetek.

96 Továbbá, azt mondom nektek, ellenkezik parancsolatommal és akaratommal az, hogy Sidney Gilbert szolgám ellenségeim kezébe eladja tárházamat, amit népemnek kijelöltem.

97 Ne hagyjátok, hogy amit kijelöltem, ellenségeim beszennyezzék, azok jóváhagyásával, akik az én nevemen szólítják magukat;

98 Mert nagyon keserves és súlyos bűn ez énellenem és népem ellen, azon dolgok következtében, amiket elrendeltem, és amik hamarosan utolérik a nemzeteket.

99 Az én akaratom tehát az, hogy népem jogot formáljon és fenntartsa jogát arra, amit én kijelöltem számukra, bár nem engedik meg nekik, hogy azon lakjanak.

100 Mindazonáltal, azt nem mondom, hogy nem is fognak lakni azon; mert amennyiben királyságomhoz illő gyümölcsöt és cselekedeteket hoznak, lakni fognak azon.

101 Építenek majd, és nem örökli azt más; szőlőskerteket ültetnek majd, és ők eszik majd annak gyümölcsét. Így lesz. Ámen.