A Tan és a szövetségek 134
    Footnotes

    134. Szakasz

    Nyilatkozat a kormányokat és törvényeket általában érintő nézetről, amelyet 1835. augusztus 17-én, az Ohio állambeli Kirtlandben egyhangú szavazattal elfogadott az egyház általános gyülekezete (History of the Church, 2:247–249). Az alkalom egyházi vezetők egy olyan gyűlése volt, amelyet azért hívtak össze, hogy átgondolják a Tan és a szövetségek első kiadásának javasolt tartalmát. Ez alkalommal a következő előszóval jelent meg ez a nyilatkozat: „Annak érdekében, hogy a földi kormányzatokat és törvényeket általában érintő nézetünk ne legyen félreértelmezve, sem félreértve, helyénvalónak gondoltuk azt, hogy e kötet végén nyilvánosságra hozzuk azokra vonatkozó véleményünket” (History of the Church, 2:247).

    1–4, A kormányok őrizzék meg a lelkiismeret és a hódolat szabadságát; 5–8, Mindenki támogassa kormányát, méltányolja és tisztelje a törvényt; 9–10, A vallási társaságok ne gyakoroljanak polgári hatalmat; 11–12, Az emberek igazolva vannak, ha megvédik magukat és javaikat.

    1 Hiszünk abban, hogy a akormányokat Isten állította fel az ember javára; és hogy ő bfelelősségre vonja őket azokkal kapcsolatos tetteikért, ami a társadalom jóléte és biztonsága érdekében történő törvényhozást és azok végrehajtását illeti.

    2 Hisszük, hogy egyetlen kormány sem létezhet békességben, csak ha olyan törvényeket alkot, és őriz meg sértetlenül, amelyek minden egyén számára biztosítják a alelkiismeret bszabad gyakorlását, a tulajdonjogot és a tulajdon feletti rendelkezést, valamint az célet védelmét.

    3 Hisszük, hogy minden kormánynak feltétlenül szüksége van polgári ahivatalnokokra és elöljárókra, hogy végrehajtsák annak törvényeit; és olyanokra akik, egyenlőségben és igazságban alkalmazzák a törvényt, azokat keresse meg és támogassa a nép hangja, ha köztársaságról van szó, illetve a felség akarata.

    4 Hisszük, hogy a vallást Isten alapította meg; és hogy az emberek neki, és csak neki tartoznak felelősséggel annak gyakorlásáért, hacsak vallásos nézeteik nem késztetik őket arra, hogy mások jogait és szabadságait megsértsék; nem hisszük azonban azt, hogy emberi törvénynek joga van beavatkozni és előírni a ahódolat szabályait, megkötve ezzel az emberek lelkiismeretét, illetve parancsolni a nyilvános vagy személyes áhítat formáit illetően. A polgári elöljáró fogja vissza a bűnözést, de soha ne rendelkezzen a lelkiismeret felett; büntesse meg a bűnt, de soha ne nyomja el a lélek szabadságát.

    5 Hisszük, hogy minden ember kötelessége, hogy támogassa és fenntartsa az adott kormányt, ahol lakik, míg a kormány törvényei védelmezik öröklött és elidegeníthetetlen jogaiban; és hogy az ily módon védelmezett polgárokhoz a zendülés és a alázadás nem méltó, és megfelelőképpen büntetendő. Emellett minden kormánynak joga van olyan törvények meghozatalára, amelyek megítélésük és számításaik szerint leginkább biztosítják a köz javát; ezzel együtt azonban szentnek tartják a lelkiismeret szabadságát.

    6 Hisszük, hogy minden embert tisztelet illet a helyén, ilyenképpen az uralkodókat és az elöljárókat, akik az ártatlanok védelme és a vétkesek megbüntetése érdekében kerültek oda; és hogy a atörvényeket minden embernek tisztelnie és méltányolnia kell, mivel azok nélkül a békét és az összhangot felváltaná a zűrzavar és a rettenet, mert az emberi törvények pontosan annak céljából jöttek létre, hogy ember és ember között szabályozzák egyéni és nemzeti érdekeinket; a menny adta isteni törvények pedig lelki dolgokhoz tartozó szabályokat írnak elő, ami a hitet és a hódolatot illeti, és ezek mindegyikével Alkotójának számol el az ember.

    7 Hisszük, hogy az uralkodóknak, államoknak és kormányoknak jogukban áll és kötelesek is törvényeket hozni, amelyek minden állampolgárt védenek vallási nézetük szabad gyakorlásában; nem hisszük viszont azt, hogy törvényes jogukban állna megfosztani az állampolgárokat ettől a kiváltságtól, illetve tiltani őket nézeteik terén mindaddig, amíg azok tisztelik és méltányolják a törvényt, és az ilyen vallási nézetek nem állítják be jogosnak a zendülést vagy az összeesküvést.

    8 Hisszük, hogy a bűn elkövetése a vétek természetének megfelelően abüntetendő; hogy a gyilkosság, az árulás, a rablás, a lopás és a köz békéjének megsértése minden tekintetben a bűn természetének és az emberek közötti gonoszság előidézésének mértéke szerint büntetendő, azon kormány törvényei által, ahol a vétket elkövették. A közösség békéjének és békességének érdekében minden ember lépjen fel, és képességeit használva állítsa jó törvények és büntetés elé a vétkeseket.

    9 Nem hisszük, hogy igazságos lenne a vallási befolyás és a polgári kormányzat vegyítése, amely az egyik vallási társaságot előnyben részesíti, a másiknak pedig tiltást közvetít lelki kiváltságaiban, és megtagadja tagjainak egyéni, polgárokként őket megillető jogait.

    10 Hisszük, hogy minden vallási társaságnak jogában áll tagjaival rendellenes magatartás miatt eljárni, az adott társaság törvényei és szabályai szerint; feltéve, ha az ilyen eljárás a közösségbe tartozást és az elismertséget érinti; nem hisszük azonban, hogy bármely vallási társaságnak felhatalmazása lenne arra, hogy perbe fogja az embereket tulajdonjog vagy az élethez való jog terén, hogy elvegye tőlük e világ javait, illetve életveszélynek vagy sérülés veszélyének tegye ki őket, vagy bármilyen fizikai büntetést szabjon ki rájuk. Csak azt tehetik meg, hogy akizárják őket a társaságukból, és megvonják tőlük a tagságukat.

    11 Hisszük, hogy az embereknek a polgári törvényhez kell fellebbezniük, kártérítésért minden sérelem és gyötrelem miatt, amely személyes bántalmazást okoz, illetve tulajdonjogot vagy jellemet sért meg, ahol léteznek ilyen törvények és megvédelmezik azokat. Hisszük azonban, hogy minden ember igazolva van önmaga, barátai és vagyona, valamint a kormány megvédésében, minden személy törvénytelen tettlegességétől és túlkapásaitól a végszükség idején, ahol nem lehet azonnal a törvényekhez folyamodni, és enyhülést biztosítani.

    12 Igazságosnak tartjuk az evangélium aprédikálását a föld nemzeteinek, és az igazlelkűek figyelmeztetését, hogy őrizzék meg magukat a világ romlottságától; de nem tartjuk helyesnek a rabszolgák dolgaiba történő beavatkozást, sem az evangélium nekik történő prédikálását, sem megkeresztelésüket, uruk akarata és kívánsága ellenére, sem azt, hogy beleártsuk magunkat a dolgaikba, vagy akár a legkisebb mértékben olyan befolyást gyakoroljunk rájuk, ami arra indítja őket, hogy elégedetlenné váljanak helyzetükkel ebben az életben, emberek életét téve kockára ezzel. Az ilyen beavatkozást törvénytelennek és igazságtalannak tartjuk, valamint veszélyesnek minden olyan kormány békéjére nézve, amely megengedi azt, hogy emberi lényeket szolgaságban tartsanak.