A földi élet előtti élet. Minden férfi és nő Istennel élt, az ő lélekgyermekeként, mielőtt halandó lényként a földre jöttek volna. Időnként nevezik ezt az első állapotnak (Ábr. 3:26 ).
Amikor Isten lefektette a föld alapjait, Isten minden fia örömmel kiáltott fel, Jób 38:4–7 .
A lélek megtér Istenhez, aki adta azt, Préd. 12:9 .
Mielőtt a méhben megformáltalak, ismertelek téged, Jer. 1:4–5 .
Mindannyian az ő leszármazottai vagyunk, Csel. 17:28 .
Isten a világ alapítása előtt kiválasztott minket, Eféz. 1:3–4 .
Vessük alá magunkat a lelkek Atyjának, Zsid. 12:9 .
Azoknak az angyaloknak, akik nem tartották meg első állapotukat, örök láncokat tartogat, Júd. 1:6 (Ábr. 3:26 ).
Ki lett vetve az ördög és angyalai, Jel. 12:9 .
Krisztus reá tekintett az örökkévalóság távlatára, és a menny seregeire, mielőtt sor került volna a világ megalkotására, T&Sz 38:1 .
Kezdetben az ember is Istennel volt, T&Sz 93:29 (Hél. 14:17 ; T&Sz 49:17 ).
Nemes lelkek kiválasztására került sor a kezdetben, hogy irányítsanak az egyházban, T&Sz 138:53–55 .
Sokan részesültek első oktatásukban a lelkek világában, T&Sz 138:56 .
Minden dolog lelkileg teremtetett, mielőtt a földön lett volna, Mózes 3:5 .
Én alkottam a világot, és az embereket, mielőtt testben lettek volna, Mózes 6:51 .
Ábrahám látta az intelligenciákat, amelyek összerendezésére már a világ megléte előtt sor került, Ábr. 3:21–24 .