Brigham Young elnök tanúságtétele Joseph Smith prófétáról

A sok beszéd egyikében, melyet Joseph munkásságával és küldetésével kapcsolatban mondott a szenteknek, Brigham Young elnök így tanúskodott: „ Úgy érzem, hozsannát szeretnék kiáltani minden alkalommal, amikor arra gondolok, hogy valaha is ismertem Joseph Smith prófétát, akit azért támasztott és arra szentelt fel az Úr, hogy felépítse és támogassa Isten országát a földön, és ezért adott neki kulcsokat és hatalmat” (DBY, 456). Egyházi vezetőként egész életében szeretetet és csodálatot mutatott Joseph Smith próféta iránt: „Igazán elmondhatom, hogy változatlanul annak találtam őt, aki megfelel mindannak, amit valaki is elvárhat egy igaz prófétától Nem is lehetett volna nála jobb ember, bár voltak gyengeségei – de hát melyik embernek nem volt egy sem, aki valaha is élt ezen a földön?” (Brigham Young to David P.Smith, 1853. június 1., BYP). Young elnök halálos ágyán a következő felismerést és várakozást jelző kifejezéssel erősítette meg élethossziglan tartó meggyőződését a látnokot és munkásságát illetően: „Joseph, Joseph, Joseph!” (LSBY, 362).

Brigham Young tanításai

Joseph Smith próféta fektette le Jézus Krisztus Egyházának az alapjait ebben a sáfárságban.

Az örökkévalóság tanácsaiban már hosszú idővel a föld alapjainak megvetése előtt kijelentették, hogy ő, Joseph Smith lesz az az ember, aki ennek a világnak az utolsó sáfárságában napvilágra fogja hozni Isten igéjét az emberek számára, és meg fogja kapni Isten Fia papsága hatalmának és kulcsainak teljességét. Az Úr rajta tartotta a szemeit, és apján, apjának apján, valamint az őseiken egészen Ábrahámig, Ábrahámtól a vízözönig, a vízözöntől Énókig, Énóktól pedig Ádámig. Figyelemmel kísérte ezt a családot és ezt a vért, amint az forrásától ennek az embernek a születéséig körforgásban volt. Már az örökkévalóságban előre elrendelték, hogy ő elnököljön ezen utolsó sáfárság felett (DBY, 108).

Az Úr már kisfiúként felszólította ifj. Joseph Smith szolgáját, hogy utoljára fektesse le királyságának az alapjait. Miért Joseph Smith-t hívta el ennek megtételére? Mert készen állt rá. Joseph Smith volt az egyetlen olyan személy a földön, aki elvégezhette volna ezt a munkát? Kétségtelenül sok más ember volt még, aki az Úr irányításával véghez tudta volna vinni ezt a munkát; de az Úr azt választotta, akiben kedve telt, és ez éppen elég (DBY, 460).

Milyen gyakran vetik az elderek szemére, amikor külföldön hirdetik az igét, hogy Joseph Smith, Egyházuk és vallásuk alapítója csak egy szegény, írástudatlan (tanulatlan) fiú volt. Valamikor ezt állították fel az egyik legerősebb érvként, amivel ennek a világnak a bölcs és tanult emberei elő tudtak jönni az üdvözülés tanaival szemben, bár ez egyáltalán nem érv. Azt mondják, az Úrnak egy tanult papnak vagy a kor egy tehetséges emberének kellett volna kinyilatkoztatnia magát, aki befolyása és tanultsága révén valami jó dologhoz kezdhetett volna, és győzelemre vihette volna az evangéliumot – nem egy szegény, tudatlan, betűvetésben képzetlen fiatalnak. Az emberek megítélése szerint nem sok bölcs, nem sok hatalmas, nem sok nemes kap elhívást; de Isten a világ bolondjait választja ki magának, hogy megszégyenítse a bölcseket; a világ erőtlenjeit, hogy megszégyenítse a hatalmas dolgokat; valamint a világ hétköznapi embereit – akiket megvet a világ, őket választotta Isten az Ő bölcsességében. Igen, azokat a dolgokat, amik nincsenek, hogy megsemmisítse azokat a dolgokat, amik vannak; hogy egy test se dicsőíthesse magát az ő jelenlétében [lásd 1 Korinthusbeliekhez 1:26–29] (DBY, 321–322).

Azokban a napokban [mielőtt csatlakoztam volna az Egyházhoz] úgy éreztem, hogy ha láthatnám egy próféta arcát – olyanét, mint aki a régi időkben élt a földön –, egy olyan embert, akinek kinyilatkoztatásai vannak, aki előtt megnyílnak az egek, aki ismeri Istent és a jellemvonásait; akkor önként végigjárnám négykézláb a földet. Arra gondoltam, hogy nincs olyan nehézség, amin nem mennék keresztül, ha láthatnék egy olyan embert, aki tudja, hogy mi Isten és hol van, hogy milyen a jelleme, és mi az örökkévalóság (DNW, 1856. október 8., 3).

Mi Joseph küldetésének természete és szépsége? … Amikor először hallottam őt prédikálni, közel hozta egymáshoz a mennyeket és a földet (DBY, 458).

Joseph Smith fektette le Isten királyságának az alapjait az utolsó időkben; mások az építményt fogják felépíteni (DBY, 458).

Míg Joseph Smith-tel nem találkoztam, soha nem láttam senkit, aki bármit is el tudott volna nekem mondani Isten jelleméről, szeményiségéről és lakhelyéről, vagy bármi kielégítő dolgot tudott volna az angyalokról, vagy a kapcsolatról az ember és Alkotója között. Mégis, olyan szorgalmas voltam, amilyennek csak lennie kell az embernek, hogy rájöjjek ezekre a dolgokra (DBY, 458).

Képletesen szólva vette a mennyeket, és lehozta a földre; aztán vette a földet, és felemelte azt. Azok egyszerűségében és tisztaságában felnyitotta Isten dolgait – és ez a csodálatos a küldetésében. Már hosszú idővel azelőtt volt bizonyságom arról, hogy ő az Úr prófétája, és ez vigasztalást nyújtott. Nem ugyanezt tette Joseph a ti értelmetekkel is? Nem vette a szentírásokat és tette őket annyira világossá és egyértelművé, hogy bárki megérthette azokat? Mindenki azt mondja: „Igen, ez csodálatra méltó; egyesíti a mennyeket és a földet,” és ami az időt (a mostanit) illeti, semmi ez; de megtanítja nekünk, hogyan éljünk az örökkévalóságban (DBY, 458-59).

Tisztelem és becsülöm Joseph Smith nevét. Örülök, ha hallom; szeretem. Szeretem a tanait (DBY, 458).

Amit az Úr adott nekem, azt Joseph Smith által kaptam; ő volt az eszköz, akit felhasznált. Ha elvetem őt, akkor ezeket a tantételeket is el kell vetnem; ezeket senki más nem nyilatkoztatta ki, jelentette ki vagy magyarázta el az apostolok ideje óta. Ha leteszem (elvetem) Mormon könyvét, akkor meg kell tagadnom, hogy Joseph próféta; és ha elvetem a tanokat és nem hirdetem többé Izráel összegyűjtését, valamint Sion felépítését, akkor el kell vetnem a Bibliát is. Ebből következik, hogy akár haza is mehetek, ha megpróbálom ezen három dolog hiányában hirdetni az igét (DBY, 458).

Nincs olyan lény, akinek része volt abban a kiváltságban, hogy egy utolsó napi szent feltárta előtte az élet és az üdvözülés útját – ahogy az meg van írva az Újszövetségben, Mormon könyvében és a Tanok és szövetségekben –, aki elmondhatja, hogy Jézus él, hogy evangéliuma igaz; és ugyanakkor azt is kijelentené, hogy Joseph Smith nem volt Isten prófétája. Ez egy erős bizonyságtétel, de igaz. Senki nem állíthatja, hogy ez a könyv (a Bibliára fektetve a kezét) igaz, hogy ez Isten igéje, az út, a jelzőtábla az úton, az okirat, mely által megtudhatjuk Isten akaratát; és mondhatja ezzel egy időben azt, hogy Mormon könyve nem igaz – ha megvolt a lehetősége arra, hogy elolvassa vagy hallja, és megismerte a tanait. Nincs olyan ember a föld színén, akinek lehetősége volt Jézus Krisztus evangéliumának megismerésére ebből a két könyvből, és elmondhatná, hogy az egyik igaz, a másik pedig hamis. Nincs olyan utolsó napi szent, férfi vagy nő, aki elmondhatná, hogy Mormon könyve igaz, és ezzel egy időben kijelenthetné, hogy a Biblia nem igaz. Ha az egyik igaz, akkor mindkettő az; ha az egyik hamis, akkor mindkettő hamis. Ha Jézus él, és Ő a világ Üdvözítője, akkor Joseph Smith Isten prófétája, és ott él atyja, Ábrahám kebelén. Bár megölték a testét, de ő mégis él, és látja az ő Mennyei Atyja orcáját. Öltözete (ruhája) olyan tiszta, mint az angyalok Isten trónusa körül. Nincs olyan ember a földön, aki elmondhatná, hogy Jézus él, és ugyanakkor megtagadhatná azt, amit Joseph prófétáról állítok. Ez a bizonyságom, és ez erős (DBY, 459).

Az Úr kinyilatkoztatás által tanította Joseph Smith szolgáját; „igazságot igazságra” adott neki.

Attól a naptól kezdve, hogy Joseph megkapta a lemezeket, és azelőtt is az Úr diktált neki. Napról-napra, óráról-órára irányította őt (DBY, 46l).

Joseph folyamatosan kapott kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásra, szertartást szertartásra és igazságot igazságra, míg el nem nyert mindent, ami szükséges volt az emberiség üdvözüléséhez (DBY, 461).

A föld minden lakosát Isten hívta el; felszólították őket a bűnbánatra, és arra, hogy keresztelkedjenek meg a bűnök bocsánatára (DBY, 461).

Egyik dologtól a másikig haladtunk, azt is mondhatnám, hogy a tudás egyik szintjétől a másikig. Amikor Joseph először tudomást szerzett a lemezekről, melyek a Kumóra-domb mélyén voltak, még nem kapta meg az Ároni papság kulcsait, csak azt tudatták vele, hogy ott vannak a lemezek, és hogy az Úr elő fogja hozni azokat. … Megtudta, hogy az evangélium egyszer az amerikai őslakosok birtokában volt, és ettől kezdve lépésről-lépésre haladt, míg elnyerte a lemezeket, valamint az Urímot és a Tummimot, és a hatalmat arra, hogy lefordítsa őket. Ez nem tette őt apostollá, nem adta meg neki a királyság kulcsait, és nem tette őt elderré Izráelben. Próféta volt, megvolt benne a jövendölés szelleme, és mindezt még azelőtt megkapta, hogy az Úr felavatta volna őt. Amikor aztán az Úr egy kinyilatkoztatás által azt mondta neki, hogy menjen Pennsylvaniába, akkor úgy tett, és befejezte Mormon könyve fordítását. Amikor pedig az Úr egy másik kinyilatkoztatásban azt mondta neki, hogy jöjjön vissza New York államba, és menjen el Whitmer apóhoz – aki egy Waterlooval szemben fekvő helységben lakott –, és álljon meg ott, akkor így tett. Gyűléseket tartott és összegyűjtött néhány embert, aki elhitte a bizonyságát [lásd HC, 1:48–51]. Megkapta az Ároni papságot, majd megkapta a Melkisédeki papság kulcsait, és megszervezte az Egyházat [lásd T&Sz 13; 20; 128:20]. Először azt a hatalmat kapta meg, hogy keresztelhessen, és akkor még mindig nem tudta, hogy többet is fog kapni, míg az Úr el nem mondta neki, hogy mást is tartogat számára. Aztán megkapta a Melkisédeki papság kulcsait és a hatalmat a konfirmálásra, miután keresztelt – ami azelőtt nem volt a birtokában. Pontosan abban a helyzetben lett volna, mint Keresztelő János, ha az Úr nem küldött volna további hírnököket: Pétert, Jakabot és Jánost, hogy szenteljék fel Josephet a Melkisédeki papságba …. Aztán kaptunk még más szertartásokat (DBY, 461–462).

Ebben az időben [1840] jött az a kinyilatkoztatás, hogy megkeresztelkedhetünk halott barátainkért, de először az nem volt kinyilatkoztatva, hogy feljegyzéseket kell vezetni azokról, akiket megkeresztelnek; amikor azonban kapott még egy kinyilatkoztatást erre vonatkozóan, akkor már vezettek feljegyzéseket is (DBY, 462–463).

Joseph Smith próféta világosan tanította az evangélium igazságait.

Joseph Smith csak ezeket tette: hirdette az igazságot – az evangéliumot, ahogy azt az Úr kinyilatkoztatta neki –, és elmondta az embereknek, hogy miként üdvözüljenek. Az őszinte szívűek erre összeszaladtak, körbevették őt, és úgy szerették, mint a saját életüket. Nem tudott többet tenni az igaz tantételek hirdetésénél, de ez össze fogja gyűjteni az őszinte szívű szenteket az utolsó időkben. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztus evangéliumában és engedelmeskedik annak, az ő tanúja ezen kijelentések igazságát illetően (DBY, 463).

Abban rejlett Joseph Smith testvér jellemének kiválósága és dicsősége, hogy a mennyei dolgokat le tudta szűkíteni a véges felfogóképesség szintjére. Amikor az emberekhez beszélt és kinyilatkoztatta Isten dolgait, Isten akaratát, az üdvözülés tervét, Jehova céljait, a hozzá és mind a mennyei lényekhez fűződő kapcsolatunkat – akkor tanításait leszűkítette minden egyes férfi, nő és gyermek képességeinek szintjére, olyan világossá téve ezeket, mint egy jól kijelölt ösvényt. Ennek meg kellett volna győznie minden embert, aki valaha is hallotta őt, az ő isteni felhatalmazásáról és hatalmáról, mert senki más nem volt képes úgy tanítani, ahogy ő, és senki nem nyilatkoztathatja ki Isten dolgait, hacsak nem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai által (DBY, 463).

Nem volt ember, aki bűnbánatot és keresztelkedést hirdethetett volna a bűnök bocsánatára, és felhatalmazása lett volna elvégezni ezeket a szertartásokat, míg Isten meg nem bízta Joseph Smith-et, és el nem küldte őt parancsolatával az emberek közé. Ezen időpont előtt mindent átkutattam az egyházakkal kapcsolatban; kerestem fent és lent, hogy megtudjam, van-e tiszta vallás a földön. Olyan embert kerestem, aki el tud nekem mondani valamit Istenről, a mennyről, az angyalokról és az örök életről. Hittem Istenben, az Atyában, és Jézus Krisztusban, de nem hihettem abban, hogy Krisztus Egyháza a földön van (DBY, 463).

Folytathattam volna a Biblia és minden valaha is megírt könyv tanulmányozását, de Istentől származó kinyilatkoztatás nélkül olyan lettem volna, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. Nem ismertem volna Istent, az igaz vallást, az élők és a halottak megváltását. Tudatlanságban éltem volna, és úgy is haltam volna meg; és ebben az állapotban volt a föld minden lakosa (DBY, 463).

Egy úriember, aki meglátogatta őt és népét, nagyon sokszor feltette Joseph Smith-nek a kérdést: „Hogyan tudja olyan könnyen irányítani a népét? Úgy tűnik, mintha semmi mást nem tennének, csak amit mond; hogyan tudja ilyen könnyen kormányozni őket?” Ő ezt felelte: „Egyáltalán nem én kormányozom őket. Az Úr kinyilatkoztatott bizonyos tantételeket a mennyekből, és ezek szerint kell élnünk ezekben az utolsó napokban. Közeleg az idő, amikor az Úr összegyűjti népét a gonoszok közül, és rövidre metszi művét az igazságban. Az általa kinyilatkoztatott tantételeket tanítom a népnek, ők megpróbálnak azok szerint élni, és magukat irányítják.”

Uraim, ez most a nagy titok ennek a népnek az irányítását illetően. Azt gondolják, hogy én irányítom őket, de ez nem így van. Én csak annyit tehetek, hogy magamat irányítom, magam maradok becsületes, és megtanítom az embereknek a tantételeket, melyek szerint élniük kell (DBY, 470).

Sok olyan alkalomra emlékszem, amikor Joseph testvér – elgondolkozva azon, hogy mennyien jöttek el Isten királyságába és hagyták azt el – ezt mondta: „Testvérek, én még nem pártoltam el, és nem is érzek rá hajlandóságot.” Kétségtelenül sokan emlékeznek közületek a szavaira. Joseph-nek is állandóan imád-koznia kellett, gyakorolnia kellett a hitét, a vallása szerint kellett élnie és fel kellett magasztalnia az elhívását, hogy elnyerje az Úr kinyilatkoztatásait és állhatatos maradjon a hitben (DBY, 469).

Most pedig, amilyen rossz vagyok magam és amilyen rosszak a testvéreim, amilyen messze vagyunk a céltól és a kiváltságoktól, melyeket élveznünk kellene; ha ifj. Joseph Smith, a próféta láthatta volna a népet az ő idejében annyira készen állni arra, hogy engedelmeskedjenek a szavának, mint amennyire ma készen állnak engedelmeskedni elnökük szavának, akkor boldog ember lett volna. Élt, munkálkodott, fáradozott és dolgozott; bátorsága egy angyal bátorságához volt hasonló, akarata pedig olyan volt, mint a Mindenható akarata, és addig munkálkodott, míg meg nem ölték (DBY, 464).

Joseph Smith próféta vérével pecsételte meg a bizonyságát.

A próféták közül sokan pecsételték meg vérükkel a bizonyságukat, hogy bizonyságuk erőteljesen haladhasson előre. … Az ősi időkben éppen úgy, mint a mai időkben. Amikor Joseph Smith vérével pecsételte meg a bizonyságát, bizonyságtétele attól a perctől fogva érvényben volt az egész világ számára, és jaj azoknak, akik ellene harcolnak (DBY, 467).

Amikor [Joseph Smith] elment Carthage börtönébe, ezt mondta: „A halálba megyek. Úgy megyek, mint a bárány a vágóhídra. A végzetembe megyek” (DBY, 467).

Ki szabadította ki Joseph Smith-et ellenségei kezéből egészen a halála napjáig? Isten tette ezt. Annak ellenére, hogy időről időre a halál peremére került, és az embereknek teljes mértékben úgy tűnt, hogy nem lehet őt kiszabadítani, soha nem volt kétséges a megmenekülése. Amikor börtönben volt Missouri államban, és senki nem számított rá, hogy valaha is megmenekül a kezükből, akkor én Ábrahám hitével azt mondtam a testvéreknek: „Az élő Istenre mondom, hogy ki fog szabadulni a kezük közül.” Bár megjövendölte, hogy nem fogja megérni a negyven évet, mi mégis mindannyian olyan reményeket tápláltunk, hogy ez hamis jövendölésnek bizonyul majd, és örökre magunk között tarthatjuk. Azt hittük, hogy hitünk meghosszabbíthatja életét, de tévedtünk – végül mégis vértanúja lett a vallásának. Azt mondtam: „Rendben van. Bizonysága most teljes mértékben érvényben van; a vérével pecsételte azt meg” (DBY, 469–470).

Nem vették el tőle a hivatalát, csak a Mindenható üzemének egy másik részlegébe ment át dolgozni. Még mindig apostol, még mindig próféta, és egy apostol és próféta munkáját végzi. Egy lépéssel lehagyott minket, és elnyerte a győzelmet, amit ti és én még nem nyertünk el (DBY, 468).

Tudom, hogy [Joseph Smith] Istentől kapta az elhívását, és ezt Jézus Krisztus nekem adott kinyilatkoztatásaiból tudom, valamint a Szentlélek bizonyságából. Ha nem tanultam volna meg ezt az igazságot, akkor soha nem lettem volna az, akit „mormon” -nak neveznek, és ma sem lennék itt (DNW, 1862. október 22., 2).

Javaslatok a tanuláshoz

Joseph Smith próféta fektette le Jézus Krisztus Egyházának az alapjait ebben a sáfárságban.

Milyen szerepet játszottak Joseph Smith ősei arra való felkészítésében, hogy ő legyen az első próféta ebben a sáfárságban? Milyen tekintetben befolyásolta életeteket őseitek hite? Mit tehettek azért, hogy igaz befolyást gyakoroljatok az utódaitokra?
Milyen előnyök származtak abból, hogy az Úr egy egyszerű fiút hívott el királysága alapjainak a lefektetésére ezekben az utolsó időkben? Hogyan segít ez benneteket abban, hogy meglássátok az Úr kezének munkálkodását a saját életetekben?
Young elnök azt mondta, hogy Joseph Smith próféta fektette le Jézus Krisztus utolsó napi Egyházának az alapjait, és mások építik majd fel az építményt. Mi az alap? (Lásd még T&Sz 5:9–10; 135:3.) Mi az építmény? Milyen bizonyítékait látjátok annak, hogy építés alatt áll az Egyház építménye? Hogyan járulhatunk hozzá mindannyian ehhez a munkához?
Young elnök indítványa szerint mi volt „Joseph küldetésének természete és szépsége”? Hogyan követhetjük Joseph Smith próféta tanítási módszerét gyermekeink és mások tanításában?
Mi módon tanította meg nekünk Joseph Smith próféta azt, hogy „hogyan éljünk az örökkévalóságban”? Hogyan vonatkoznak ezek a dolgok a halandó életünkre?

Az Úr kinyilatkoztatás által tanította Joseph Smith szolgáját; „igazságot igazságra” adott neki.

Mit gondoltok, miért „kinyilatkoztatásról kinyilatkoztatásra” nyilatkoztatja ki az Űr az igazságait, és nem mindet egyszerre? (Lásd még T&Sz 93:11–14.) Milyen tekintetben volt ez igaz Joseph Smith próféta életében? Milyen tekintetben igaz ez a ti életetekben?

Joseph Smith próféta világosan tanította az evangélium igazságait.

Miért volt Joseph Smith próféta egy ennyire szeretett és befolyásos tanító? Mi volt nála „a nagy titok” az Úr népének irányítására? Hogyan alkalmazhatjuk ezt a tantételt a feladatainkban otthon, a munkahelyünkön és az Egyházban?
Hogyan volt Joseph próféta képes arra, „hogy elnyerje az Úr kinyilatkoztatásait és állhatatos maradjon a hitben”? Hogyan tudhatjuk az Úr akaratát saját magunkkal kapcsolatban? Miért kell hithűnek maradnunk ahhoz, hogy megtartsuk bizonyságunkat az evangéliumról?

Joseph Smith próféta vérével pecsételte meg a bizonyságát.

Miért volt szükség arra, hogy Joseph és Hyrum Smith a vérével pecsételje meg a bizonyságát? (Lásd még T&Sz 135; 136:39.)
Young elnök kijelentette: „Tudom, hogy [Joseph Smith] Istentől kapta az elhívását, és ezt Jézus Krisztus nekem adott kinyilatkoztatásaiból tudom.” Milyen érzések vannak bennetek Joseph Smith prófétával kapcsolatban? Hogyan oszthatjátok meg helyesen érzéseiteket a családotokkal, a barátaitokkal és az ismerőseitekkel? Fontoljátok meg a prófétával kapcsolatos érzéseitek valamilyen formában történő feljegyzését utódaitok számára.