A halál és a feltámadás megértése

Elder Thomas Williams temetésén, 1874. július 13-án Brigham Young elnök a halálról beszélt: „Mily sötét völgye az a halál árnyékának, amit halálnak hívunk! Milyen furcsa elhagyni a létezésnek ezt a formáját – már ami a halandó testet illeti –, és belépni az üresség állapotába. Mily sötét ez a völgy! Mily rejtélyes ez az út, és egyedül kell rajta végighaladnunk. Szeretném elmondani nektek, barátaim és testvéreim, hogy amennyiben a maguk valóságában láthatnánk a dolgokat, ahogyan azokat látnunk és értenünk kellene, akkor olyan jelentéktelen lenne ez a sötét árnyék és ez a völgy, hogy az átkelés után visszafordulván rátekintenénk és ezt gondolnánk: – nahát! Létezésem során ebből lett a legtöbb hasznom, mert a bánat, a szomorúság, a gyász, a csapások, a keserűség, a fájdalom, a szenvedés és a csalódottság állapotából a létezésnek egy olyan állapotába kerültem, ahol a legnagyobb mértékben élvezhetem az életet, amennyire az test nélkül egyáltalán lehetséges. Szabad lett a szellemem, nem szomjazom többé, nem kívánom többé az alvást, nem éhezem, nem fáradok el, futok, járok, dolgozok, jövök, megyek, ezt teszem, azt teszem – amit csak megkívánnak tőlem –, nem érzek sem fájdalmat, sem fáradtságot, tele vagyok élettel, tele vagyok energiával, és Szellemének hatalma által Mennyei Atyám jelenlétét élvezem.” El akarom mondani nektek, barátaim, hogy amennyiben a vallásotok szerint éltek, éljetek úgy, hogy eltölthessen benneteket az Istenbe vetett hit, és beragyoghasson benneteket az örökkévalóság fénye, hogy magatok láthassátok és érthessétek ezeket a dolgokat” (DNSW, 1874. július 28, 1).

Brigham Young tanításai

A földi boldogság nem hasonlítható annak „a léleknek a dicsőségéhez, öröméhez, békéjéhez és boldogságához”, amely igaz békében hagyja el a halandóságot.

A barátok számára nagy öröm, örvendezés és vigasz forrása az a tudat, hogy valaki békében távozott ebből az életből, és biztosította magának a dicsőséges feltámadást. A föld, annak teljességével és mindazzal együtt, ami földi megközelítésben hozzá tartozik – mindez együtt sem ér fel annak a léleknek a dicsőségével, örömével, békéjével és boldogságával, amely békében távozik el (DBY, 370).

Az igaz halottak gyászolása tudatlanságból és a halandó porhüvelyben elültetett gyengeségből fakad, mely azért lett megalkotva, hogy a szellem lakhelye legyen. Függetlenül attól, hogy milyen fájdalmakat szenvedünk és min megyünk keresztül, ragaszkodunk a testünkhöz, és nem tetszik nekünk, ha az anyaföld valamelyik gyermeke elhagy bennünket. Szeretjük fenntartani a minket összefűző családi kapcsolatokat a társadalomban, és nem szeretünk elválni egymástól (DBY, 370).

Igaz, fájdalmas elválni a barátainktól. Olyan teremtmények vagyunk, akikben szenvedélyek, együttérzés és szeretet van, ezért fájdalmas számunkra elválni a barátainktól. Akkor is halandó porhüvelyükben tartanánk őket, ha fájdalmat szenvednének el. Nem vagyunk önzőek ebben a dologban? Nem kellene inkább örülnünk azoknak az eltávozásánál, akik jó cselekedeteknek szentelték az életüket és szép öregkort éltek meg? (DBY, 371.)

Ha ismernénk az örökkévalóságot és beleláthatnánk abba, ha teljes mértékben mentesek lennénk a testtel együtt járó gyengeségtől, vakságtól és letargiától, akkor nem hajlanánk többé arra, hogy könnyezzünk vagy gyászoljunk (DBY, 370).

Éljetek tehát úgy, hogy a szellemvilágba érkezve őszintén mondhassátok: „akkor sem tehetném jobbá a halandó életemet, ha újra élhetném.” Izráel házának és Sionnak az érdekében, melyet fel kell építenünk, arra bíztatlak benneteket, hogy mostantól fogva mindig úgy éljetek, hogy jellemeteket örömmel vizsgálhassák meg a szent lények! Éljetek jámborul, amit nem tehettek meg anélkül, hogy erényesen éltek (DBY, 370).

A halál idején a szellem elválik a testtől, a test visszatér a földbe, a szellem pedig belép a szellemvilágba.

Mindenkinek, aki rendelkezik az örök élet tantételeivel, úgy kellene erre a testre tekintenie, mint ami a földből való, földi. Testünknek vissza kell térnie az anyaföldbe. Igaz, a legtöbb ember számára boldogtalanságot okoz a gondolat, hogy szellemünknek hosszabb vagy rövidebb időre el kell válnia a testünktől. Ezrek és milliók életét szomorította és szomorúja meg ez a gondolat. Ha megértenék ennek a próbatételnek a célját, valamint az örök élet igaz tantételeit, akkor csekélység lenne csupán, hogy szenved és meghal a test (DBY, 368).

Az Úr örömét lelte földi porhüvelyek megalkotásában, szellemeket helyezett el bennük, és azok intelligens lényekké lettek. Egy idő múlva, előbb vagy utóbb a test, melyet megérinthettek, érezhettek, láthattok, megtapinthattok stb., visszatér az anyaföldbe. A szellem halott? Nem. … A szellem még akkor is létezik, amikor ez a test ismét porrá lett az anyaföldben, és a szellem, melyet Isten helyez a porhüvelybe, tovább megy a szellemek világába (DBY, 368).

Látható, tapintható anyagból áll a testünk, amint az mindenki előtt világos. Azt is tudjátok, hogy a testünk megszületik erre a világra. Ezt követően elkezdik fogyasztani a szervezet működése és növekedése szempontjából alkalmazható anyagokat, férfivá vagy nővé érnek, megöregednek, elhalnak és ismét visszatérnek a porba. És most az a legfontosabb – bár ezt már sokszor elmagyaráztam –, hogy az, amit mi halálnak nevezünk, része az élet működésének. Származásánál fogva része az anyagnak, amiből a test felépül, és ez indítja el a test bomlását, miután a szellem azt elhagyta. Ha ez nem így lenne, akkor a test, melyből eltávozott a szellem, az örökkévalóságon át olyannak maradna meg, amilyen akkor volt, amikor elhagyta a szellem, és nem halna el (DBY, 368).

Jézus Krisztus a feltámadás zsengéje.

Jézus az elsőszülött a halottak között – meg fogjátok érteni, miért. Sem Énok, sem Illés, Mózes vagy bárki más, aki valaha is itt élt a földön – függetlenül attól, hogy milyen szigorúan élt –, nem részesült a feltámadásban addig, míg Jézus Krisztus testét elő nem hívta a sírboltból egy angyal. Ő volt az elsőszülött a halottak között. Ő a feltámadás Mestere – az első test, mely azután élt itt a földön, miután elnyerte a feltámadás dicsőségét (DBY, 374).

Számára ez nem volt csoda. Hatalmában voltak az élet és a halál dolgai; volt hatalma letenni az életét, és volt hatalma ismét felvenni azt. Ezt mondta, és el kell hinnünk ezt, ha hiszünk az Üdvözítő történetében és az apostoloknak az Újszövetségben feljegyzett tanításaiban. Jézusban másoktól függetlenül megvolt ez a hatalom; az Atya adta ezt neki örökül; öröksége volt ez, és megvolt a hatalma letenni az életét, és ismét felvenni azt (DBY, 340–341).

A Koponya-hegyen kiontott vért nem kapta vissza az ereibe. Az a vér kiömlött, és amikor Krisztus feltámadt, egy másik elem vette át a vér helyét. Ez mindenkivel így történik majd, akinek része lesz feltámadásban. A vér nem támad fel a testtel, mivel az a tervek szerint kizárólag a mostani szervezetet tartja életben. Amikor ez elbomlik, mi pedig a feltámadás ereje által újra elnyerjük a testünket, akkor egy másik elem adja majd meg azt, amit most elevenítőnek (életet adó elemnek) – mely az általunk megevett ételből és megivott vízből alakul ki – nevezünk, mert test és vér nem örökölheti Isten országát [lásd 1 Korinthusbeliekhez 15:50] (DBY, 374).

Hűségünk felkészíthet minket egy dicső feltámadásra, testünk és szellemünk újraegyesülésére.

Az élet és az üdvözülés evangéliuma minden egyénnek, aki befogadja azt, kinyilatkoztatja, hogy ez a világ csak egy bizonyos ideig tartó hely a létezésre, próbatételre stb. Jelenlegi formája és működése csak egy pár napig tart, míg minket örök létezésre teremtettek. A gonoszok nem látnak túl ennek a világnak a dolgain. Előttünk világos, hogy amikor levetjük magunkról a jelenlegi testünket, akkor készen állunk majd arra, hogy felöltsük magunkra a halhatatlanságot – hogy amikor félrerakjuk ezeket a testeket, akkor felvesszük a halhatatlanságot [lásd Alma 11:43–44]. Ezek a testek vissza fognak térni a porba, de abban reménykedünk és hiszünk, hogy ismét visszakapjuk majd ezeket a testeket az alkotóelemekből –, hogy pontosan ugyanazt a szervezetet kapjuk majd meg, melyekkel most is rendelkezünk, és amennyiben hűek vagyunk a szabadság [az evangélium] tantételeihez, akkor készen állunk majd arra, hogy örökre kitartsunk (DBY, 372).

Miután a szellem elhagyja a testet, porhüvely nélkül a szellemvilágban marad, amíg az Úr az általa elrendelt törvény szerint el nem hozza a halottak feltámadását [lásd T&Sz 93:33–34]. Amikor a feltámadás kulcsait birtokló angyal megfújja a trombitáját, akkor az itteni testünket alkotó különböző nélkülözhetetlen részecskék – amennyiben megbecsüljük azokat – egy szempillantás alatt ismét egybegyűjtetnek, és szellemünk birtokba veszi azokat. Nem számít, ha a tenger mélyén vannak, és lehet egy rész északon, egy délen, egy másik keleten, egy pedig nyugaton. Akkor készen állunk majd arra, hogy az Atya és a Fiú jelenlétében élhessünk, de addig soha nem lehetünk felkészülve rá, hogy velük éljünk. Amikor a szellemek elhagyják a testüket, nem az Atyával és a Fiúval laknak, hanem a szellemvilágban élnek, ahol vannak nekik elkészített helyek. Akik megbecsülik saját porhüvelyeiket, szeretik az Űr Jézus Krisztust és hisznek benne, azoknak le kell vetniük magukról ezt a halandóságot, mert különben nem ölthetnék magukra a halhatatlanságot. Át kell változnia ennek a testnek, különben nem állhatna készen arra, hogy az Atya dicsőségében éljen (DBY, 372).

Milyen földhöz tartozó dolgot kapunk meg először, miután a halál elválasztotta egymástól a testet és a szellemet? A testet. Az isteni vágyakozásnak ez az első tárgya. Először a test lesz a miénk. Az igaz férfiak és nők szelleme legyőzte a testet, és így a test minden tekintetben alá van rendelve annak az isteni elvnek, melyet Isten helyezett el az emberben. Ez a bennünk lévő szellem tiszta és szent. Tisztán és szentként tér vissza Istenhez, majd tisztán és szentként lakozik a szellemvilágban, hogy egy idő múlva jogot formáljon arra, hogy eljöhessen és ismét magáénak tudhassa a testet. Jézus Krisztus – akinél a feltámadás kulcsai vannak, és aki azt megelőzően szintén végighaladt ezen a próbatételen – kapja majd meg testünk feltámasztásának a feladatát. Ott lesz szellemünk és készen áll majd arra, hogy belépjen a testünkbe. Így tehát – amennyiben készen állunk arra, hogy megkapjuk a testünket – ez lesz az első földi dolog, melyben megmutatkozik az ember által elérhető isteni lét. Csak a test hal meg, a szellem eleven marad (DBY, 373).

Itt olyanok a körülmények, hogy a papság rendje szerint temethetjük el a halottainkat, de vannak olyan testvéreink, akik az óceánon haltak meg. Őket nem tudjuk a földbe temetni, hanem ponyvába varrjuk és a tengerbe vetjük őket. Lehet, hogy két perccel később már a cápák gyomrában vannak, mégis elő fognak jönni a feltámadáskor, elnyernek minden megérdemelt dicsőséget, és éppen úgy elnyerik majd a feltámadott szentek minden szépségét, mintha arany vagy ezüst koporsóba tették volna őket egy olyan helyen, mely kifejezetten a halottak eltemetésére szolgál (DBY, 373–374).

Senki nem léphet be a celesztiális birodalomba és koronázhatják meg celesztiális dicsőséggel mindaddig, míg el nem nyeri feltámadt testét (DBY, 375).

Ebben a létben az jelenti számotokra és számomra az egyetlen igazi vagyont, ha biztosítunk magunknak egy szent feltámadást (DBY, 372).

Javaslatok a tanuláshoz

A földi boldogság nem hasonlítható annak „a léleknek a dicsőségéhez, öröméhez, békéjéhez és boldogságához”, amely igaz békében hagyja el a halandóságot.

Bár fájdalmas elválni szeretteinktől, milyen értelemben örvendezhetünk és találhatunk vigaszt a halálukban?
Mit tanácsolt Young elnök a halandóságban töltött próbaidőnkkel kapcsolatban? Ezt is tanította: éljünk úgy, hogy jellemünket „örömmel vizsgálhassák meg a szent lények”. Hogyan biztosíthatjuk azt, hogy az ítélet napja a boldogság idejét jelentse majd számunkra?

A halál idején a szellem elválik a testtől, a test visszatér a földbe, a szellem pedig belép a szellemvilágba.

A halál miért része „az élet működésének?”
Mit tanított Young elnök a testről, miután eltávozott a szellem?

Jézus Krisztus a feltámadás zsengéje.

Mi tette lehetővé Jézus feltámadását?
Mit tanulhatunk a feltámadt lényekről Krisztus feltámadásából? Miként változik meg a testünk, amikor feltámadunk?

Hűségünk felkészíthet minket egy dicső feltámadásra, testünk és szellemünk újraegyesülésére.

Young elnök szerint hogyan fog megtörténni a feltámadás? (Lásd még Alma 11:43; Filippibeliekhez 3:21.)
Mit jelent megbecsülni a saját porhüvelyünket?
Miért „egy szent feltámadás” elnyerése jelenti a létezés során „az egyetlen igazi vagyont”?