A papság

Brigham Young elnököt felszentelték, hogy az eredeti tizenkét apostol egyike legyen ebben a sáfárságban. A felszenteléskor adott áldás részeként azt mondták neki, hogy „a szent papság azért adatott meg neki, hogy Jézus nevében csodákat tehessen; hogy partrólpartra, tengerekről-tengerekre járva ördögöket űzhessen ki, meggyógyíthassa a betegeket, feltámaszthassa a halottakat, és felnyithassa a vakok szemeit” (HC, 2:188–189). Kijelentette, hogy a papság, melyet ráruháztak „a kormányzás, a törvények és a szertartások egy tökéletes rendszere”, melyet „ha megfelelően értelmeznek”, az hatalmat ad az igazaknak, hogy „valóban kinyissák az Úr kincstárát” (DBY, 130, 131).

Brigham Young tanításai

Az Úr a papságon keresztül irányítja munkáját a mennyben és a földön.

Ha valaki tudni akarja, hogy mi Isten Fiának a papsága: ez az a tövény, mely által a világok vannak, voltak és ezután is lesznek, örökkön örökké. Egy olyan szervezet ez, mely megalkotja és benépesíti a világokat, majd megadja nekik fordulataik – a napok, hetek, hónapok és évek számát, az évszakjaikat és az idejüket, mely szerint mint egy tekercs felgöngyölődnek és a létezés egy magasabb állapotába kerülnek (DBY, 130).

Isten Fiának a papsága, mely itt van közöttünk, a kormányzat egy tökéletes rendje és rendszere. Ez egymagában megmentheti az emberiség családját minden gonosz dologtól, mely pillanatnyilag annak tagjait gyötri, és boldogságot, valamint szerencsét biztosíthat nekik ezután (DBY, 130)

Ez a papság már többször, különböző időkben itt volt a földön. Ádámnak birtokában volt, Sétnek birtokában volt, Noénak birtokában volt, Ábrahám és Lót is rendelkezett vele, és továbbadatott a próféták idejéig, mely hosszú idővel az ősök után volt. Ez a főpapság törvénykezik, irányít, kormányoz és ellenőriz minden papságot, mert ez mindegyiknél magasabb (DBY, 131).

Amikor a mennyekből kinyilatkoztatott celesztiális törvényről beszélünk, azaz a papságról, az üdvözülés tantételéről szólunk; a törvények és szertartások egy tökéletes kormányzati rendszeréről, mely által felkészülhetünk arra, hogy az egyik kaputól a másikig, az egyik őrt állótól a másikig menjünk, míg meg nem érkezünk Atyánk és Istenünk jelenlétébe (DBY, 130).

Nem kvéker, metodista vagy „mormon” voltom az igazi oka a viszálykodásnak e két hatalmas erő, Krisztus és Béliál [a gonosz] között; de az a tény, hogy Isten megalapította királyságát itt a földön, és visszaállította a szent papságot, mely felhatalmazást és erőt ad az embereknek arra, hogy nevében szolgáljanak (DBY, 76).

Az evangélium elhozta nekünk a szent papságot, mely ismét megadatott az emberek fiainak. Itt vannak ennek a papságnak a kulcsai; birtokoljuk őket; kinyithatunk és bezárhatunk (feloldhatunk és megpecsételhetünk). Elnyerhetjük az üdvözülést és másoknak is megadhatjuk azt (DBY, 130–131).

Ha az érzékeitekkel és az érzéseitekkel meg vagytok győződve arról, hogy Isten kinyilatkoztatta a szent papságot, megalapította királyságát itt a földön, visszaállította az evangélium teljességét, és kinyújtotta kezét Izráel házának összegyűjtésére, ez éppen olyan elegendő lesz nektek, mintha a mennybe mentetek volna, hogy magatok lássátok azt (DBY, 429).

Ez a törvény nem volt mindig a földön; és annak hiányában más törvények adattak az emberek fiainak, hogy fejlesszék, oktassák és kormányozzák őket, és megvizsgálják, hogy mitévők lesznek, ha saját maguk irányítására hagyatnak. Amiket mi most hagyományoknak nevezünk, azok ezekből a körülményekből nőtték ki magukat (DBY, 130).

Az utolsó napi szenteknek nincs olyan cselekedete, nincs olyan megkövetelt kötelessége, nincs olyan ideje, mely el lenne különítve vagy független lenne a papságtól. Minden ennek van alárendelve; legyen az igehirdetés, üzlet vagy bármely más cselekedet, mely kapcsolatban van a megfelelő viselkedéssel ebben az életben (DBY, 133).

A Mindenható Úr nem fogja megengedni, hogy papságát ismét elűzzék a földről (DBY, 131).

Amikor a hithű elderek, akik viselik ezt a papságot, eltávoznak a szellemvilágba, magukkal viszik a papságnak ugyanazt a hatalmát, mely birtokukban volt, míg ebben a halandó testben voltak (DBY, 132).

Sok dolog elhangzott már az utolsó napi szentek hatalmáról. Az utolsó napi szenteknek nevezett emberek rendelkeznek ezzel a hatalommal, vagy a papság ez a hatalom? Ez a hatalom a papság; és ha ezen papság szerint élnek, akkor folytathatják az itteni munkájukat, és sok győzelmet szerezhetnek; valamint felkészülhetnek a dicsőség, a halhatatlanság és az örök élet elnyerésére, hogy amikor a szellemvilágba mennek, munkájuk messze felülmúlja minden más ember vagy lény munkáját, mely nem áldatott meg itt a papság kulcsaival (DBY, 131–132).

A papsági kulcsok nyitják meg „az Úr kincstárát”.

A papság és annak kulcsai megadattak az embereknek, és ha megfelelően értelmezik azokat, valóban kinyithatják az Úr kincstárát, és teljes megelégedésükre kaphatnak azokból a kicsekből. Azonban saját gyengeségeink és az emberi természet gyarlósága miatt nem vagyunk képesek ennek megtételére (DBY, 131).

Megsemmisítették azt, amikor kioltották Joseph életét? Nem. A „mormonizmus” itt van, a papság itt van, a királyság kulcsai itt vannak a földön; mert amikor Joseph elment, ezek nem mentek vele. És ha a gonoszoknak sikerül kioltani az életemet, a királyság kulcsai akkor is az Egyházzal maradnak (DBY, 134).

Isten házának szertartásai az emberiség családjának üdvözülésére szolgálnak. Jelenleg mi vagyunk az egyedüli emberek a földön, akik ismerik ezeket, és rendelkeznek az üdvözülés kulcsaival, melyeket a Mindenható Úr adott a mennyekből az emberek fiainak; és ha vannak olyan emberek, akik rendelkeznek ezekkel a kulcsokkal, akkor fontos az, hogy fel is használják azokat az emberiség családjának üdvözülése érdekében. A megváltás tervének véghezviteléhez szükség van Templomok építésére – olyan helyekre, ahol elvégzik az üdvözülés szertartásait; és ez egy csodálatos téma, melyről a szenteknek beszélhetek (DBY, 396–397).

Az igazat mondjuk és nem hazudunk. Aki hisz abban, hogy ifj. Joseph Smith próféta volt, akit Isten küldött, és akit Ő szentelt fel arra, hogy megkapja és megtartsa a szent papság kulcsait, mely Isten Fiának rendje szerint való; és a hatalmat arra, hogy felépítse Isten országát itt a földön, összegyűjtse Izráel házát, irányítsa mindazokat, akik hisznek a megváltásban és engedelmeskednek annak, valamint visszaállítson mindent, ami a törvényszegés miatt elveszett. Aki hisz ebben, hisz az Úrban, és élete végéig betartja parancsolatait, annak neve nem töröltetik ki az élet könyvéből, mely a Bárányé; és akkor dicsőséggel, halhatatlansággal és örök élettel lesz koronázva (DBY, 5).

A papsági hatalom elnyerése és gyakorlása személyes erényességet követel.

Az a személy, aki rendelkezik a papság egy részével, és hűségesen kitart az elhívása mellett; aki folyamatosan örömét leli azoknak a dolgoknak a megtételében, melyeket Isten elvár tőle, és egész életében minden kötelességét elvégzi; nemcsak a dolgok elnyerésének kiváltságát fogja magának biztosítani, de annak ismeretét is, hogy miként fogadjuk el Isten dolgait – hogy folyamatosan ismerhesse Isten szándékait; és akkor képes lesz arra, hogy különbséget tegyen a helyes és a helytelen között, valamint Isten dolgai és azon dolgok között, melyek nem Istentől valók. A papság – a benne lakó szellem pedig továbbra is gyarapodni fog, míg olyanná nem válik, mint az élő víz forrása; míg olyan nem lesz, mint az élet fája; míg az intelligencia és az utasítások ki nem apadó forrása lesz az ennek a személynek (DBY, 132).

Azok a férfiak, akik a szent papságot hordozzák, akikre rábízták az örök élet szavait, melyek a világnak szólnak – ezeknek a férfiaknak szavaikkal, cselekedeteikkel és mindennapos viselkedésmódjukkal folyton arra kell törekedniük, hogy tiszteletben tartsák elhívásuk és hivataluk nagyszerű, isteni voltát; hogy a Legfenségesebb szolgálói és képviselői lehetnek (DBY, 132).

Amikor a földön van a szent papság, és Isten országának teljessége eljött az emberek közé, az szigorú engedelmességet követel a törvény és a tanok minden pontjával, valamint minden szertartással szemben, amit az Úr kinyilatkoztat (DBY, 132).

Amennyiben a megfelelő dologra összpontosít a hitetek, ha rendületlen a bizalmatok, tiszta és szent az életetek, és mindenki eleget tesz az elhívásával járó kötelezettségeknek, a papság és azon képességek szerint, melyek megadattak nektek; akkor el fog titeket tölteni a Szentlélek, és éppen olyan lehetetlen lesz az, hogy valaki is megtévesszen és a pusztulásba vezessen benneteket, mint amilyen lehetetlen az, hogy egy tollat ne emésszen fel az intenzív forróság (DBY, 132).

Ameddig nem irtjuk ki elméinkből az önző, egyéni érdekeket, és nem kezd el minket érdekelni az általános jólét, soha nem leszünk képesek szent papságunk felmagasztosítására úgy, ahogyan azt tennünk kellene (DBY, 133).

A szent papság szent áldásokat hoz az egyéneknek és a családoknak.

Ismét visszaállíttatott ez a papság, és ennek felhatalmazása által, az elpecsételés szertartásán keresztül köttetünk össze atyáinkkal, míg egy tökéletes láncot nem alakítunk Ádám atyától kezdve az utolsó felvonásig [lásd T&Sz 128:18] (DBY, 400). Amikor erre lehetőségem van, napról-napra azért könyörgök Izráel eldereihez, hogy éljenek vallásuk szerint – éljenek úgy, hogy állandó kísérőjük legyen a Szentlélek; és akkor ezáltal képesek lesznek arra, hogy bírók legyenek Izraelben, hogy püspökökként elnököljenek, hogy elnöklő elderek vagy főtanácsosok legyenek, és Isten embereiként családjaikat és barátaikat kézenfogva az igazság és az erény útján végül Isten országába vezessék (DBY, 136–137).

Javaslatok a tanuláshoz

Az Úr a papságon keresztül irányítja munkáját a mennyben és a földön.

Young elnök szerint mi a papság? (Lásd T&Sz 84:17–22.)
Hogyan rendeljünk alá a papságnak minden olyan dolgot, „mely kapcsolatban van a megfelelő viselkedéssel ebben az életben?” Miként befolyásolhatja ez a cselekedeteiteket otthon, az Egyházban, az iskolában és a munkahelyen?
Mit tesz lehetővé a papság a hithű elderek számára a szellemvilágban? Mit tehetnek ott?
Az Egyház tagjaiként hogyan élünk mi a papság rendje és tantételei szerint? (Lásd még T&Sz 20:38–60). Milyen befolyást gyakorolt és gyakorol a papság életetekre? Hogyan tehetitek hatékonyabbá a papság befolyását és hatalmát életetekben és családotok életében?

A papsági kulcsok nyitják meg „az Úr kincstárát”.

Miért nem távoztak el a papság kulcsai Joseph Smith halálával az Egyházból?
Miként nyitják meg a papság kulcsai „az Úr kincstárát,” és hozzák el az üdvözülést az emberiségnek?
Mit tanított Young elnök a papsági kulcsokról? (Lásd még T&Sz 107:18–20, 35; 132:7.) Milyen dolgok megtételére adnak felhatalmazást az Úr szolgáinak ezek a kulcsok?

A papsági hatalom elnyerése és gyakorlása személyes erényességet követel.

A papság viselőjének egyéni élete hogyan befolyásolja azt a képességét, hogy az Úr nevében cselekedjen? Miért olyan fontos az egyéni erényesség? (Lásd még T&Sz 107:99–100; 121:41–46.)
Miként tarthatják tiszteletben hivatalukat és elhívásukat „a férfiak, akik a szent papságot hordozzák”? Milyen áldásokat kapnak azok az egyháztagok, akik eleget tesznek az elhívásaikkal járó kötelezettségeknek?
Miért nem fér össze az önzés és a papság hatalma? Miért kell száműznünk az önzést, ha fel akarjuk magasztalni a papságot? (Lásd még T&Sz 121:37.) Milyen területeken jelent nekünk ma problémát az önzés? Hogyan győzhetjük le az önzést?

A szent papság szent áldásokat hoz az egyéneknek és a családoknak.

Miként áldotta meg és erősítette meg családjaitokat a papság? Miért olyan fontos a papság hatalma az örökkévaló családok megalkotásához? (Lásd még T&Sz 128:18; 131:1–4; 132:19.)
Mit tehetnek a papsági tisztséget viselők annak érdekében, hogy „családjaikat és barátaikat kézenfogva az igazság és az erény útján” vezessék?