A család tanítása

„Éljünk úgy, hogy velünk legyen vallásunk szelleme, és akkor békességben, örömben, boldogságban és megelégedettségben lesz részünk, mely jókedvű apákat, jókedvű anyákat, jókedvű gyermekeket, kellemes háztartásokat, szomszédokat, közösségeket és városokat hoz létre. Megéri ezért élni, és úgy gondolom, hogy az utolsó napi szenteknek erre kellene törekedniük ” (DBY, 204).

Brigham Young tanításai

A család Isten által létrehozott intézmény az időben és az örökkévalóságban.

Ha minden egyén, aki utolsó napi szentnek tartja magát, valóban megszentelt lenne, akkor paradicsomok lennének az otthonaink, mert semmi olyan dolgot nem lehetne hallani, érezni vagy megtapasztalni bennük, ami ne Istenünk nevét dicsérné, amint elvégezzük kötelességünket és betartjuk parancsolatait (DBY, 203).

Ha egy férfi és egy nő megkapta felruházását (endóvment) és elpecsételését [az örökkévalóságra a Szent Templomban], és ezt követően születnek gyermekeik, akkor azok a gyermekek törvényes örökösei lesznek a királyságnak, valamint minden ahhoz tartozó áldásnak és ígéretnek; és ők az egyetlenek, akik törvényes örökösök ezen a földön (DBY, 195).

Az elpecsételés szertartását itt kell elvégezni … a nő és a férfi, a gyermekek és a szülők között, és így tovább, míg a nemzedékek lánca tökéletessé nem tétetik az Ádám atyáig visszavezethető elpecsételési szertartások által. Megparancsolták hát nekünk, hogy gyűljünk össze, hogy távozzunk Babilonból, szenteljük meg magunkat, és építsük fel Istenünk Sionját, … míg a föld meg nem szenteltetik, és készen nem áll arra, hogy Isten és az angyalok lakhelye legyen (DBY, 407).

A szülők tanítsák meg gyermekeiknek, hogy tartsák be Isten parancsolatait!

Látunk egy csecsemőt anyja karjaiban. Miért van ott ez a csecsemő? Mi a célja ezen kicsiny csecsemő teremtésének? … Látjátok, ez az alap, a kezdet, az intelligencia magja, mely ebben a csecsemőben testesül meg. A tervek szerint növekedni fog és férfivá vagy nővé fejlődik, majd kialakul benne az a képesség, hogy angyal lehessen, és így tovább, az örök felmagasztosulásig. De itt van az alap. … Itt van az első hely, ahol tanulunk; ez a hegy lába (DBY, 205–206).

Gyakran gondoltam és mondtam ezt: „Milyen fontos is az, hogy szigorúak legyenek magukkal az anyák, akik gyermekeik első tanítói, és akik az első benyomásokat teszik a fiatal elmékre.” Mennyire oda kell figyelniük arra, hogy soha ne hagyják egy hamis elképzelés benyomását a gyerek gondolkodásában! Soha semmit ne tanítsanak nekik, aminek a helyességéről nincsenek minden tekintetben meggyőződve. Soha ne mondjanak ki olyan szót, ami nem helyénvaló, különösen ne a gyerek hallatára (DBY, 206–207).

Anyák! Akkor kezdjétek el a gyermekeiteket tanítani, amikor még az öletekben vannak. Ott tanítsátok meg nekik, hogy szeressék az Urat és tartsák be parancsolatait (DBY, 206)!

Ha ti, anyák, a vallásotok szerint éltek, akkor Isten szeretete és félelme által állandóan és alaposan tanítsátok meg gyermekeiteknek az életre és az üdvözülésre vezető utat. Neveljétek őket az Ő útjának módja szerint, hogy amikor megvénhednek, ne távozzanak el attól [lásd Példabeszédek 22:6]. Ezt megígérem nektek. Olyan igaz ez, mint a fényes nap; ez egy örök igazság. Nem teszünk eleget ennek a feladatnak (DBY, 206).

Úgy neveljétek fel gyermekeiteket, hogy szeressék és tiszteljék az Urat; tanulmányozzátok hajlandóságaikat és vérmérsékletüket, és azok szerint bánjatok velük! Soha nem engedve meg magatoknak, hogy feldúlt állapotban javítsátok ki őket. Tanítsátok meg nekik, hogy inkább szeressenek benneteket, mintsem féljenek tőletek; és állandóan figyeljetek oda arra, hogy a gyermekek, akiket Isten oly kedvesen nektek adott, már egészen fiatalon megtanulják Isten szószólóinak a fontosságát, valamint szent vallásunk tantételeinek gyönyörű voltát, hogy amikor férfikorba érnek vagy nő válik belőlük, akkor is mindig gyengéd tisztelettel viseltessenek irántuk, és soha ne fordítsanak hátat az igazságnak (DBY, 207).

Szülők, tanítás és példa által tanítsátok meg gyermekeiteknek a Kegyelem Trónja megszólításának fontosságát! Tanítsátok meg nekik, hogyan éljenek, hogyan nyerjék el az elemektől az élet szükségleteit; és tanítsátok meg nekik az élet törvényeit, hogy tudhassák, miként maradjanak egészségesek és képesek mások szolgálatára. Amikor pedig az evangélium tantételeiről oktatjátok őket, akkor tanítsátok meg nekik, hogy azok igazak; olyan igazságok ezek, melyeket a mennyből küldtek az üdvözülésünkre; és hogy az evangélium minden igazságot magában foglal, legyen az a mennyben, a földön vagy a pokolban. Azt is tanítsátok meg nekik, hogy a mi birtokunkban vannak az örök élet kulcsai, és hogy engedelmeskedniük kell, és be kell tartaniuk azokat a szertartásokat és törvényeket, melyek ehhez a szent papsághoz tartoznak, és amiket Isten az emberek fiainak felmagasztosulása érdekében nyilatkoztatott ki és állíttatott vissza (DBY, 207).

Ha nem vesszük magunknak a fáradságot gyermekeink nevelésére, hogy megtanítsuk nekik ezeket a kinyilatkoztatott igazságokat, és utasításokat adjunk nekik azokkal kapcsolatban, akkor rajtunk, szülőkön lesz az átok, legalábbis annak egy része (DBY, 207).

Amikor a szülők megfelelő példával járnak elöl, segítenek igaz utat mutatni családjuknak.

Soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy megtanítsunk valamit gyermekeinknek, és mást cselekedjünk (DBY, 206).

Soha nem engedhetjük meg magunknak, hogy bármi olyat tegyünk, amit a gyermekeinktől nem akarunk látni. Olyan példát kell állítanunk eléjük, amit szeretnénk, ha követnének. Felismerjük ezt? Milyen gyakran látunk engedelmességet, jó viselkedést, kedves szavakat, kellemes pillantásokat, gyengéd hangot és csillogó szemeket követelő szülőket, amikor ők maguk tele vannak keserűséggel, és állandóan zsémbeskednek. Milyen összeegyeztethetetlen és ésszerűtlen is ez! (DBY, 208).

Ha a szülők állandóan olyan példát állítanak gyermekeik elé, melyet érdemes követni, és amely érdemes Mennyei Atyánk jóváhagyására, akkor azzal meg fogják változtatni gyermekeik érzéseinek áramlását és hullámait, míg a gyermekek végül inkább vágynak majd az erényességre, mint a gonosz dolgokra (DBY, 208).

Amennyiben az apa és az anya, akik tagjai ennek az Egyháznak és királyságnak, igaz úton járnak, és teljes erejükkel azon igyekeznek, hogy soha ne tegyenek semmi rosszat, de egész életükben csak jót cselekedjenek; ha van egy gyermekük, vagy száz gyermekük – amennyiben úgy viselkednek velük, ahogy kell, és az Úrhoz kötik őket hitükkel és imáikkal, akkor nem érdekes, hova mennek azok a gyerekek, egy örök kapcsolat köti őket szüleikhez, és nincs olyan hatalom a földön vagy a pokolban, mely elválaszthatná őket szüleiktől az örökkévalóságban; ismét vissza fognak térni a forráshoz, ahonnan egyszer elindultak (DBY, 208).

Gyermekeinkben meglesz az igazság szeretete, ha csak annyit teszünk, hogy a vallásunk szerint élünk. A szülők járjanak olyan úton, hogy a gyermekeik elmondhassák: „Soha nem láttam, amint az apám megtévesztett vagy hasznott húzott volna egy felebarátjából; soha nem láttam, hogy apám elvett volna valamit, ami nem volt az övé, soha, soha! Nem, inkább azt mondta: ‘Fiam, vagy leányom, légy becsületes, igaz, erényes, kedves, takarékos, bölcs és bővelkedj a jó cselekedetekben.’” A szülők gyermekeiknek adott ilyen tanításai örökre velük maradnak, ha nem követnek el bűnt a Szentlélek ellen (DBY, 209).

Vezethetünk, irányíthatunk és megnyeshetünk egy gyenge hajtást, és az engedni fog az irányításunknak, ha azt bölcsen és ügyesen alkalmazzuk. Ha tehát egészséges és üdvös hatásokkal veszünk körül egy gyermeket, megfelelő utasításokat adunk neki, és igaz hagyományokkal töltjük meg elméjét, akkor az valószínűleg úgy irányítja majd a lépteit, hogy az élet útján járjon (DBY, 209).

Az önmegtartóztatás és a kedves fegyelmezés segíthet az erős családok építésében.

Első megfontolásunk és első dolgunk az, hogy szellemi értelemben fölénybe kerüljünk önmagunkkal, valamint azokkal a hatásokkal szemben, melyek körülvesznek bennünket; mielőtt a gyermekeink előtt járva lehetővé tehetnénk nekik azt, hogy bűn nélkül, az üdvözülésre növekedjenek fel (DBY, 203).

Mit ígértél a kislányodnak, ha ezt meg azt megteszi? Ajándékot ígértél azért, hogy jót cselekedett? – Igen. – Emlékeztél aztán erre? – Nem, kiment a fejemből – mondja az anya. Ha rosszat tesz, fenyítést ígértél neki? – Igen. – Megtartottad a szavad? Nem tartottad meg, és a gyermek a saját elméjében rögtön levonja a következtetést, hogy anya olyat mond, ami nem igaz – azt mondja, hogy megteszi ezt vagy azt, és nem teszi meg. Ez egy egyszerű lecke arra, hogy az anyák megtanuljanak úgy időt tölteni gyermekeikkel, hogy soha nem adnak nekik hamis benyomást. Gondolkozz, mielőtt szólnál! … Ha ajándékot akartok nekik készíteni, tegyétek azt; ha fenyítést ígértek nekik, tartsátok meg szavatokat, de legyetek óvatosak! (DBY, 210)

A szülők soha ne kényszerítsék gyermekeiket, hanem vezessék őket az úton, és adjanak nekik tudást, amint annak befogadására készen állnak. A fenyítésre néha rögtön szükség lehet, de a szülők inkább hittel, mint bottal irányítsák gyermekeiket, és jó példával vezessék rá őket minden igazságra és szentségre (DBY, 208).

Tucatnyi embert említhetnék ebből a gyülekezetből, akik nádpálcával űzték el maguktól gyermekeiket. Ahol vad szigorúság van, ott nincsenek gyermeki érzések, és nincsen ragaszkodás egyik fél szívében sem; a gyermekek inkább távol vannak apjuktól, mintsem vele lennének (DBY, 203).

A mindennapi, vagy bámilyen más természetű és fajtájú elfoglaltságaikban az utolsó napi szentek, és különösen azok, akik fontos pozíciókban vannak Isten országában, legyenek kiegyensúlyozottak és nyugodt vérmérsékletűek, akár otthon, akár idegenben vannak. Nem engedhetik meg, hogy a szerencsétlenségek és a kellemetlen körülmények megkeserítsék természetüket, és ingerlékennyé, valamint barátságtalanná tegyék őket otthon; és olyan szavakat szóljanak, melyek keserűséggel és fájdalmas nyersességgel vannak tele, … borongást és bánatot borítva otthonaikra, hogy családjuk inkább félje, mint szeresse őket. Soha nem engedhetjük meg, hogy harag gyúljon bennünk, és soha nem engedhetjük meg, hogy haragos érzések szavai hagyják el szánkat. „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot” [Példabeszédek 15:1]. „A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás” [Példabeszédek 27:4]; de „az embernek értelme hosszútűrővé teszi őt; és ékességére (dicsőségére) van néki elhallgatni a vétkét” [Példabeszédek 19:11] (DBY, 203–204).

Sok viszálykodást láttok, hallotok és tapasztaltok a gyermekek között – néhányan így vagytok ezzel, ha nem is mindenki – és én mondok nektek egy pár szót az eljövendő életetekkel kapcsolatban, hogy olyan gyermekeitek lehessenek, akik nem viszálykodnak, nem vitatkoznak. Ti magatok mindig legyetek jó kedélyűek – ez az első lépés. Soha ne engedjétek meg magatoknak, hogy kijöjjetek sodrotokból és ingerlékenyekké legyetek. … A gyermekekben annyi életerő van, hogy majd szétfeszíti csontjaikat az erő. Olyan hatalmas mennyiségű életerő – élet, erő és tettvágy van bennük, hogy ezeket ki kell adniuk magukból. A kicsik ezért viszálykodni fognak egymás között, ti azonban ne jöjjetek ki sodrotokból. Mindig érezzetek velük együtt, és csillapítsátok le őket! Legyetek gyengédek és kedvesek (DBY, 209–210)!

Tapasztalataim által megtanultam, hogy a kis civódásokban és viszályokban az jelenti a legnagyobb nehézséget férfi és férfi, nő és nő, gyermek és gyermek, szülő és gyermek, fiútestvér és lánytestvér, valamint lánytestvér és fiútestvér között, hogy hiányzik belőlük egymás helyes megértése (DBY, 203).

Javaslatok a tanuláshoz

A család Isten által létrehozott intézmény az időben és az örökkévalóságban.

Miért olyan fontos a családok elpecsételése az örökkévalóságra? (Lásd még T&Sz 128:18.) Miként segíthet minket a családtagjainkkal való érintkezésben az, hogy megértjük a családi kapcsolatok örökkévaló fontosságát és isteni természetét?
Mit tehettek annak érdekében, hogy megerősítsétek a nemzedékeket összefűző kötelékeket családotokon belül? Milyen hatással lehetnek cselekedeteitek őseitekre és leszármazottaitokra?

A szülők tanítsák meg gyermekeiknek, hogy tartsák be Isten parancsolatait!

Elsősorban kinek a feladata a gyermekek tanítása? Mikor kezdjék el a szülők erényességre tanítani gyermekeiket? Milyen tanácsokat adott Young elnök a szülőknek azzal a szerepükkel kapcsolatban, hogy ők gyermekeik első tanítói?
Young elnök ezt mondta a szülőknek: „Úgy neveljétek fel gyermekeiteket, hogy szeressék és tiszteljék az Urat.” (Lásd még T&Sz 68:25–28.) Miként taníthatjátok meg a gyermekeknek, hogy szeressék és tiszteljék Mennyei Atyánkat és Jézus Krisztust?
Milyen tantételeket említett Young elnök a szülőknek gyermekeik tanításával kapcsolatban? Mi történhet, ha a szülők nem tanítják rendesen gyermekeiket?

Amikor a szülők megfelelő példával járnak elöl, segítenek igaz utat mutatni családjuknak.

Miért olyan hatásos módja a gyermekek nevelésének a példamutatás? Milyen példát mutattok a körülöttetek lévő gyermekeknek?
Young elnök kijelentette, hogy a gyermekek „ismét vissza fognak térni a forráshoz, ahonnan egyszer elindultak”. Miért lehet ez az ígéret különösen vigasztaló olyan szülők számára, akiknek gyermekei eltévelyedtek? Mit tehetnek a szülők, mellyel segíthetnek, hogy az elkóborolt gyermekek vissza akarjanak térni a családjukhoz?
Milyen pozitív értékeket tanultatok szüleitektől? Mondjatok néhány olyan értéket, melyről szeretnétek, ha a gyermekeitek megtanulnák tőletek. Hogyan taníthatjátok meg ezeket az értékeket? Milyen bizonyítékaitok vannak arra, hogy gyermekeitek értékeket tanulnak tőletek?
Hogyan segíthetik gyermekeiteket az „igaz hagyományok” abban, hogy elkötelezettebbek legyenek az igaz élet mellett? Milyen igaz hagyományok erősítették meg családjaitokat? Milyen igaz hagyományokat szeretnétek létrehozni a ti családjaitokban?

Az önmegtartóztatás és a kedves fegyelmezés segíthet az erős családok építésében.

Mi a különbség a gyermekek „kényszerítése” és „vezetése” között? Miért hatékonyabb a vezetés abban, hogy igazéletűséget tanítsunk a gyermekeknek?
Miért nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozottság és „a vérmérséklet” visszafogása, amikor más emberekkel, különösen gyermekekkel van dolgunk?
A veszekedés és a csatározás néha megszokott része a családi életnek. Miért károsak ezek a dolgok a családra? (Lásd még Móziás 4:14.) Mit mondott Young elnök, elsősorban miért történnek meg ezek a dolgok? Mivel segíthetitek elő a jobb kommunikációt és egymás jobb megértését családjaitokon belül? Mit tettetek, amivel segítettetek abban, hogy családotok gyakrabban ki tudja fejezni az egymás iránti szeretetet?