Felkészülés az örök fejlődésre

Brigham Young elnök sokat tanult. Bútorkészítőként kezdte, majd szert tett az ahhoz szükséges képességekre, hogy misszionárius, telepesítő, kormányzó és próféta legyen. Olyan időszakként tekintett erre az életre, mint amit teljes mértékben ki kell használni, amelyben növekedni kell és fel kell készülni az örökkévalóságra; nem olyan időként, melyben a halálra kell készülni. Arra biztatta a szenteket, hogy vegyenek részt értékes tevékenységekben, hogy szélesítsék ki és mélyítsék el a tudásukat, és hogy gyűjtsenek igazságot, míg a tökéletesség felé igyekeznek. Ezeknek a dolgoknak a megtétele által a végén továbbhaladva belépnek majd a szellemvilágba, és onnan folytatják dicsőséges útjukat az örök fejlődés ösvényén.

Brigham Young tanításai

Az örök életre mindennapos tanulással, fejlődéssel, és Isten országának a felépítésével készülünk fel.

Miért vagyunk itt? Megtanulni, hogy több dolognak örüljünk, hogy növekedjünk tudásban és gazdagodjunk tapasztalatokban (DBY, 87).

Ennek a létezésnek a célja a tanulás, melyből egyszerre csak egy keveset tudunk megtenni (DBY, 87). Az ember halandó létezése egészében véve nem több és nem kevesebb, mint a véges lényeknek adott megpróbáltatási idő, egy olyan tér, melyben a létezésnek egy magasabb szintjére fejlődhetnek (DBY, 87).

A fejlődés tantétele az első nagyszerű tantétel, melynek le kellene kötnie az emberiség figyelmét, melyet meg kellene értenie a gyereknek és a felnőttnek is, és amely minden cselekedet fő mozgatórugója, akár megértik azt az emberek, akár nem. A növekedés és a felmagasztosulás tantétele, a birtokunkban lévő dolgokhoz történő hozzáadás az emberek fiainak cselekedeteit mozgásba hozó tantétele és okozója. Függetlenül attól, hogy mik a törekvéseik, hogy melyik nemzetben születtek, hogy milyen emberekkel érintkeznek, hogy mi a vallásuk vagy milyen politikai nézeteik vannak; ez az emberek cselekedeteinek fő forrása, mely magában foglal minden ahhoz szükséges erőt, hogy elvégezzük kötelességeinket az életben (DBY, 87).

Azért helyeztek bennünket erre a földre, hogy bebizonyítsuk: érdemesek vagyunk-e bemenni a celesztiális, a terresztriális vagy a telesztiális világba avagy a pokolba, illetve bármely más királyságba vagy helyre; és kaptunk elegendő életet arra, hogy ezt megtehessük (DBY, 87).

Ebben a világban kell bizonyítanunk. Az ember élete a próbatétel ideje, melynek során bebizonyíthatjuk Istennek a tudatlanságunkban, a gyengeségünkben és ott, ahol az ellenség uralkodik, hogy Atyánk barátai vagyunk, hogy tőle kapjuk a fényt és érdemesek vagyunk arra, hogy gyermekeink vezetői legyünk – hogy uraknak uraivá és királyok királyaivá legyünk, és teljes mértékben uralkodjunk családjaink azon része felett, mely dicsőséggel, halhatatlansággal és örök élettel lesz megkoronázva (DBY, 87).

Mindannyian halljátok, utolsó napi szentek! Hiábavalóságokkal akarjátok tölteni a próbatételetek idejét, és eltékozolni a létezéseteket és a lényeteket? Megalkottak és lénnyé tettek benneteket abból a célból, hogy örökké kitarthassatok, ha betöltitek teremtésetek célját, a helyes ösvényen jártok, eleget tesztek a celesztiális törvény követelményeinek és engedelmeskedtek Istenünk parancsolatainak (DBY, 88).

Az emberi lényektől elvárja a Teremtőjük, hogy életük minden napján aktívan igyekezzenek jót cselekedni, saját maguk, illetve felebarátaik szellemi vagy fizikai állapotának javításán fáradozva (DBY, 87).

Azért vagyunk itt, hogy éljünk, hogy intelligenciát és tudást adjunk át az embereknek. Azért vagyok itt, hogy iskolázzam a testvéreimet, hogy megtanítsam a családomnak az élet útját, hogy szaporítsam a fajtámat, és hogy – ha hatalmamban áll – addig éljek, míg a bűn, a gonoszság, a korrupció, a pokol, az ördög és az utálatos dolgok minden fajtája és szintje kiűzetik a földről. Ez vallásom és létezésem célja. Nem csupán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk a halálra, majd meghaljunk; hanem azért vagyunk itt, hogy éljünk és felépítsük Isten országát a földön – segítsük a papságot, legyőzzük a sátáni hatalmakat, és megtanítsuk az emberek fiainak, hogy mivégre teremtettek, – hogy el van rejtve bennük minden intelligencia magja. Ez a kiindulópont az alap, mely azért kapott szerepet az ember megalkotásánál, hogy elnyerhesse az örök tudás és dicsőség teljességét. Át kell mennünk a következő életbe, hogy elnyerjük ezt? Nem! Ezen a földön kell ezt előmozdítanunk (DBY, 88).

Az utolsó napi szenteknek ezeknek a hegyeknek minden völgyében és az egész világon meg kellene tanulniuk, hogy miért vannak ezen a földön. Azért vannak itt, hogy növekedjenek és sokasodjanak, hogy gyarapodjanak, hogy összegyűjtsék Izráel Házát, megváltsák Siont, felépítsék Istenünk Sionját és előmozdítsák az örök intelligenciát, mely az Istenekkel lakik, és hozzákezdjenek annak elültetéséhez ezen a földön, hogy a mélybe eressze a gyökereit, fent pedig gyümölcsöt hozzon Isten dicsőségére, míg az emberek szívében megsemmisül minden visszataszító tantétel, a föld visszatér paradicsomi állapotába, az Úr pedig eljön, hogy a népével lakjon, és úgy járjon közöttük és beszélgessen velük, ahogy azt Ádám atyával is tette. Ez a dolgunk, nem az, hogy engedjük minden energiánkat csupán arra fordítani, hogy felkészüljünk a halálra (DBY, 89).

Az legyen életünk célja, hogy felépítsük Istenünk Sionját, hogy összegyűjtsük Izráel házát, elhozzuk közéjük mind a nemzsidókat, visszaállítsuk és megáldjuk a földet képességeinkkel, és olyanná tegyük azt, mint az Éden kertje, elraktározzuk a tudás és a bölcsesség kincseit saját elménkben, megtisztítsuk saját szívünket, és felkészítsük az embereket az Úrral való találkozásra, amikor eljön (DBY, 88).

Képesek vagyunk a fejlődésre, amint növekszik tudásunk és gyűlnek tapasztalataink.

Ez egy folyamatosan haladó munka. Az utolsó napi szenteknek tanított tanok természetüknél fogva felemelnek, gyarapítanak, kibővítik és egyre szélesebbre tágítják látókörünket, míg úgy nem ismerünk, ahogy minket ismernek, és úgy nem látunk, ahogy minket látnak (DBY, 90).

Iskolában vagyunk, ahol folyamatosan tanulunk, és addig, amíg a földön vagyunk nem számíthatunk a tanulás abbamaradására. Amikor pedig áthaladunk a fátyolon, számíthatunk arra, hogy még mindig tanulni fogunk és gyarapítani fogjuk ismereteinket. Lehet, hogy ez furcsa elképzelésnek tűnik némelyeknek, de ez abból a tiszta és egyszerű okból ered, hogy nem vagyunk képesek minden tudást egyszerre befogadni. Itt egy kicsit, ott egy kicsit kell hát kapnunk (DBY, 91).

Alázatos követőinek ad egy kicsit ma, és ha továbbfejlesztik azt, akkor holnap egy kicsit többet ad nekik, a következő napon pedig még többet. Alihoz nem tesz hozzá, amit nem fejlesztettek, hanem elvárja tőlük, hogy folyamatosan fejlesszék a már birtokukban lévő tudást, és ezáltal a bölcsességnek egy tárházára tegyenek szert (DBY, 90).

Az evangéliumban azok által kijelölt ösvényre lépni, akik megadták nekünk az üdvözülés tervét, egyszerűen annyit jelent, mint egy olyan ösvényen járni, mely az életre, az örök gyarapodásra vezet. Egy olyan út követését jelenti, melynek során soha nem veszíthetjük el, amit kaptunk, de folyamatosan szerzünk, összegyűjtünk, gyarapodunk, átlépünk a határokon, és egy végtelen időtartamba érünk. Azok, akik az örök élet elnyerésére törekednek, elnyerik azt, ami olyan gyarapodást visz véghez a szívükben, mellyel elégedettek lesznek. Semmi egyéb nem tudja a szó minden értelmében kielégíteni a halhatatlan szellemet, ami kevesebb az örök gyarapodás kiváltságánál (DBY, 93).

Még mindig fejlődhetünk, mert erre a célra teremtettünk. A képességeinket úgy alkották meg, hogy addig növekedjenek, míg elménk képes befogadni a celesztiális tudást és bölcsességet, és továbbhalad a vég nélküli világokba (DBY, 90).

Mindig tanuljunk és soha ne jussunk el az igazság megismerésére? [Lásd 2 Timóteus 3:7.] Nem! Én azt mondom, ne így legyen, hanem igenis jussunk el az igazság megismerésére. Ezt remélem és várom, és ez az én örömöm (DBY, 90–91). Megvan bennünk az alapelv, és ez megvan minden lényben ezen a földön, hogy gyarapodjunk és tovább gyarapodjunk, hogy növekedjünk, megkapjuk és elraktározzuk az igazságot, míg tökéletesekké nem leszünk (DBY, 91).

Van néhány dolog, amire fel vagyunk készülve, és csak olyan ütemben kapunk dolgokat, amilyen gyorsan felkészítjük magunkat (DBY, 95).

Ahelyett, hogy azért könyörögnétek az Úrhoz, hogy többet adjon nektek, magatoknak könyörögjetek, hogy meglegyen bennetek a bizalom, hogy meglegyen bennetek a becsületesség, és tudjátok, hogy mikor szóljatok és mit mondjatok, mit nyilatkoztassatok ki, valamint hogyan viseljétek magatokat és járjatok az Úr előtt. Amint bebizonyítjátok neki, hogy minden titkot megtartotok, aminek annak kell lennie, hogy a felebarátaitoknak elmondotok mindent, amit kell, de nem többet, és megtanuljátok hogyan osszátok szét az ismereteket családjaitoknak, barátaitoknak, szomszédaitoknak és a testvéreiteknek, az Úr rátok ruház, megad és rátok ruház mindaddig, míg ezt nem mondja nektek: „Soha nem fogsz elbukni. Üdvözülésed elpecsételtetett. Becsületességed által meg vagy pecsételve az örök életre és az üdvözülésre” (DBY, 93).

Az örök élet annak a képessége, hogy mindörökké fejlődjünk és gyarapodjunk.

Ez a legnagyobb ajándék, amit meg lehet adni az intelligens lényeknek, hogy örökké éljenek, és soha ne pusztítsák el őket (DBY, 96).

Meg van írva, hogy a legnagyobb ajándék, amit Isten ráruházhat az emberre, az örök élet ajándéka. A legnagyobb eredmény, amit elérhetünk, az a becsületességünk megőrzése az örök időkön át, az égi seregek társaságában. Az evangéliumon keresztül megkaptuk az örök élet szavait, melyeket ha betartunk, garantálják nekünk ezt a becses ajándékot (DBY, 96).

Rettenetes az a gondolat, hogy vége szakad a bennem lévő intelligencia létezésének – el sem lehetne viselni. Ennek az intelligenciának léteznie kell, laknia kell valahol. Ha a helyes utat választom és megtartom ebben a rendszerben, meg fogom tartani magamat az örök életre (DBY, 96).

Velünk lesz Isten országa annak teljességében, valamint a dicsőség, hatalom és tudás minden magassága és mélysége, és velünk lesznek az atyák és az anyák, a feleségek és a gyermekek (DBY, 97).

Tegyétek fel, hogy kiváltságotokban áll az örök élet biztosítása saját magatok számára – hogy örökké éljetek és élvezzétek ezeket az áldásokat. Azt mondjátok, hogy ez a legnagyobb áldás, melyet megkaphattok? … Milyen áldás ér fel ezzel? Milyen áldás ér fel az élet folytatásával – szervezetünk további megmaradásával? (DBY, 96)

Az Úr megáldott minket azzal a képességgel, hogy örök életet élvezhessünk az Istenekkel, és ezt mondják Isten legnagyobb ajándékának. Az örök élet ajándéka leszármazottak nélkül az, hogy angyallá lehetünk, az egyik legnagyobb ajándék, mely adható; de az Úr ezen felül ránkruházta annak kiváltságát, hogy életek atyjává lehetünk. Ki nevezhető életek atyjának a szentírások szerint? Egy olyan ember, akinek leszármazottai vannak az örökkévalóságon át. Ezt az áldást kapta meg Ábrahám, és ez tökéletesen kielégítette lelkét. Elnyerte az ígéretet, hogy életek atyja lesz (DBY, 97).

Ha az emberek hithűek, … akkor ők és Teremtőjük mindig egy lesz, mindig egy szív és egy szellem lesznek, együtt dolgozva és együtt működve, mert amit az Atya tesz, azt teszi a Fiú, és így folytatják minden működésüket az örökkévalóságon keresztül (DBY, 97).

Az Úr szeretné látni, amint arra az útra lépünk, mely a szoros kapuhoz vezet, hogy Isten megkoronázott fiai és leányai lehessünk, mert a mennyekben csak ők azok, akik sokasodnak és gyarapodnak. … A többi egy alacsonyabb rendű birodalmat kap, ahol megtagadják tőlük ezt a kiváltságot. … Rajtunk áll eldönteni, hogy fiak és leányok leszünk-e, Jézus Krisztus örököstársai, vagy pedig egy alacsonyabb rendű dicsőséget fogadunk el (DNSW, 1876. augusztus 8., 1).

Javaslatok a tanuláshoz

Az örök életre mindennapos tanulással, fejlődéssel, és Isten országának a felépítésével készülünk fel.

Milyen igazságokat tanulunk meg ebben az életben megpróbáltatásainkból, ami segíteni fog nekünk az örök fejlődésben? (Lásd még T&Sz 122:7–8.) Mit mond Young elnök az „örökké kitartás” tantételéről? (Lásd még T&Sz 121:7–8; 3 Nefi 15:9.)
Miként teremt alapot „az örök tudás és dicsőség teljességének” elnyeréséhez az, ha az emberek „életük minden napján aktívan igyekeznek jót cselekedni”? (Lásd még Alma 5:41; 26:22; T&Sz 58:26–29.)
Young elnök szerint életünk egyik fő célja a tanulás. Mi tarthat vissza minket a tanulástól? Hogyan tanulhatunk többet, amikor az evangéliumot tanulmányozzuk? Miként tanulhatunk a tapasztalatainkból? Milyen igazságot ismertetek meg tapasztalat által, valamint a Szellem befolyása által?
Young elnök számos indokát említi meg annak, amiért a földön vagyunk. Miként vihetjük véghez még jobban ezeket a célokat? (Lásd még T&Sz 81:5.)
Milyen módokon segíthetünk az embereknek felkészülni „az Úrral való találkozásra”? Ti magatok miként segíthettek ebben?

Képesek vagyunk a fejlődésre, amint növekszik tudásunk és gyűlnek tapasztalataink.

Young elnök azt mondta, hogy „itt egy kicsit, ott egy kicsit” kapunk a tudásból. Hogyan vonatkozik ez a folyamat az evangélium megértésére, a szülői tevékenységeinkre és az egyházi szolgálatunkra? (Lásd még 2 Nefi 28:30; T&Sz 130:18–19.)
Mit tanít Young elnök az örök gyarapodásról? (Lásd még T&Sz 93:12–14.)
Young elnök kijelentette: „megvan bennünk az alapelv, … hogy gyarapodjunk és tovább gyarapodjunk, hogy növekedjünk, megkapjuk és elraktározzuk az igazságot, míg tökéletesekké nem leszünk.” Erőfeszítéseink miként segítenek nekünk felkészülni a felmagasztosulásra, hogy ismereteket nyerjünk? (Lásd még T&Sz 50:40; 93:24, 26–30; 130:18–19.)

Az örök élet annak a képessége, hogy mindörökké fejlődjünk és gyarapodjunk.

Young elnök kijelentette, hogy „a legnagyobb ajándék, amit meg lehet adni az intelligens lényeknek, hogy örökké éljenek, és soha ne pusztítsák el őket”. Mit mond Young elnök, mi a „legnagyobb eredmény”, és hogyan őrizhetjük azt meg? (Lásd még T&Sz 14:7; 130:20–21.)
Mit jelent Jézus Krisztus örököstársának” lenni? (Lásd még Rom 8:17.) Milyen áldások tartoznak kizárólag azokhoz, akik „Isten megkoronázott fiai és leányai”?