Felhívás az egységre, egy bizonyság és egy áldás

Fiatalkorában Brigham Young egy olyan vallást keresett, mely kielégíti szellemi igényeit, de képtelen volt ilyenre találni. Miután 1830-ban megismerkedett Mormon könyvével, és ezt követően majdnem két évet töltött a visszaállított evangélium tanulmányozásával, tudta, hogy megtalálta az igazságot. Megkeresztelkedett az Egyházba, és ettől kezdve soha nem ingott meg bizonyságában az evangéliumról, melyről megállapította, hogy „magában foglal minden igazságot a mennyben és a földön. … Ahol csak megtalálhatók Isten teremtményei között ezek a tantételek, Jézus Krisztus evangéliuma, valamint az Ő rendje és papsága – fogadjátok be azokat!” (DNSW, 1866. május 5., 2). Erős bizonysága és teljes elkötelezettsége az Egyház iránt arra késztette a korai szenteket, hogy feleljenek meg az otthonalapítás kihívásának a vadonban, és egységesen engedelmeskedjenek az Úr arra vonatkozó parancsolatának, hogy építsék az Egyházát, és szerte a világon hirdessék az evangéliumát. Kijelentette: „Isten, az angyalok és a jó emberek segítségével soha nem hagyok fel a harccal, míg fokrólfokra miénk nem lesz a győzelem és a királyság. Ezek az érzéseim és ez a hitem, és az Úr Jézus Krisztus nevében megjövendölöm, hogy el fogjuk ezt végezni, hogy szerte az egész világon miénk lesz Isten királysága” (DBY, 453). Brigham Young elnök bizonysága még ma is inspirációt ad nekünk, amint együtt dolgozunk Isten királyságának a felépítésén.

Brigham Young tanításai

Jézus Krisztus igaz tanítványai igyekeznek egységesek – egy szív és egy szellem – lenni.

Azért jöttünk ide, hogy Siont felépítsük. Hogyan tegyük ezt meg? Nagyon sokszor elmondtam már nektek. Most egy dolgot említek meg ezzel kapcsolatban. Össze kell fogni az erőfeszítéseinket. Egyesült hittel kell munkához látnunk, egyetlen ember szívéhez hasonlóan; és amit teszünk, azt mind az Úr nevében kell cselekednünk, és akkor megáldatunk és gyarapodni fogunk mindabban, amit elvégzünk (DBY, 284).

A Jézus Krisztus evangéliumába vetett hit a tervek szerint egységessé teszi az embereket, és visszahozza őket azok hitének egységéhez, akik az ősi időkben engedelmeskedtek az evangéliumnak, végül pedig visszahozza őket a dicsőséghez (DBY, 283).

Azért imádkozom, testvéreim, hogy a püspökök, az elderek, a hetvenek, az apostolok, igen, minden férfi, nő és gyermek, aki Krisztus nevében szólt, egy szívet és egy elmét tartson magáénak, mert ha nem lesz eggyé a szívünk és szellemünk, akkor biztosan elpusztulunk az úton [lásd Mózes 7:18] (DBY, 281).

A tökéletes egység meg fogja menteni (üdvözíteni) a népet, mert intelligens lények csak akkor lehetnek tökéletesen eggyé, ha azon tantételek szerint cselekednek, melyek az örök élethez tartoznak. A gonosz emberek részben egyesülhetnek a gonoszságban, de a dolgok természeténél fogva az ilyen egység nem tart sokáig. Pontosan az a tantétel szül majd viszálykodást és széthúzást, aminek alapján részlegesen eggyé lettek (DBY, 282).

A mennyek vallása egységesíti az emberek szívét, és eggyé teszi őket. Összegyűjthettek egy népet, és függetlenül attól, hogy mennyire különbözőek a politikai nézeteik, Jézus Krisztus evangéliuma eggyé teszi őket még akkor is, ha az ország minden politikai pártjának van közöttük képviselője (DBY, 285).

Nincs arisztokratikus kör a társadalmunkban. Nekünk mindegy, hogy mosómedve sapkát vagy szép hódsapkát visel egy testvér. Ha valaki Isten hithű szolgája, még akkor sem ellenezzük azt, hogy eljöjjön egy gyűlésre, ha csak egy darab bivalybőrt tud a fejére rakni. Veszünk vele az úrvacsorából, testvérként és barátként üdvözöljük őt az utcán, beszélgetünk vele, találkozunk vele a társadalmi összejöveteleken és egyenlőként köszöntjük őt (DBY, 283–84).

Az Üdvözítő folyamatosan megpróbálta bevésni tanítványai elméjébe, hogy a celesztiális lények között tökéletes egység uralkodik – hogy az Atya és a Fiú, valamint küldöttük, a Szentlélek egyként dolgoznak a mennyben és az emberek között ezen a földön.… Ha a mennyei seregek nem lennének egységesek, akkor teljesen alkalmatlanok lennének arra, … hogy a világmindenség Atyjával és Irányítójával lakjanak (DBY, 282).

Jézus … azért imádkozott az Atyához, hogy eggyé tegye a tanítványait, mint ahogyan Ő és az Atyja is egyek. Tudta, hogy ha nem lesznek eggyé, nem üdvözülhetnek Isten celesztiális birodalmában. Ha az egyének nem úgy látnak, mint ahogy Ő látott, míg testben itt volt, nem úgy hallanak, ahogy Ő hallott, nem úgy értik a dolgokat, ahogy Ő értette, és nem válnak különböző képességeik és elhvásaik szerint pontosan olyanná, amilyen Ő volt, akkor soha nem lakhatnak majd Vele és az Atyjával [lásd János 17:20–21; 3 Nefi 19:23] (DBY, 281).

Hogyan lehetséges, hogy az utolsó napi szentek hasonlóan éreznek és értik a dolgokat, hogy egy a szívük és egy az elméjük, függetlenül attól, hogy hol vannak, amikor befogadják az evangéliumot; északon vagy délen, keleten vagy nyugaton, vagy akár a föld legtávolabbi részein? Megkapják azt, amit megígért az Üdvözítő, amikor elhagyni készült a földet, név szerint a Vigasztalót, ezt a szent rendeltet a magasságból, mely egy Istent, egy hitet, egy keresztséget ismer fel [lásd Efézus 4:5], akinek az elméjében Isten, az Atya akarata van, akiben ott lakik a hit és a cselekedet egysége, és akiben nem lehet széthúzás vagy zavar. Amikor megkapják ezt a további világosságot, nem számít, hogy látták-e már egymást vagy sem, egyszerre testvérekké lesznek, akiket az örökkévaló szövetség kötelékein keresztül fogadtak be Krisztus családjába, és akkor mindannyian így kiálthatnak Ruth gyönyörű szavaival élve: „néped az én népem, és Istened az én Istenem”! [Ruth 1:16] (DBY, 282–283).

Ha egyek lennénk, akkor bebizonyítanánk a menny, Isten – Atyánk, Jézus Krisztus – Idősebb Testvérünk, az angyalok, a föld java és az egész emberiség előtt, hogy az Úr Jézus Krisztus tanítványai vagyunk. Ha nem vagyunk egyek, akkor a szó igazi értelmében nem vagyunk az Úr Jézus tanítványai [lásd T&Sz 38:27] (DBY, 281).

Young elnök folyamatosan bizonyságot tett Jézus Krisztus evangéliumáról.

Az üdvözülés evangéliuma kifejezetten úgy van megtervezve, hogy szenteket csináljon a bűnösökből, hogy jóval kerekedjen a gonosz fölé, hogy szent, jó embereket csináljon a gonosz, rossz emberekből, és hogy még jobb embereket csináljon a jókból. Bármilyen dologban rosszak vagyunk, bármilyen gonosz szokásunk van, az evangélium segíteni fog nekünk a gonosz legyőzésében. Megadja nekünk a befolyást, a hatalmat, a tudást, a bölcsességet és a felfogóképességet, hogy legyőzhessük a gyengeségeinket, és hogy megtisztíthassuk magunkat Urunk és Istenünk előtt (DBY, 448–449).

Vallásunk igazságot, erényt, szentséget, valamint Istenbe és az Ő Fiába, Jézus Krisztusba vetett hitet tanít nekünk. Felfedi a rejtélyeket, eszünkbe juttatja a múlt és a jelen dolgait – világosan megjelenítve az eljövendő dolgokat. Ez a működés alapja; a Szellem ad intelligenciát minden élőlénynek a föld színén. Minden igaz filiozófia abból a forrásból ered, melyből bölcsességet, tudást, igazságot és hatalmat merítünk. Mire tanít minket? Isten és a többi teremtmény tiszteletére; hogy legyünk könyörületesek, tele kegyelemmel, hosszútűréssel és türelemmel az engedetlenekkel és a tudatlanokkal szemben. Vallásunkban ott van egy olyan dicsőség, mely – az igaz papság hiányában – soha semmilyen más vallásban nem volt meg, melyet valaha is megalapítottak a föld színén. Ez minden igazság forrása. Abból áll, hogy a mennyországot a földre hozza, a földet pedig felemeli a mennybe; minden olyan intelligenciát, melyet Isten az emberek fiainak szívébe helyezett, felkészít a találkozásra azzal az intelligenciával, mely az örökkévalóságban lakik; és felemeli az elmét a jelen könnyelmű és komolytalan dolgai fölé, melyek a pusztulás felé visznek. Az ember elméjét megszabadítja a sötétségtől és a tudatlanságtól, megadja neki a mennyekből eredő intelligenciát, és képessé teszi őt arra, hogy minden dolgot felfogjon (DNW, 1859. június 1., 1).

Hitünk békességet hoz majd minden embernek, és jóakaratot a föld minden lakosának. Mindenkit, aki őszintén követi annak kitételeit, arra fog ösztönözni, hogy ápolja az erényességet és a békességet; hogy békében éljen a családjában; hogy reggel és este dicsérje az Urat; hogy imádkozzon a családjával – és mindez a békességnek egy olyan szellemével tölti majd el őket, hogy soha senkit nem fognak elítélni vagy megfenyíteni, hacsak alaposan meg nem érdemli. Amikor reggel felkelnek, olyan zavartalan és békés lesz a szellemük, mint a felkelő nap, mely életet és meleget ad a világnak; olyan nyugodtak és kiegyensúlyozottak lesznek, mint a szellő a nyári estén. Nem lesz düh, nem lesz harag, nem lesz rosszindulat, viszálykodás vagy küzdelem (DBY, 449–450).

Mit áldoznak fel az emberek, amikor befogadják ezt az evangéliumot? Hát a halált az életért. Ezt adják: sötétséget a világosságért, tévedést az igazságért, kételyt és hitetlenséget tudásért és bizonyosságért Isten dolgait illetően (DBY, 450).

A szenteket minden időkben megvédte, támogatta és fenntartotta a Mindenható hatalma a szenvedéseik közepette; és mindig is éltette őket Jézus Krisztus vallásának hatalma (DBY, 450).

Vallásunk állandó jelleggel lakomát jelent számomra. Arra késztet, hogy azt kiáltsam: Dicsőség! Alleluja! Dicsérjétek az Istent! – ahelyett, hogy bánatot és szenvedést adna. Adjátok meg nekem mindazt a tudást, hatalmat és áldásokat, melyek befogadására képes vagyok, és nem érdekel az, hogy honnan származik az ördög, vagy semmi más vele kapcsolatban. Isten bölcsességére, tudására és hatalmára vágyom. Adjatok nekem olyan vallást, mely felemel az intelligencia egy magasabb szintjére – amely erőt ad a kitartáshoz –, hogy amikor elnyerem az igazak számára elkészített békességet és nyugalmat, akkor az egész örökkévalóságon át élvezhessem a megszenteltek társaságát (DBY, 451).

Boldognak érzem magam. A „mormonizmus” tett mindazzá, aki vagyok, és Isten kegyelme, hatalma és bölcsessége tesz majd mindazzá, aki csak leszek az időben (a földi élet során) és az örökkévalóságban (DBY, 451).

Az Úr megáldott engem, mindig is megáldott. Attól az időtől kezdve, hogy hozzákezdtem Sion felépítéséhez, nagyon sok áldást kaptam. Olyan különleges természetű történéseket tudnék mesélni Isten irántam tanúsított gondviselésével kapcsolatban, hogy a testvéreim így szólnának magukban: „ezt alig tudom elhinni.” A szívem azonban arra van beállítva, hogy Isten akaratát tegyem, hogy felépítsem a királyságát itt a földön, hogy megalapítsam Siont és a törvényeit, és hogy üdvözítsem a népet. … Nem azért szeretem, szolgálom vagy félem az Urat, mert meg akarok szabadulni a kárhozattól, se nem azért, mert valami nagy ajándékot vagy áldást keresek az örökkévalóságban; de tisztán azért, mert az Isten által a föld lakosainak üdvözítésére kinyilatkoztatott tantételek a természetüknél fogva tiszták, szentek és felemelőek. Tisztesség és örök gyarapodás rejlik bennük, világosságról-világosságra, erőtől-erőig, dicsőségről-dicsőségre, tudástól- tudásig és hatalomtól-hatalomig vezetnek (DBY, 452).

Annyira hálás vagyok, … hogy kiváltságomban áll érintkezni a szentekkel, és tagnak lenni Isten királyságában, és hogy barátaim vannak az élő Isten Egyházában (DBY, 542).

A „mormonizmus” tett meg értem mindent, amit valaha is megtettek értem a földön. Boldoggá tett, … jó érzésekkel, örömmel és örvendezéssel töltött el. Míg azelőtt, mielőtt velem lett volna az evangélium szelleme, aggasztott olyasmi, amiket másoktól is panaszként hallok, vagyis hogy időnként levertnek, borongósnak és csüggedtnek éreztem magam, és időnként minden sötét képet festett (DBY, 452).

De amióta befogadtam az evangéliumot, a legjobb emlékezőtehetségemet elővéve sem volt egy fél percem, amikor valami is borongós képet mutatott volna (DBY, 452).

Amikor körülvett a csőcselék, és minden oldalról halál és pusztulás fenyegetett, akkor is csak arra emlékszem, hogy olyan örömet éreztem, és olyan jól voltam szellemileg, mint most. Tűnhettek kifakultnak és nagyon sötétnek a kilátások, de soha nem láttam még olyan időszakot ebben az evangéliumban, amikor ne tudtam volna, hogy az eredmény javára válik majd az igazság ügyének és az igazságosságot szeretőknek; és mindig úgy éreztem, hogy örömmel fel akarom ismerni az Úr kezét minden dologban (DBY, 453).

Isten, az angyalok és a jó emberek segítségével soha nem hagyok fel a harccal, míg fokról-fokra miénk nem lesz a győzelem és a királyság. Ezek az érzéseim és ez a hitem, és az Úr Jézus Krisztus nevében megjövendölöm, hogy el fogjuk ezt végezni, hogy szerte az egész világon miénk lesz Isten királysága (DBY, 453).

Young elnök áldásokat ígért a hithű szenteknek

Testvérek, amennyiben a papság által jogom és lehetőségem van rá, az Úr nevében megáldalak benneteket, és azt mondom, legyetek áldottak. Ezek az érzéseim az utolsó napi szentek iránt, és ezek lennének az egész emberiség iránt, ha elfogadnák az áldásaimat (DBY, 456).

Isten áldjon minden jó embert! Isten áldja meg a természet munkálkodását, Isten áldja meg a saját munkánkat, győzze le a gonoszokat, a rosszakat és azokat, akik meg akarják semmisíteni az embertársaikat, hogy ne legyenek többé háborúk és viszálykodások a földön! Ó, Uram, távolítsd el ezeket a hivatalaikból, és helyezz jó embereket a nemzetek élére, hogy ne tanuljanak többé háborúzást, hanem gondolkodó és civilizált lényekként viselkedjenek, támogasság a földön a békét és tegyenek jót egymással [lásd Ézsaiás 2:4] (DBY, 456)!

Szeretnélek folyamatosan megáldani benneteket. Itt van az életem, az érdeklődésem, a dicsőségem, a büszkeségem, a vigaszom és mindenem – mindazzal együtt, amire számítok. Az egész örökkévalóság benne foglaltatik valahol ebben az Egyházban (DBY, 456).

Ha meglenne rá a hatalmam, kétségtelenül megáldanám az embereket mindazzal, amire csak vágyhat a szívük – ha nem követnének el bűnöket.… És ha hatalmamban állna, minden olyan dologgal megáldanám a föld minden lakosát, mellyel dicsőíthetnék Istent, és megtisztíthatnák a saját szívüket (DBY, 457).

Ha lenne az Úrnak olyan népe a földön, akiben tökéletesen megbízna, akkor nincs olyan áldás Istenünk örökkévalóságaiban, amit el tudnának viselni a testben, de ne adna meg nekik. Nyelv azt el nem tudja mondani, hogy milyen áldásai vannak az Úrnak az olyan nép számára, amely kiállta előtte a próbát [lásd 1 Korinthusbeliekhez 2:9–14] (DBY, 455).

Ahelyett, hogy szorosabban és szorosabban fognák az igazakat, folyamatosan több és több szabadságuk lesz; amint egyre inkább hithűek vagyunk, több hatalmat kapunk a mennyekből, és több lesz rajtunk Isten hatalmából. Keressük szorgalmasan az Urat, míg annak teljességében el nem nyerjük a Jézusba vetett hitet, mert akikben ez megvan, azok valóban szabadok (DBY, 455).

Szeretném, ha az emberek képesek lennének felfogni, hogy a Mindenható jelenlétében járnak, élnek és laknak. A hithűek úgy fognak látni a szemükkel, ahogyan őket látják, és látni fogjátok, hogy az örökkévalóság közepén vagytok, szent lények társaságában, és nemsokára képesek lesztek élvezni a társaságukat és a jelenlétüket. Nagyon áldottak vagytok (DBY, 454–455).

Mindent tegyetek olyan jól, ahogy csak tudtok, és soha ne engedjétek meg magatoknak egy olyan cselekedet elkövetését, melynek megtételét nem igazolja Isten bennetek lakozó Szelleme [lásd Mózes 6:60]. És ha életetek minden napján a birtokotokban lévő legnagyobb világosság és tudás szerint éltek, Istent, a mi Mennyei Atyánkat dicsőítve, amennyire csak ésszel feléritek, akkor örök életet ígérek nektek Isten királyságában (DBY, 455).

Isten áldjon benneteket! Béke legyen veletek! Legyen buzgó a szellemetek, legyetek alázatosak, taníthatóak és imádsággal teltek, vigyázzatok magatokra, igyekezzetek üdvözíteni magatokat és mindazokat, akik felett befolyással rendelkeztek – ez az én állandó imám értetek, Jézus nevében. Ámen (DBY, 456).

Javaslatok a tanuláshoz

Jézus Krisztus igaz tanítványai igyekeznek egységesek – egy szív és egy szellem – lenni.

Mit jelent Krisztus követőinek „a tökéletes egység”, vagy az, hogy „egy szív és egy szellem” legyenek? (Lásd még János 17:20–21.)
Miért alapvető fontosságú a szentek egysége, ha fel akarjuk építeni Isten királyságát? Miért nem üdvözülhet egyikünk sem a celesztiális birodalomban, ha nem leszünk eggyé?
Hogyan teszi lehetővé az evangélium a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális különbségekkel rendelkező egyháztagok számára, hogy eggyé váljanak az Úr munkájában?
Hogyan lehetünk valóban „egy szív és egy szellem” társainkkal a szentek között, és Üdvözítőnkkel, Jézus Krisztussal?

Young elnök folyamatosan bizonyságot tett Jézus Krisztus evangéliumáról.

Az evangélium milyen hatásait írta le Young elnök? Mit láttatok, hogyan nyilvánultak meg ezek a hatások a ti életetekben és a környezetetekben?
Miképpen segít nekünk az evangélium „a mennyországot a földre hozni, a földet pedig felemelni a mennybe”?
Young elnök úgy utalt vallására, mint egy „állandó jellegű lakomára”. Hogyan lakmározhatunk az evangéliumból (élhetünk azzal)? Ezen kurzus során Young elnök mely tanításai segítettek nektek jobban megérteni az evangéliumot, és értékelni azt?
Miként töltött meg benneteket Jézus Krisztus evangéliuma örömmel és örvendezéssel?

Young elnök áldásokat ígért a hithű szenteknek.

Hogyan állják ki az Egyház tagjai az Úr előtt a próbát, és hogyan mutatják meg, hogy érdemesek a nagyszerű áldásokra, melyeket számukra tartogat?
Hogyan vezet „több és több szabadsághoz” és hatalomhoz az, ha „egyre inkább hithűek vagyunk”? Miért tesz minket szabaddá az engedelmesség és a hit?
Hogyan élhettek „életetek minden napján a birtokotokban lévő legnagyobb világosság és tudás szerint”?
Milyen hatással volt az életetekre Young elnöknek az evangélium iránt soha meg nem ingó bizonysága és lelkesedése?