31. Fejezet: Takarékosság, szorgalom és önellátás

31. Fejezet

Takarékosság, szorgalom és önellátás

Brigham Young elnök ismerte a kemény munka értékét a szentek felkészítésében, hogy felépítsék Isten királyságát. Ezt a tanácsot adta a pioníroknak: „Ahelyett, hogy azt kutatnánk, mit tesz majd értünk az Úr, nézzünk utána, hogy mit tehetünk meg magunknak (DBY, 293). Heber C. Kimball, Young elnök barátja és tanácsosa az Első Elnökségben, sok napon át dolgozott vele azelőtt a mezőn, és később így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Brigham [testvér] és jómagam keményen dolgoztunk egymás mellett naponta húsz centért, valamint a szállásunkért és az ételünkért. Naponta huszonöt centet kaptunk, amikor a kaszálón dolgoztunk; napkeltétől napnyugtáig dolgoztunk, és még este kilencig is, ha úgy nézett ki, hogy esni fog. Napi egy véka búzáért gereblyéztünk és kötöttük a kévéket a kaszáló után, és csípőig érő hóban vágtuk a fát, ölével 18 centért; és kukoricában vettük el a fizetségünket, vékánként 25 centért” (DNW, 1862. július 30). Young elnök kihangsúlyozta a gazdaságosság, a takarékosság és az önellátás fontosságát, ezt mondván: „Akik biztosítják az örök életet, azok az igének megtartói (cselekvői) is, nemcsak hallgatói” (DBY, 290).

Brigham Young tanításai

Keményen kell dolgoznunk, és bölcsen kell kihasználnunk időnket, hogy szolgáljuk családunkat és felépítsük Isten királyságát.

Mivel rendelkezünk? Az időnkkel. Töltsétek azzal, amivel akarjátok! Az idő nektek adatott, és ha a lehető legjobban kihasználjátok azt az igazság előremozdítására itt a földön, akkor azt a ti számlátokra fogják írni, és akkor áldottak vagytok; de ha léhasággal és ostobaságokkal töltjük időnket, akkor az ellenünk fog szólni (DBY, 290).

El kell számolnunk azokkal a napokkal, melyeket ostobaságokkal töltünk (DBY, 290).

Semmit nem veszíthetünk vagy pazarolhatunk el abból az időből, melyet itt a földön előírtak az embernek. Megfelelő nyugalom és pihenés után egyetlen napot, órát vagy percet sem tölthetünk léhasággal, hanem életünk napjainak minden pillanatában igyekezzünk fejleszteni elménket, és növekedni a szent evangéliumba vetett hitben, a jószívűségben, a türelemben és a jó cselekedetekben, hogy egyre jobban megismerjük az igazságot, amint azt elmondták, megjövendölték és leírták (DBY, 290).

A léhaság és a pazarlás nem a mennyek szabályai szerint való. Őrizzetek meg mindent, amit csak tudtok, hogy bőven legyen nektek, amivel megáldhatjátok barátaitokat és ellenségeiteket (DBY, 290).

Minden Sion felépítésével kapcsolatos dolog valóságos, komoly munkát igényel [lásd 2 Nefi 5:17]. Semmi értelme nincs bármely királyság felépítéséről beszélni, ha az nem munka által történik. Ez megköveteli szervezetünk minden egyes részének munkáját; legyen az elmebeli, fizikai vagy szellemi, ez az egyetlen módja Isten országa felépítésének (DBY, 291).

Isten földi királyságának felépítése nem jelent állandó fizikai munkát? (DBY, 290–291).

Ez a legnagyobb kincs, mely a birtokunkban lehet – tudni, hogyan irányítsuk helyesen munkánkat, hogy minden percet feleségeink, gyermekeink és a szomszédaink javára váltsunk (DBY, 290).

Neki kell látnunk a munkának, ki kell venni az aranyat a hegyekből, és le kell rakni azt, ha valaha is arannyal kikövezett utakon fogunk járni. Az angyaloknak, akik most arany utakon járnak, és akiknek ott van az élet fája a paradicsomukban, nekik is meg kellett szerezni és oda kellett rakni azt az aranyat. Ha arannyal kikövezett utakat akarunk, akkor magunknak kell lefektetni azokat. Ha élevezni akarjuk Siont, annak szépségével és dicsőségével, akkor nekünk kell azt felépíteni. Ha élvezzük Siont, amire most számítunk, az azután lesz, hogy megváltottuk és elkészítettük azt. Ha az Új Jeruzsálemben fogunk élni, az azért lesz, mert leraktuk az alapjait és felépítettük azt. Ha mi magunk nem is fogjuk befejezni ezt a munkát, akkor gyermekeink és gyermekeink gyermekei számára kell leraknunk az alapokat, ahogy azt Ádám is tette. Ha megmenekülünk egy bárkában, ahogyan azt Noé és családja is tette, az azért lesz, mert felépítettük azt. Ha az evangéliumot hirdetni fogják a nemzeteknek, az azért lesz, mert Izráel elderei … a föld legtávolabbi részeinek is hirdetik az evangéliumot (DBY, 291).

A hitem nem visz rá arra a gondolatra, hogy az Úr el fog látni minket rostonsült malacokkal, megvajazott kenyerekkel stb. Megadja nekünk a képességet, hogy megtermeljük a gabonát, hogy miénk lehessenek a föld gyümölcsei, hogy lakhelyeket építhessünk, hogy egy pár deszkát beszerezve ládát készítsünk, és ha az aratás beálltával megadja nekünk a gabonát, akkor rajtunk áll annak megőrzése – hogy addig gyűjtsük a búzát, míg elég nem lesz egy, két, öt vagy hét év ellátására, míg az emberek össze nem gyűjtenek annyit az élet fő táplálékából, hogy a saját kenyerük is meglegyen, és azoknak is adhassanak, akik védelmet keresve jönnek ide (DBY, 291–292).

Az Úr bőséget teremtett a földön, amit a rendelkezésünkre bocsátott.

Azt mondom a testvéreimnek: gyertek, tanuljuk meg, hogyan gyűjtsük össze a körülöttünk lévő elemekből az élet minden kényelmének bőségét, és alakítsuk át azokat az igényeink szerint és a boldogságunkra [lásd T&Sz 59:18–20]. Ne maradjunk tudatlanságban a tudatlanokkal, hanem mutassuk meg a tudatlanoknak, hogyan kell bölcsnek lenni (DBY, 294)!

Az Úr elvégezte a munka rá eső részét; körülvett minket különböző elemekkel, melyek búzát, húst, lent, gyapjút, selymet, gyümölcsöt és minden olyan dolgot magukban foglalnak, mellyel felépíthetjük, majd gyönyörűvé és dicsőségessé tehetjük az utolsó idők Sionját. A mi dolgunk ezeket az elemeket megformázni a kívánságaink és a szükségleteink, valamint azon tudásunk szerint, mellyel most rendelkezünk, és azon bölcsesség szerint, melyet a menynyekből kaphatunk a hithűségünk által. Ily módon fogja Siont az Űr ismét elhozni a földre, és nem másképpen (DBY, 294).

Az a feladatunk, hogy tevékenyen és szorgalmasan minden tőlünk telhetőt megtegyünk önmagunk ellátása, az Ő királysága, valamint annak érdekében, hogy megvédjük magunkat az ellenségeinktől, hogy bölcs terveket készítsünk, és hogy minden lehetséges módszert felhasználjunk Isten országának a megalapítására itt a földön, valamint saját magunk megszentelésére és felkészítésére, hogy az Ő jelenlétében lakhassunk (DBY, 294–295).

Amíg gazdag termőföld van ebben a völgyben, és van vetőmag, amit a földbe vethetünk, nem kell arra kérnünk Istent, hogy etessen minket, vagy hogy egy véka kenyérrel futkosson utánunk, és könyörögjön, hogy együnk belőle. Ezt nem fogja megtenni. Az Úr helyében én sem tenném ezt meg. El tudjuk látni magunkat itt élelemmel; és ha valaha is olyan körülmények közé kerülünk, ahol ezt nem tudjuk megtenni, akkor lesz még elég ideje az Úrnak arra, hogy csodát tegyen, és azzal fenntartson minket (DBY, 294).

Az emberek viszálykodnak, vitatkoznak, és azt nézik, hogyan húzhatnak hasznot a másikból, és hogyan szerezhetik meg a világ minden vagyonát. … De tegyük fel, hogy elmegyünk és begyűjtünk mindent, ami az anyaföldben és annak felszínén van, és felhasználjuk azt. Lesz híja a dolognak? Nem lesz, mert mindenkinek van elég. Akkor tehát a maguk valóságában nézzétek a dolgokat, utolsó napi szentek, és akik nem utolsó napi szentek, azok is úgy tekintsenek a dolgokra, ahogy azok vannak! Remélem, és imádkozom érte – miattatok, kívülállók, és azok miatt is, akik utolsó napi szenteknek vallják magukat –, hogy egy ideig itt békességben legyen részünk, hogy felépíthessük a kohóinkat, megnyithassuk a bányáinkat, megépíthessük a vasutainkat, megművelhessük a földet, és zavartalanul kereskedhessünk egymással; hogy hozzáláthassunk a föld megszépítéséhez (DBY, 295).

Bölcsen kell felhasználnunk az Úr által nekünk adott készleteket.

A királyság vagy a nemzet gazdagsága nem annyira kincsestárának teljességében rejlik, mint földjének termékenységében és népének szorgalmában (DBY, 297).

Az idő és a képességek jelentik az egész emberi világ legfőbb tőkéjét. Mindannyian adósai vagyunk Istennek azért, hogy képesek vagyunk jól felhasználni az időt, és Ő szigorúan elszámoltatja majd velünk, hogy mire használtuk ezt a képességet; nemcsak a cselekedeteinkkel kell majd elszámolnunk, hanem a szavaink és a gondolataink is megítéltetnek majd (DBY, 301).

A földön található összes tőke a dolgozó férfiak és nők csontjaiból és izmaiból áll. … Munka által épülnek fel gyülekezeti házaink, Szent Templomaink, bírósági épületeink, szép zenecsarnokaink és jó iskolaépületeink. A munka tanítja meg gyermekeinket és ismerteti meg velük az oktatás különböző ágait, mely jártassá teszi őket saját nyelvükben és más nyelvekben, valamint a tudásnak minden olyan ágában, mely ismert az emberek fiai előtt (DBY, 300).

Soha ne hagyjátok, hogy bármi is kárba vesszen! Legyetek körültekintőek, tegyetek félre mindent, és ha valamiből több van annál, amit fel tudtok használni, akkor kérjétek meg szomszédaitokat, hogy segítsenek azt felhasználni (DBY, 292)!

Nyugodtan és fesztelenül kezeljétek a dolgokat, szedjetek fel mindent, semmit ne hagyjatok kárba veszni (DBY, 292)!

Soha ne jusson eszetekbe, hogy elég kenyér van körülöttetek ahhoz, hogy megengedjétek gyermekeiteknek akár egy kenyérhéjnak vagy morzsának az elpocsékolását. Ha egy embernek több millió véka kukoricája van, még akkor sem elég gazdag ahhoz, hogy … egyetlen szemet is a tűzbe söpörjön; egye meg azt valami, kerüljön ismét a földbe, és töltse be ezáltal a célt, amiért termett. Emlékezzetek erre: semmit ne pazaroljatok el, inkább mindenre vigyázzatok (DBY, 292)!

Javunkra szolgál az, ha vigyázunk az áldásokra, melyeket Isten nekünk adott. Ha ennek ellenkezőjét cselekedjük, akkor elvágjuk magunkat attól a hatalomtól és dicsőségtől, melyet Isten tervei szerint örökölnünk kellene. Saját odafigyelésünk, takarékosságunk és Istentől kapott ítélőképességünk által vagyunk képesek megtartani a gabonánkat, a nyájainkat és a csordáinkat, … a házainkat és a földjeinket; és így tudjuk gyarapítani azokat körülöttünk, folyamatosan hatalmat és befolyást nyerve saját magunk, valamint Isten országának egésze számára (DBY, 292).

Csak éppen annyit használjatok fel a keresetetekből, amennyi testetek és családotok boldogságához és kényelméhez kell, a többit pedig tegyétek félre (DBY, 292)!

Ha meg akartok gazdagodni, akkor tegyétek félre, amit kaptok! A bolond is tud pénzt keresni, de egy bölcs emberre van szükség ahhoz, hogy félretegye és azt saját hasznára fordítsa (DBY, 292).

Építsünk jó otthonokat és teremtsünk gyönyörű közösségeket!

Építsenek az emberek jó otthonokat, ültessenek jó szőlőket és gyömölcsösöket, készítsenek jó utakat és építsenek csodálatos városokat, melyekben a polgárok kényelmét szolgáló pompás építmények emelkednek, ahol árnyékot adó fák, kutak és tiszta patakok szegélyezik a csinos utcákat, minden olyan fával, bokorral és virággal, mely virágzik ezen az éghajlaton, hogy paradicsommá tegyük a hegyi otthonunkat, szívünket pedig hálaérzés töltse el József Istene iránt. Hálás szívvel élvezzük mindezt, folyamatosan ezt hangoztatva: „mindazonáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen, ó Atyám!” (DBY, 302).

Tegyétek széppé a kertjeiteket, a házaitokat, a farmjaitokat; tegyétek széppé a várost! Ez boldoggá tesz majd bennünket, és bőséget hoz. A föld jó föld, és az elemek is jók, ha igaz és becsületes módon a saját hasznunkra fordítjuk őket. Legyünk tehát elégedettek, és lássunk hozzá teljes erőnkből annak, hogy egészségessé, gazdaggá és széppé tegyük magunkat, megmaradjunk a lehető legjobb modorban, éljünk addig, amíg csak élhetünk, és megtegyük mindazt a jót, amit csak megtehetünk (DBY, 302)!

A megtett előrelépések nemcsak a kényelmünket szolgálják, hanem gazdagabbá is tesznek minket (DBY, 302).

Feleségek, jogotokban áll megkérni a férjeteket, hogy ültessenek csodaszép árnyékot adó fákat és gyümölcsfákat, és hozzanak nektek néhány kúszónövényt és virágot, mellyel feldíszíthetitek otthonaitok külsejét. Ha a férjeteknek nincs ideje, akkor ti magatok szerezzétek be és ültessétek el ezeket. Lesznek talán olyanok, akik azt mondják: „Ó, csak egy faházam van, az pedig nem ér annyit!” De igen, megéri. Meszeljétek ki és vakoljátok be, majd futtassatok kúszónövényeket az ajtó fölé, hogy minden arra járó azt mondja: „Milyen kedves kis kunyhó!” Kiváltságotokban áll mindez, és én szeretném, ha gyakorolnátok a jogaitokat (DBY, 200).

Csináljatok jó házakat; tanuljátok meg, hogyan kell építeni egy házat, egy istállót vagy egy raktárt, hogyan kell egy gazdaságot igazgatni, hogyan kell háziállatokat nevelni és minden tekintetben gondoskodni arról, megfelelő fedéllel és minden alkalmas kényelemmel látva el őket télire; és bizonyítsátok be, hogy érdemesek vagytok nagyobb vagyonra, melyet meg fogtok kapni, és ami több lesz annál, amit ez a völgy ad (DBY, 302).

Voltam olyan házakban, ahol még a legkisebb kényelem sem adatott meg a nőknek, még egy pad sem volt, amire rárakhatták volna a vizesvödröket, hanem a földre kellett azokat letenniük. Férjeik mégis évről-évre ott ültek, és soha nem javítottak annyit a dolgokon, hogy egy padot készítettek volna a vödröknek. Meg vannak erre az adottságaik, de nem gyakorolják azokat (DBY, 198–199).

A férj javítson a dolgokon a konyhájában, éléskamrájában és a hálószobákban a családja javára, és javítson a dolgokon, ami a kerteket, az utakat stb. illeti, széppé téve a lakóhelyeket és a környezetet! Csináljon járdákat és ültessen el árnyékot adó fákat (DBY, 198)!

Családokként és népként önellátóaknak kell lennünk.

Azt akarjuk, hogy mostantól fogva önálló nép legyetek [lásd T&Sz 78:14]! Halljátok meg, Izráel! Halljátok meg, szomszédok, barátok és ellenségek – ezt várja el az Úr ettől a néptől (DBY, 293)!

Ti, utolsó napi szentek, tanuljátok meg fenntartani magatokat! Ha nem tudtok mindent megszerezni, amire ma vágytok, akkor tanuljatok meg anélkül élni, amit nem tudtok megvásárolni és kifizetni! Rendeljétek alá az elméteket annak az elképzelésnek, hogy csak addig nyújtózkodjatok, ameddig a takarótok ér (DBY, 293)!

Ki érdemel dicséretet? Azok, akik mindig gondoskodnak magukról, vagy azok, akik mindig az Úr kegyelmében bíznak, hogy az gondoskodjon róluk? Éppen olyan logikus elvárni azt, hogy az Úr gyümölcsöt adjon nekünk, amikor nem ültetjük el a fákat; vagy hogy amikor nem szántunk, nem vetünk, és megmenekülünk az aratás munkájától, de arra kérjük az Urat, hogy mentsen meg minket a nélkülözéstől; mint amilyen logikus azt kérni tőle, hogy mentsen meg minket saját ostobaságunktól, engedetlenségünktől vagy pazarlásunktól (DBY, 293).

Ti és én úgy mutatjuk ki az Istenbe vetett hitünket, hogy minden tölünk telhetőt megteszünk önmagunk fenntartására és megőrzésére; és az a közösség, mely szívével és kezeivel is együtt munkálkodik ennek elérésén, annak az erőfeszítései olyan egységesek lesznek, mint egyetlen embernek az erőfeszítései (DBY, 293).

Testvérek, tanuljatok! Igaz, eddig is sokat tanultatok már, de tanuljatok többet! Tanuljátok meg fenntartani magatokat; tegyétek félre a gabonát és a lisztet, és őrizzétek meg azt a szűkös napokra! Nőtestvérek, ne kérjétek arra a férjeteket, hogy adja el az utolsó véka gabonátokat és vegyen nektek valamit a boltban, hanem segítsetek a férjeteknek elraktározni azt a szükség idejére, és mindig legyen egy vagy két évre való (rendelkezésre álló) készletetek (DBY, 293).

Ahelyett, hogy azt kutatnánk, mit tesz majd értünk az Úr, nézzünk utána, hogy mit tehetünk meg magunknak (DBY, 293).

Amiben csak gyarapodtak az utolsó napi szentek, azt puszta erejükkel és legyőzhetetlen elhatározásukkal nyerték el (DBY, 294).

Javaslatok a tanuláshoz

Keményen kell dolgoznunk, és bölcsen kell kihasználnunk időnket, hogy szolgáljuk családunkat és felépítsük Isten királyságát.

Milyen tanácsot adott Young elnök „életünk napjai minden pillanatának” a kihasználásáról? (Lásd még Alma 34:33.) Miért olyan becses ajándék az idő? Milyen tantételek segítettek javítani abban, ahogyan az időtöket töltitek?
Miért ellentétes „a mennyek szabályaival” a léhaság és a pocsékolás? (Lásd még Tanok és szövetségek 42:42.)
Miért követel meg mindenféle munkát Sion felépítése? Mi módon dolgozzon az elménk, a testünk és a szellemünk Sion felépítésén?

Az Úr bőséget teremtett a földön, amit a rendelkezésünkre bocsátott.

Hogyan fogja az Úr Siont „ismét elhozni a földre”? Milyen meghatározott módokon segíthetünk Sion felépítésében?
Young elnök azt mondta, hogy „az anyaföldben és annak felszínén … mindenkinek van elég”. Mit gondoltok, miért van akkor ekkora szegénység a világban? Mit tehetünk a családunkban, az egyházi szervezetekben és a közösségünkben, hogy megosszuk egymással azt, amit az Úrtól kaptunk? (Lásd még Jákob 2:18–19; T&Sz 104:14–18.)

Bölcsen kell felhasználnunk az Úr által nekünk adott készleteket.

Miért ne pazaroljunk el semmit, hanem vigyázzunk inkább mindenre? Hogyan alkalmazhatjuk Young elnök tanácsát ebben a témában az étel elraktározásában és a vészhelyzetekre való készenlétben?
Hogyan vágjuk el „magunkat attól a hatalomtól és dicsőségtől, melyet Isten tervei szerint örökölnünk kellene”?
Hogyan alkalmazhatjuk Young elnök ezen tanácsát: „A bolond is tud pénzt keresni, de egy bölcs emberre van szükség ahhoz, hogy félretegye és azt saját hasznára fordítsa”?

Építsünk jó otthonokat és teremtsünk gyönyörű közösségeket!

Mit mondott Young elnök, mit kell tenniük a szenteknek, hogy „paradicsommá” tegyék otthonaikat, szívüket pedig „hálaérzés töltse el”? Mit tehetünk annak érdekében, hogy szebbé tegyük otthonainkat és környezetünket? (Lásd még T&Sz 82:14.) Miként segít bennünket fizikailag, érzelmileg és szellemileg a szép környezet?

Családokként és népként önellátóaknak kell lennünk.

Milyen tanácsot adott Young elnök azzal kapcsolatban, hogy kevesebbet költsünk, mint amennyit keresünk? Miért nehéz néha követni ezeket az egyszerű irányvonalakat? Milyen meghatározott dolgokat tehetünk, amivel biztossá tehetjük azt, hogy kevesebbet költünk, mint amennyit keresünk?
Értékeljétek, amit Young elnök önmagunk fenntartásáról mondott, és gondolkozzatok el azon, hogy mit tettetek annak érdekében, hogy családjaitok önellátóak legyenek szükség idején. Készítsetek egy tervet önellátásotok mértékének növelésére a családjaitokban és a közösségetekben!
Hogyan fejezi ki a hitet a szorgalmasan végzett munka? Milyen kapcsolat áll fenn az önellátás és aközött, hogy Krisztus érdemeire támaszkodunk?
Young elnök arra buzdította a szenteket, hogy gondoskodjanak magukról, de azt is tanácsolta nekik, hogy legyenek eggyé közösségük törekvéseiben. Hogyan segíti az önmagunk fenntartására irányuló törekvés a közösség dolgainak építését? Hogyan segítettek nektek mások erőfeszítései abban, hogy még önfenntartóbbak legyetek?