A templomi szertartások

Míg egyre növekedett az üldöztetés, és egyre nyomasztóbbá vált Nauvoo elhagyásának a szükségessége a szentek számára, Brigham Young elnök a Templomban dolgozott, hogy szent szertartásokkal áldhassa meg a szenteket, mielőtt elindulnának. Feljegyezte, hogy egy napon „száznegyvenhárom személy kapta meg felruházását (endóvmentjét) a Templomban. … „Olyan izgatott várakozást mutattak a szentek, hogy elnyerjék a szertartásokat, és olyan izgatottan vártuk mi is azt, hogy szolgálhassuk őket, hogy én teljesen az Úr munkájának szenteltem magam, és éjjel-nappal a Templomban dolgoztam. Átlagosan nem több, mint négy órát aludtam naponta, és hetente mindössze egyszer mentem haza” (HC, 7:567). Amikor megérkeztek Nyugatra, Young elnök rögtön kiválasztott egy telket az új Templomnak. Négy Templom építését irányította Utah államban: Salt Lake City, St. George, Manti és Logan városaiban; életében azonban csak a St. George Templomot fejezték be. 1877. január 1-jén, olyan gyengék voltak a lábai, hogy úgy kellett egy székben bevinni a szobába, szólt a gyülekezethez, mely abból a célból találkozott, hogy felszenteljék a St. George Templom alsó szintjét. Ezt mondta: „Olyan kiváltságokat élvezünk, melyekben senki másnak nincs része a föld színén. …Amikor ez a téma jut eszembe, hét vihar nyelvén szeretnék beszélni, hogy felrázzam az embereket” (DNSW, 1877. január 16., 1).

Brigham Young tanításai

A Templomok az Úr házai, ahol szent szertartásokat végeznek, hogy felkészítsék a szenteket a felmagasztosulásra.

Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért építünk Templomokat. Azért építünk Templomokat, mert nincs olyan ház a föld színén, melyet Isten nevében emeltek, és bármiképpen is össze lehet hasonlítani az Ő jellemvonásaival, és amit következetesen a saját házának hívhatna. Vannak olyan helyek a földön, ahová eljöhet és ahol ott maradhat az Úr, ha az kedvére való. Ezeket a hegyek tetején, néhány barlangban, vagy olyan helyeken lehet megtalálni, ahol bűnös ember szennyezett lábával soha nem hagyott nyomot a földön (DBY, 393–394).

Elvárja a szolgáitól egy ház felépítését, hogy legyen hova eljönnie, ahol tudomásunkra hozhatja az akaratát (DBY, 394).

„Elvárja-e tőlünk az Úr, hogy felépítsünk egy Templomot?” Elmondhatom, hogy éppen annyira elvárja ezt tőlünk, mint amennyire valaha is elvárta annak felépítését valahol máshol. Ha azt kérdeznétek tőlem: „Brigham testvér, van tudomásod erről; kaptál már kinyilatkoztatást a mennyből ezzel kapcsolatban?” Valóban igennel válaszolhatok erre, mert mindig ilyen gondolatok járnak az eszemben (DBY, 411).

Templomokat fogunk építeni. Ez a törvény adatott az emberek fiainak (DBY 393).

Nem szolgálhatunk Isten szertartásaival jogosan, azok teljességében ennek a népnek,… míg fel nem építünk egy Templomot erre a célra (DBY, 394–395).

Néhányan azt mondják: „Nem szeretném megtenni azt, mert soha nem kezdtünk még hozzá egy Templom építéséhez sem anélkül, hogy meg ne szólaltak volna a pokol csengői.” Én újra hallani akarom, ahogyan csengenek (DBY, 410).

Kirtlandben és Nauvoo-ban befejeztünk egy Templomot; és nem szóltak-e állandó jelleggel a pokol csengői, míg építettük azokat? De igen; így volt ez minden héten és minden nap (DBY, 410).

Elhatároztam, hogy az Úrnak és ennek a népnek a segítségével egy házat építünk Neki. Feltehetitek a kérdést: „Ott lakik majd?” Úgy cselekszik, ahogyan kedve tartja; nem az én előjogom diktálni az Úrnak. De építünk Neki egy házat, hogy ha meg szeretne látogani minket, akkor legyen egy hely, ahol lakhat; vagy ha a szolgái közül kíván valakit elküldeni, akkor számukra is legyen megfelelő szállásunk. Magamnak már építettem egy házat, és a legtöbben közületek szintén megtették ezt, nem kellene tehát most az Úrnak is építeni egy házat? (DBY, 411)

Szükségünk van a Templomra? Igen, fel kell készítenie bennünket arra, hogy a kapun át bemehessünk a városba, ahol a szentek megpihennek. Az ehhez szükséges szertartásokat… nem lehet egy megfelelő hely hiányában elvégezni. Nem a köznépnek, de a papságnak szeretnénk egy Templomot, ahol teljes mértékben rendbe szedhető és megszervezhető a papság annak rendje és fokozatai [Ároni és Melkisédeki] szerint, hogy szolgálni lehessen a papság szertartásaival a szenteknek, és felmagasztosulhassanak (DBY, 394).

A Templom a felruházásokért (endóvmentekért) lesz – a papság megszervezéséért és az utasítások megadásáért (DBY, 412).

Részünk van abban a kiváltságban, hogy beléphetünk egy Templomba, melyet Isten nevében építettek, és elnyerhetjük ennek a háznak a szertartásait, mindazon kulcsokkal és áldásokkal együtt, melyek felkészítenek arra, hogy az „életekbe” lépjünk [lásd T&Sz 132:22]. Az is kiváltságunkban áll, hogy szolgálhatunk atyáinkért és anyáinkért, nagyapáinkért és nagyanyáinkért, – mindazokért, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg (DBY, 394).

Csak akik velünk együtt részt vettek a templomi szertartásokban, azok ismerik saját maguk annak a felismerésnek a megelégedettség-érzését, hogy Urunknak és Üdvözítőnknek munkatársai vagyunk; hogy alázatos (csekély) részt vállalunk az üdvözülés nagyszerű munkájából; hogy kiváltságunkban áll elnyerni az igazságot és engedelmeskedni annak, és biztosíthatjuk magunknak a boldogságot, amit csak az evangélium adhat. Nem csak magunkért hajthatjuk végre ezeket a szertartásokat, hanem a szükséges munkát szüleinkért és ősszüleinkért is elvégezhetjük, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg, hogy ők is részesülhessenek az élet vizéből, és az emberek szerinti testben ítéltessenek meg [lásd 1 Péter 4:6]. Ez egy olyan kiváltság és áldás, melyet senki nem érzékelhet addig, míg birtokosa nem lesz. Hitünk, érzéseink és a bennünk lévő kinyilatkoztatás szelleme által boldoggá tesz minket az a tudat, hogy az Úr elfogadta a munkánkat. Nagyon jól éreztük és érezzük magunkat egymás társaságában; az idősek, a középkorúak és a fiatalok is örvendeznek és boldogok ebben a dicsőséges munkában (DBY, 419–420).

Nekünk kell elvégezni azokat a dolgokat, amiket az Úr elvár tőlünk, és aztán rá kell hagyni az eredményt. Az a dolgunk, hogy vidám jó szándékkal dolgozzunk, és ha egy olyan Templomot építünk, ami egy milliót ér, felemésztve időnk és javaink egészét, akkor vidám szívvel kell letennünk azt, ha az Úr gondoskodásában azt mondja nekünk. Ha az Úr megengedi az ellenségeinknek, hogy elűzzenek minket abból, akkor még annál is vidámabb szívvel hagyjuk azt ott, mint amikor áldásban van részünk. Nem ránk tartozik, hogy mit cselekszik az Úr, vagy miként osztja meg szolgái között a munkát. Amikor azoban parancsot ad, akkor népének az a dolga, hogy engedelmeskedjen. Még akkor is olyan vidáman kellene felépítenünk ezt a Templomot, ha tudnánk, hogy elkészültével soha nem fogunk belépni abba; mintha azzal a tudattal tennénk ezt, hogy még ezer évig fogunk itt élni és élvezni azt (DBY, 411).

Munkához kell látnotok, különben nem lesz elvégezve az. Nem akarunk nyafogókat látni ennek a Templomnak a környékén. Ha nem tudjátok vidáman elkezdeni, és az egész épület munkáját vidáman elvégezni, akkor induljatok el Kaliforniába – minél gyorsabban, annál jobb! Készítsetek magatoknak egy aranyborjút, és imádjátok azt! Ha elsősorban nem magatokért, az élő és a halott rokonaitokért végzett üdvözülés szertartásaival törődtök a szívetekben, a szenvedélyeitekben és mindenben, amitek csak van, akkor menjetek! Fizessétek ki az adósságaitokat, ha van, és menjetek békével! Cselekedeteitekkel bizonyítsátok be Istennek és szentjeinek, hogy azok vagytok, amiknek vallj átok magatokat (DBY, 417–418)!

Olyan kiváltságban van részünk, melyet tudomásunk szerint egyetlen másik nép sem élvezett Ádám napjai óta. Ez abból áll, hogy van egy befejezett Templomunk, ahol Isten házának összes szertartását meg lehet adni népének. Testvérek, felfogjátok ezt? (DBY, 393).

A felruházás (endóvment) képessé tesz bennünket arra, hogy egy napon visszatérjünk az Úr jelenlétébe.

A Kirtland Templomban adott előkészítő szertartások, bár az angyalok szolgálata és az Úr Jézus jelenléte kísérte azokat, halvány árnyképei voltak csupán az Úr háza szertartásainak, ha azok teljességét tekintjük, bár az ördög felbujtására sokan gondolták azt, hogy már mindent megkaptak, és annyit tudnak, amennyit Isten tud. Elpártoltak és a pokolra jutottak. Abban azonban biztosak lehettek, testvérek, hogy nagyon kevés olyan elder van Izráelben most a földön, aki ismeri a felruházás (endóvment) szó jelentését. Alihoz, hogy megismerjék, meg kell tapasztalniuk; és ahhoz, hogy megtapasztalják, fel kell építeni egy Templomot (DBY, 415–416).

Hadd adjak egy rövid meghatározást. Felruházásotok (endóvmentetek) mindazoknak a szertartásoknak az elnyerését jelenti az Úr házában, melyekre szükségetek van ahhoz, hogy ebből az életből eltávozva az őrt álló angyalok mellett elhaladva visszamehessetek az Atya jelenlétébe (DBY, 4l6).

Ki az, aki kapott ilyen felruházást, és megérti azt ebben a gyülekezetben? …Közöttetek vannak a kulcsok ezekhez a felruházásokhoz. Százak kapták meg ezeket, hogy az ördög ne tételezhesse fel a szent papság ismételt eltörlésének lehetőségét a földről – azáltal, hogy megöl néhány embert, mert ezt nem tudja megtenni. Isten utoljára nyújtotta ki a kezét, hogy megváltsa a népét, az őszinte szívűeket, és Lucifer nem képes rá, hogy visszatartsa Őt (DBY, 4l6).

Mindenképpen szükség van arra, hogy a szentek elnyerjék Isten házának további szertartásait, mielőtt még a végéhez ér ez a rövid lét, hogy fel legyenek készülve, és teljes mértékben képesek legyenek arra, hogy minden őrt álló mellett elhaladva a celesztiális birodalomba és Isten jelenlétébe vezessék őket (DBY, 395).

Isten házának szertartásai az emberiség családjának üdvözülésére szolgálnak. Jelenleg mi vagyunk az egyetlen nép a földön, akik tudnak róluk, és rendelkeznek az üdvözülés kulcsaival, melyeket a Mindenható Úr adott a mennyekből az emberek fiainak; és ha vannak olyan emberek, akik rendelkeznek ezekkel a kulcsokkal, akkor fontos az, hogy fel is használják azokat az emberiség családjának üdvözülése érdekében. A megváltás tervének véghezviteléhez szükség van Templomok építésére – olyan helyekre, ahol elvégzik az üdvözülés szertartásait; és ez egy dicsőséges téma, melyről a szenteknek beszélhetek (DBY, 396–397).

Néha szigorúan ki szeretném oktatni azokat a férfiakat és nőket, akik anélkül lépnek szövetségekre, hogy felismernék az általuk kötött szövetségek természetét, és akik kis vagy egyáltalán semmi erőfeszítést nem tesznek azok betöltésére (DBY, 396).

Vannak olyan elderek, akik elmennek a nemzetekhez az élet és az üdvözülés evangéliumának a hirdetésére, és anélkül térnek vissza, hogy alaposan megértenék a szövetség természetét. Meg van írva a Bibliában, hogy minden embernek be kell tartani a saját fogadalmait, még akkor is, ha az a saját kárára szolgál [lásd Prédikátor 5:4–5]. Így mutatjátok meg Istennek és minden teremtménynek, hogy tele vagytok becsületességgel (DBY, 396).

Az elpecsételő szertartások a papsági felhatalmazás által örökkévalóan összeköthetik Ádám igaz utódait.

Isten házának sok szertartása van, melyet egy olyan Templomban kell elvégezni, amit kifejezetten erre a célra emeltek. Vannak más szertartások is, melyeket Templom nélkül is végre lehet hajtani. Tudjátok, ott vannak azok, amiket már megkaptatok: a keresztelés, a kézrátétel a Szentlélek ajándékáért, … és sok más áldás, mely megadatott ennek a népnek – ezeket lehetőségünk van Templom nélkül is megkapni. Vannak azonban más áldások, melyeket nem fogunk megkapni, és szertartások, melyeket nem fognak végrehajtani az Úr által kinyilatkoztatott törvények szerint, ha azokat nem egy olyan Templomban végzik, mely erre a célra készült. … Amikor [a halottakért végzett] elpecsételő szertartásokról van szó, a szent papsággal kapcsolatos szertartásokról, hogy a gyermekeknek a szüleikhez történő pecsételése, valamint az ősszüleinkért végzett elpecsételések stb. által Ádám atyától mostanáig összefűzzük a papsági láncszemeket, amit Templom nélkül nem lehetne elvégezni. Amikor elvégzik a szertartásokat a Templomokban, melyeket fel fognak építeni, akkor a gyermekeket a szüleikhez fogják pecsételni, és így lesz ez mindazokkal, akik meghaltak, egészen Ádám atyáig visszamenőleg. Ezt meg kell tenni, mert a papság láncszemei el vannak egymástól szakadva a földön. A papság elhagyta az embereket, de először az emberek hagyták el a papságot. Áthágták a törvényeket, megváltoztatták a szertartást, megtörték az örök szövetséget [lásd Ézsaiás 24:5], és a papság elhagyta őket; de addig nem, amíg el nem hagyták a papságot. Ismét visszaállíttatott ez a papság, és ennek felhatalmazása által, az elpecsételés szertartásában kell minket csatlakoztatni atyáinkhoz, míg Ádám atyától a világ végéig egy tökéletes láncot (kapocs) nem alkotunk [lásd T&Sz 128:18]. Ezt a szertartást sehol nem lehet elvégezni, csak a Templomban. … Akkor miután a szülők elnyerték a felruházásukat (endóvmentjüket) és elpecsételték őket az időre és az örökkévalóságra, és további gyermekeik lesznek, azok a szövetségben fogantatnak és születnek, jogos örökösei a királyságnak, és birtokukban vannak a királyság kulcsai. A szülőknek azon gyermekeit, akik ez utóbbi előtt születnek, hozzájuk kell pecsételni a Templomban, hogy jogos örökösei legyenek a papságnak. Igaz, elnyerhetik a szertartásokat, megkaphatják a felruházásukat és megáldathatnak ugyanazokkal a dolgokkal, amiket a szüleik is megkaptak, de a szülők mégsem tarthatnak rájuk jogos és törvényes igényt az örökkévalóságban, ha nincsenek hozzájuk pecsételve. A láncsor nem lenne teljes ennek az elpecsételő szertartásnak az elvégzése nélkül (DBY, 399–401).

Ha nem lennének kinyilatkoztatva ezek a dolgok az elpecsételő szertartásokkal kapcsolatban, akkor a szövetségen kívül született gyermekeket nem lehetne a szüleikhez pecsételni (DBY, 397).

Az elpecsételés szertartását itt kell elvégezni … míg a nemzedékek lánca tökéletessé nem tétetik az Ádám atyáig visszavezethető elpecsételési szertartások által. Megparancsolták hát nekünk, hogy gyűljünk össze, hogy távozzunk Babilonból [lásd T&Sz 133:14], szenteljük meg magunkat, és építsük fel Istenünk Sionját azáltal, hogy Templomokat építünk és civilizálttá tesszük a pusztaságokat, míg a föld meg nem szenteltetik, és készen nem áll arra, hogy Isten és az angyalok lakhelye legyen (DBY, 407).

Javaslatok a tanuláshoz

A Templomok az Úr házai, ahol szent szertartásokat végeznek, hogy felkészítsék a szenteket a felmagasztosulásra.

Miért építünk Templomokat? Miért van az, hogy a Templomok építése megszólaltatja „a pokol csengőit”? Mit gondoltok, miért mondta Young elnök, hogy „én újra hallani akarom, ahogyan csengenek”?
Milyen tekintetben tesz minket a templomi szolgálat „Urunknak és Üdvözítőnknek munkatársaivá”? Honnan tudhatjuk, hogy „az Úr elfogadta a munkánkat”?
Young elnök azt mondta: „Nem akarunk nyafogókat látni ennek a Templomnak a környékén.” Miért követelnek meg tőlünk „vidám jó szándékot” és tudatos engedelmességet ahhoz, hogy Templomokat építsünk, és Templomokban imádjuk Istent? Mit tettetek, ami segített nektek abban, hogy ne zúgolódjatok a Templomok építése, és Istennek a Templomokban történő imádása ellen? Miért kell „elsősorban” az üdvözülés szertartásaival törödnünk, ami a szívünket és a cselekedeteinket illeti?

A felruházás (endóvment) képessé tesz bennünket arra, hogy egy napon visszatérjünk az Úr jelenlétébe.

Mit tanított Young elnök a templomi felruházás (endóvment) céljáról?
Milyen veszélyei vannak annak, ha úgy kötünk szövetséget, hogy nem ismerjük fel azok szent természetét? Hogyan érthetjük meg az általunk kötött szertartások természetét, és tehetünk erőfeszítést „azok betöltésére”? Hogyan segíthetünk gyermekeinknek megérteni a Templomban kötött szövetségek szent természetét?

Az elpecsételő szertartások a papsági felhatalmazás által örökkévalóan összeköthetik Ádám igaz utódait.

Mit jelent „Ádám atyától a világ végéig egy tökéletes láncot” alkotni? Milyen felelősség hárul ránk ennek a láncnak a kialakításában? (Lásd még T&Sz 128:18.) Hogyan áldhatja meg családunkat most és a jövőben az ilyen kapcsok kialakítása?
Hogyan segít bennünket az elpecsételő szertartás abban, hogy „távozzunk Babilonból, szenteljük meg magunkat, és építsük fel Istenünk Sionját”?
Mit tehettek annak érdekében, hogy teljes mértékben hatékonnyá tegyétek életetekben a Templom elpecsételő szertartását? Mit éreztek, amikor felismeritek azt, hogy örökkévaló családi kötelékeket hozhattok létre őseitekkel, utódaitokkal és közvetlen családotokkal? Ez a tudás hogyan befolyásolja érzéseiteket azzal kapcsolatban, hogy naponta az evangélium szerint éljetek?