Az üdvözülés terve

Prófétaként, valamint az üdvözülés tervének tanítójaként Brigham Young elnök ezt tanította: „A Mindenek Irányítójának az a terve és szándéka” (DBY, 49), hogy lehetővé tegye gyermekei számára az örök boldogság elérését. A boldogság e nagyszerű terve [ld. Alma 42:16] szerint Isten gyermekeiként mindannyian az Ő jelenlétében éltünk, mielőtt a halandóságba léptünk volna, ahol aztán részünk lett abban a kiváltságban, hogy halandó testet kapjunk és döntést hozhassunk amellett, hogy betartjuk Isten parancsolatait. Jézus Krisztus hithűségünk szerint fog minket elvinni a dicsőség egy birodalmába.

Brigham Young tanításai

Isten azt akarja, hogy örökké növekedjen bennünk a fény, az igazság és a boldogság.

Az élet, mely birtokunkban van, az örökkévalóságra szól. Képzeljetek el olyan lényeket, akiket felruháznak mindazokkal az erőkkel és képességekkel, amiknek mi is birtokában vagyunk, de akik megsemmisülnek, eltűnnek a létből és nincsenek többé; majd próbáljátok meg ezt az elképzelést összegyeztetni az érzéseinkkel és a jelenlegi életünkkel! Egyetlen intelligens ember sem tudja ezt megtenni. Mégis, kizárólag a kinyilatkoztatás szelleme által érthetjük meg ezeket a dolgokat [lásd 1 Kor 2:11]. Az Úr Jézus kinyilatkoztatásai által úgy értjük meg a dolgokat, melyeket tudomásunkra hoztak, ahogy azok voltak; ahogy azok vannak az életben, melyet jelenleg élvezünk; és ahogy azok lesznek [lásd T&Sz 93:24]. Nem teljes mértékben értjük meg ezeket, de mindazokat megértjük, amik az Úr tervei szerint a hasznunkra válnak, mert ebben az életben megadják nekünk az ahhoz szükséges tapasztalatokat, hogy felkészüljünk az ezután következő örök élet élvezésére (DBY, 47).

Ha megérthetnénk annyira az igaz filozófiát, hogy megértsük a saját teremtésünket és annak célját, hogy mi volt a Mindenek Irányítójának terve és szándéka az anyag összerendezésével és annak előhozatalával ebben a minőségben, amilyenben most látlak itt titeket, akkor felfoghatnánk azt, hogy az anyagot nem lehet megsemmisíteni, hogy az alá van rendelve az összerendezésnek és a szétbontásnak, és megérthetnénk, hogy az anyagot össze lehet rendezni és intelligenciaként elő lehet hozni, hogy még több intelligenciával rendelkezzen és folyamatosan gyarapodjon. Megtanulhatnánk azokat az alapelveket, melyek az anyagot állatokká, növényzetté és intelligens lényekké rendezték, valamint felismerhetnénk, amint az Istenség az alapelveket anyaggá teszi, majd ilyen minőségben működteti és terjeszti őket, hogy intelligens lényeket hozzon létre és felmagasztosítsa őket. Mire? A boldogságra. Semmi más, ami kevesebb ennél, nem elégítheti ki teljes mértékben a belénk ültetett szellemet? Nem [lásd T&Sz 131:7] (DBY, 49).

Isten szellemgyermekei vagyunk.

Egyetlen emberi lénynek sem áll hatalmában saját maga létének megalkotása. Van hát valaki, aki nagyobb nálunk. Saját magunkéi vagyunk a testünkben? Saját magunkéi vagyunk a szellemünkben? Nem a saját magunkéi vagyunk. Őseinkhez tartozunk – Atyánkhoz és Istenünkhöz [lásd ApCsel 17:29] (DBY, 50).

A dolgok először szellemi értelemben teremtettek; valójában az Atya nemzette a szellemeket [lásd T&Sz 76:24], és azok előhozattak és Vele éltek. Ezután tovább folytatta a munkát, és földi testeket teremtett, pontosan úgy, ahogyan Ő is megteremtetett ebben a testben: vett az összerendezett nyersanyagokból, és összeállította ezt a földet,… gyermekeinek teste is ennek a földnek a nyersanyagaiból lett tehát megalkotva (DBY, 50).

Hallottam, hogy az ünnepelt Mr. Henry Ward Beecher egyszer azt mondta, hogy a születés a legnagyobb szerencsétlenség, ami valaha is megtörténhet az emberrel; de én azt mondom, hogy a legnagyobb jószerencse, amely valaha is megtörtént vagy megtörténhet az emberi lényekkel, az a születés erre a földre, mert ezt követően előttük áll az élet és az üdvözülés; mert akkor rendelkeznek a kiváltsággal, hogy legyőzhetik a halált, hogy lábaik alá tapossák a bűnt és a gonoszságot, hogy az életnek és az üdvözülésnek minden tantételét beültetik a mindennapi életükbe, és örökké az Istenekkel élhetnek (DBY, 51).

Ezekben a testekben a szellemek olyan tiszták voltak, mint a mennyek, amikor beléjük költöztek. Olyan testekhez jöttek, melyek az ember bukása miatt szennyezettek – a testet illetően. A zsoltáríró ezt mondja: „Ímé vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám” [Zsoltárok 51:7]. Ez a szentírás néhány ember elméjében a teljes romlottság tanát alapozta meg, mely szerint lehetetlen az ember számára, hogy legyen egy jó gondolata, hogy mindannyian bűnösök, hogy nincs semmi jó, nincs bennük épség és szellemi egészség. Ez nem így van, de mégis dúl bennünk egy háború. Harcolnunk kell a gonosz szenvedélyek, vagy a gonoszságnak a bukás által a testben elvetett magjai ellen. Az ezekben a testekben lakó szellemek befolyás alatt állnak, és annak, aki elküldte őket ezekbe a testekbe – Istennek és minden mozdulat Urának jogában áll, hogy első helyen álljon, és mindig megadja az igazság Szellemét az emberek szellemeinek befolyásolására, hogy az győzedelmeskedjen és elsődleges minőségben uralkodjon a testünkben (DBY, 51–52).

Szabadon választhatjuk a jót a gonosszal, a felmagasztosulást a szenvedéssel szemben.

[Az Atya ezt kérdezte:] – Ki fogja megváltani a földet, ki fog elmenni és elvégezni az áldozatot a földért és mindenért, ami azon van? A Legidősebb Fiú így szólt: – Itt vagyok! – majd hozzátette: – Küldj engem! De a második, aki Lucifer volt, a „Fényes Hajnalcsillag”, ezt mondta: – Uram, íme, itt vagyok én, küldj engem! Ádámnak és Évának minden fiát és leányát megváltom, aki a földön él, vagy azon valaha is élni fog. – De ez egyáltalán nem lesz megfelelő – mondja az Atya. – Minden egyes személynek megadom a szabad akaratát, és mindenkinek fel kell használnia ezt ahhoz, hogy felmagasztosulást nyerhessen a birodalmamban! Amennyiben rendelkeznek a választás hatalmával, élniük is kell ezzel a hatalommal. Ők az én gyermekeim; a tulajdonságok, melyeket bennem látsz, megvannak a gyermekeimben is, és nekik használniuk kell a szabad akaratukat. Ha mindanynyiukat meg akarod menteni, azt gonosz és elfajzott állapotukban kell megtenned [lásd Ábrahám 3:23–28; Mózes 4:1–4] (DBY, 53–54).

Amikor lázadás volt a mennyben, az ítélkezés a mérőkötéllé lett, az igazságosság pedig értékmérővé, és a gonosz kiűzetett (DBY, 54).

A Mindenható Úr megengedte ezt a szakadást a mennyben, hogy meglássa, mitévők lesznek alárendeltjei, mielőtt még eljönnének erre a földre (DBY, 54).

De [a lázadó szellemeknek] el kellett hagyniuk a mennyet. Nem lakhattak ott többé, le kellett őket taszítani a földre, hogy próbára tegyék az emberek fiait, és elvégezzék munkájukat, vagyis ellentétet teremtsenek minden dologban, hogy a föld lakosainak meglehessen a kiváltsága a nekik adott intelligencia fejlesztésére, és lehetőségük legyen legyőzni a gonoszt, valamint megtanulni a tantételeket, melyek az örökkévalóságot irányítják, hogy felmagasztosulhassanak abban (DBY, 54).

Senkinek nem adhatjátok meg a felmagasztosulását, ha nem tudja, mi a gonosz, mi a bűn és mi a bánat, mert senki nem foghatja fel, értékelheti és élvezheti a felmagasztosulást egy másik tantétel alapján (DBY, 55).

Gondoljátok, hogy az Úr sok emberen rajta tartja a szemét? … Nem hiszem, hogy lenne valaki most a földön, élt volna előttünk vagy jönne utánunk, akit ne ismerne. Tudta, kik lesznek a felkentjei; mindig is rajtuk tartotta a szemét, ahogyan ezt Mózessel, a fáraóval, Ábrahámmal, Melkisédekkel és Noéval is tette, aki kiválasztott edényként felépítette a bárkát és megmentette a maradékot az özönvíztől (DBY, 55).

Téves az az elképzelés, hogy Isten rendelt el minden megtörtént dolgot, mert a teremtmények akarata szabad, akár a levegő. Megkérdezhetitek, hogy hiszünk-e az előre elrendelésben (kijelölésben). Olyan erősen hiszünk benne, mint bármely más nép a földön. Hisszük, hogy Jézust előre elrendelték (kijelölték), a föld alapjainak megvetése előtt, és hogy küldetése, hogy a világ üdvözítője legyen, már az örökkévalóságban meghatároztatott. Mégis, amikor eljött a testben, szabadon választhatott, hogy engedelmeskedik az Atyjának, vagy visszautasítja. Amennyiben visszautasította volna az Atyjával szembeni engedelmességet, a kárhozat fiává vált volna. Mi is szabadon választhatjuk vagy utasíthatjuk vissza az örök élet tantételeit. Isten sok dolgot rendelt és jelölt ki előre, melyek megtörténtek, és ezt továbbra is meg fogja tenni, de amikor nagyszerű áldásokat rendel egy nemzetnek vagy egyénnek, azt bizonyos feltételekhez kötve teszi. Amikor nagy járványokat vagy elsöprő csapásokat rendel a nemzetekre vagy népekre, a rendelések azért teljesednek be, mert ezek a nemzetek és népek nem hagynak fel a gonoszságukkal és nem fordulnak az Úrhoz. Elrendeltetett, hogy Ninive negyven napon belül el fog pusztulni, de a rendelet bekövetkezését megállította Ninive lakosainak a bűnbánata. Isten irányít és uralkodik. Ő minden gyermekét olyan szabaddá tette, mint amilyen ő maga, hogy választhassák a jót vagy a rosszat, és ezért a cselekedeteink szerint leszünk megítélve (DBY, 55).

Jézus Krisztus hithűségünk szerint fog minket elvinni a dicsőség egy birodalmába.

Ez az üdvözülés terve. Jézus soha nem fogja abbahagyni a munkáját, míg mindenki el nem jut egy birodalom élvezéséhez az Atya házában, ahol sok birodalom és sok dicsőség van, mely megfelel minden valaha is a földön élő ember cselekedeteinek és hithűségének. Lesznek, akik a celesztiális törvénynek engedelmeskednek, és annak dicsőségét nyerik el; mások a terresztiálisnál és a telesztiálisnál maradnak, megint mások pedig semmilyen dicsőséget nem kapnak (DBY, 56).

Mind a keresztény, mint a pogány világban emberek milliói távoztak el, akik éppen olyan őszinték, erényesek és becsületesek voltak, mint bárki, aki ma él. A keresztény világ azt mondja, hogy ők mind elvesztek, de az Úr üdvözíteni fogja őket, legalábbis azokat, akik elfogadják az evangéliumot. Az üdvözülés terve, melyet Jézus kinyilatkoztatott, és amelyet hirdetünk, elér Ádám elveszett nemzedékének legalacsonyabb és leglenézettebb tagjaihoz is (DBY, 60–61).

Javaslatok a tanuláshoz

Isten azt akarja, hogy örökké növekedjen bennünk a fény, az igazság és a boldogság.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy „az élet, mely birtokunkban van, az örökkévalóságra szól”? Milyen dolgokat változtat meg az a tudás, hogy az élet örökkévaló?
Mi volt Isten „terve és szándéka” a világ összerendezésével [megalkotásával]?
Young elnök tanításai szerint az élet alapvető célja az, hogy „[az összerendezett anyag] még több intelligenciával rendelkezzen és folyamatosan gyarapodjon.” Milyen kapcsolat áll fenn az intelligencia, valamint a világosság és az igazság szintjének növekedése (lásd még T&Sz 93:36; 130:19), és az örök boldogság elnyerése között? Milyen tekintetben valósult meg ez a ti életetekben?

Isten szellemgyermekei vagyunk.

Milyen érzéssel tölt el benneteket az, hogy valóban Mennyei Atyánk szellemgyermekei vagytok? Milyen dolgokat változtatott meg ez az életetekben?
Miért „a születés … a legnagyobb jószerencse, amely valaha is megtörtént vagy megtörténhet az emberi lényekkel”? Olvassátok el a Tanok és szövetségek 93:33-as versét, és gondolkozzatok el rajta! Milyen áldásokkal jár együtt az, hogy a szellemetek és a testetek elválaszthatatlanul összeköttetik?
Young elnök szerint mi az ember bukásának következménye? Milyen téves következtetésre jutnak néhányan a bukással kapcsolatban? Mi a szerepe az Igazság Szellemének a bennünk dúló „háborúban” a jó és a gonosz között? Hogyan tehetjük az Igazság Szellemét meghatározóbb erővé az életünkben?

Szabadon választhatjuk a jót a gonosszal, a felmagasztosulást a szenvedéssel szemben.

Young elnök szerint milyen szerepet játszik a szabad akarat felmagasztosulásunk elnyerésében? Miért utasította el Isten, az Atya, Lucifer ajánlatát, hogy mindannyiunk helyett cselekedjen? (Lásd még 2 Nefi 2:15–16.)
Miért engedett meg az Úr egy „szakadást a mennyben”? Mi a „munkája” azoknak, akik kiűzettek az Atya jelenlétéből? Miért szükséges, hogy „mindenben ellentét” legyen? Miért kell megértenünk, hogy „mi a gonosz, mi a bűn és mi a bánat”, ahhoz hogy elnyerhessük a felmagasztosulást? (Lásd még 2 Nefi 2:11.)
Mit tehettek annak érdekében, hogy betöltsétek az Úr kívánságait és képességeitek teljes magasságára emelkedjetek?
Hogyan rendelhet vagy jelölhet ki előre Isten bizonyos eseményeket, és hagyhatja meg nekünk emellett a választás szabadságát?

Jézus Krisztus hithűségünk szerint fog minket elvinni a dicsőség egy birodalmába.

Mikor fejeződik majd be Jézus Krisztus üdvözítő munkája?
Krisztus engesztelő áldozatán keresztül a kárhozat fiain kívül mindenki eljut majd „egy birodalom élvezéséhez az Atya házában.” Young elnök azt is kijelentette, hogy „sok birodalom és sok dicsőség van.” Miért van ilyen sok birodalom? Mi határozza meg, hogy melyik birodalomba jut el valaki?
Hogyan lehetséges az, hogy az Üdvözítő engesztelő áldozata éppen úgy eléri a „legalacsonyabb és leglenézettebb” embereket is, mint azokat, akik „őszinték, erényesek és becsületesek voltak”?