A megpróbáltatások, a fenyítések és az üldöztetések áldásai

Brigham Young elnök megértette Isten örökkévaló terveit (céljait), és ezt a tudást alkalmazta a megpróbáltatások során, amit más szentekkel együtt elszenvedett. Young elnök azt mondta: „Sok embert hallottam már arról beszélni, hogy mennyi mindent szenvedtek el Krisztusért. Boldogan állíthatom, hogy nekem erre soha nem nyílt alkalmam. Nagyon sok dolog szerzett nekem örömet, de ami a szenvedést illeti, azt magamban és gyülekezetek előtt is sokszor hasonlítottam már egy olyan emberhez, aki egy öreg, elnyűtt, rongyos, piszkos kabátot visel; amikor arra jön valaki, aki ad neki egy olyat, ami új, ép és csodaszép. Ezt a hasonlatot állítom fel, amikor arra gondolok, hogy mit szenvedtem el az evangéliumért – eldobtam egy régi kabátot, és magamra öltöttem egy újat” (DBY, 348).

Brigham Young tanításai

Az Úr megvizsgál és próbára tesz minket, hogy érdemesnek bizonyulhassunk a celesztiális dicsőségre.

A Magasságos Isten népét próbára kell tenni. Meg van írva, hogy mindenben meg kell próbáltatniuk, mint ahogyan Ábrahám is megpróbáltatott [lásd T&Sz 101:1–4]. Ha elhívnak minket, hogy menjünk fel Mórija- hegyére és áldozzuk fel néhány Izsákunkat, akkor ez egyáltalán nem számít, éppen annyira megtehetjük ezt, mint bármi mást. Azt hiszem, a szenteknek megvan az esélyük arra, hogy minden olyan próbát megkapjanak, amit csak kívánhatnak, vagy amire csak vágyhatnak. Ha rendelkeztek a Szent Szellem világosságával, akkor tisztán láthatjátok, hogy a testben történő megpróbáltatásokra tulajdonképpen szükségünk is van (DBY, 346).

A próbatétel napját éljük most, hogy érdemesnek vagy érdemtelennek bizonyuljunk az eljövendő életre (DBY, 345).

Minden intelligens lénynek, aki meg van koronázva a dicsőség, a halhatatlanság és az örök életek koronáival, át kell haladnia minden olyan megpróbáltatáson, melyet az intelligens lényeknek kijelöltek, hogy elnyerjék a dicsőségüket és a felmagasztosulásukat. Minden olyan csapásnak, mely a halandó lényeket érheti, meg lesz engedve, hogy elérje azt a keveset, és felkészítse őket Isten jelenlétének az élvezésére. Ha azt a dicsőséget akarjuk elérni, amit Ábrahám is megkapott, akkor ugyanazon az úton kell azt megtennünk, ahogy ő is tette. Ha valaha is fel leszünk készülve arra, hogy Énók, Noé, Melkisédek, Izsák és Jákob, valamint a hithű próféták és apostolok más hithű gyermekeinek a társaságát élvezhessük, akkor ugyanazokon a tapasztalatokon kell áthaladnunk, és el kell nyernünk azt a tudást, intelligenciát és felruházásokat, amelyek felkészítenek bennünket arra, hogy belépjünk Atyánk és Istenünk celesztiális birodalmába. … Minden megélt próbatételre és tapasztalatra szükség van az üdvözülésetekhez (DBY, 345).

Ha ezer évig tarthatna az életünk, még akkor is élhetnénk és tanulhatnánk. Minden megélt viszontagságra szükségünk van a tapasztalat és a példa értékéért, valamint azért, hogy felkészüljünk annak a jutalomnak az élvezésére, mely a hithűekre vár (DBY, 345).

Ha Ádám nem követett volna el bűnt, és ha ezek az utódok maradtak volna a földön, akkor nem ismerhették volna meg a bűnt, nem tudták volna megkülönböztetni a keserűt az édestől, és nem ismerték volna az erényességet sem – azon világos és egyszerű oknál fogva, hogy minden hatás csak az ellenkezője által nyilvánulhat meg annak teljességében. Ha a szentek felismernék a dolgok valódi voltát, amikor megpróbáltatásokon történő áthaladásra szólítják őket, és elszenvedik azt, amit áldozatoknak hívnak, akkor a legnagyobb áldásoknak ismernék el azokat, amelyeket csak megkaphatnak. De ha ellentétek nélkül teszitek őket igaz tantételek és igaz örömök birtokosaivá, akkor nem válhat valósággá a boldogságuk (nem képesek felismerni azt). Nem tudják megkülönböztetni a világosságot a sötétségtől, mert nincsenek ismereteik a sötétségről, és ebből adódóan nem képesek felismerni a világosság érzékelését. Ha nem képesek a keserű dolgok megízlelésére, hogyan ismerhetnék fel az édeset? Nem lennének képesek erre [lásd T&Sz 29:39] (DBY, 345–346).

Mi vagyunk a legboldogabb emberek, ha birtokunkban van az, amit próbatételeknek hívunk, mert ilyenkor Isten Szelleme bőségesebben megadatik ahithűeknek [lásd 1 Péter 3:14] (DBY, 374).

Azt mondom az utolsó napi szenteknek: csak annyi a tennivalónk, hogy Istent megismerjük. Hazudjanak tovább a hazugok, káromkodjanak tovább a káromkodók, és akkor eljutnak a veszedelembe (kárhozatba). Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy egyre tovább, felfelé tartsunk, és betartsuk Atyánk és Istenünk parancsolatait; és akkor Ő összezavarja az ellenségeinket (DBY, 347).

Sok tapasztalatban volt már részünk, amiket megpróbáltatásoknak is nevezhetünk; bár szeretném, ha minden testvérem megértené, hogy én nem ezt a szót használnám, mert minden általam megélt dolog öröm és örömteli volt számomra. Látszólag ugyan sok mindent feláldoztunk, és sok próbát jelentő tapasztalaton és kísértésen mentünk át, ez nem kétséges. Többé-kevésbé a kísértéseket is el kellett viselnünk, és vidáman fogadtuk javaink megrontását. Én magam is ötször otthagytam mindent, amivel az Úr megáldott engem ezen világ javai tekintetében, mielőtt ebbe a völgybe jöttem volna, mert nem szűkölködtem ott, ahol régen éltem (DBY, 347–348).

Ami a próbatételeket illeti – ti áldottak–, nincsenek próbatételei annak a férfinak és nőnek, aki vallásunk szellemét élvezi. Annak a férfinak vagy nőnek viszont, aki megpróbál Isten Fiának az evangéliuma szerint élni, de ugyanakkor ragaszkodik a világ szelleméhez is, annak éles és hasító próbatételei és fájdalmai vannak, mégpedig folyamatosan (DBY, 348).

Vessétek le magatokról az ellenség igáját, vegyétek fel Krisztus igáját, és akkor azt fogjátok mondani, hogy gyönyörűséges az Ő igája, és könnyű az Ő terhe. Ezt tapasztalatból tudom (DBY, 347–348).

Az Úr azáltal segít az engedetleneknek alázatossá válni, hogy megfenyíti őket és megengedi az üldöztetésüket.

Amikor az utolsó napi szentekre tekintünk, azt kérdezzük: szükség van-e az üldöztetésükre. Igen, amennyiben engedetlenek. Szükség van egy fiú vagy egy leánygyermek megfenyítésére? Igen, ha engedetlen [lásd T&Sz 105:6]. De tegyük fel, hogy tökéletesen engedelmeskedik szülei minden követelményének, akkor is szükség van a megfenyítésére? Ha igen, akkor én nem értem ennek a tantételét. Eddig még nem voltam képes rá, hogy belássam egy engedelmes gyermek megfenyítésének szükségességét, és annak sem láttam még szükségét, hogy az Úr megfenyítsen egy olyan népet, mely tökéletesen engedelmes. Kapott már fenyítést ez a nép? Igen, kapott (DBY, 350).

Azoknak, akik elfordulnak a szent parancsolatoktól, olyan megpróbáltatásokban lesz részük, amik valóban megpróbáltatások. Érezni fogják magukon a Mindenható haragját. Azok, akik nyugodt és jó gyermekek, meg fogják kapni Atyjuk és Istenük gazdag áldásait. Legyetek nyugodtak, és engedjétek, hogy hitetek a Mindenható Úron pihenjen meg [lásd T&Sz 101:16] (DBY, 351)!

Végtelenül áldottabbak vagyunk az elszenvedett üldöztetések és igazságtalanságok következtében, mint amilyenek akkor lehettünk volna, ha azokban az otthonainkban maradtunk volna, ahonnan elűztek bennünket –, ha birtokolhattuk volna farmjainkat, kertjeinket, üzleteinket, malmainkat, gépeinket és mindent, ami régen a miénk volt (DBY, 346).

Az igazakat üldözni fogják a gonoszok, de Isten vezetni fogja népét és munkája előre fog haladni.

Ne féljetek semmitől, mert ha az Úr igéje igaz, akkor minden dologban ki kell még állnotok a próbát; vagyis örvendjetek, szünet nélkül imádkozzatok, és mindenért adjatok hálát; még akkor is, ha elrabolják javaitokat, mert Isten keze az, ami vezet minket, és ez továbbra is így lesz. Minden férfi és nő szentelje meg magát az Úr előtt, és akkor a Mindenható minden gondviselése javukra szenteltetik majd (DBY, 347).

Isten az Egyesült Államok különböző részein át vezette ezt a népet, és gúnyos ujjak mutogattak rájuk. … az Úrnak célja volt ezzel. Megkérdezhetitek, hogy mi a célja. Mindannyian tudjátok, hogy a szenteket tisztává kell tenni ahhoz, hogy beléphessenek a celesztiális birodalomba. Fel van jegyezve, hogy Jézus szenvedés által lett tökéletessé [lásd Zsidók 5:8–9]. Miért képzelnénk egyetlen pillanatig is azt, hogy fel vagyunk készülve belépni a nyugalom birodalmába Vele és az Atyával anélkül, hogy keresztülmennénk hasonló megpróbáltatásokon? (DBY, 346).

Joseph akár ezer évig is élhetett volna, mégsem válhatott volna tökéletessé, ha nem lett volna része üldöztetésben. Ha üldöztetés nélkül élt volna ezer évig, vezette volna ezt a népet és hirdette volna az evangéliumot, akkor sem lehetett volna a tökéletességnek azon a fokán, amin harmincnyolc éves korában volt. Levonhatjátok ebből a következtetést, hogy amikor ez a nép elhívást kap, hogy megpróbáltatásokon és szenvedéseken menjen keresztül, amikor kiűzik őket az otthonaikból, amikor földre vetik, szétszórják, ütlegelik és megnyúzzák őket, akkor nagyobb gyorsasággal halad előre a Mindenható munkája (DBY, 351).

Minden alkalommal, amikor rúgtok egyet a „mormonizmus”-ba, felfelé rúgjátok azt, soha nem rúgjátok lefelé. A Mindenható Űr rendeli így (DBY, 351).

Ha nem kellene elviselnünk az üldöztetés vaskezének szorítását, akkor a tantételek, amikben hiszünk, melyek a jók és a gonoszak figyelmét is megragadják a föld színén, és amelyek oly sok beszédet keltenek, és magukba foglalják az emberek nézeteit –, akkor ezeket emberek ezrei fogadnák el, akik most érdektelenséget mutatnak (DBY, 351).

Minden alkalommal, amikor üldözik és megpróbálják legyőzni ezt a népet, felemelnek bennünket, saját kezüket gyengébbé teszik, és megerősítik ennek a népnek a karját. És minden alkalommal, amikor csökkenteni kívánják a számunkat, megnövelik azt. Amikor pedig megpróbálják megsemmisíteni ennek a népnek a hitét és erényeit, akkor az Úr megerősíti az ellankadt térdeket, hitben és Isten hatalmában, világosságban és intelligenciában pedig megszilárdítja a bizonytalankodókat. Olyan mértékben növekszik ennek a népnek az erényessége és Isten melletti hatalma, amilyen mértékben az ördög elpusztítani igyekszik azt (DBY, 351).

Ha békén hagytok minket, eldereket küldünk a föld legtávolabbi részeibe és összegyűjtjük Izráelt onnan, ahol vannak. Ha pedig üldözni fogtok, akkor annál gyorsabban fogjuk ezt megtenni, mert természetünknél fogva tompák vagyunk, ha békén hagynak bennünket, és hajlandóságot érzünk arra, hogy aludjunk, szundítsunk és pihenjünk egy kicsit. Ha békén hagytok bennünket, akkor egy kicsit kényelmesebben fogjuk ezt megtenni, de ha üldöztök bennünket, akkor éjszakákat virrasztva fogjuk hirdetni az evangéliumot (DBY, 351).

Javaslatok a tanuláshoz

Az Úr megvizsgál és próbára tesz minket, hogy érdemesnek bizonyulhassunk a celesztiális dicsőségre.

Mit gondoltok, miért nevezte Young elnök ezt az életet „a próbatétel napjának”? (Lásd még Ábrahám 3:22–26.) Hogyan készíthetnek fel minket a megpróbáltatások arra, hogy belépjünk a celesztiális birodalomba?
Miért szükséges megtapasztalnunk a jó és a gonosz ellentétes erőit? (Lásd még 2 Nefi 2:11–14.)
Mit gondoltok, miért volt olyan hálás Young elnök a megpróbáltatásokért, melyekben neki és más korai szenteknek része volt? Hogyan segítettek nektek a megpróbáltatások abban, hogy jobb utolsó napi szentek legyetek?
Mit jelent felvenni „Krisztus igáját”? (Lásd még Máté 11:28–30.) Hogyan segít minket Krisztus igájának felvétele abban, hogy vidámak legyünk, amikor megpróbáltatásokkal szembesülünk? (Lásd még Móziás 24:13–15.)

Az Úr azáltal segít az engedetleneknek alázatossá válni, hogy megfenyíti őket és megengedi az üldöztetésüket.

Miért van az, hogy az Úr néha megfenyít bennünket? (Lásd még T&Sz 101:2–8.) Milyen tekintetben fontos az, hogy miként reagálunk erre a fenyítésre? Hogyan segítheti ennek a tantételnek a helyes megtanulása a szülőket és a gyermekeket abban, hogy jobb családokat alkossanak?
Young elnök azt mondta, hogy a szentek „végtelenül áldottabbak … az elszenvedett üldöztetések és igazságtalanságok következtében, mint amilyenek akkor lehettek volna, … ha birtokolhattak volna mindent, ami régen az övék volt.” Miért nagyobb áldás az, ha valakit megbüntetnek az engedetlenségéért, mint az, ha megengedik neki, hogy kényelmesen megmaradjon egy bűnös állapotban?

Az igazakat üldözni fogják a gonoszok, de Isten vezetni fogja népét és munkája előre fog haladni.

Young elnök azt mondta, hogy az engedetleneket üldözni fogják; de beszélt az engedelmes emberekről is – mint például Jézus Krisztus, Joseph Smith és a misszionáriusok –, akiket szintén üldöztek. Young elnök szerint miért engedi meg Isten a gonoszoknak az igazak üldözését?
Young elnök azt mondta, hogy az Egyház elleni üldöztetések csak azt eredményezik, hogy az Úr munkája „nagyobb gyorsasággal” fog előrehaladni. Mit árul el ez nekünk arról, hogy miként reagáljunk az igazság elleni támadásokra? Mit tehetünk, amivel megtaníthatjuk gyermekeinknek, hogyan kerekedjenek felül az üldöztetéseken?