Az igazság és személyes bizonyságunk keresése

Brigham Young elnök keresése Isten igazságát illetően végül is egy olyan ember őszinte és egyszerű bizonysága által ért révbe, aki ékesszólás nélkül „csak annyit tudott mondani: – A Szentlélek ereje által tudom, hogy Mormon könyve igaz, és hogy Joseph Smith az Úr prófétája”. Young elnök pedig azt mondta: „a Szentlélek, mely ebből az egyénből sugárzott, megvilágosította az elmémet. Fény, dicsőség és halhatatlanság volt előttem” (DNW, 1854. február 9., 4). Élete során arra törekedett, hogy az evangélium igazságai szerint éljen, kijelentve: „Éveim múlásával azt remélem, hogy növekedni fogok Isten és az isteniség igaz ismeretében. Remélem, hogy növekedni fog bennem a Mindenható hatalma, valamint a befolyásom arra, hogy békét és igazságot hozzak létre a földön, és hogy mindenkit, … aki hallgat az igazságosság tantételeire, el tudok majd vezetni Isten és az isteniség, valamint azon ismeret érzékelésére, hogy kik ők, és milyen kapcsolatban állnak a mennyel és a mennyei lényekkel. … Azért imádkozom, hogy ne csak velem történjen ez meg, de a szentek közül mindenkivel, hogy növekedhessünk a kegyelemben és az igazság ismeretében, és hogy tökéletesekké lehessünk Előtte” (DNW, 1857. június 10., 3).

Brigham Young tanításai

Sokan vágynak az igazság megtalálására, de nem mindenki fogadja azt be.

A föld lakosainak nagyobb részében megvan a hajlandóság arra, hogy jót cselekedjenek. Ez így van. Mindenkiben ott van egy megfigyelő berendezés, mely győzedelmesen uralkodhatna bennük, ha megengednék neki, és elvezetne az igazsághoz és az erényhez [lásd Moróni 7:15–17] (DBY, 423).

Az őszinte szívek szerte a világon tudni szeretnék a helyes utat. Eddig is keresték, és még most is keresik. Mindig is voltak a földön olyan emberek, akik szorgalmasan, teljes szívükkel igyekeztek megismerni az Úr útjait. Ezek az emberek jót cselekedtek, amennyire arra képesek voltak (DBY, 421).

Ameddig bűneikkel el nem játsszák a kegyelem napját, addig mindenkiben van valami, ami örömét lelné a felemelkedésben, a gonosz elutasításában és az igazság befogadásában. Nincs a földön olyan hitvány ember, aki a saját szívébe tekintve ne tisztelné azt a férfit és nőt, aki Istent szolgálja – az erényeset és a szentet -, és meg ne vetné társait a gonoszságban, akik olyanok, mint ő maga. Nincs a földön olyan ember az üdvözítő kegyelemnek ezen az oldalán, aki ne lelné örömét a jóban, az igazságban és az erényességben, hacsak olyan sok bűnt el nem követett már, hogy már nincs benne az Űr Szelleme, hogy megvilágosítsa az elméjét (DBY, 421).

Fel van jegyezve, hogy néhány embernek van szeme a látásra, de nem lát; füle a hallásra, de nem hall; és szíve is van, de nem ért. Ti, akik odafigyeltek a szellemi dolgokra, akik előtt ott van az elme látomása, … megértitek, hogy a fizikai érzékelést adó hatalom ugyanattól az Istentől való, aki megadja nektek az igazság megértését [lásd T&Sz 88:11–13]. Ez az utóbbi egy belső hatalom (erő). … Ezrek és ezrek tudnak – egy belső, láthatatlan érzékelésből adódóan – olyan dolgokat, amelyek voltak, vannak és lesznek a jövőben éppen úgy, mint ahogyan a külső vagy fizikai látásnak köszönhetően tudják, milyen színe van egy ruhadarabnak. Amikor elvétetik tőlük ez a belső fény, akkor sötétebbek lesznek, mint azelőtt voltak. Nem képesek megérteni a dolgokat, és elfordulnak Isten dolgaitól (DBY, 421–422).

A szellem, mely ezekben a testekben lakik, természetesen szereti az igazságot, természetesen szereti a világosságot és az intelligenciát, természetesen szereti az erényt, Istent és az isteniséget; de mivel olyan szoros egységet alkot a testtel, szimpátiáik összeolvadnak, az öröm teljességének birtoklásához pedig mind a kettőnek szüksége van kettejük egységére [lásd T&Sz 93:33–34]. A szellemet tehát befolyásolja a halandó testben lévő bűn, mely az ördög hatalmához hasonlóan legyőzheti őt, ha nem világosítja meg folyamatosan az a szellem, mely minden embert megvilágosít, aki a világra jön, és a Szentlélek ereje, mely az evangéliumon keresztül adatik meg (DBY, 422–423).

Ahol csak hirdették Jézus Krisztus evangéliumát, akár ezekben, akár az ezelőtti napokban, mindig talált olyan embereket, akik szemében tetszetős és Istenszerű volt az igazság, és a bennük lévő szellem arra késztette őket, hogy fogadják azt be; de azt vették észre, hogy olyan sok előnyt jelent nekik a világgal való kapcsolatuk, és annyi érdekük forog kockán, hogy arra a következtetésre jutnak: nem lenne jó dolog befogadni az evangéliumot – és megint itt van a harc. Néhányan felülkerekednek a test érvelésén, és követik a szellem által diktált dolgokat; míg ennek a népcsoportnak a nagy többségét meggyőzik az anyagias megfontolások, és a bálványaik felé fordulnak (DBY, 434).

Mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy törekedjünk a tudásra és az igazság bizonyságára.

Miért vagyunk itt? Hogy egyre több dolgot élvezzünk, hogy növekedjen tudásunk és bővüljenek tapasztalataink (DNW, 1871. szeptember 27, 5).

Soha nem fogjuk abbahagyni a tanulást, hacsak el nem pártolunk. … Meg tudjátok ezt érteni? (DNW, 1856. február 27, 2)

Ha lehetőségünk adódik rá, gazdagabbá tesszük az elménket a tudással, és ezeket a halandó testeket megtöltjük a mennyei bölcsesség gazdag kincseivel (MS, 1862. október, 630).

Minden oktatással kapcsolatos törekvésünk Isten szolgálatában áll, mert mindezek a ténykedések azért vannak, hogy megalapítsák a földön az igazságot, hogy növekedhessünk tudásban, bölcsességben, a hit erejének és Isten bölcsességének a megértésében, hogy megfelelő alanyok lehessünk a létezés és intelligencia annál magasabb fokán, amiben most részünk van (DNSW, 1870. október 25., 2).

Lehetséges az, hogy egy olyan ember, aki szereti a világot, felülkerekedjen ezen a szereteten, és tudást, valamint megértést nyerjen mindaddig, amíg a maguk valóságában nem szemléli a dolgokat, és akkor nem szeretni fogja a világot, de a maga valóságában fogja azt látni (DNW, 1855. november 28., 2).

Keressük az Urat teljes szívünkkel, és akkor el leszünk választva a világtól! Nincs olyan ember, aki szeretné ezt, azt vagy amazt, hacsak azért nem, mert jót tehet vele; előremozdíthatja az emberiség örök érdekeit, és felkészítheti őket arra, hogy felmagasztosuljanak a halhatatlanságban. … Rajtatok és rajtam áll az, hogy bölcsességet kapjunk, és felkészülhessünk a felmagasztosulásra és az örök életekre a birodalmakban, melyek most az örökkévalóságban léteznek (DNW, 1853. május 14, 3).

A férfinak és a nőnek, aki tudni szeretné az igazságot, amikor igaz és egyszerű módon hirdetve meghallja Isten Fiának az evangéliumát, Jézus nevében meg kell kérdeznie az Atyát, hogy az igaz-e. Ha nem ezt az utat követik, akkor megpróbálják bemagyarázni maguknak azt a meggyőződést, hogy olyan őszinték, amennyire egy férfi vagy nő csak lehet a föld színén; de ez nem így van. Nem törődnek azzal, ami a leginkább az érdeküket szolgálná (DBY, 430).

Várjátok ki, míg kerestek, kutattok, bölcsességet nyertek és megértitek, hogy mit is hirdetünk. … Isten munkája ez, amely meg fog maradni [lásd ApCsel 5:38–39] (DBY, 435).

Kötelessége és kiváltsága is az utolsó napi szenteknek megtudni azt, hogy a vallásuk igaz (DBY, 429).

Mindenki tudja meg saját maga, hogy ez a munka igaz! Nem akarjuk, hogy azt mondjátok: igaz, míg nem tudjátok róla, hogy az. Ha pedig tudjátok, akkor ez a tudás annyit ér nektek, mintha maga az Úr jött volna le és mondta volna meg nektek (DBY, 429).

A szent evangélium különleges kiváltsága és áldása minden igaz hívőnek az, hogy saját maga tudhatja az igazságot (DBY, 429).

Nem akarom, hogy hozzám vagy a testvéreimhez jöjjenek az emberek bizonyságért ennek a munkának az igaz voltáról. Vegyék az isteni igazság szentírásait, és az olyan világosan kijelöli nekik az utat, amilyen biztosan irányjelző tábla valaha is megmutatta a helyes utat a fáradt utazónak. Ott azt az irányítást kapják, hogy ne … egy apostolhoz vagy egy elderhez menjenek Izráelben, de Jézus nevében az Atyához, és tőle kérjék a tudást, amire szükségük van. Kaphatnak tudást azok, akik őszintén és becsületesen ily módon járnak el? Elfordul-e az Úr azoktól, akik őszinte szívvel keresik az igazságot? Nem, nem fordul el. Szelleme kinyilatkoztatása által be fogja bizonyítani nekik az ügy tényeit. És amikor az elme nyitva áll az Úr kinyilatkoztatásai előtt, akkor az gyorsabban és pontosabban fogja fel azokat, mint bármi mást, amit a természetes szem lát. Nem az a biztos és a szilárd, amit a szemünkkel látunk – azt meg lehet téveszteni –, de az, amit az Úr a mennyből kinyilatkoztat, és az marad meg örökre (DBY, 429–430).

Birtokunkban kell lennie a bizonyságnak az Úr Jézusról, hogy képesek legyünk különbséget tenni az igazság és a tévedés, a világosság és a sötétség, az Istentől való emberek és a nem Istentől való emberek között, és hogy tudjuk, miként helyezzünk mindent oda, ahova tartozik. … Nincs más módszer vagy folyamat, mely valóban kioktathatna valakit oly módon, hogy Isten szentjévé váljon, és felkészíthetné őt a celesztiális dicsőségre; rendelkeznie kell belül az evangélium szellemének bizonyságával (DBY, 429).

Bennetek és bennem ott kell lennie a bizonyságnak Jézusról, vagy nem sok hasznunk lesz abból, hogy úgy teszünk, mintha Isten szolgái lennénk. Bennünk kell lennie ennek az élő bizonyságnak (DBY, 430).

Az igazság beajánlja magát minden őszinte embernél – nem számít, milyen egyszerűen mondják – , és amikor befogadjuk, akkor úgy tűnik, mintha egész életünkben ismertük volna. Az utolsó napok szentjei többségének az a bizonysága, hogy amikor először hallották az evangélium hirdetését, … bár az teljes mértékben új volt számukra, mégis úgy tűnt, mintha már azelőtt megértették volna, mintha „mormonok” lettek volna már a kezdetektől [lásd János 10:27] (DBY, 432).

A Szentlélek biztosítja számunkra az igazság ismeretét.

Az emberek itt felállnak és azt mondják: tudják, hogy ez Isten munkája, hogy Joseph próféta volt, hogy Mormon könyve igaz, hogy a Joseph Smith által adott kinyilatkoztatások igazak, és hogy ez az utolsó sáfárság és az idők teljessége, melyben Isten kinyújtja a kezét, hogy Izráelt most utoljára összegyűjtse, és megváltsa és felépítse Siont. … Honnan tudják ezt? Bizonyos egyének tudnak, és továbbra is tudni és érteni fognak sok dolgot a Szellem megnyilvánulásai által, melyet a test elrendezése miatt lehetetlen más módon közvetíteni. A legfontosabb információk nagy része kizárólag a Szentlélek hatalmán (erején) és bizonyságán keresztül nyerhető el. … Ez az egyetlen mód, melyen Isten láthatatlan dolgainak az ismeretét közvetíteni tudjátok [lásd 1 Kor 2:9–14; 1 Kor 12:3] (DBY, 430).

A Szent Szellemen kívül semmi más … nem tudja bebizonyítani nektek, hogy ez Isten munkája. Az olyan emberek, akiket nem ihletett meg Isten, világi bölcsességük alapján nem tudják megcáfolni azt, vagy győzedelmeskedni azzal szemben; és kizárólag bölcsesség alapján nem képesek arra sem, hogy maguknak vagy másoknak bebizonyítsák annak igaz voltát. Az, hogy nem képesek legyőzni, még nem bizonyítja, hogy Isten országáról van szó, mert sok olyan elképzelés és rendszer van a földön, melyet a világ bölcsessége alapján nem lehet meghazudtolni, de ami mégis hamis. A Mindenható hatalmán kívül, mely megvilágosítja az emberi elmét, semmi más nem képes bemutatni ezt a dicsőséges igazságot az emberi elmének (DBY, 430–431).

Hogyan tegyünk különbséget a jó pásztor hangja és az idegen hangja között? Meg tudja valaki válaszolni ezt a kérdést? Én igen. Nagyon könnyű. A föld minden filozófusának azt mondom: meg lehet téveszteni a szemeteket, mint ahogyan az enyémet is; meg lehet téveszteni a fületeket, mint ahogyan az enyémet is; meg lehet téveszteni a kezetek érintését, mint ahogyan az enyémet is; de Isten Szelleme, mely kinyilatkoztatással és az örökkévalóság világosságával tölti meg a teremtményt, nem tévedhet – a kinyilatkoztatást, mely Istentől jön, soha nem lehet eltéveszteni. Ha valaki Isten Szellemével eltelve kijelenti a mennyek igazságát, és a nyáj meghallja azt [lásd T&Sz 29:7], akkor az Úr Szelleme lelkük legmélyébe hasít, és mélyen a szívükbe vésődik. A Szentlélek bizonyságán keresztül felcsillan bennük a fény, és saját maguk látnak és értik meg a dolgokat (DBY, 431).

Egyetlen tanúságtétel van – egyetlen bizonyság, ami Isten Fia evangéliumának bizonyítékát illeti; és ez a Szellem, melyet szétosztott a tanítványai között. Tegyétek az akaratát, és akkor tudni fogjátok, hogy az Atya felhatalmazásával vagy magától beszél-e. Tegyük azt, amit megparancsol, és akkor tudni fogjuk, hogy a tan Istentől van-e, vagy sem [lásd János 7:16–17]. Kizárólag a Szellem kinyilatkoztatásai által tudhatjuk meg Isten dolgait (DBY, 431–432).

Legytek szorgalmasak és imádságos lelkűek! Kiváltságotokban áll saját magatok számára tudni azt, hogy Isten él, és hogy Ő és tiszteletteljes küldöttei egy munkát végeznek ezekben az utolsó időkben. Éljetek ennek a tudásnak a reményében, és meg fogjátok kapni azt. Emlékezzetek rá, hogy imádkozzatok, és legyetek lélekben buzgók (LBY, 245)!

Bizonyságom tapasztalatra épül, saját tapasztalataimra, azzal együtt, amit mások megfigyeléséből nyertem. … A mennyei igazság saját magát ajánlja be minden ember ítélőképessége és hite előtt; különös tekintettel azoknak az érzéseire, akik őszinték akarnak lenni magukkal, Istenükkel és felebarátaikkal szemben. … Ha bizonyos személyek képesek egy kevés befogadására, az bebizonyít ja, hogy többet is kaphatnak. Ha az egyenes derék érzésével képesek elfogadni az első és a második tantételt, akkor még mindig kaphatnak többet (DBY, 433).

Bizonyságom biztos. … Tudom, hogy süt a nap, tudom, hogy létezem, és egy lény vagyok; és bizonyságot teszek arról, hogy van Isten, hogy Jézus Krisztus él, és hogy Ő a világ Üdvözítője. Voltatok már a mennyben és meggyőződtetek ennek az ellenkezőjéről? Tudom, hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, és hogy sok kinyilatkoztatást kapott. Ki képes meghazudtolni ezt a bizonyságot? Bárki meghazudtolhatná, de nincs olyan ember a világon, aki be tudná bizonyítani, hogy nem igaz. Sok kinyilatkoztatást kaptam; saját magam láttam és hallottam, és tudom, hogy ezek a dolgok igazak, és senki nem tudja megcáfoni őket. Meg lehet téveszteni a szemet, a fület, a kezet és minden érzékszervet, de Isten Szellemét nem lehet megtéveszteni; és ha ez a Szellem inspirál, akkor az egész embert eltölti a tudás. A szellemi szemeivel lát, és tudja azt, aminek elvitatása meghaladja az ember erejét. Amit Istenről, a földről és a kormányzatról tudok, azt a menynyektől kaptam, nem csak a természetes képességeim által; és én Istennek tulajdonítom a dicsőséget és a dicséretet (DBY, 433).

Miután bizonyságot kaptunk az igazságról, az igazságosságra kell törekednünk Isten királyságában.

Az üdvözülés tanának egyik első alapelve abból áll, hogy ismerkedjünk meg Atyánkkal és Istenünkkel. A szentírások azt tanítják, hogy ez az örök élet, megismerni „téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust [lásd János 17:3].” Ez ugyanannyit jelent, mintha azt mondanánk, hogy ezen tudás hiányában senki nem élvezheti az örök életet vagy készülhet fel arra (DNW, 1857. február 18., 4).

Miénk az ígéret, hogy ha először Isten országát és az Ő igazságát keressük, akkor minden szükséges dolog megadatik nekünk [lásd 3 Nefi 13:33]. Ne legyünk bizalmatlanok, de először igyekezzünk azt megtudni, hogyan szerezhetünk örömet Atyánknak és Istenünknek; igyekezzünk megtudni, hogyan meneküljünk meg a világban található hibáktól, a sötétségtől és a hitetlenségtől, a hiábavaló és megtévesztő szellemektől, melyek kimentek az emberek fiai közé, hogy megtévesszék őket; és tanuljuk meg, hogyan mentsük meg és tartsuk meg magunkat a földön az evangélium hirdetésére, a királyság felépítésére, valamint Istenünk Sionjának a megalapítására (DNW, 1860, január 11., 1)!

Szeretek elgondolkozni az örökkévaló tantételekről, és beszélni róluk. Üdvözülésünk abból áll, hogy ismerjük őket, és természetüknél fogva az a céljuk, hogy felvidítsanak és megvigasztaljanak bennünket. Azért szerveztetett meg ez a bennem lévő örök létezés, mely az örökkévaló igazságokból táplálkozik, hogy megsemmisüljön? Nem. … Keressétek az Urat az Ő Szelleméért, szünet nélkül próbálkozzatok, míg Szelleme örök tűzhöz hasonlóan bennetek nem lakik. Gyújtsák meg bennetek az Úr gyertyáját, és minden rendben lesz (DNW, 1860, január 11., 2).

Nálunk vannak az örök élet szavai. Kiváltságunkban áll, hogy dicsőséget, halhatatlanságot és örök életeket nyerjünk; és most – el fogjátok nyerni ezeket az áldásokat? Úgy fogjátok élni az életeteket, hogy helyet nyerjetek Isten királyságában, vagy lefekszetek, elalusztok és lementek a pokolba? (DNW, 1856. október 1., 3).

Törekedjetek arra, hogy igazak legyetek! Ne számításból, de azért, mert az igaz életűség kedves, tiszta, szent, csodaszép és felemelő. A tervek szerint azért van, hogy boldoggá tegye a lelket, és örömmel töltse meg azt az emberek képességeinek mértékében fénnyel, dicsőséggel és intelligenciával töltve el őket (DBY, 428).

Javaslatok a tanuláshoz

Sokan vágynak az igazság megtalálására, de nem mindenki fogadja azt be.

Young elnök szerint mi vezeti „a föld lakosainak nagyobb részét” arra, hogy helyesen cselekedjenek és keressék az igazságot?
Miért van az, hogy sokan még azután sem élnek igaz életet, miután bizonyságot kaptak az igazságról? Mi segített nektek leginkább abban, hogy azon bizonyság szerint éljetek, amire szert tettetek?

Mindannyian felelősséggel tartozunk azért, hogy törekedjünk a tudásra és az igazság bizonyságára.

Mi legyen tanulási törekvéseink célja? Mit tehetünk azért, hogy felülkerekedjünk a világi dolgok szeretetén?
Hogyan tudhatjuk meg magunk Isten igazságait? Hogyan segít nekünk a bizonyság Jézus Krisztusról abban, hogy különbséget tegyünk az igazság és a tévedés között?

A Szentlélek biztosítja számunkra az igazság ismeretét.

Mi az egyetlen mód, mely által megtudhatjuk, hogy az evangélium igaz, hogy Jézus a Krisztus, és hogy az Úr munkáját végezzük? Milyen tapasztalatok tanították meg nektek, hogy a Szentlélek hatással lehet és hatással lesz az életetekre, ha megengeditek Neki, hogy így tegyen?
Miért van az, hogy a világi bölcsesség sem bebizonyítani, sem megcáfolni nem tudja Isten létezését és az evangélium igaz voltát? Bár a fizikai érzékeinket meg lehet téveszteni, amikor az igazságot keressük; mit mondott Young elnök, mit nem lehet „soha eltéveszteni”?
Miért volt képes Young elnök arra, hogy ilyen erős bizonyságot tegyen? Hogyan erősíthetjük meg bizonyságainkat? Mit tehettek annak érdekében, hogy erősebb tanúi legyetek Isten igazságának?

Miután bizonyságot kaptunk az igazságról, az igazságosságra kell törekednünk Isten királyságában.

Milyen ígéreteket tett az Úr azoknak, akik „először Isten országát és az Ő igazságát keresik”?
Hogyan segít bennünket Isten dolgainak ismerete az üdvözülés elnyerésében? Hogyan nyerhetünk helyet „Isten királyságában”?