Földi gazdagság és Isten országa

Brigham Young elnök gyakorlatias ember volt, aki nem pazarolt, és aki keményen dolgozott azért, hogy megteremtse a kényelmet nyújtó dolgokat családja és mások számára. Otthonokat, üzleteket és farmokat épített. Ennek ellenére nem csüngött szíve a világi dolgokon, és óvott attól, hogy „túlságosan ragaszkodjunk a jelentéktelen, tűnő tárgyakhoz” (DNW, 1856. július 16., 2). „Tudom, hogy ennek a világnak a dolgai elejétől a végéig … kevéssé vagy egyáltalán nem játszanak szerepet az egyén boldogságában” (DNW, 1860. január 11., 1). Young elnök azt tanította, hogy a földi vagyont Isten országának felépítésére kell szentelni.

Brigham Young tanításai

Inkább Isten dolgain csüngjön a szívünk, mint világi dolgokon.

Amikor a föld lakosaira vetem szemeimet, és látom a gyengeségeiket, vagy úgy is mondhatnám, hogy az ostobaság szintjét a királyok, uralkodók és a hatalmasok, valamint azok szívében, akiknek bölcseknek, jóknak és nemeseknek kellene lenniük; amikor látom őket a porban csúszva kívánni, sóvárogni és vágyakozni ennek az életnek a dolgai után, akkor ezt gondolom: Milyen ostoba az ember, hogy ennek az életnek a dolgain csüng a szíve! … Az a férfi vagy az a nő, aki az evilági javakat és a mulandó dolgokat teszi mérlegre Isten dolgaival, valamint az örökkévalóság bölcsességével szemben, az nem lát a szemeivel, nem hall a füleivel, és nem ért a szívével (DBY, 306–307).

Körülnézek az emberiség világában és látom, amint marakodnak, tülekednek, viszálykodnak, amint mindenki hatalmasabbá akarja tenni magát, és a saját céljait kívánja elérni, míg elsétál a közössége mellett, szomszédainak pedig a fejére lép. Mindannyian azt kutatják, tervezgetik és gondolják el az ébrenlét óráiban, alvás közben pedig arról álmodnak, „hogyan húzhatok hasznot felebarátomból? Hogyan tehetem őt tönkre, hogy feljebb lépjek a hírnév létráján?” Ez egy teljesen téves elképzelés. Az olyan ember, aki embertársai kárára törekszik tiszteletre és dicsőségre, nem érdemes az intelligens lények társaságára (DBY, 307).

A gazdagság önmagában nem hoz létre boldogságot, bár kényelmet szül, amennyiben el lehet cserélni az élet alapvető és fényűzést kínáló dolgaira. Amikor lopással, vagy más becstelen és tisztességtelen módon szerzik a vagyont, akkor a lebukás és a büntetés félelme minden emberi boldogságtól megfosztja annak birtokosát. Ha tisztességesen tesz szert valaki a vagyonra, annak birtoklását akkor is megkeseríti az a tudat, hogy a halál hamarosan elveszi azt, és mások birtokába kerül. Milyen reményeik vannak a jövőben, miután végeznek ezzel a bánattal telt világgal? Semmit nem tudnak a jövőről; semmit nem látnak, csak a halált és a pokolt. Ismeretlen számukra a biztos kényelem és a felhőtlen öröm (DBY, 314).

A világ minden aranyának és ezüstjének a birtoklása sem elégíthetné ki az ember halhatatlan lelkét. Csak az Úr Szent Szelleme hozhat létre egy jó, egészséges, megelégedett elmét. Ahelyett, hogy aranyat és ezüstöt keresnétek, tekintsetek a mennyekre, és próbáljatok meg bölcsességet tanulni, míg képesek nem lesztek saját javatokra alakítani a föld elemeit, és akkor, de csak akkor kezdtek majd igazi vagyon birtokába jutni (DBY, 305).

Rengeteg vagyon, arany és ezüst van a földben és a földön, és az Úr ennek is ad meg annak is – a gonoszoknak éppen úgy, mint az igazaknak – hogy láthassa, mihez kezdenek vele; de minden az Ő tulajdona. Egy jókora részt átadott a népének. … De ez nem a miénk; csak annyi a dolgunk, hogy kitaláljuk, mit akar az Úr, mihez kezdjünk azzal, ami a birtokunkban van, majd elmenjünk és megtegyük azt. Ha túllépünk ezen, ha eltérünk jobbra vagy balra, akkor törvénytelen területére lépünk a dolgoknak. A törvényes dolgunk az, hogy megtegyük, amit az Úr elvár tőlünk mindazzal, amit ránkruház, és pontosan az Ő irányítása szerint osszuk el azt, függetlenül attól, hogy mindent, egytizedet vagy a fölösleget kéri (DBY, 305).

Azok a férfiak és nők, akik vagyon vagy hatalom birtokával próbálják magukat boldoggá tenni, azoknak ez nem fog sikerülni, mert Isten Fiának az evangéliumán kívül semmi más nem teheti boldoggá a föld lakosait, és készítheti fel őket a menny élvezésére ezután (DBY, 315).

A pénz szeretete csalódottsághoz és a Szellem elvesztéséhez vezet.

Nem tudjátok, hogy vagyonotok birtoklása olyan, mint az árnyék vagy a hajnali harmat a déli nap előtt? Egyetlen pillanatig sincs semmi biztosítékotok annak kézben tartására. A Gondviselés láthatatlan keze irányítja azt (DBY, 305–306).

Nem bízhatunk a földi javak biztosságában. Átmeneti dolgok ezek, és a tűlük való függés reménytelen csalódottságba fogja dönteni mindazokat, akik bíznak bennük (DBY, 306).

Hogy játszik majd az ördög azzal az emberrel, aki így imádja a meggazdagodást! (DBY, 306).

Jobban tartok a mohóságtól az eldereinkben, mint a pokol hordáitól (DBY, 306).

Akik mohók, irigyek és alig várják, hogy az egész világot megkaparinthassák, azok mindig nyugtalanok, és állandóan azt tervezik és azon jár az eszük, hogy miként szerezhetnék meg ezt, azt vagy amazt (DBY, 306).

Az emberek kapzsiságot éreznek a világ hiábavaló dolgai után. Mohóság van a szívükben. Igaz, a világ dolgai abból a célból teremtettek, hogy kényelmet adjanak nekünk, és néhány embert olyan boldoggá tesznek, amilyen boldogok csak lehetnek itt; de a gazdagság soha nem tudja boldoggá tenni az utolsó napi szenteket. A vagyon önmagában nem okoz tartós boldogságot; ezt csak a fentről jövő Szellem tudja megtenni (DBY, 306).

Az utolsó napi szentek, akik pénzcsinálásra fordítják a figyelmüket, hamarosan elhidegülnek Isten házának szertartásai iránt. Elhanyagolják imáikat, nem akarnak többé semmilyen adományt fizetni, a tized törvénye túl nagy próbatétellé válik nekik; míg a végén elfordulnak Istenüktől, és úgy tűnik, mintha bezárulna előttük a mennyek gondviselése – mindez az evilági dolgok utáni vágyakozás következményeként, melyek persze eltűnnek, ha megérintjük őket, használatuk során pedig elhalványulnak, és elhagynak minket (DBY, 315).

A türelmes munka fizikai javakat és örökkévaló gazdagságot eredményez.

Ezen világ javainak a birtoklása valójában nem jelent gazdagságot, nem jelent vagyont; tulajdonképpen se nem több, se nem kevesebb ez annál, amin minden ember osztozik, az igaz és a hamis, a szent és a bűnös. A nap felkel a gonoszokra éppen úgy, mint a jókra; az Úr esőt ád az igazaknak éppen úgy, mint a hamisaknak [lásd Máté 5:45]; ez van előttünk, és ezt tapasztaljuk a mindennapjainkban. Az öreg Salamon király, a bölcs ember azt mondja, hogy nem a gyorsaké a futás (a verseny), nem az erőseké a viadal, se nem a bölcseké a gazdagság [lásd Prédikátor 9:13]. Ennek a mondásnak az igazságát megfigyelhetjük mindennapjainkban. … Gyakran a gyengék, a reszketők és a roskadozók azok, akik megnyerik a csatát; és a tudatlanok, a buták és az esztelenek botlanak bele a vagyonba (DBY, 308).

Az igazi gazdagság abban a képességben rejlik, hogy gyakorlati hasznot és kényelmet hozó dolgokat hozzunk létre az elemekből. Árnyék csupán mindaz a hatalom és méltóság, amit a vagyon adhat, az anyag maga a milliónyi dolgozó ember csontjaiban és inaiban van. A jól irányított munka jelenti az igazi hatalmat, mely gondoskodik a szükségleteinkről. Igazán kiválóvá teszi a nagyurakat, oktatja és anyagokat ad a vallási és politikai követeknek, és milliárdok szükségleteit elégíti ki a föld fiai és leányai körében (DBY, 309).

A megélhetés megteremtésére fordított időnek a harmada vagy negyede is elegendő lenne, ha megfelelő irányítással dolgoznánk. Az emberek azt gondolják, hogy azáltal fognak meggazdagodni, ha keményen dolgoznak – ha a huszonnégy órából tizenhatot munkával töltenek; de ez nem így van. A testvérek közül sokan még azzal is alig töltenek időt, hogy elmenjenek gyűléseikre. A hat nap több idő annál, mint amennyi munkára szükségünk van (DBY, 311).

Van egy tanácsom mára az utolsó napi szenteknek. Álljatok meg, ne siessetek! Nem tudom, találnék-e olyan embert a közösségünkben, aki nem vágyik a gazdagságra, aki nem szeretne minden olyan dolognak a birtokában lenni, ami gyakorlati hasznot és kényelmet adhat neki. Tudjátok, hogyan tegyetek szert rá? „Hát” – felel az egyik, „ha nem is tudom, szeretném tudni; de úgy tűnik, nem vagyok éppen szerencsés – a szerencse mintha ellenem játszana.” Megmondom nektek ennek az okát: túlságosan siettek; nem jártok eleget a gyűlésekre, nem imádkoztok eleget, nem olvassátok eleget a szentírásokat, nem elmélkedtek eleget. Állandóan jöttök-mentek, és annyira siettek, hogy nem is tudjátok, mihez kezdjetek hozzá. Nem ez a módja a meggazdagodásnak. Csak azért használom a „gazdag” (vagy „kincs”) szót, hogy elvezesse az elménket, míg örök kincsekhez nem jutunk Isten celesztiális birodalmában. Itt viszonylagos értelemben vágyunk a gazdagságra, mert az élet nyújtotta kényelmes dolgokra vágyunk. Ha ezekre vágyunk, akkor járjunk olyan úton, melyen elnyerhetjük azokat! Hadd rövidítsem le ezt egy egyszerű mondásra – az egyik legegyszerűbbre és legotthonosabbra, mely használható: „Tartsd a jó oldalára fordítva a tányérodat”, hogy amikor igenis eljön a zabkásaeső, akkor megtölthesd a tányárodat (DBY, 310).

Amikor [az egyének] azon tantételek szerint cselekednek, melyek örök üdvözülést biztosítanak nekik, akkor előbb vagy utóbb minden bizonnyal el fogják nyerni mindazt, amire csak a szívük vágyik. Ha ez nem ma jön el, akkor holnap; ha nem ebben az életben, akkor a következőben (DBY, 309).

Legyünk önellátóak és osszuk meg a rendelkezésünkre álló dolgokat a szegényekkel!

A szegények alkotják Isten népét, és ők öröklik majd a földet (DBY, 316).

Az éhes és nélkülöző embernek éppen úgy joga van az élelemhez, mint bárki másnak; és olyan boldognak kellene lennem a társaságában – amennyiben jó szíve van –, mint azokéban, akik bővelkednek, vagy akik a föld hercegei. Mindannyiukat aszerint ítélem meg, hogy milyen a jellemük, és nem aszerint, hogy milyen vagyonnal vagy ranggal rendelkeznek (DBY, 317).

Az Úr szegényei nem felejtkeznek meg a szövetségeikről, míg az ördög szegényei nem törődnek az ígéreteikkel (DBY, 317).

A szegények legyenek őszinték, a gazdagok legyenek bőkezűek, és készítsenek terveket a szegények megsegítésére, Isten országának felépítésére, mellyel egy időben ők is gyarapodjanak, mert ez a módja Isten királysága felépítésének (DBY, 317).

Ha a szegényeknél lenne a gazdagok minden többletvagyona, akkor sokan a testi élvezetek kielégítésére pazarolnák azt el, és használata során megsemmisítenék magukat. Ezért nem kívánja az Úr a gazdagoktól, hogy minden javukat a szegényeknek adják. Igaz, hogy amikor egy fiatalember Jézushoz jött megtudni, hogy mit kell tennie az üdvözüléséért, Ő végül is ezt mondta neki: „Add el (nézd meg – vedd számba) mindenedet, amid van, és oszd el (adjál) a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyországban; és jer, kövess engem;” és nagyon sokan úgy gondolják, azt mondta a fiatalembernek, hogy adjon el mindent, amije van, de Jézus nem követelt semmi ilyesmit, és nem is ezt mondta, csak egyszerűen azt: „oszd el (adjál) a szegényeknek” [lásd Lukács 18:18–23] (DBY, 317–318).

Szégyenére válik minden férfinak és nőnek, akinek van elég életre való esze, ha nem gondoskodik a saját rokonairól, valamint a saját szegényeiről, és nem gondol ki nekik valami olyan tennivalót, amit képesek elvégezni (DBY, 318).

Földi javainkat szenteljük Isten királyságának a felépítésére!

Mire való a vagyon? Áldásokra, hogy jót cselekedjünk. Osszuk hát szét mindazt, amit az Úr nekünk adott, a lehető legjobban használva azt fel az Ő királyságának felépítésére, és az igazság előremozdítására a földön, hogy láthassuk, és ittezen a földön élvezhessük Isten Sionjának az áldásait (DBY, 307).

Ha takarékos életmóddal és tisztességes üzletelés útján ezreket vagy milliókat, keveset vagy sokat szereztek, akkor a ti feladatotok legjobb ítélőképességetek szerint úgy felhasználni mindazt, ami megadatott nektek, hogy azzal Isten országát építsétek itt a földön (DBY, 313–314).

Ha százmilliókkal rendelkezünk, és ezt a pénzt Isten országának a felépítésére, valamint arra szenteljük, hogy jót tegyünk teremtményeivel, és egyedül csak az Ő dicsőségét tartsuk szem előtt, akkor éppen annyira áldottak leszünk, és éppen annyi jogunk lesz az üdvözüléshez, mint a szegény koldusnak, aki ajtórólajtóra járva kéreget. A hithű gazdag embernek is éppen annyira joga van Jézus Krisztus kinyilatkoztatásaira, mint a hithű szegény embernek (DBY, 314).

Vigyáznunk és imádkoznunk kell, valamint jól meg kell gondolnunk az útjainkat és a beszédünket, és közel kell élnünk az Istenünkhöz, hogy ennek a világnak a szeretete ne fojtsa el az igazság becses csíráját; és szükség esetén készen álljunk mindent, még az életünket is felajánlani a Mennyek országáért (DBY, 314).

Vigyázzatok, Izráel férfiai, és legyetek óvatosak, hogy ne a világot vagy a világ dolgait szeressétek azok jelenlegi állapotában, és hogy fennsőbbségetekben és gőgötökben el ne felejtkezzetek az Úrról, a ti Istenetekről! Nem szabad többet foglalkoznunk az ezüsttel és az arannyal, valamint az olyan javakkal, melyekre annyira törekszik a gonosz világ, mint a termőfölddel és a fövennyel, melyen lépkedünk (DBY, 314).

Ha pénzemet és vagyonomat tekintve milliókkal rendelkezem, az sem ment fel jobban engem annak a munkának az elvégzésétől, melyre elhívást kaptam – amennyiben megvan arra az erőm és a képességem –, mint amennyire a közösség legszegényebb embere van felmentve. Minél több áldást kapunk javak tekintetében, annál több felelősség adatik nekünk; minél inkább megáldatunk bölcsességgel és képességgel, annál inkább szükség van arra, hogy ezt a bölcsességet és képességet az igazság terjesztésére, a bűn és a bánat legyőzésére, valamint az emberiség állapotának javítására használjuk. Az egy tálentomos és az öt tálentomos ember is azok szerint tartozik felelősséggel [lásd Máté 25:14–30]. Ha rengeteg eszközünk és lehetőségünk van, akkor rengeteg feladatunk van (DBY, 315).

Javaslatok a tanuláshoz

Inkább Isten dolgain csüngjön a szívünk, mint világi dolgokon.

Miért ostobaság ennek a világnak a dolgaira vágynunk? Hogyan csünghet szívünk Isten dolgain?
Young elnök szerint miért adatott némelyeknek vagyon? Milyen veszélyek várnak azokra, akik nem teszik meg azt, „amit az Úr elvár [tőlük] mindazzal, amit rájuk ruház”? Honnan tudhatjátok, ha „tisztességtelen” üzletben vagytok? Milyen tapasztalataitok voltak fizikai javaitok megosztásával, amint megpróbáltatok az evangélium szerint élni?

A pénz szeretete csalódottsághoz és a Szellem elvesztéséhez vezet.

Miért vezet csalódottsághoz az, ha anyagi természetű vagyontól függünk? Milyen bizonyítékait látjátok annak, hogy osztanunk kell Young elnök aggodalmát az emberek szívében lévő mohó kívánságokat illetően? Hogyan kerülhetjük el az ilyen problémákat?
Mi történik azokkal, „akik pénzcsinálásra fordítják a figyelmüket”? Hogyan távolítja el a helytelen pénzimádat az embereket a Szent Templomtól, az imádkozástól és a tizedfizetéstől?

A türelmes munka fizikai javakat és örökkévaló gazdagságot eredményez.

Mi az „igazi gazdagság”? (Lásd még T&Sz 6:7.)
Milyen tanácsot adott Young elnök azoknak, akik végtelenül sok időt töltenek azzal, hogy megpróbálnak földi javakat szerezni?
Mit kell tennünk azért, hogy elnyerjük az „örök kincseket … Isten celesztiális birodalmában”?
Young elnök azt mondta: „Ne siessetek … nem ez a módja a meggazdagodásnak.” Szerintetek mire gondolt? Hogyan alkalmazhatjátok ezt a tanácsot saját életetekben?

Legyünk önellátóak és osszuk meg a rendelkezésünkre álló dolgokat a szegényekkel!

Hogyan viszonyuljunk a szegények megsegítéséhez? Mit követel meg az Úr a szegényektől? A gazdagoktól? (Lásd még Móziás 4:16–28.)
Miért fontosabb a jellem a földi vagyonnál?
Milyen felelősséggel tartozunk családtagjaink iránt, akik szűkölködnek?

Földi javainkat szenteljük Isten királyságának a felépítésére!

Milyen felelősség hárul azokra, akik földi vagyont kaptak?
Hogyan járulhat hozzá a gazdag is és a szegény is nagymértékben a királyság felépítéséhez? Milyen áldások várnak azokra, akik így cselekednek?