Az önuralom gyakorlása

Brigham Young elnök tapasztalatból tanulta meg, hogy az erős és gyakran független akarattal rendelkező emberek Sionba vezetése a győzelem és az elkeseredés pillanatait is magával hozza. 1848-ban az általa vezetett szentek egy 2000 fős kocsis csapata egy bivalycsordára bukkant. Bár Young elnök tábori vadászokat jelölt ki, hogy csak annyi bölényt öljenek meg, amennyi húsra szükségük van az utazóknak, más férfiak is elhagyták fogataikat, hogy egész nap az állatok után lovagoljanak. Halomra lőtték az állatokat, és a halott bölényeket otthagyták a füves pusztán, hogy kárba vesszenek. Megrótta az embereket cselekedeteik miatt [lásd JTB, június 29–30, 1848. július 2], Később azt mondta: „Tanuljatok meg uralkodni magatokon!” (DNW, 1860. augusztus 15., 1) „Áldjátok meg magatokat és barátaitokat azzal, hogy legyőzitek és megfékezitek magatokat, mert ha nem fékezitek meg szenvedélyeiteket és nem rendeltek alá minden rendelkezésetekre álló dolgot azoknak a tantételeknek, amelyeket Isten kinyilatkoztatott, akkor soha nem fogtok eljutni a boldogságnak, a dicsőségnek, az örömnek, a békességnek és az örök boldogságnak abba az állapotába, amit vártok” (DNW, 1860. augusztus 15., 1).

Brigham Young tanításai

Uralkodhatunk magunkon, és alávethetjük magunkat Isten akaratának.

Van akaratunk? Igen, ez egy ránk ruházott ajándék, az Istenek egy jellemvonása, melyet minden intelligencia megkap a mennyben és a földön, – ez jelenti a hatalmat arra, hogy elfogadjuk vagy elutasítsuk a dolgokat (DBY, 264).

Nézzétek az embereket az élet minden területén; az akaratuk az első és a legfontosabb. Elnyerhetitek és irányíthatjátok az emberek érzelmeit, de nem tudjátok őket úgy megijeszteni, megverni vagy megégetni, hogy akaratuk ellen helyesen cselekedjenek. Az emberiség meghalna azért, hogy elérje azt, amit akar. Tanuljátok meg tehát, hogy miként irányítsátok helyesen ezeket az akaratokat, és akkor irányítani tudjátok majd az emberek befolyását és hatalmát (DBY, 264).

Isten belénk helyezett egy akaratot, és meg kellene elégednünk azzal, hogy a Mindenható akarata irányítsa azt. Ne hagyjátok az emberi akaratot elrettenteni attól, ami helyes! Szokása volt eddig a szülőknek az, hogy betörjék az akaratot, míg az le nem gyengül, és a gyermek nemes, isteni hatalma le nem csökken a viszonylagos gyengeelméjűség és gyávaság fokára. Ahelyett, hogy az ellenkezőt tennétek, inkább megfelelő mértékben fogjátok vissza, és bölcsen irányítsátok az emberi lények mennyek-adta tulajdonságát, és akkor az győzedelmeskedni fog az igazság ügyében. Senkinek ne törjétek meg a szellemét, inkább vezessétek rá annak megérzésére, hogy a legnagyobb öröm és legmagasabb törekvés az, ha Jézus Krisztus kinyilatkoztatásai irányítanak bennünket; akkor aztán az ember akarata istenivé válik, mert legyőzi a testbe vetett gonoszt, és akkor Isten fog bennünk uralkodni, hogy mindent kedve szerint akarjon és tegyen (DBY, 264).

Tanuljatok meg uralkodni magatokon; tanuljátok meg, hogy olyanok legyetek Isten kezében, mint az agyag a fazekas kezében (DBY, 265)!

Mindenki határozza el magát az Úr Jézus Krisztus nevében, hogy mindent legyőz, ami szorongatja őt – hogy a maga ura legyen, és a szellem irányítsa, amit Isten helyezett a testbe! Akkor majd úgy fogtok beszélgetni, élni, dolgozni, ideoda menni, ezt vagy azt megtenni, és úgy fogtok beszélni és bánni testvéreitekkel, ahogyan azt tennetek kell (DBY, 265–266).

Uralkodhatunk magunkon, míg nem vetünk alá mindent „Krisztus törvényének.”

Minél hamarabb ellenáll valaki annak a kísértésnek, hogy valami rosszat tegyen, mondjon vagy gondoljon – miközben világosan látja, hogy mit javíthat az ítéletén, – annál gyorsabban nyer erőt és hatalmat arra, hogy minden gonosz kísértést legyőzzön (DBY, 266).

Az ezer és tízezer esemény, mely jóra vagy rosszra vezetve kitölti az emberek életét, a pillanatnyi odafigyelésüktől és elővigyázatosságuktól függ (DBY, 267).

Nem örökölhetitek az örök életet, ha vágyaitokat nem rendelitek alá annak a szellemnek, mely bennetek él, a szellemnek, melyet Mennyei Atyánk adott nekünk. A szellemetek Atyját értem ezalatt, azoknak a szellemeknek, melyeket ezekbe a testekbe helyezett. A testet tökéletesen alá kell vetni a szellemnek, különben nem támadhat fel a testetek, és nem örökölheti az örök életet.… Szorgalmasan kutassatok, míg mindent alá nem vettek Krisztus törvényének (DBY, 266)!

Megpróbálom megnevelni magam. Ti is ezen igyekeztek? Amennyiben sikerül, uralkodni fogunk szavaink és cselekedeteink felett, valamint – amennyire befolyásunk engedi – társaink felett. Ha civilizáltak vagyunk, akkor részben már készen állunk elnyerni mindazokat a dolgokat, melyeket Atyánk és Istenünk tartogat mindazok számára, akik felkészítik magukat arra, hogy átvegyék különleges ajándékait; és részben készen állunk a világosságra, az intelligenciára, a dicsőségre, a hatalomra, és minden olyan minősítésre, melyet meg kíván adni gyermekeinek itt a földön, felkészítve őket arra, hogy az örök világosság helyén lakjanak (DBY, 266–267).

Gyakran elmondtam, hogy a legnagyobb ajándék, melyet Isten valaha is megadott az embernek, az a jó, helytálló, szilárd érzéke annak, hogy tudjuk, miként irányítsuk magunkat (DBY, 265).

Soha senki nem uralkodott, és nem fog igazságosan uralkodni ezen a földön, tiszteletet szerezve magának és dicsőséget Istenének, ha először nem tanulja meg saját magát irányítani és fegyelmezni. Az embernek először meg kell tanulni megfelelően irányítani magát, mielőtt ismereteit teljes mértékben alkalmazni tudná családja, szomszédsága, nemzete, vagy azok irányításában, akik felett elhívása szerint elnököl (DBY, 265).

Amíg nem hajtjuk uralmunk alá saját szenvedélyeinket, és nem rendelünk alá minden emberi érzést és igyekezetei Isten akaratának, addig nem vagyunk képesek mások irányítására és utasítására oly módon, hogy teljes mértékben miénk legyen a győzelem Isten országában. Az a dolgunk, hogy addig győzedelmeskedjünk, alázkodjunk meg és iskolázzunk magunkat, míg mindent Krisztus törvénye alá nem rendelünk (DBY, 267).

Megpróbálunk uralkodni magunkon, és ha tovább próbálkozunk és nem adjuk fel, akkor biztosan győzedelmeskedni fogunk (DBY, 265).

Uralkodhatunk szenvedélyeinken és érzelmeinken.

Megismertették veletek az igaz élet normáit. Győzzétek le tehát lázongó szenvedélyeiteket, szabaduljatok meg mindentől, amit helytelennek tartotok, vagy annak tudtok, és fogadjátok be azt, ami jobb azoknál (DBY, 265)!

Ebben a próbaidőben itt van a gonosz, mellyel megküzdhetünk, és azt magunkban kell legyőzni, mert különben soha sehol máshol nem fogjuk legyőzni azt (DBY, 265).

Az igaz életű egyén soha nem keseredik el, hanem folyamatosan harcol gonosz szenvedélyeivel, valamint minden gonosz dologgal szemben családjában és szomszédságában (DBY, 267).

Sokan azt állítják, hogy heves a vérmérsékletük, és megpróbálják kimenteni magukat azon cselekedetek alól, melyeket szégyellnek. Kijelentem, hogy nincs olyan ember ebben a házban, akinek az enyémnél hajthatatlanabb és makacsabb lenne a vérmérséklete. Olyan ember sincs azonban a világon, aki ne tudná legyőzni szenvedélyeit, ha őszintén törekszik arra. Ha érzitek, hogy elönt benneteket a szenvedély, akkor menjetek el egy olyan helyre, ahol senki nem fog meghallani benneteket; ne engedjétek, hogy családotokból valaki is lásson vagy halljon titeket, míg ez ural benneteket, és harcoljatok meg vele, míg el nem hagy. Imádkozzatok erőért, hogy legyőzhessétek. Amint azt már sokszor elmondtam az eldereknek, imádkozzatok családjaitokban; és amikor eljön az ideje az imádkozásnak, de nincs veletek az imádkozás szelleme, és térdeitek nem akarnak meghajolni, akkor ezt mondjátok nekik: Térdek, ereszkedjetek le! Hajlítsátok meg őket, és maradjatok ott addig, míg el nem nyeritek az Úr Szellemét. Ha a szellem enged a testnek, akkor az romlottá válik, de ha a test enged a szellemnek, akkor az tiszta és szent lesz (DBY, 267).

Ne legyetek olyan dühösek, hogy ne tudjatok imádkozni; ne hagyjátok, hogy annyira elborítson benneteket a düh, hogy ne tudjatok élelmet adni egy ellenségnek – még a legnagyobb ellenségeteknek is, amennyiben arra lehetőség nyílik. Van gonosz düh és igaz harag. Az Úr nem hagyja, hogy gonosz düh legyen a szívében; de bizony van harag a keblében, pert indít a nemzetek ellen, megrostálja őket, és nincs az a hatalom, amely feltartóztathatná a kezét (DBY, 269).

Amikor mások gonosz cselekedetei felingerelnek, akkor úgy tartom vissza őket, ahogyan azt egy vad lóval tenném, és enyém lesz a győzelem. Néhányan úgy gondolják és azt mondják, hogy jobban érzik magukat attól, ha mérgesek – ahogyan ők ezt nevezik –, és goromba, illetlen beszéddel adják ki magukból mérgüket. Ez azonban hiba. Ahelyett, hogy jobban éreznétek magatokat ettől, még rosszabb érzéseitek lesznek. Amikor azt gondoljátok és állítjátok, hogy ez javatokra van, akkor egy hamis elképzelésnek hisztek. Ha az emberi szív haragját és keserűségét szavakba öntik, és hevesen egymás fejéhez vágják minden ellenőrzés vagy akadály nélkül, akkor alig alszik el a tűz, de máris újraéleszti azt valami kis cselekedet, míg lángra nem lobban egész életünk folyása (DBY, 266).

Ismét felszólítalak benneteket, és magamat is felszólítom, hogy ne legyek dühös. Soha ne engedjétek, hogy düh keljen a szívetekben! Nem, Brigham, soha ne engedd, hogy düh keljen a szívedben – soha, soha! Bár lehet, hogy fel fognak szólítani ennek a népnek a megrovására és arra, hogy élesen szólj hozzájuk, ne hagyd, hogy düh keljen benned – nem, soha! (DBY, 265).

Hagyjatok fel mérgetekkel, valamint mogorvaságotokkal, és vidáman, őszinte (osztatlan) szívvel szolgáljátok az Urat! Nem számíthattok üdvözülésre, ha ugyanezt az üdvözülést nem adjátok oda másoknak is, mind tanok, mind példa által. Ha könyörületességet vártok tőlem, akkor ti is ugyanezt tegyétek velem! Ha kedves szavakat és kedves bánásmódot szeretnétek kapni tőlem, akkor adjátok meg nekem ugyanazt az áldást, amire ti magatok is vágytok, és így fogtok üdvözülni (DBY, 268–269)!

Ha engedtek a harag érzéseinek, akkor egész életetek folyása lángra fog lobbanni, és valószínűleg azokat is lángra lobbantjátok majd, akikkel vitatkoztok. Amikor olyan érzésetek van, hogy szét tudnátok robbanni, akkor az öreg palacknak mondjátok, hogy robbanjon fel, ti pedig nevessetek a gonosz beszédre indító kísértésen. Ha ezt folyamatosan megteszitek, hamarosan annyira uralkodni fogtok majd magatokon, hogy képesek lesztek fegyelmezni szavaitokat, vagy talán meg is szelidíthetitek azokat, hogy csak akkor beszéljetek, amikor szólnotok kell, és csendben maradjatok, amikor nem kell szólnotok (DBY, 269).

Azt akarjuk, hogy a bennünk lévő szellem, tudás, hatalom és a tantételek irányítsák és fegyelmezzék a vérmérsékletünket. Nem lesz túl sok düh, ha a Mindenható Szelleme által fegyelmezzük azt. A földön minden intelligens lényt úgy alkottak, hogy dicsőséget, szépséget, kiválóságot és tudást kapjon itt, valamint halhatatlanságot és örök életeket az eljövendő világokban. De minden olyan lénynek, aki eléri ezt, meg kell szenteltetnie Isten előtt, és teljes mértékben Isten Szellemének az irányítása alatt kell állnia. Amennyiben engem így a Legfenségesebb Szelleme irányít, akkor király vagyok. Legfelsőbb vagyok, ami az önuralmat illeti (DBY, 264–265).

Uralkodhatunk a beszédünkön.

Ha először hatalmat nyertek a szavaitok felett, akkor elkezdtek hatalmat nyerni az ítélőképességetek felett, majd végül eljuttok oda, hogy hatalmat nyerjetek a gondolataitok és a képzeletetek felett (DBY, 267–268).

Sikerrel kell járnotok nyelvetek megfékezésében, hogy soha ne szóljon gonoszát, hogy tökéletesen engedelmeskedjen az ítélőképességeteknek, valamint belátásotoknak, melyet Istentől kaptatok, és teljes mértékben engedelmeskedjen a szent Evangélium.akaratának (DBY, 268).

Gyakran halljuk, amint az emberek kimentik magukat, amikor durva modorukról vagy sértő beszédükről van szó; ezt mondván: „Nem vagyok képmutató!” – és ezzel jó pontot szereznek maguknak egy olyan dologért, ami igazából nem válik a becsületükre. Amikor felkel bennem a gonosz, akkor ráborítok egy leplet, és visszafogom, ahelyett hogy engedném azt cselekedetté válni azon téves meggondolás alapján, hogy őszinte vagyok, nem képmutató. Ne hagyjátok, hogy nyelvetek kifejezésre juttassa a szívetekben lévő gonoszt, hanem parancsoljatok csendet a nyelveteknek, míg a jó le nem győzi a gonoszt, míg haragotok elvonultával a jó szellem arra nem készteti nyelveteket, hogy áldást és kedves szavakat mondjon (DBY, 266).

Ha valakinek szokása hiába kimondani Isten nevét, akkor azzal hagyjon fel már ma, holnap, a jövő héten és így tovább, míg erőt nem nyer arra, hogy teljesen felülkerekedjen ezen a szokáson; és akkor hatalmat fogtok nyerni szavaitok felett (DBY, 268).

Néhány embernek szokása a szomszédairól beszélni, és olyan történeteket terjeszteni, melyről semmit nem tudnak azonkívül, amit Sári néne elmondása szerint Fáni unokatestvér Rita nagynéni szavait elismételve Betty néninek elmesélt, vagy azt, hogy valaki álmodott valamit, de mire a történet vagy az álom eljut hozzátok, addigra az már csak látszata egy ténynek, és igazi bolondok módjára olyan dolgok mesélésével töltitek az időt, amik egyáltalán nem számítanak, vagy amihez semmi közötök sincs. Szárnyra kelt a hír, hogy valaki valami rosszat tett, és mire ez körbeért, addigra már rárakódott erre a rágalmazók és a mesemondók kenete, és megtelt az ő szellemükkel. Egyik másik ember hitelt ad annak és azt mondja: „Ez így van – jogos az eseted, pontosan igazad van, és a másik biztosan hibázik”, amikor semmit nem tudnak az ügyről, tehát teljesen alaptalanul szítanak rossz érzéseket a két ember között. Mielőtt elítélnénk, meg kellene várnunk, míg a mennyek világosan megjelenítik a hibát az apában, a fiú- vagy lánytestvérben, a feleségben, a férjben vagy a szomszédban. És ha a menny kijelent egy hibát, akkor várjatok, míg a Szentlélek nyilvánvalóvá teszi előttetek, hogy mi az a hiba. Engedjétek, hogy Mennyei Atyánk nyilatkoztassa ki nektek, amennyiben valóban hibázott az, akire gondoltok vagy akiről beszéltek. Senkit ne feketítsetek be [ne vádaskodjatok hamisan]! Amikor tudjátok, hogy mi a helyes, és képesek vagytok kijavítani valakit, aki téved, még akkor is van elég idő az ítélkezésre (DBY, 268).

Nincs olyan férfi vagy nő a földön, aki lopni szokott, de ne tudná azt abbahagyni, … ha rászánja magát. Így van ez a hazuggal is: abbahagyhatja a hazudozást, hogy ne hazudjon többet, hanem az igazat mondja. Csak akarnia kell, hogy megtehesse ezt, és a hazug ezáltal igazzá, a tolvaj becsületessé válhat, a káromló pedig abbahagyhatja a gonosz beszédet (DBY, 264).

Míg megvan az a kiváltságunk, hogy szólhatunk egymáshoz, mondjunk felvidító és vigasztaló szavakat! Ha a szentség és a tisztaság szelleme befolyásol, akkor ragyogjon a világosságod; de ha a Sátán próbál, kísért és kínoz, akkor tartsd meg magadnak a gondolataidat – tartsd csukva a szájad, mert a beszéd gyümölcsöt hoz, melynek természete lehet jó is és rossz is (DBY, 166).

Van egy régi mondás, mely sok esetben kitűnőnek bizonyul. Így szól: „Kétszer gondold meg, mit beszélsz, és háromszor, hogy mit teszel.” Ha megtanítjuk magunknak, hogy átgondoljuk, mire készülünk, mielőtt megtennénk azt, és van eszünk arra, hogy tudjuk, mi a jó, valamint hatalmunk arra, hogy megtegyük azt, akkor elkerülhetjük … a gonoszt (DBY, 268).

Az is egy becses ajándék – mely úgy tűnik, birtokában van néhány embernek –, ha valakinek elég esze van ahhoz, hogy ne beszéljen addig, ameddig nem tud valami olyan dolgot mondani, ami hasznára van neki, a másiknak vagy mindkettőjüknek (DBY, 268).

Javaslatok a tanuláshoz

Uralkodhatunk magunkon és alávethetjük magunkat Isten akaratának.

Young elnök azt tanította, hogy az akarat „az Istenek egy jellemvonása”. Azt is mondta, hogy akaratunk egy Istentől kapott adomány vagy ajándék. Milyen folyamaton keresztül válik az ember akarata istenivé? (Lásd még Móziás 3:19.) Miként „irányíthatják helyesen” a szülők és a vezetők a gyermekek és mások akaratát úgy, hogy „senkinek ne törjék meg a szellemét”? Miként vezették akaratotokat szüleitek vagy vezetőitek sikeresen a helyes úton?
Mit jelent „olyanná lenni Isten kezében, mint az agyag a fazekas kezében”? Hogyan rendelhetjük magunkat alá teljes mértékben az Úr akaratának, és tarthatjuk meg ezzel együtt egyéniségünket?

Uralkodhatunk magunkon, míg nem vetünk alá mindent „Krisztus törvényének.“

Hogyan növeli a kísértésnek történő ellenállás azt a képességünket, hogy minden kísértésnek ellenálljunk? Young elnök azt tanította, hogy szükség van kívánságaink alárendelésére a szellemmel szemben, hogy felemeltethessünk és örökölhessük az örök életet. Hogyan készít fel minket a felmagasztosulásra az, ha inkább a szellemi hajlamainknak engedünk, mint a test kívánságainak?
Milyen Istentől kapott „különleges ajándékok” elnyerésére készít fel minket az önuralom?
Miért van szükségünk az önuralomra, mielőtt vezetni tudnánk másokat?
Mire gondolt szerintetek Young elnök, amikor azt tanította, hogy „a legnagyobb ajándék, melyet Isten valaha is megadott az embernek az a jó, helytálló, szilárd érzéke annak, hogy tudjuk, miként irányítsuk magunkat”? Hogyan irányíthatjuk és vethetjük alá magunkat egyszerre, hogy az Atya akaratát cselekedjük?

Uralkodhatunk szenvedélyeinken és érzelmeinken.

Mondjatok néhány „lázongó szenvedélyt”, melyen úrrá kell lennünk! Hogyan győzhetjük le sikeresen az ilyen szenvedélyeket és cselekedeteket?
Hogyan teszünk különbséget az „igaz harag” – amit alkalomadtán az Üdvözítő is tanúsított – és a „gonosz düh” között? (Lásd még 2 Nefi 1:26.)
Milyen eredményei vannak annak, ha engedünk a harag érzéseinek? (Lásd még Jakab 3:5–6.) Milyen tanácsot adott Young elnök a düh megfékezésére? Hogyan segít bennünket a düh megfékezésében az, ha alávetjük magunkat a Szellemnek?

Uralkodhatunk a beszédünkön.

Hogyan „nyerhetünk hatalmat“ gondolataink és képzeletünk felett?
Milyen tanácsot adott Young elnök azoknak, akik azt mondják, hogy azért beszélnek sértőn, mert el akarják kerülni a képmutatást?
Hogyan fékezhetjük meg a nyelvünket, amikor kísértést érzünk arra, hogy (1) hiába mondjuk ki Isten nevét, (2) pletykálkodjunk szomszédainkról, (3) hibát találjunk valakiben vagy leromboljuk valakinek a jó hírét (lásd még T&Sz 136:23–24) vagy (4) megszégyenítsünk, illetve megalázzunk egy családtagot vagy barátot? (Lásd még T&Sz 52:16.)
Mit tegyünk, ha rosszindulatú gondolataink vannak másokkal kapcsolatban?