A boldogság és a társadalmi élet örömei

Brigham Young elnök tudta, hogy az igazi boldogságot csak az igaz élet hozza el, de azt is tudta, hogy az életben sok öröm származik az egészséges kikapcsolódásból és szórakozásból Kedvelte a színházat, a táncot és az egyéb társasági szórakozásokat, és lehetőséget biztosított a szentek számára ezeknek az időtöltéseknek az élvezésére, mert hitt abban, hogy ezek a dolgok fontosak az emberek jólétéhez. Salt Lake City-ben ő felügyelte a Social Hall (társasági szalon) építését, melyben táncestélyeket és színházi előadásokat tartottak. A társasági szalonra utalva ezt mondta: „Ez a mulatság szalonja, és nem egy olyan hely, ahol úrvacsorát osztunk. Arra a célra szenteltük fel, amiért építettük. … Tudjátok, milyen szellem van jelen abban a teremben. Megfordultak ott már kormányzók, bírák, orvosok, ügyvédek, kereskedők, arra járók stb., akik nem tartoztak az egyházunkhoz, és mi volt mindannyiuk általános véleménye?” Soha, egyetlen mulatságon sem éreztem magam olyan jól az életemben, mint itt. … Mindent a maga idejében, és mindent a maga helyén (DNW, 1862. március 26., 1).

Brigham Young tanításai

Az igaz élet és a szolgálat rejti az igazi boldogságot.

Milyen fő cél lebeg az emberi lények előtt? A boldogság. Adhattok nekem dicsőséget, adhattok hatalmat, adhattok vagyont, adhattok jó nevet, adhattok befolyást embertársaim felett – mindezeket megadhatjátok nekem, de nem biztos, hogy ezek boldoggá fognak tenni; ez teljesen attól függ, hogy milyen tantételek alapján nyertem el ezeket a dolgokat (DBY, 235).

Mindannyian a boldogságot keressük; ebben reménykedünk, és úgy gondolom, ezért élünk, ez a célunk ebben az életben. De úgy élünk-e, hogy élvezhessük a boldogságot, amire annyira vágyakozunk? (DBY, 236).

Hol a boldogság, az igazi boldogság? Sehol máshol, csak Istenben. Azáltal, hogy bennünk van szent vallásunk szelleme, boldogok vagyunk reggel, boldogok vagyunk délben, boldogok vagyunk este; mert velünk van a szeretet és az egység szelleme, és örülünk ennek a szellemnek, mert Istentől való, és mi örvendezünk Istenben, mert tőle származik minden jó dolog. Minden utolsó napi szent, aki megtapasztalta szívében Isten szeretetét, miután a keresztelés és kézrátétel által elnyerte bűnei bocsánatát, felismeri, hogy öröm, boldogság és vigasztalás tölti el őt. Lehetnek fájdalmai, hibázhat, lehet szegény vagy ülhet börtönben, de ha szükséges, mégis tud örülni. Ezt tapasztaltuk, és erről minden utolsó napi szent bizonyságot tehet (DBY, 236).

Milyen érzés nektek, szentek, amikor eltölt benneteket Isten szeretete és hatalma? Olyan boldogok vagytok, amit csak el tud viselni a testetek (MSS, 15:48).

Az egész világ a boldogságot kergeti. Nem az arany és az ezüst rejti azt, hanem a békesség és a szeretet (DBY, 235).

Mi fog örömet szerezni az embernek? Az, ami békességet ad neki (DBY, 235).

Amennyiben vidám a szív, minden fény és dicsőség abban, és nincs bánat (DBY, 235).

Ha az ember takarékos és igaz életet él, akkor boldog (DBY, 235).

Téves elképzelés a föld lakosai között az a megállapítás, hogy nem az a legjobb számukra, ha engedelmeskednek a mennyek parancsolatainak, mert azok meg fogják rövidíteni őket, ami a kényelmet és az élvezeteket illeti. Senki más számára nincs igazi békesség és igazi boldogság bármiben a mennyben vagy a földön, csak azoknak, akik az Urat szolgálják. Az Ő szolgálatában van az öröm és a boldogság, és ezeket sehol máshol nem lehet megtalálni. Ebben van a békesség és a vigasztalás, de amikor a lelket betölti az öröm, a békesség és a dicsőség, és az teljesen megelégszik ezekkel, az egyén még akkor is csak kis mértékben tudja elképzelni, hogy mi vár a hithűekre (DBY, 1857. július 15., 4).

Azért teremtettünk, hogy élvezzünk mindent, amit Isten élvez, hogy örököljünk mindent, amit Ő örököl, hogy mindannak a hatalomnak a birtokában legyünk, ami az Ő birtokában van, és minden tökéletességnek, melyet Ő megkapott. Hithű gyermekeinek minden dolgot az Ő irányítása alá kell vonniuk, hogy vele együtt élvezhessenek mindent. Ezek a megfontolások hoznak békességet a szívnek, és ezekre nyílt fel a szemünk (DBY, 237).

Egyetlen módja van annak, hogy az utolsó napi szentek boldogok lehessenek, és ez egyszerűen az, hogy éljenek a vallásuk szerint, vagy más szóval higgyenek Jézus Krisztus evangéliumának minden részében, és teljes szívükből engedelmeskedjenek a szabadság evangéliumának, mely valóban szabaddá tesz bennünket. Ha egy népként engedelmeskedünk Isten törvényének, és eleget teszünk az üdvözülés szertartásainak, akkor számíthatunk arra, hogy megtaláljuk a boldogságot, amire annyira vágyunk (DBY, 236).

Gyakran gondoltam már erre, és gyakran el is mondtam, hogy boldog vagyok, ha elindulok otthonról, és boldog vagyok, ha hazatérek, amikor arra szólít a kötelesség, mert az a legnagyobb örömöm és vigaszom, hogy azt tehetem, amit az Űr elvár tőlem, és amiről tudom, hogy a kötelességem. Nem számít, hogy mi az, ha az Úr várja el tőlem. Ez az útja az örömnek és a békességnek (DN, 1856. február 6., 4).

Igazán boldog az a férfi vagy nő, vagy az a nép, melynek megadattak Isten Fia evangéliumának a kiváltságai, és aki tudja, hogyan értékelje az áldásait (DBY, 236).

Szeretnénk látni, amint minden arcot betölt a vidámság, és minden szem csillog az eljövendő boldogság reményétől (DBY, 236).

Azt mondom nektek, hogy amennyiben maradéktalan örömre vágytok, legyetek utolsó napi szentekké, és éljetek Jézus Krisztus tanai szerint (DNSW, 1874. június 30., 1)!

Az a személy a legboldogabb minden egyén között a földön, aki megtapasztalta Isten földi királyságának az ismeretét, és ugyanakkor megvan benne Isten szeretete is (DBY, 235).

A megfelelő szellemben végzett kikapcsolódás javíthat fizikai és szellemi jólétünkön.

Meg kell tanulnunk, hogyan élvezzük az élet dolgait – mivel töltsük el itt a halandó létünket. Nincs más élvezet, vigasz, öröm; még a kinyilatkoztatás szellemének teljességével sem képzelhet el az emberi szív semmit, ami széppé, boldoggá, vidámmá és békéssé tesz, valamint felmagasztosítja a halandók érzéseit; amit az Úr ne tartogatna népének. Soha nem mondott ellent annak, hogy vigaszt találjanak. Tudomásom szerint soha nem nyilatkoztatott ki olyan tant, melyet természeténél fogva ne arra szánt volna, hogy békességgel és dicsőséggel töltsön el, és a szív minden érzését és benyomását felemelje az alacsony, szomorú, halálos, hamis és hitvány érzések fölé. Az Úr azt szeretné, ha úgy élnénk, hogy részünk lehessen annak a dicsőségnek a teljességében, mely a fenti világhoz tartozik, és búcsút mondanánk minden olyan komor, sötét, halálos érzésnek, mely a föld lakosaira nehezedik (DBY, 237).

Van-e valami erkölcstelen a kikapcsolódásban? Ha látom, amint a fiaim és a leányaim jól érzik magukat, csevegnek, beszélgetnek, lovagolnak (kocsikáznak), egy mulatságra vagy táncestélyre tartanak – van ebben valami erkölcstelen? Nagyon odafigyelek, és ha meghallok egy szót, látok egy pillantást, egy fitymáló mosolyt az isteni dolgokra, vagy bármi olyan dolgot, ami lealacsonyítja az erkölcsös jellemet, akkor azt egy pillanat alatt megérzem, és azt mondom: „Ha ebbe az irányba mentek, az nem vezet jóra, az rossz; nem fog titeket az élet és az intelligencia forrásához vezetni; csakis azt az utat kövessétek, mely az örök élethez vezet” (DBY, 237)!

A szentek kiváltságában áll az, hogy minden jó dolgot élvezhessenek, mert az Úré a föld, és minden, ami azon van [lásd T&Sz 104:14], és Ő mindent odaígért hithű szentjeinek; de az irigység és az önzés szelleme nélkül – testi vágyak nélkül kell élvezni azt, és az evangélium szellemében. Akkor édesen süt le majd ránk a nap, minden napot be fog tölteni a gyönyörűség, és mindent eltölt majd a szépség; örömet, élvezetet és nyugalmat adva a szenteknek (DBY, 237).

Az ember létezésének nagyszerű tervében az is benne van, hogy boldoggá tegyük magunkat. Megtanultam, hogy ne nyugtalankodjak amiatt, amin nem tudok segíteni. Ha tehetek valami jót, akkor megteszem; ha nem tudok elérni valamit, akkor megelégszem nélküle. Ez egész nap boldoggá tesz (DBY, 236).

Tanuljatok meg boldognak lenni, amikor megadatik nektek ez a kiváltság (DBY, 235)!

Élvezzük az időtöltéseinket! Gyakran összegyűlünk és énekléssel, imádkozással, prédikálással és böjtöléssel tiszteljük az Urat, valamint azzal, hogy együtt részesülünk az úrvacsorából. Most olyan minőségben találkozunk mint egy közösség a társadalomban – mi célból? Azért, hogy megpihenjen az elménk, a testünk pedig megkapja azt a kikapcsolódást, mely megfelelő és szükséges ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk, és elősegíti az egész szervezet (a test és a szellem) egészséges működését (DBY, 240).

Gyakran mondtam az embereknek a kikapcsolódást nyújtó helyeken, hogy amennyiben nem tudnak úgy elmenni oda, hogy velük legyen az Úr Szelleme, akkor inkább maradjanak otthon (DBY, 240).

Társasági érintkezéseitekben, vagy bármilyen kapcsolatban szabaduljatok meg a sötét, elégedetlenkedő, zúgolódó, boldogtalan és elkeseredett érzéseitektől – az elme minden gonosz gyümölcsétől, mely csendesen és észrevétlenül esik le a fáról; és engedjétek, hogy ezek megsemmisüljenek anélkül, hogy felvennétek és megmutatnátok azokat felebarátaitoknak. De amikor öröm és boldogság, világosság és intelligencia, igazság és erény van bennetek, akkor annak gyümölcsét bőkezűen kínáljátok felebarátaitoknak, mert ez jót fog tenni nekik, és így erősíthetitek meg embertársaitokat (DBY, 240).

Keressünk olyan egészséges szórakozást, mely összhangban van az evangélium normáival!

Azért építettem fel a színházat, hogy odavonzza közösségünk fiataljait, és szórakozást nyújtson a fiúknak és a lányoknak; inkább, minthogy ide-oda rohangásszanak kikapcsolódásként. Hosszú idővel azelőtt, hogy felépült volna, azt mondtam a püspököknek: „Rendezzetek mulatságokat és létesítsetek kikapcsolódást nyújtó helyeket, hogy szórakozzanak az emberek” (DBY, 243).

Van-e valami rossz a színházban, a bálteremben, az istentiszteletek helyein, a lakásokban, a világban? Igen, ha az emberek hajlanak arra, hogy rosszat tegyenek ezen helyek bármelyikén. Abban is van már rossz, ha az emberek csak egy kis csevegésre összejönnek, ha megengedik maguknak, hogy rosszat tegyenek közben (DBY, 243).

A színház színpadán az alakok megjeleníthetik a gonoszt és annak következményeit, a jót és annak boldog eredményeit és jutalmait; az emberek gyengeségeit és butaságait, az erény nagylelkűségét és az igazság nagyszerűségét. Meg lehet úgy csinálni a színpadot, hogy segítsen a szószéknek hatást gyakorolni a közösség elméjére, és megmutatni az erényes élet felvilágosult voltát, valamint a bűn iszonyúságának megfelelő szörnyűségét, és következményeinek igazságos borzadályát. Meg lehet mutatni a bűn útját, annak tüskéivel, csapdáival, kelepcéivel és tőreivel; és azt, hogy miként kerüljük el azokat (DBY, 243).

A külső világ jobban szereti a tragédiákat, de én nem szeretem. Nem szeretném, hogy az öldöklést és a gazság minden ahhoz vezető borzalmát bemutassák asszonyainknak és gyermekeinknek; nem akarom, hogy a gyerek … kardtól, pisztolytól vagy gyilkosoktól félve menjen haza, és rémálmok kínozzák éjszaka. Azt akarom, hogy olyan darabokat játsszanak, amik jó érzésekkel töltik el a nézőket. Szeretném, ha az előadók egy olyan fajtáját választanák az előadásoknak, melyek fejlesztik a közösség gondolkozását, és felemelik annak irodalmi ízlését (DBY, 243–244).

Ha táncolni szeretnétek, táncoljatok; és a tánc után éppen olyan jól fel lesztek készülve az imagyűlésre, mint bármikor, ha valóban szentek vagytok. Ha kérni szeretnétek valamit Istentől, akkor tánc közben is éppen annyira fel vagytok készülve arra, mint bármikor, ha szentek vagytok (DBY, 243).

Akik [azonban] nem tudják tánc közben Istent tiszta szívvel szolgálni, azok ne táncoljanak (DBY, 243).

Szeretném, ha jól megértenétek, hogy a játszadozás és a tánc nem képezik részét Istenünk tiszteletének. Fel lehet tehát tenni a kérdést: akkor mire jó mindez? Azt válaszolom: arra, hogy a testem lépést tudjon tartani az elmémmel. Az elmém állandóan úgy dolgozik, mint egy fát vágó ember; és ezért van az, hogy kedvelem ezeket az időtöltéseket – lehetőséget adnak arra, hogy mindent levessek magamról és megrázzam magam, hogy mozgáshoz jusson a testem és megpihenjen az elmém. Miért? Hogy erőt nyerjek, hogy megújuljak, gyorsabb legyek, felélénküljek és mozgásba jöjjek, és ezáltal ne használódjon el az elmém (DBY, 242).

Sok olyan idős férfi- és nőtestvérünk van, akik atyáik hagyományai és egy hamis vallás követelményei miatt soha nem jártak táncteremben vagy színházban, míg utolsó napi szentek nem lettek; és most úgy tűnik, hogy még lelkesebben várják az ilyen szórakozást, mint a gyermekeink. Ez abból a tényből ered, hogy évekig éheztek a szórakozásra, melynek az a célja, hogy lendületet adjon szellemüknek, valamint élénkké és erőssé tegye testüket. Több tízezren szálltak idő előtt sírba, mert testük és elméjük hiányolta az ilyen gyakorlatozást. Kölcsönösen táplálékra van szükségük ahhoz, hogy erősek és egészségesek legyenek. A testnek és az elmének is minden egyes képessége és hatalma Isten ajándéka. Soha ne állítsátok, hogy a gonosztól vannak az eszközök, melyek által megteremtjük és fenntartjuk a test és az elme egészséges működését (DBY, 242).

Ha táncolni, versenyt futni, … vagy labdázni akartok, akkor tegyétek azt meg; mozgassátok meg testeteket és hagyjátok pihenni elméteket (DBY, 243)!

Ha azok, akik betartották szövetségeiket, és szolgálták Istenüket, bármilyen módon meg akarják mozgatni magukat, hogy megpihenjen az elméjük és kifáradjon a testük, menjenek és érezzék jól magukat a táncmulatságon! Ebben is, és minden más dologban Isten töltse ki gondolataitokat, és Ő meg fog áldani benneteket (DBY, 242).

Elfoglaltságaink, a mindennapi munkánk és az egész életünk vallásunk hatáskörén belül esnek. Ebben hiszünk, és ezt próbáljuk gyakorolni. Mégis, az Úr rengeteg olyan dolgot megenged, amit soha nem ad parancsba. … Az Úr soha nem parancsolta meg nekem, hogy táncoljak, mégis táncoltam; mindannyian tudjátok ezt, hiszen az egész világ látja az életem. De annak ellenére, hogy az Úr soha nem parancsolta meg, hogy így tegyek, megengedte azt. Nem tudok róla, hogy valaha is megparancsolta volna a fiúknak, hogy menjenek és labdázzanak, mégis megengedi azt. Nincs tudomásom arról, hogy megparancsolta-e nekünk valaha is egy színház felépítését, de megengedte azt, és meg tudom mondani, hogy miért. A kikapcsolódásra és a változatosságra éppen úgy szükség van a jólétünkhöz, mint az élet komolyabb törekvéseire (DBY, 238).

Biztos vagyok benne, hogy azok a személyek, akik dobognak, tapsolnak, fütyülnek és más hangos és heves kifejezésmódokat használnak a színházban, melyek nem odaillőek és senki nem kéri őket ezekre; azok nem túl érzékenyek, és nem tudják, mi a különbség egy barát arcvonásait felvidító boldog mosoly, és egy szemtelenül gúnyos mosoly között, mely az egyik ember átkát hozza a másikra (DBY, 241).

[De] énekeljen elménk az örömtől, és áradjon élet a test minden zugába; mert gyűlésünk célja az, hogy megmozgasson minket, hogy jót tegyen nekünk (DBY, 240).

Javaslatok a tanuláshoz

Az igaz élet és a szolgálat rejti az igazi boldogságot.

Miért keresik az emberi lények a boldogságot? Miért tűnik úgy, hogy sok ember képtelen megtalálni? Hol találhatunk igazi boldogságot? Miként adhat az evangélium boldogságot még azoknak is, akiknek fájdalmai vannak, hibáznak, akik szegények vagy börtönben vannak?
Sokan úgy gondolják, hogy az Isten parancsolataival szembeni engedelmesség korlátozni fogja szabadságukat, és akkor kevésbé lesznek boldogok. Milyen helyzeteket tapasztaltatok vagy figyeltetek meg, melyek azt mutatják, hogy ennek pont az ellenkezője igaz – hogy a parancsolatok iránti engedelmesség boldoggá tesz minket, míg az engedetlenség boldogtalanná?
Milyen érzést kelt benned ez a tudat: azért teremtettél, hogy élvezz „mindent, amit Isten élvez,” valamint az, hogy Mennyei Atyánk és Jézus Krisztus azt akarják, hogy boldog legyél?
Mit mondott Young elnök, mi az egyetlen módja a boldogságnak az utolsó napi szentek számára? Hogyan tesz titeket boldoggá az, hogy az evangélium szerint éltek?

A megfelelő szellemben végzett kikapcsolódás javíthat fizikai és szellemi jólétünkön.

Mit gondoltok, miért támogatta Young elnök a kikapcsolódást? (Lásd még T&Sz 136:28.) A kikapcsolódási tevékenységeink miként tölthetnek el minket „békességgel és dicsőséggel”, és hogyan emelik fel „a szív minden érzését és benyomását”?
Milyen kötelezettségeknek kell eleget tennünk, mielőtt kikapcsolódnánk, hogy a tevékenységeink áldást hozzanak ránk szellemileg éppúgy, mint fizikailag?
Young elnök azt tanította, hogy megfelelő szellemben kell végezni a kikapcsolódást. Miként győződhetünk meg arról, hogy velünk van az Úr Szelleme a kikapcsolódásaink során?

Kersssünk olyan egészséges szórakozást, mely összhangban van az evangélium normáival!

Miért fontos részt vennünk mindenféle tevékenységekben, beleértve a szórakoztató és a kikapcsolódást nyújtó tevékenységeket? Mit mondott Young elnök, milyen meghatározott haszna van a zenének, a táncnak és a színháznak? Mit mond azoknak, akik úgy gondolják, hogy a színház és a táncterem a gonosz helye?
Milyen követelményeket állítsunk fel, amikor megfelelő szórakozást választunk? Miként győződhettek meg arról, hogy még akkor is „Isten tölti ki gondolataitokat”, amikor szórakoztok, vagy kikapcsolódást nyújtó tevékenységekben vesztek részt? Miként állíthatnak jó példát a szülők gyermekeik elé azzal, hogy milyen típusú szórakozás mellett döntenek?
Miért van az, hogy kikapcsolódásra „éppen úgy szükség van a jólétünkhöz, mint az élet komolyabb törekvéseire”?
Hogyan gondoskodhattok biztonságos és felemelő kikapcsolódásról és szórakozásról magatok, gyermekeitek és mások számára a közösségetekben?