A templomi szolgálat

Amikor 1877 áprilisában felszentelték a St. George Templomot, Brigham Young elnök örült, hogy a szentek végre elkezdhetik a templomi felruházásokat a halottakért. Azt a kijelentést tette, hogy a szentek, akik dolgozni kezdtek ott, „áldott időt töltöttek el, olyan időt, melyet évszázadok óta senki emberfia nem élvezett a földön, akiről tudomásunk lenne” (DBY, 419). „A St. George Templom befejezése óta – írta fiának, Lorenzónak – az Egyház hithű tagjait szerte a völgyekben eltöltötte annak szelleme, hogy utánanézzenek a halottaiknak, elvégezzék értük a munkát, és az élőkért is megkapják a szükséges szertartásokat. Az Egyház megalapítása óta talán még soha nem érezték annyira érdeküknek a szentek ezeket a dolgokat, mint most. Ezt jó eredmények fogják kísérni, és ahogyan egyre tovább halad a Templomok építése, úgy érződik majd egyre erősebben ez a szellem az Egyház minden gyülekezetében” (LBY, 288–289).

Brigham Young tanításai

Isten lehetőséget ad azoknak, akik meghaltak, hogy élvezhessék a templomi áldásokat.

Edesapám azelőtt halt meg, hogy felruházásokat (endóvmenteket) adtak volna. Egyik gyermekét sem pecsételték hozzá. Ha ti, akik ott voltatok Nauvooban, visszaemlékeztek erre, tudjátok, mennyire siettünk abban az időszakban, amit még a Templom felépítése után ott töltöttünk. A csőcselék készen állt az elpusztításunkra; készen álltak arra, hogy felégessék a házainkat, amit már régóta csináltak; de a Joseph-nek adott parancsolat szerint befejeztük a Templomot, és csak azután indultunk el. Rövid volt tehát az időnk, és nem volt időnk elvégezni ezt. Édesapám gyermekeit ebből adódóan tehát nem pecsételték hozzá. Lehet, hogy minden fia eltávozik az örökkévalóságba, a szellemvilágba, mielőtt ezt el lehet végezni; de ez nem számít. Az örökösök a családban el fogják végezni ezt, ha nem is ebben a száz évben (DBY, 401).

Emberi lények milliói születtek meg, élték le rövidke földi életüket és haltak meg anélkül, hogy ismerték volna magukat vagy az üdvözülés tervét, mely el van készítve a számukra. Hatalmas vigaszt jelent viszont az a tudat, hogy a mennyek által kigondolt dicsőséges terv követi őket a következő létbe, felajánlva nekik az örök élet és a felmagasztosulás elfogadását a királyságokra, trónusokra, birodal makra, fejedelemségekre és hatalmakra, Istenük és Atyjuk jelenlétében, az Ő Fia, Jézus Krisztus által (DBY, 404).

Az üdvözülés evangéliumát hirdetjük nekik – a halottaknak – azokon keresztül, akik ebben a sáfárságban éltek [lásd T&Sz 138:57] (DBY, 397).

Lehetőség van rá, hogy az emberek, akik szellemként léteznek, befogadják az evangéliumot. Jézus, míg teste két éjen és egy nappalon át a sírboltban feküdt, elment a szellemek világába, hogy megmutassa a testvéreknek, miként építsék fel a királyságot, és ismertessék meg az igazságot a szellemekkel a szellemvilágban. Azért ment, hogy példát állítson nekik, mint ahogyan azt ezen a földön is tette. Látjátok tehát, hogy a szellemeknek ott lehetőségük van az igazság befogadására. Megkérdezhetitek, hogy megkeresztelik-e őket ott. Nem. Helyezhetnek-e rájuk kezeket a Szentlélek ajándékáért? Nem. Egyetlen olyan külsőséges szertartást sem végeznek el ott, amely a testhez tartozik; de éppen olyan szabadon élvezik ott a Szentlélek hatalmát, világosságát és dicsőségét, mint ezen a földön; és vannak a szellemvilágot irányító és rendező törvények, melyeknek alá vannak vetve (DBY, 397).

Tehetünk értük valamit is? Igen. Miért próbálunk meg Templomot építeni? És ha sikeresek vagyunk, ha megáldanak és megőriznek bennünket, akkor nemcsak itt fogunk Templomot építeni, hanem talán még kettőbe vagy háromba is belekezdünk – és így tovább, amilyen ütemben azt a munka megkívánja, kifejezetten abból a célból, hogy megváltsuk halottainkat. Ha kinyilatkoztatást kapok arról, hogy egy ősöm az evangélium áldásai vagy anélkül halt meg, hogy hallotta volna annak hirdetését, de olyan őszinte és becsületes volt, mint én magam, vagy amilyen csak férfi vagy nő lehet a föld színén; olyan erényes, amilyen csak a tudása szerint lehet, mint bármely valaha is élt apostol vagy próféta; akkor elmegyek és megkeresztelnek, konfirmálnak, megmosnak, felkennek és végigmegyek értük az összes szertartáson és felruházáson, hogy megnyíljon előttük a celesztiális birodalomba vezető út (DBY, 403).

A halottakért végzett keresztelő tana nagyszerű tan – az egyik legnagyszerűbb tan, melyet valaha is kinyilatkoztattak az emberiségnek; és világosság, hatalom, dicsőség, tisztelet és halhatatlanság rejlik benne (DBY, 399).

Az Egyház megalapítása óta sok olyan általam ismert emberért keresztelked- tünk meg, aki jó, becsületes, tiszteletre méltó emberként halt meg, aki mindenkivel szemben jószívű volt, és jó, erényes életet élt. Nem hagyjuk, hogy a pokolra jussanak; Isten sem hagyja. Az üdvözülés terve bőven képes rá, hogy felhozza és oda helyezze őket, ahol mindazt élvezhetik, amit csak elvárhattak (DBY, 403).

Áthaladtak a halandóság megpróbáltatásain, és túl vannak azon a lehetőségen, hogy személyesen végezzék el a szertartásokat bűneik bocsánatára és fel- magasztosulásuk érdekében. Ebből következően arra kényszerülnek, hogy a barátaikban, a gyermekeikben és gyermekeik gyermekeiben bízzanak, hogy el fogják végezni ezeket értük, hogy felhozhassák őket Isten celesztiális birodalmába (DBY, 406).

Mit gondoltok, mit mondanának az atyák, ha meg tudnának szólalni a halotta- ikból? Nem azt mondanák: „Évezredek óta fekszünk itt, ebben a börtönt jelentő házban, arra várva, hogy eljöjjön ez a sáfárság.” … Mit suttognának a fülünkbe? Bizony, ha hatalmukban állna, akkor magának a mennynek a viharait vinnék a fülünkbe, hogy felismerjük a munka fontosságát, melyet végzünk. A mennyek összes angyala erre a kis csoport emberre figyel, és az emberiség üdvözítésére ösztönzik őket. Éppen így a pokol ördögei is ezt a népet figyelik, megpróbálnak legyőzni minket, és az emberek még mindig az ördög szolgáival ráznak kezet ahelyett, hogy megszentelnék magukat, az Urat szólítanák, és azt a munkát végeznék, amit megparancsolt nekünk, és aminek kezünkbe adta az elvégzését (DBY, 403–404).

Mennyei Atyánk meg fog minket áldani azért, hogy családtörténeti kutatást végzünk őseink üdvözülése érdekében.

Úgy gondolom, van egy olyan [a millennium alatt] elvégzendő munka, amivel kapcsolatban úgy tűnik, az egész világ elhatározta, hogy nem fogjuk megcsinálni. Mi is ez? A Templomok építése. Még soha nem kezdtünk hozzá egy Templom alapzatának a lefektetéséhez anélkül, hogy az egész pokol fel ne fegyverkezett volna ellenünk. … Mit csinálunk majd ezekben a Templomokban? Van mit csinálni bennük? Igen, és mi nem fogjuk megvárni a millenniumot vagy Isten dicsőségének a teljességét a földön; azonnal elkezdjük, amint van egy Templomunk, és munkálkodni fogunk őseink üdvözüléséért. Olyan messzire visszamegyünk a leszármazási rendjeikkel, amennyire csak tudunk. Egy idő múlva tökéletessé tesszük ezeket. Ezekben a Templomokban részt fogunk venni barátainkért Jézus Krisztus evangéliuma szertartásaiban (DBY, 402).

Már most keresztelkedéseket végzünk a halottakért, … atyáinkért, anyáinkért, nagyapáinkért, nagyanyáinkért, nagybácsikért, nagynénikért, rokonokért, barátokért és a régi ismerősökért. … az Úr sok embert felserkent … , és néhány ember teljesen megszállottja lett leszármazási rendje visszavezetésének, és hogy írott feljegyzéseket szerezzen az őseiről. Nem tudják, miért csinálják ezt, de az Úr készteti őket; és ez mindaddig – atyától atyáig, majd annak atyjáig – tovább fog haladni, míg olyan messzire visszamenőleg meg nem szerzik őseik leszármazási rendjét, amennyire csak tudják (DBY, 406).

Amikor királyságát megalapítják a földön, Siont pedig felépítik, az Úr úgy fogja elküldeni szolgáit mint üdvözítőket (szabadítókat) Sion hegyén [lásd Abdiás 1:21]. Isten szolgái, akik az elmúlt idők folyamán éltek a földön, ki fogják nyilatkoztatni, hogy hol éltek azok a különböző személyek, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg. Meg fogják adni a neveiket, és azt mondják: „Most pedig menjetek, ti Isten szolgái, és gyakoroljátok jogaitokat és kiváltságaitokat! Mejetek, és végezzétek el Isten házának a szertartásait mindazokért, akik az evangélium ismerete nélkül haladtak át próbatételük idején; valamint mindazokért, akik bármilyen üdvözülést is elfogadnak. Hozzátok fel őket, hogy örökölhessék a celesztiális, a terresztriális és a telesztiális birodalmakat,” … mert mindenki képessége, valamint a testben végzett cselekedetei szerint kap majd, aszerint, hogy jót vagy rosszat, sokat vagy keveset tett (DBY, 407).

Az Úr azt mondja: elküldtem Illés próféta kulcsait – megadtam a tant, hogy atyák szíve a gyermekekhez, a gyermekek szíve pedig az atyákhoz forduljon [lásd T&Sz 2; 110:13–15]. És most ti, gyermekek, mindannyian utánanéztek atyáitok üdvözülésének? Olyan szorgalmasan kutattok, hogy megválthassátok azokat, akik az evangélium ismerete nélkül haltak meg, mint amilyen szorgalmasan ők keresték a Mindenható Urat, hogy ígéreteket kapjanak számotokra? Mert atyáink ígéreteket kaptak arra vonatkozóan, hogy utódaikról nem feledkeznek el. Ó, ti gyermekei az atyáknak, tekintsetek ezekre a dolgokra! Az a dolgotok, hogy belépjetek az Úr Templomaiba, és szertartásokat végezzetek ősatyáitokért (DBY, 408).

Azáltal válunk üdvözítőkké Sion hegyén, hogy templomi szertartásokat végzünk meghalt rokonainkért.

Elhívtak minket, ahogy azt már hallottátok, hogy váltsuk meg a föld nemzeteit. Az atyákat nem lehet nélkülünk tökéletesekké tenni; és minket sem lehet tökéletesekké tenni az atyák nélkül. Meg kell lenni ennek a láncnak a szent papságon belül; a földön élő legkésőbbi nemzedéktől kell azt összehegeszteni, vissza egészen Ádám atyáig, hogy mindenkit visszahozzunk, akit üdvözíteni lehet (meg lehet menteni), és oda helyezzük őket, ahol üdvözülést és dicsőséget nyerhetnek valamelyik birodalomban. Ennek a papságnak kell ezt megtennie; erre való ez a papság (DBY, 407).

Az Üdvözítő tanai kinyilatkoztatják, és a hívők tulajdonába helyezik a tantételeket, melyek által az üdvözítők el fognak jönni Sion hegyére, hogy mindenkit üdvözítsenek, … azok kivételével, akik a Szentlélek ellen követtek el bűnt. A férfiak és a nők belépnek Isten Templomaiba, és ott álló oszlopokhoz lehet majd hasonlítani őket [lásd Jelenések 3:12]. Évről évre végzik majd a munkát mindazokért, akik több ezer éve meghaltak (DBY, 407).

Ennek a munkának az elvégzéséhez nem egy, de több ezer Templomra lesz szükség. Férfiak és nők ezrei és tízezrei fognak elmenni ezekbe a Templomokba, hogy elvégezzék a szertartásokat mindazokért az emberekért, akik olyan régen éltek, amilyen messzire a múltban azt az Úr kinyilatkoztatja (DBY, 394).

Ezt fogjuk megtenni a föld lakosaiért. Ha erre tekintek, akkor nem akarok sokáig pihenni, de egész nap szorgalmas akarok lenni; mert ha belegondolunk, nincs vesztegetni való időnk, mert elég sok munkát igényel ez a dolog (DBY, 410).

Az Úr papságának – melyet ismét ráruházott azokra, akik hajlandók elfogadni azt – az a meghatározott célja, hogy felkészítse őket arra, hogy jártasságot nyerjenek a celesztiális birodalom törvényeit illetően. Ha engedelmeskedünk ennek a törvénynek, sértetlenül megőrizzük azt, és aszerint élünk, akkor felkészültek leszünk a celesztiális birodalom áldásainak az élvezésére. Mások is élvezni fogják ezt? Igen. Ezrek és milliók a föld lakosai közül, akik elfogadták volna a törvényt, amelyet hirdetünk, és engedelmeskedtek volna annak, ha meg lett volna rá a lehetőségük. Amikor az Úr ismét visszahozza Siont, szemtől-szembe látnak az őrállók, és Sion megalapíttatik, akkor üdvözítők jönnek majd Sion hegyére, és azáltal, hogy szolgálatot végeznek értük, üdvözítik Ádám minden olyan fiát és leányát, aki képes az üdvözülésre (DNW, 1860. május 16., 1).

Az atyákat nem lehet nélkülünk tökéletesekké tenni; és minket sem lehet tökéletesekké tenni nélkülük. Ők már elvégezték a munkájukat és most alszanak (halottak). Most minket hívtak el arra, hogy elvégezzük a miénket, ami a legnagyobb munka lesz, amit ember valaha is elvégzett ezen a földön. A földön élt és az evangélium ismerete nélkül meghalt teremtmény társaink millióiért kell elvégeznünk a szertartásokat, hogy örök életet örökölhessenek (ez azokat jelenti, akik elfogadták volna az evangéliumot). Mi pedig elhívást kaptunk, hogy kezdjünk hozzá ehhez a munkához (DBY, 406).

Kinek a birtokában lesz a föld és annak teljessége? Nem azoké lesz, akiket az Úr erre a tisztességre tartogatott? És üdvözítőkként fognak ők Sion hegyére jönni, hogy a millenniumon keresztül mások üdvözítésén fáradozzanak (DBY, 407–408).

A millennium munkája magában foglalja majd a Templomok építését és a templomi szolgálatot.

Megpróbáljuk üdvözíteni (megmenteni) az élőket és a halottakat. Az élők választhatnak, de a halottaknak nincs választásuk. Milliók haltak meg közülük az evangélium ismerete, a papság és azon lehetőségek nélkül, melyek ma megvannak nekünk. Izráel Istenének nevében el kell indulnunk, és el kell végeznünk értük a szertartásokat. A millennium idején pedig, az ezer év alatt, amikor az emberek Istent fogják szeretni és szolgálni, mi Templomokat fogunk építeni, és ott végezzük el a szertartásokat azokért, akik évszázadok és évezredek óta halottak – azokért, akik elfogadták volna az igazságot, ha lehetőségük lett volna rá. Felemeljük őket, és egy olyan láncot formálunk, mely egészen Ádámig visszanyúlik (DBY, 404).

Amint azt már gyakran elmondtam nektek, ez a millennium munkája. Ez az a munka, melyet Ábrahám magvainak, a választott magnak, a királyi magnak, az Úr áldottainak, azoknak kell elvégezniük, akikkel az Úr szövetségeket kötött. Előlépnek és üdvözítik Ádám minden olyan fiát és leányát, aki elfogadja az üdvözülést itt a földön. A szellemvilágban minden szellemnek hirdetni fognak, mindenkivel beszélgetnek majd, és elviszik nekik az üdvözülés tantételeit, hogy lehetőségük legyen az evangélium elfogadására; és rengeteg gyermekük lesz itt a földön, aki elvégezheti helyettük az evangélium azon szertartásait, melyek a testet illetik (DBY, 403).

Istenben bízunk. Úgy gondolom, hogy Ő meg fogja vívni a csatáinkat, mi pedig az ezer év alatt megkeresztelkedünk az emberiség helyett és javára. Templomaink százaiban férfiak és nők ezrei fognak közülünk szertartásokat végezni azokért, akik azon kiváltság nélkül haltak meg, hogy hallhatták volna az evangéliumot, és engedelmeskedhettek volna annak; hogy előhozhassák őket, hogy dicsőséges feltámadásban lehessen részük, és élvezhessék a birodalmat, melyet Isten elkészített számukra. Az ördög keményen harcol majd, hogy visszatartson bennünket, és mi csak azáltal leszünk képesek egyetlen tenyérnyi föld megszerzésére is, hogy engedelmeskedünk Isten Fia evangéliuma hatalmának, és hiszünk abban. Az egész világ ellene van ennek a tannak. Mégis, van-e ebben valami rossz? Ha annak fényében láthatnánák azt, ahogyan az Úr látja, akkor örvendeznének abban; és ahelyett, hogy harcolnának ellene, dicsérnék az Istent, hogy ilyen dicsőséges tant nyilatkoztatott ki (DBY, 401).

Javaslatok a tanuláshoz

Isten lehetőséget ad azoknak, akik meghaltak, hogy élvezhessék a templomi áldásokat.

„Hatalmas vigaszt” jelentett Young elnöknek a „dicsőséges terv” azok megváltására, akik az evangélium áldásai teljességének elnyerése nélkül haltak meg. Miért? Mit jelent számotokra és szeretteitek számára ez a terv?
Hogyan és mikor szervezték meg az evangélium hirdetését a szellemvilágban? Most ki folytatja ezt a munkát? (Lásd még T&Sz 138:57.)
Mit jelent megváltani halottainkat, és megnyitni előttük a celesztiális birodalmat? (Lásd még T&Sz 138:58.)
Miért szegül szembe a Sátán olyan tevékenyen a templomi munkával? Milyen bizonyítékokat láttatok és láttok arra, hogy a Sátán nem tudja megakadályozni a Templomok felépítését, és megállítani sem tudja az üdvözítő szertartások munkájának virágzását (előrehaladását)?

Mennyei Atyánk meg fog minket áldani azért, hogy családtörténeti kutatást végzünk őseink üdvözülése érdekében.

Young elnök egy olyan időről beszélt, amikor tökéletesíteni fogjuk a leszármazási rendjeinket vagy családtörténeteinket. Hogyan fogjuk megtenni ezt? Személy szerint mit tehettek, amivel hozzájárulhattok családtörténetetekhez?
Young elnök szerint ki serkent fel „sok embert”, hogy még többet megtudjon az őseiről? Milyen bizonyítékait láttátok annak, hogy ez ma is igaz?
Mik „Illés próféta kulcsai”? (Lásd még T&Sz 27:9; 110:13–15.)

Azáltal válunk üdvözítőkké Sion hegyén, hogy templomi szertartásokat végzünk meghalt rokonainkért.

Hogyan válhatunk üdvözítőkké Sion hegyén?
Miért lehetetlen halott rokonaink számára az, hogy nélkülünk tegyék őket tökéletessé? Miért lehetetlen számunkra az, hogy nélkülük tegyenek minket tökéletessé?

A millennium munkája magában foglalja majd a Templomok építését és a templomi szolgálatot.

Mi lesz „a millennium munkája”? Ki fogja elvégezni azt?
Hogyan kerekedhetünk felül a Sátán próbálkozásain, hogy visszatartsa a munkát? Miként segít a millenniumra történő felkészítésünkben az, „hogy engedelmeskedünk Isten Fia evangéliuma hatalmának, és hiszünk abban”?