Bűnbánat és keresztelkedés

1832 áprilisában, egy hideg, havas napon az Egyházhoz négy hónapja megtért Eleazer Miller megkeresztelte Brigham Youngot saját patakja jeges vizében. Ezt mondta erről: „Alázatos, gyermeki szellemet éreztem, mely tanúságot tett nekem, hogy megbocsáttattak a bűneim” (MHBY-1, 2–3). Azt tanította, hogy a víznek magának nem „áll hatalmában elmosni a bűnöket” (DBY, 159), de a keresztelés akkor tisztít meg minket sikeresen a bűntől, ha azt felelősségre vonható személlyel végzik azok, akiknek arra felhatalmazásuk van, és azt bűnbánat előzi meg, majd őszinte törekvés követi a keresztelési szövetségek tiszteletben tartására.

Brigham Young tanításai

A dolgok megértésével együtt növekszik a felelősségre vonhatóságunk és a felelősségünk.

A bűn abból áll, hogy rosszat teszünk akkor, amikor annak tudatában vagyunk, és jobban is cselekedhetnénk; és ezt az Úr által meghatározott időben igazságos büntetés követi majd (DBY, 156).

Ha a jelenlegi tudásunk szerinti legjobb teljesítményt nyújtjuk, akkor nincs helye már a fejlődésnek az életünkben? Dehogynem. Amennyiben tudatlanul valami rosszat teszünk, akkor amint megtudjuk, hogy az rossz, kötelességünk attól a rossz dologtól azonnal tartózkodni és örökké távol maradni tőle (DBY, 156).

Az engesztelő áldozatot az őszinte bűnbánat által tehetjük hatékonnyá életünkben.

Ha bántottam valakit, be kell vallanom azt az illetőnek, és jóvá kell tennem, ami rosszat tettem (DBY, 158).

Hiszek abban, hogy előállva világosan és őszintén el kell mondani azt, ami a közvéleményre tartozik, és abban, hogy magunkban kell tartani azt, ami visszatartandó. … Azt mondjátok el másoknak, ami rájuk tartozik! Ha bűnt követtél el az emberek ellen, valid be nekik! Ha bűnt követtél el egy családdal vagy egy szomszéddal szemben, menj el hozzájuk és valid be nekik! … Ha egyvalaki ellen követtél el bűnt, beszélj vele négyszemközt, és neki tégy vallomást! (DBY, 158)

Amikor az emberek valóban és szívük mélyéről megbánják a bűneiket, és a mennyek előtt tanúságot tesznek bűnbánatuk igaz voltáról azáltal, hogy engedelmeskednek azoknak a kívánalmaknak, melyeket az evangélium törvényei által ismernek, akkor joguk van arra, hogy részesüljenek az üdvözülésben, és nincs olyan hatalom, mely visszatarthatná tőlük a jó szellemet (DBY, 156).

Néhány régi hagyományunk arra tanít minket, hogy a szörnyű, gyilkos cselekedetekben bűnös ember megbánhatja a bűneit, amikor az akasztófán van, és üdvözülhet. Kivégzésekor ez a kifejezés hangzik el: „Áldott legyen az Isten! A mennybe jutott, hogy megkoronáztasson dicsőséggel, Krisztus, az Űr mindenkit megváltó érdemei által.” Ez az egész egy nagy tévedés. Az ilyen egyén soha nem látja meg a mennyeket. Néhányan így imádkoznak: „Ó, bárcsak a megtérésem éjszakáján léphetnék át a fátyolon!” Ez téves elképzeléseket és hiábavaló véleményeket tükröz, melyeket a keresztény világ táplál magában (DBY, 157).

A keresztelkedés alapvetően szükséges szertartás az üdvözülésünkhöz.

Mi, az utolsó napi szentek, hiszünk az alámerítéssel történő keresztelkedésben a bűnök bocsánatára, Jézus tanítványainak bizonysága és az Úr kinyilatkoztatásai alapján, melyeket ezekben az utolsó időkben adott. A csecsemők tiszták, nincs szívfájdalmuk, és nincsenek bűneik sem, melyeket megbánhatnának és elhagyhatnának, ezért képtelenek hát arra, hogy megkeresztelkedjenek a bűnök bocsánatára. Amennyiben bűnt követtünk el, különbséget kellett tennünk a jó és a rossz között; egy csecsemő pedig nem tudja ezt, nem is tudhatja, mert nem nőtt még fel ahhoz az elképzeléshez, hogy fel tudja fogni a jót és a rosszat. Nem képes még arra, hogy meghallja, amint a szülő, a tanár vagy a pap elmondja, hogy mi a helyes, mi a helytelen, vagy mi az, ami kárt okoz; és ameddig ezek a dolgok nem tudatosulnak, senkit nem lehet felelősségre vonni, és ebből adódóan megkeresztelni sem a bűnök bocsánatára [lásd Moróni 8] (DBY, 158–159).

Egyetlen szertartás sem haszontalan, melyet Isten a saját hangja, Fia, Jézus Krisztus által, vagy bármely prófétája, apostola vagy evangélistája szava által adott nekünk. Minden szertartásra, minden parancsolatra és követelményre szükség van az emberiség üdvözüléséhez (DBY, 152).

Ha születésedtől fogva igaz voltál, és tudomásod szerint soha nem követtél el bűnöket és vétkeket, keresztelkedj meg, hogy eleget tegyél minden igazságnak, mint ahogy azt Jézus is tette! Ha elmondhatod magadról, hogy nincs bűnöd, amit megbánhatnál, fordulj el a hamis elképzeléseidtől, majd osztatlan szívvel szeresd és szolgált az Istent (DBY, 159).

Minden utolsó napi szent belép az új és örökkévaló szövetségbe, amikor belép ebbe az Egyházba. Szövetséget kötnek, hogy nem támogatják, tartják fenn vagy biztatják többé az ördög birodalmát és ennek a világnak a birodalmait. Belépnek az új és örökkévaló szövetségbe, hogy Isten birodalmát támogassák, és nem más birodalmat. A legkomolyabb fogadalmat teszik a mennyek és a föld színe előtt, és ugyanezzel a fogadalommal, saját üdvözülésük érvényességének feltételével ígérik, hogy az igazságot és az erényességet fogják támogatni a gonoszsággal és a hamissággal szemben, és Isten birodalmát fogják felépíteni, nem ennek a világnak a birodalmait (DBY, 160).

Bármennyire is azt valljuk, hogy ragaszkodunk Istenhez és az Ő ügyéhez, addig nem nyerünk jogot birodalmának áldásaira és kiváltságaira, míg nem válunk annak polgáraivá. Hogyan tehetjük ezt meg? Azáltal, hogy megbánjuk a bűneinket, és engedelmeskedünk a követelményeknek, melyeket Isten Fiának evangéliuma adott nekünk. Emberek százai és ezrei hittek eddig az Úr Jézus Krisztusban, bánták meg bűneiket, és tett nekik bizonyságot a Szent Szellem arról, hogy Isten a szeretet, hogy szeretik Őt és Ő szereti őket; és mégsem tartoznak a birodalmához. Nem tettek eleget a szükséges követelményeknek, nem léptek be az ajtón (DBY, 152–53).

Nem áll hatalmatokban megkeresztelni magatokat! Az sem áll hatalmatokban, hogy feltámasszátok magatokat! Hivatalosan nem keresztelhettek meg egy másik személyt a bűnök bocsánatára, míg valaki titeket meg nem keresztelt és fel nem szentelt erre a felhatalmazásra (DBY, 160).

Hatalmában áll-e magának a víznek elmosni a bűnöket? Természetesen nem; de az Úr azt mondja: „Ha a bűnös megbánja a bűneit, bemegy a keresztelő vizébe, hogy ott eltemettessen annak hasonlatosságára, ahogyan a földbe téve eltemetik, majd felemeltessen a víz alól annak hasonlatosságára, ahogyan megszületik – ha ezt őszinte szívvel teszi, elmosatnak a bűnei.” [Lásd T&Sz 128:12–13.] Maga a víz mossa el őket? Nem. Isten parancsolatainak a betartása fogja kivenni a bűn foltját (DBY, 159).

Javaslatok a tanuláshoz

A dolgok megértésével együtt növekszik a felelősségre vonhatóságunk és a felelősségünk.

Hogyan határozta meg Young elnök a bűnt? (Lásd még Jakab 4:17.)
Mit tanított Young elnök a felelősségünkről, amint növekszik a helyessel és a helytelennel kapcsolatos tudásunk? (Lásd még 2 Nefi 9:25–27.)
Milyen hozzáállást tanúsítsunk életünk jobbá tételével szemben? (Lásd még Alma 34:33.) Mit tanít ez nekünk a tudásról, a felelősségre vonhatóságról és a felelősségről?

Az engesztelő áldozatot az őszinte bűnbánat által tehetjük hatékonnyá életünkben.

Mi az igaz bűnbánat következménye? Miért alkotja a bűnbánat szükséges részét az evangélium törvényei iránti engedelmesség?
Mit tanított Young elnök a halálos ágyon történő bűnbánatról?

A keresztelkedés alapvetően szükséges szertartás az üdvözülésünkhöz.

Milyen szerepet tölt be a keresztelő a Krisztushoz vezető úton? (Lásd még Moróni 8:25–26.)
Mit tanított Young elnök arról, hogy kit kell és kit nem kell megkeresztelni? Miért nem helyénvaló megkeresztelni azokat, akik nem vonhatók felelősségre? (Lásd még Moróni 8:9–14.) Mit mondott Young elnök a felelősségre vonható embereknek, akik azt állítják, hogy nincs bűnük?
Young elnök azt tanította, hogy az evangélium minden szertartására, a keresztelőre is szükség van az üdvözülésünkhöz. Milyen áldásokat hoztak az életetekbe az evangélium szertartásai?
Young elnök azt tanította, hogy „minden utolsó napi szent belép az új és örökkévaló szövetségbe, amikor belép ebbe az Egyházba.” Amikor megkeresztelnek minket, milyen szövetségét teszünk, mit fogunk megtenni? Mit ígérünk a szövetségben, minek a megtételétől tartózkodunk? (Lásd még Móziás 18:8–10.)
A birodalma ajtaján történő belépéshez miért nem elég magában az, hogy hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, és szeretjük Őt?
Miért kell valakit „felszentelni … arra a felhatalmazásra”, hogy keresztelhessen?
Young elnök szerint mi a keresztelő jelentősége, és mit jelképez? (Lásd még Rómabeliekhez 6:3–6, 11; Mózes 6:58–60; 1 János 5:7–8.) Young elnök elmagyarázta, hogy „magának a víznek nem áll hatalmában elmosni a bűnöket.” Mi fog minket megtisztítani a bűntől?