Isten országa és Izráel összegyűjtése

1847. július 26-án, egy pár nappal azután, hogy az első pionírok beléptek a Nagy-Sós-tó völgyébe, Brigham Young elnök és a papsági vezetők egy kis csoportja felmászott egy dombra, északra attól a területtől, mely később Salt Lake City lett. Zászlócsúcsnak (Ensign Peak) nevezték el a helyet, Ézsiás jövendölésének emlékezetére: „És zászlót emel a távoli népeknek, … és ímé hamarsággal könnyen eljőnek” (Ézsaiás 5:26). Young elnök később azzal a hellyel azonosította ezt a dombot, melyet egy látomásban látott; egy olyan hellyel, ahol a szentek virágzásnak indulnak, ahol felépíthetik Isten királyságát, és összegyűjthetik az utolsó napi Izráelt. Az elkövetkezendő években a misszionáriusok az egész világba elvitték az evangélium üzenetét, és újonnan megtért szentek ezrei jöttek a Nagy-Sós-tó medencéjébe. Ma nemzetek százaiban folytatódik a királyság felépítése és Izráel összegyűjtése. Young elnök azt mondta: „Izráel összegyűjtése olyan fontos részét képezi a munkának, melynek részesei vagyunk, hogy ez foglalja le gondolataink nagy részét, és mindig lelkesen rendelkezésére bocsátanánk minden szükséges készletet és befolyást”(BYL).

Brigham Young tanításai

Isten népe azon igyekszik, hogy felépítse Isten királyságát.

Az előttem ülő emberek, a földön lévő több ezer másikkal együtt, mind Isten népét képezik. … Amilyen gyorsan képesek vagyunk arra, hogy helyesen szétosszuk a hatalom, a világosság, a tudás, az intelligencia, a vagyon, a menny és a föld alapjait, olyan gyorsan megadatik az ennek a népnek (DBY, 438).

Ebből az Egyházból fog kinőni a királyság, amit Dániel is látott. Pontosan ez az a nép, melyet Dániel folyamatosan növekedni, elterjedni és gyarapodni látott [lásd Dániel 2:44]; és ha nem vagyunk hithűek, akkor mások foglalják majd el a helyünket, mert ez az Egyház és ez a nép birtokolja majd örökkön-örökké a királyságot (DBY, 438).

Az a dolgunk, hogy Siont napvilágra hozzuk, és előteremtsük Isten királyságát annak tökéletességében és szépségében itt a földön (DBY, 443).

A királyság, amiről beszélünk, prédikálunk, és amit megpróbálunk felépíteni – Isten királysága itt a földön, és nem a csillagos egekben vagy a napban. Megpróbáljuk megalapítani Isten királyságát a földön, melyhez valójában minden olyan dolog hozzátartozik, ami az emberekkel kapcsolatos: érzéseik, hitük, szenvedélyeik, vágyaik, és életük minden cselekedete – hogy ez irányíthassa őket mind szellemi, mind fizikai értelemben (DBY, 339).

Amikor Isten királysága annak teljességében felállíttatik és megalapíttatik a föld színén, és minden más nemzet és királyság elé kerül, akkor az meg fogja védeni az emberek jogainak élvezését, függetlenül attól, hogy miben hisznek, hogy mit vallanak vagy mit tisztelnek (DBY, 440).

Évekkel ezelőtt megtanultam, hogy az Úr áll a kormányrúdnál, mely Sion hajóját irányítja. … Ha nem pontosan azt a vonalat követve dolgozunk, amelyet kijelölt, akkor a munkálkodásaink hiábavalóak lesznek. Ezt tapasztaltam a kezdetektől fogva. Életünk minden ösvényén és útján meg kell tanulnunk szigorúan az igazság vonalán dolgozni. Rajtunk áll, hogy megtudjuk, mit kell tennünk, majd az, hogy megtegyük azt. Annak ellenére, hogy talán semmi földi reményünk nincs annak befejezésére, minden bizonnyal megpróbálhatjuk; és ha teljes erőnkkel megpróbáljuk, akkor ez a cselekedet a végén eltökélt és elkötelezett elméről fog árulkodni, melyet felékesít a türelem és a kitartás. És ha minden eltökélten véghezvitt próbálkozásunkkal együtt még mindig képtelenek vagyunk célunk elérésére, akkor az Úr valószínűleg ki fogja nyújtani a kezét, és megadja a győzelmet (DBY, 441).

Ha ez a nép azon tantételek szerint él, melyeket befogadott, akkor képesek lesznek arra, hogy tanácsokat adjanak a nemzeteknek; mert mi igaz alapra építünk, tantételeink pedig: az igazság, az erényesség és a szentség. Álljunk ki ezen tantételek mellett, míg ki nem szorítják a butaságot, … és mi leszünk a bölcsesség tanítói a nemzetek előtt (DBY, 441).

Mi lesz a végeredménye az evangélium visszaállításának, és mi lesz a rendeltetése az utolsó napi szenteknek? Ha hithűek a papsággal szemben, melyet Isten megadott nekik, akkor az evangélium forradalmasítani fogja az emberiséget szerte e világon; a föld megszentelődik, Isten megdicsőíti azt, a szentek pedig az Atya és a Fiú jelenlétében fognak lakni rajta (DBY, 438).

Isten királyságának a munkája magában foglalja Izráel házának az összegyűjtését.

Egy cél lebeg előttünk, hogy befolyást nyerjünk a föld minden lakosa között; abból a célból, hogy Isten királyságát megalapítsuk annak erényességében, hatalmában és dicsőségében, hogy felmagasztosítsuk Isten nevét, és elérjük azt, hogy mindenhol tiszteljék a nevet, mely szerint élünk – hogy tiszteljék Őt magát, hogy tiszteljék a munkáit, és hogy minket is tiszteljenek, és úgy viselkedjünk, mint aki érdemes gyermekei jellemvonásaira (DBY, 438–439).

Az a dolgunk, hogy felépítsük … Siont, összegyűjtsük Izráel házát, és megváltsuk a föld nemzeteit [lásd T&Sz 115:4–6]. Ennek a népnek van kiadva ez a munka, akár megéljük, hogy meglátjuk azt, akár nem. Ez mind a mi kezünkbe van letéve (DBY, 437).

Az a kötelességünk, hogy Izráel házának hirdessük az evangéliumot (DBY, 437).

Most [1863] éppen Ábrahám gyermekeit gyűjtjük össze, akik József és fiai ágyékából származnak, különösen Efráiméból, akinek a gyermekei elvegyültek a föld nemzetei között (DBY, 437).

Ki tartozik Izráelbe? Azok, akik Ábrahám magjaiból származnak, akik ősatyáikon keresztül kapták meg az ígéretet [lásd 1 Mózes 22:17–18]; és az emberiség összes többi tagja, aki elfogadja az igazságot, szintén Izráelhez tartozik. Szívem állandóan kicsordul miattuk, amikor csak a kegyelem trónusa elé járulok (DBY, 437).

Izráel szét van szórva a föld nemzetei között. Efráim vére összevegyült a föld többi lakosának vérével. Ábrahám magzatai elkeveredtek a lázadók magzataival, szerte az egész emberiség világában (DBY, 437).

Azok a szigetlakok [a Csendes-óceánon] és az [amerikai] őslakosok Izráel házából valók – Ábrahám magzatai közül, és rájuk vonatkozik az ígéret. Közülük minden lélek előbb vagy utóbb üdvözülni fog Isten országában, vagy elpusztulnak a gyökereik és az ágaik is (DBY, 437).

Az első és legfontosabb tennivalónk az, hogy birtokunkban legyen az evangélium szelleme és megtartsuk azt, hogy összegyűjtsük Izráelt, megváltsuk Siont és üdvözítsük (megmentsük) a világot; és ennek a vágynak kell uralkodnia az Első Elnökség tagjainak, Izráel eldereinek, valamint az Egyház és Isten országa minden más hivatalnokának a szívében (DBY, 137)

Isten királyságát nem lehet elpusztítani.

Isten hozzálátott királysága felállításához a földön, és az egész pokol és mind az ördögei ellene fordultak. A pokol kitárja kapuit és elküldi az ördögeit, valamint a kisördögeit. Miért? Hogy eltöröljék Isten királyságát a föld színéről; de nem képesek rá (DBY, 442).

Ha vannak olyan szívek vagy szellemek ebben a városban vagy máshol, akik félve teszik fel a kérdést, hogy el fognak-e pusztítani minket vagy sem, hogy megmarad-e ez az Egyház, és hatalmas erővé válik-e a földön, ahogyan azt Isten szolgái megjövendölték – azt mondom minden remegő léleknek: nincs szükség rá, hogy ilyen félelmeket tápláljatok! Csak egy dologtól kell félnetek, ez pedig magatokra vonatkozik: hogy eltávoztok a világosságtól, amit az Úr megadott nektek, és eltévelyedtek a sötétségbe, visszatérve a világ koldusszerű alkotóelemeihez, ismét a világ dolgai után vágyva, azok bűnös állapotában (DBY, 442).

Amikor a gonoszoknak hatalmukban áll kioltani a napot, hogy ne süssön többé; amikor hatalmukban áll véget vetni az elemek működésének, beszüntetni a természet egész rendszerét, és zsámolyt készíteni a Mindenható trónusából, akkor talán már gondolhatnak rá, hogy megakadályozzák a „mormoniz- mus” előrehaladását, és meghiúsítsák a mennyek megváltoztathatatlan céljait [lásd T&Sz 121:33]. Az emberek üldözhetik azokat, akik hisznek a tanaiban, kijelenthetnek és közölhetnek olyan hazugságokat, melyek csapásokat hoznak rájuk, a föld és a pokol egyesülhet ellene egy nagy szövetség részeként, és végsőkig kiterjeszthetik gonosz erőiket, de az [a mormonizmus] olyan szilárdan és rendíthetetlenül fog megállni mindezek közepette, mint az örökkévalóság oszlopai. Az emberek üldözhetik a prófétát és azokat, akik hisznek neki és támogatják őt; elűzhetik a szenteket és megölhetik őket, de ez egy cseppet sem befolyásolja a „mormonizmus” igazságait, mert ezek akkor is állni fognak, amikor az elemek izzó forrósággal elolvadnak, a föld mint egy tekercs felgöngyölödik és az ég és a föld elmúlik [lásd Ézsaiás 34:4; T&Sz 88:95] (DBY, 442–443).

Az anya keblén fekvő magatehetetlen csecsemőben meglátjuk a férfit, az apostolt, a szentet – igen, emberek nemzedékeit birodalmakkal, trónusokkal és fejedelemségekkel. Ennek a kis, esendő halandónak az életében ott vannak tehát a nagyszerű és hatalmas eredmények, értéke pedig felbecsülhetetlen. Ha ez igaz egy csecsemőre, mit várhatunk, mivé nő majd ez a csecsemő-királyság? Előttünk áll minden, ami hozzátartozik a nagyszerűséghez és a jósághoz, a hatalmassághoz és a hatalomhoz, a birtokokhoz és a dicsőséghez. Mennyire őrizzük tehát féltve (irigyen) ennek a csecsemő-hatalomnak a jogait? Milyen lelkesnek és kitartónak kellene lennünk érdekeinek fenntartásában, és törvényeinek, valamint szent intézményeinek a támogatásában! (DBY, 439).

Vigaszra lelt a szívem. Isten népét látom, és hogy vadásztak rájuk, kivetették, elűzték őket az emberek színe elől. A föld és a pokol hatalmai igyekeztek, hogy eltöröljék a föld színéről ezt a királyságot. A gonoszok az elmúlt idők során sikerrel jártak; de ezt a királyságot nem tudják elpusztítani (DBY, 442).

Isten királysága, vagy semmi!

Csak Isten királysága bír valódi értékkel [lásd Máté 6:33]! Semmi mást nem érdemes birtokolni, sem itt, sem ezután! Enélkül minden olyan lenne, mint a száraz fa, mely készen áll az elégetésre. Az egész megsemmisül, a hamut pedig elviszi a négy szél (DBY, 444).

Számomra semmi más nem számít ezen a földön, csak Isten királysága! Nélküle egy fillért sem adnék a világ minden vagyonáért, dicsőségéért, tekintélyéért vagy hatalmáért sem; mert a fű harmatához hasonlóan az is elmúlik és elfelejtődik, és a mező virágához hasonlóan elszárad és nincs többé. A halál egy szintre hozza a leghatalmasabb fejedelmet a legszegényebb éhező koldussal. Mindkettőjüknek Krisztus ítélőszéke elé kell állniuk, hogy feleljenek a testben elkövetett tetteikért [lásd Jelenések 20:12] (DBY, 444–445).

Nekünk Isten királysága számít, és semmi más; és kitartunk emellett vagy belehalunk abba, hogy megpróbáljuk – bár nem fogunk belehalni abba, hogy megpróbáljuk. Sokak számára vigaszt jelent az a biztosíték, hogy nem fogunk belehalni abba, hogy megpróbáljuk, de élni fogunk a próbálkozásainkban. Élve fogjuk fenntartani Isten királyságát, és ha nem tartjuk azt fenn, akkor azt fogjuk észrevenni, hogy nemcsak fizikailag haldoklunk, de az örök halált is elszenvedjük. Járjatok hát azon az úton, melyen élni fogtok (DBY, 445)!

Ha valamit is adtok Isten királyságának a felépítésére, akkor adjátok a legjobbat, amitek csak van! Mi a legjobb dolog, amivel rendelkeztek, és amit felajánlhattok Isten királyságának? A tehetségek, melyeket Isten megadott nektek. Mennyit adjatok? Mindet. Milyen csodálatos tehetségek! Milyen csodálatos ajándék! … Ajánljunk fel minden képességet, mellyel rendelkezünk, Isten királyságának a felépítésére, és akkor mindent el fogtok végezni (DBY, 445).

Javaslatok a tanuláshoz

Isten népe azon igyekszik, hogy felépítse Isten királyságát.

Milyen érzésekkel tölt el benneteket az a tudat, hogy az Egyház tagjaként részesei vagytok az erőfeszítésnek, hogy Isten királysága felépüljön itt a földön? Milyen feladatokkal jár ez? Milyen áldások érkeznek majd akkor, amikor Isten királysága teljes mértékben meg lesz alapítva a földön?
Hogyan győződhetünk meg arról, hogy cselekedeteink szigorúan az Úr által kijelölt vonalon vannak? Mi töténik, ha így teszünk?
Hogyan lehetnek az Egyház tagjai „a bölcsesség tanítói a nemzetek előtt” – egyénileg és együttesen?
Mi „a rendeltetése az utolsó napi szenteknek”, amennyiben hithűek vagyunk?

Isten királyságának a munkája magában foglalja Izráel házának az összegyűjtését.

Hogyan viselkedjünk úgy, „mint aki érdemes” arra a pozícióra, melyet Isten gyermekeiként betöltünk? Hogyan hozhatnak cselekedeteink tiszteletet és nagyrabecsülést az Úrnak és alkotásainak?
Ki tartozik Izráel házához? Hogyan vehettek részt Izráel házának az összegyűjtésében ?

Isten királyságát nem lehet elpusztítani.

Milyen bizonyítékait látjátok annak, hogy a Sátán és követői valóban megpróbálják napjainkban elpusztítani Isten királyságát? Hogyan erősíthetjük meg a családjainkat, hogy ellenálljunk a próbálkozásaiknak? Milyen formában adhat nekünk erőt a kísértésekkel szembeni megállásban és a próbák alatti kitartásban az a tudat, hogy Isten királyságát nem lehet elpusztítani?
Young elnök szerint melyik az egyetlen félelem, ami miatt aggódnunk kell az Egyház tagjaiként? Mit tehetünk annak biztosításáért, hogy nem történik meg ez a dolog? Hogyan segíthet nektek az Istenbe vetett hitetek és az evangélium tanulmányozása az egyéb félelmek eloszlatásában?

Isten királysága, vagy semmi!

Mit gondoltok, miért mondta Young elnök, hogy Isten királysága az egyetlen dolog, melyet érdemes birtokolni? Mit jelent számotokra ez a mondat: „Isten királysága, vagy semmi!”
Milyen tehetségeket vagy ajándékokat ajánlanátok fel Isten királyságának a felépítésére?